LEYLAH ATTAR: THE PAPER SWAN - PAPÍRHATTYÚ (PROMÁGUS #2.)

Hello Molycik!

Újabb hónap telt el, szinte észrevétlenül. Komolyan nem tudom, hogy a francba telt el ilyen gyorsan a február. Ugyebár ekkor indítottuk szabadjára a Prológussal a megújult várólista csökkentő projektünket. Februári összegzőként maradjunk annyiban, hogy örülök, hogy az utolsó pillanatban sikerült teljesítenem. A márciusi témánk meg eléggé a nem akarom kategóriába esett, de körülbelül 2 nap után sikeresen eldöntöttem, hogy melyik könyvet fogom elolvasni, és mivel olyan izgalmas óráim voltak az egyetemen tegnap előtt, ezért elég gyorsan el is olvastam.

Ja, a témáról még nem esett szó:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

Igen, szerelmi csalódások és minden fincsiség várható a hónapban a bloggerektől, én egy kicsit másképp választottam meg a könyvemet. 

A választásom a Papírhattyúra esett, ugyanis ebben a főszereplő lány beleszeret az elrablójába. Kell ennél elcseszettebb szerelmi történet? :D Egyébként van benne elhagyás, csalódás, átverés, minden, amitől azt mondhatnánk, hogy baby you give love a bad name :)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 376
Megrendelem

Fülszöveg

A szerelem nem halhat meg soha. 

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

---

Pontosan tudjátok rólam, hogy a borítómániám már-már beteges. Elég ránézni erre a gyönyörűségre és meg is van az indok, hogy miért kezdtem el olvasni. Az elején fogalmam se volt, hogy jó nekem való lesz-e a történet, sőt, azt se tudtam miről szól. Szimplán annyira gyönyörű a külseje a könyvnek, hogy le kellett rá csapnom, el kellett olvasnom. 

A fülszöveg nem tartalmaz hű, de sok infót, ezért a következőkben SPOILER veszély áll fenn! Ha nem szeretnél semmi ilyenbe belefutni, még most kiléphetsz, én figyelmeztettelek! :D 

Az írásmód nagyon gördülékeny, szinte pillanatok alatt magába szippantott a történet, és azt vettem észre, hogy már el is olvastam 15 fejezetet, pedig csak bele akartam kukkantani. A cselekmény élethű, és könnyen Skye helyébe tudtam magam képzelni, pedig azért elég távol áll tőlem a lány mind személyiségében, életmódjában, gondolkozásmódjában. A jelen és múlt, illetve a nézőpontok váltakozását is jól megoldotta az írónő, egyáltalán nem volt zavaró, ha a jelenből a múltba váltott a cselekmény, vagy amikor Skye nézőpontjából már megismertük a történteket, és eljött az ideje annak, hogy Damian gondolatait, életét és tragédiáját is megismerjük. Kiemelendő még az is, hogy sikerül anélkül leszűrni a tanulságot, amit az írónő át szeretne adni, hogy a szádba taposná azt. 

"Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára."

A történet egyébként marha egyszerűnek tűnik, adott a gazdag leányzó Skye Sedgewick, akit egy rejtélyes idegen elrabol. Folyamatosan derülnek ki a dolgok, hogy Skye ismeri az elrablóját, és az ilyenkor szokásos klisék elég szép számmal megfordultak a történetben, mégsem éreztem azt, hogy rontana az élményen, tökéletesen beleillettek a történetbe, a fordulatokkal kiegészülve. 

"Minden egyes tovatűnő gondolat segített rettegéssé formálni a fájdalmat, és azt kell mondanom, a rettegés sokkal nagyobb köcsög, mint a pánik. A rettegés egészben nyeli le az embert."

Amit elég hamar felfedeztem, és írtam is olvasás közben RavenS-nek, hogy helyenként hajazott a történet a Tökéletes kémiára. Felállásában - gazdag leányzó, szegény fiú, vagy ha másik szempontból nézzük akkor elkényeztetett, apuci kedvence és az ügyeletes szexi badboy - és a nyelvhasználattal is. 

"– Szerettelek. Szeretlek. Mit számít? – A karja bölcsőjébe húzott. – A szeretet nem halhat meg."

Damian
Forrás

Skye és Damian között érződött a különleges kapcsolat végig, és jól átjött a szenvedés és gyötrődés, hogy akarják egymást, de sose lehetnek boldogok, hiszen ott volt harmadik kerékként Damien Skye apja iránt érzett gyűlölete. Hiába szerette a lányt gyerekkorától fogva, nem tudott túllendülni a történteken, ez pedig befolyással volt a kapcsolatukra. Ha már kapcsolat, mielőtt még Szenilla ellopná az emlékeimet, megemlítem, hogy véleményem szerint, ami Damian és Skye között van az nem egészséges. Értem, hogy gyerekkoruk óta ismerték egymást, és így közelebb érezték magukat egymáshoz, de egy értelmes, normális mentális állapottal rendelkező nő valószínűleg az első adandó alkalommal rohant volna amerre látott. Elvégre Damian elrabolta őt, levágta az ujját, megszégyenítette, félelemben és rettegésben tartotta, meg akarta ölni a kezdetekben, meglőtte, és még egy kis extraként a szeretett apuciját is ki akarta csinálni. Azért az ilyenen nehéz túllendülni, és általában nem megbocsátás az elkövető jutalma ezekért a dolgokért.

"Gyilkosság, nemi erőszak, kínzás, abúzus. Vajon meg lehet-e érteni valaha is úgy igazán, mi a kiváltó oka ezeknek, vagy egyszerűen szeretünk mindent felcímkézni, és a maga fiókjában elhelyezni, hogy rendet tegyünk a káoszban, amit képtelenek vagyunk kordában tartani?"

Skye apjának tetteit és viselkedését én érthetőnek, és úgymond elfogadhatónak találtam. Mégpedig azért, mert szerintem teljesen érthető, hogy miután megölték a feleségét, akit imádott, védi az egyetlen olyan személyt, aki rá emlékezteti, aki még megmaradt neki. A szándékai meg teljesen jók voltak, kerestette Damiant anno, nem találták meg, ez lett belőle. Szokták mondani, hogy a szándék a fontos, hát ez esetben megvolt. 

"Elképesztő, mi mindenre képes az ember, ha túlélő üzemmódra vált."

Damian egy testileg erős, viszont lelkileg labilis személy, számomra pont ezért vált érdekessé. Még mindig érdekel minden, ami a pszichológiához kapcsolódik. Megértettem az indokait, hiszen elég szépen megismertük a múltját és, aki végigolvassa a könyvet az rájöhet, hogy mit miért tett, hogy mik befolyásolták őt, de azért mégis csak beteges ennyire vágyni a bosszúra. 

"A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát, és én belefáradtam, hogy folyton meg kell támasztanom."

Skye
Forrás

Skye a legelején azt az érzést keltette bennem, hogy már megint egy gazdag cicababáról kell olvasnom, akit történetesen elraboltak, majd meglátjuk, hogy állja meg a helyét. Megállta, sőt, talpra állt minden egyes megpróbáltatás után. Nem adta fel soha, és szerintem ő az a karakter, aki tényleg rengeteg fejlődésen ment keresztül, aki a szemem előtt lapról-lapra változott, méghozzá egészen jó irányba. 

"A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, mi pedig csak gyötrődünk és gyötrődünk, amíg meg nem szabadulunk a parazita szívókorongjaitól."

Összességében azt mondanám, hogy tetszett, de nem lett kedvenc. Több dolog is rontott az összképen. Az egyik a szappanoperaszerű, túlságosan boldogan élünk, amíg meg nem halunk vég. Azt gondoltam, hogy a kezdeti dark romance beütés végig megmarad, főleg, ha már a Rázós könyvek közé van sorolva a Papírhattyú. Számomra mindenképp hiányzott a katarzis a végéről.A másik pedig a nagyon boldog pillanatokat színesítő erotikus jelenetek megjelenése. Szerintem sokat rontott a történet élvezhetőségén, elvitte az egyébként egyedi könyvet egy Elle Kennedy- féle The Deal irányba, ami nekem nagyon nem jött be. 

"Ha valakitől a világ mindig mindent elvett, és a talaj egyre csak ingott a lába alatt, nehéz elképzelnie, milyen is az, amikor valami jó nem ér véget azonnal."

Ez alapján nyugodt szívvel tudom ajánlani a The deal rajongóinak, kicsit sötétebb, de a vége igazán NA könyvekbe illő.

"– Néha azért hullik szét minden, hogy valami sokkal jobb épülhessen a helyére."

Olvastátok már a könyvet? Ha igen, hogy tetszett?
Üdv,