Hello Molycik!
A hétvégén a kalózok megtámadták a Prológus oldalát és átvették az irányítást felettünk.
Fülszöveg:
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 288 Megrendelem A könyvért köszönet a kiadónak! |
Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.
A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.
Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.
Ráadásul a történet folytatódik A szirénkirálynő lányában!
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom a történetet, pedig kivételesen nem a borítója alapján figyeltem fel rá - vagyis nem csak az alapján -, hanem azáltal, hogy So-So nagyon ajánlgatta nekünk olvasás után. Meg miután láttam nála élőben, hogy mennyire babán néz ki a könyv. És általában azért elég király könyveket szokott So olvasni, eddig egy kivétel volt, amikor nem értettünk egyet, de szerintem ott én nem voltam kellőképpen ott a könyvben, amikor olvastam. Szóval olvasni szerettem volna már régóta, de sosem vitt rá a lélek, mert annyi szuper könyv sorakozik a polcaimon, hogy mindig másba kezdtem bele. Viszont, amikor megérkezett a Könyvmolyképzős csomagom, egyszerűen nem tudtam ellenállni, beleolvastam és arra eszméltem, hogy túl vagyok 200 oldalon.
“– Már kislányként megtanultam, hogy a kalózlét időről időre mocsokkal jár. A lényeg az, hogy az ember elég gazdag legyen a rendszeres fürdéshez és jó néhány váltásruhához.”
Na, de miről is szól a könyv, amely azonnal magába szippantott? Alosa, a kalózkirály leánya nagyban készül arra, hogy elrabolják őt. Kapott egy fülest, miszerint Jeskor fiai, Draxen és Riden azon vannak, hogy foglyul ejtik a lányt, majd pedig váltságdíjat kérnek a lányért a valaha élt legnagyobb kalózkirálytól. Igen ám, de azt nem tudják, hogy Alosa pontosan ezt a tervet igyekszik kijátszani azáltal, hogy elfogatja magát, hiszen így esélye lehet megszerezni egy térképdarabot, amely segíthet közelebb kerülni a kalózkirálynak az Isla de Cantához, a szirének szigetéhez.
Alosa szorgalmasan keresi a számára oly fontos térképdarabot, de azzal nem számol, hogy van egy nehezítő tényező is a hajón, méghozzá Riden személyében. Elindult tehát egy macska-egér harc, amely abból állt, hogy Alosa éjjelente kiszökdösött a cellájából és esetenként Riden rájött. Majd pedig nem a zárkából, hanem Riden szobájából próbált menekülni a lány.
“Ne merészeld! – förmedek rá. – Az előbb kellett levakarnom magamról Shecket. Nem kell, hogy még valaki taperoljon.– Persze – feleli gyorsan. – Ne haragudj De nem akartalak…Elhallgat, véget vet a kínos pillanatnak. Helyette leengedi a kezét, tisztító kenőcsöt és rongyot húz elő.– Add csak ide! – szólalok meg. – Inkább én magam csinálom.– Pont ezért fogom én csinálni. Fogoly vagy, megpróbáltál megszökni. Nincs jogod követelőzni.– Megüthetlek.– Én pedig gondoskodhatok róla, hogy ez a sebtisztítás jobban fájjon, mint amennyire kellene.“
Imádtam - és még mindig imádom, tekintve, hogy már a második részt darálom - a Riden és Alosa között lévő kémiát, ami már a legelső pillanattól kezdve megmutatkozik. Szikrázik közöttük a levegő, nem a nyáltól csöpögős értelemben, és pont ez tette nagyon élvezhetővé a könyvet. Alosa nem az a naiv kislány, aki rögtön átmegy a rózsaszín felhőtől nem látó tinilányba. Badass, de úgy igazán. Nem csak fenyegetőzik azzal, hogy majd ő megveri az ellenfelét vagy éppenséggel tökön rúgja, meg is teszi. Ha a helyzet azt kívánja, akkor meg az ellenfél idegeire megy, vagy megpróbálja elcsábítani azt. Nagyon erős női karakter, olyan akiből több kéne a mai YA könyvekbe. Egyszerre talpraesett és szórakoztató, közben pedig megmarad nőnek lenni. Riden pedig a tipikus először rosszfiúnak tűnő srác, aki leveszi a lányokat a lábukról, köztük Alosát is. Mindemellett nagyon is hűséges a bátyjához, Draxenhez, pedig az egyáltalán nem érdemli meg. Valahogy Draxentől a hátam borsózott az elejétől kezdve és nem tudtam őt megkedvelni. Riden is tett jó pár olyan dolgot élete során, ami miatt ítélkezni lehetne felette, de valahogy neki sikerült elnéznem, míg Draxennek egyszerűen nem.
“Sokkal könnyebb lenne, ha bűzlene. Hiszen a kalózok büdösek!Neki miért van akkor só- és szappanillata?”
A cselekményt szerintem szuperül felépítette az írónő - aki egyébként halál cuki, készítettünk vele egy interjút is. Rögtön belevág a dolgok közepébe, nem helyezkedünk el az elején sem időben, sem térben, hanem már Alosa akciózik, de pont ezt szerettem benne. Ahogy telt-múlt az idő, úgy derült szépen lassan mindenre fény, és így is tökéletesen érthető volt minden. A szereplőkön és a köztük lévő kémián kívül a humor is nagy szerepet játszik a történetben. Meg sem tudnám mondani, hányszor nevettem fel olvasás közben vagy ért fülig a szám a mosolygástól, miközben olvastam A kalózkirály lányát.
Ha egy szórakoztató, pörgős, titkokkal teli YA könyvet szeretnél olvasni ne habozz! ;D
Értékelés: 5/5*
Kedvenc karakter(ek): Riden, Alosa, Enwen
Kedvenc rész: Amikor Alosa "rendbe teszi" Riden szobáját.
Kedvenc rész: Amikor Alosa "rendbe teszi" Riden szobáját.
”Átrendezem a könyveit. Összegyűröm a papírjait. Mindent felborítok.A lehető legidegesítőbb lakótárs leszek, akivel Riden valaha szembenézett. Úgy kell neki! Később, amikor kinyílik az ajtó, éppen Riden asztalánál ülök, és tengeri lényeket rajzolok a térképeire az egyik tintába mártott pennájával.– Mi a szentséges tenger történt itt?!– Unatkoztam – felelem, pillantásra sem méltatva őt.– Mit műveltél?– Csináltam neked valamit. Nézd! Ezt a tintahalat a te arcoddal rajzoltam meg.Erre hallgatás a válasz, ám később mégis megszólal:– Alosa, kinyírlak!”
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése