ON SAI: ESŐVÁGY

Hello Molycik!
A Prológus tagokkal On Sai hetet tartunk, amiből én sem maradhattam ki. Magáról a projektről bővebben a Prológus Facebook oldalán olvashattok.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám:248
Megrendelem

Fülszöveg

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 

On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 

Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 

hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 

Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 

Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

Csemegézz, érezz, érts!

A recenziós példányt köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

---

2016-ban volt szerencsém olvasni az írónő három könyvét (Apa, randizhatok egy lovaggal?-t , és a Calderon két részét), és mind a három történet tökéletes szórakozást nyújtott számomra, így amikor megtudtam, hogy megjelenik egy novellás kötete is, azonnal el szerettem volna olvasni. Végül csak karácsony után sikerült a kezem közé keríteni, amikor az egyetlen dolgomnak annak kellett volna lennie, hogy tanulok, és semmi mással nem foglalkozom, mégsem tudtam megállni, hogy ne kezdjek neki azonnal a novelláskötetnek. 

Úgy összességében nagyon szerettem a novellás kötetet, a tizenhárom novellából egy olyan sem volt, ami ne tetszett volna legalább egy kicsit. A következőkben azonban csak a kedvenceimet fogom kiemelni.

A kezdő novella a Jóvágású vérfarkas nősülne címet viseli, amiben a Halál úgy dönt, hogy szabadságot vesz ki, nem akar többé életek elvételével foglalkozni. Ekkor találkozik össze a mi jóvágású vérfarkasunkkal, aki épp élete párját keresi, akivel azonban eddig csak farkas alakban találkozott, így nincs olyan könnyű dolga. Vicces és számomra tökéletes kezdő novella volt. Mondjuk nem bántam volna, ha kicsit hosszabb, szívesen olvastam volna még.

Nyílt titok, hogy főként RavenS noszogatására kezdtem el On Sai könyveket olvasni. Tőle hallottam először a Scarról is, de még így is tartottam tőle egy kicsit, egészen addig, amíg el nem olvastam a Scar első báljáról szóló novellát. Alig pár oldalt kaptam csak a Szivárgó sötétség sorozat világából és olvasni akarom. Nem tudom rendesen megfogalmazni, de elég volt ez a novella ahhoz, hogy érezzem, hogy Scar nem egyike a tömeg szereplőknek, hanem egy egyéniséggel rendelkező, belevaló karakter. 

A Sose szólj be varázslónak! nem volt újdonság számomra, az írónő blogján már olvastam, és a mai napig az egyik kedvenc novellám tőle. Hangosan röhögős kategória, egy rosszabb napon kötelező olvasmány. 

Nyolc négyzetméter a világ olvasásakor mintha a jövőbe utaztam volna. El tudom képzelni, hogy a távoli jövőben már a különböző háztartási tárgyaknak is lesz személyisége, érzése. Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és a novellához készült illusztráció is zseniális.

A vidámabb hangulatú, szórakoztató novellák mellett elég szép számban voltak elgondolkodtató, sötétebb, mélyebb hangvételű irományok is. Két abszolút kedvencemet emelném ki:  

Az emlékkufárban a Sátánnal üzletelhetünk. Egyszer mindenki elgondolkozik azon, hogy Mi lett volna, ha ezt, és ezt másképp csinálom, más döntéseket hozok az életemben, ha máshová születek, stb. Véleményem szerint ez a második legelgondolkodtatóbb novella a kötetben.
(Funfact: Amíg RavenS fel nem hívta a figyelmem arra, hogy nem Emlékfutár a címe, számomra egészen addig fel sem tűnt :')

Az első helyet elgondolkodtatás terén a Hogyan ölne Jung? című novella érdemli. Szonja és RavenS már említették a saját értékelésükben, hogy miután elolvastuk, egészen hajnalig Jungról szedtük össze a tudásunkat, olvasunk utána a dolgoknak. Sötét, érdekes és, hogy egyik barátnőmet idézzem: "Súlyos, mint a nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó testi sértés" (éljen a büntetőjog!)

A Esővágy, mint kötetzáró tökéletes választás volt. Teljesen elvarázsolt, csak úgy áradt belőle Ezüst energiája. Egy szóval kifejezve: tökéletes.

A tökéletes jelző nem csak az Esővágyra és a kötet többi novelláját, hanem az illusztrációkat is megilleti. László Maya illusztrációi pluszt adtak az olvasási élményhez, és habár ezek nélkül is megállta volna a helyét a kötet, velük együtt még teljesebb egészt alkot. 

---

Ha van kedvetek nézzétek meg a projekthét többi bejegyzését is. Találkozhattok Szonja illusztrációival, kitölthetitek a saját készítésű Ki lennél a Calderonból tesztünket, illetve interjúk formájában rengeteg érdekességet megtudhattok Mayáról és az írónőről is. 
Üdv, 

JANNE TELLER: MINDEN

Hello Molycik!
Lehet, hogy hallottatok már róla - sőt remélem -, hogy 2016. 10. 03-án elindult a Prológus a világ körül projekt. Földön, vízen, levegőben, föld alatt, ég felett, s gondolatban is szárnyalunk a különböző állomásokra, egész október 9-ig. Bloggereink igyekeznek közelebb hozni hozzátok egy-egy szerzőt, várost, könyvet. Értékeléseinket különböző extrákkal tesszük a kiválasztott országnak megfelelően fűszeressé. Improzunk, játszunk, barkácsolunk, s beutazzuk a világot EGYÜTT… Mert az olvasás egy közös élmény! 

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 184

Fülszöveg

Miért ​​vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?

Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.

Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között. 

Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről.

Általában beleesek abba a hibába, hogy, ha egy könyv, vagy egy szerző egyik kötetét nagyon szeretem, akkor hasonló színvonalat, és élményeket várok el a többi kötettől is. Pontosan ebbe az aprócska hibába pottyantam bele a Minden olvasása közben. Nagy hiba, ugyanis a két könyv szinte ellentétes egymással, így hiába vártam, hogy ugyanúgy hasson rám, mint a Semmi. 

"A Minden az, ami számít."

Az első két novella volt számomra a leggyengébb, és egy ideig még el is gondolkoztam azon, hogy feladom. Nem szoktam félbehagyni könyvet, de tényleg ott motoszkált bennem, hogy ha így folytatódik tovább a kötet, nem fogom tudni végigolvasni, mert elég depressziós hangulatot idézett elő nálam ezeknek az olvasása. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó két novella kivételével mindegyiket este, lefekvés előtt olvastam, és azt kell mondjam, volt olyan alkalom, amikor már-már bealudtam közben.

A Miért? című, kötet kezdő novella valamivel jobban elgondolkodtatott, mint a második - aminek még a címére sem emlékszem, csak arra, hogy nem sikerült lekötnie a figyelmemet, és egy csöppet "fárasztó" is volt számomra, pedig maga az alapötlet, az elgondolás, a téma jó lett volna (idegengyűlölet, beskatulyázás, kirekesztés), csak nem jött át, nem tudott megérinteni, még úgy sem, hogy eléggé otthonosan mozgok a társadalomtanulmányok terén. 

Visszatérve a Miért?-re: tetszett, hogy próbálta felébreszteni bennem a nagyon mélyen, valahol ott lappangó szociológust, viszont kíváncsi lettem volna arra, hogy Teller milyen választ ad a saját kérdéseire. Nem tudtam rájönni arra, hogy most szociális munkás, pszichológus, kriminológus vagy mégis ki beszélget kivel? Ki volt a beszélgetőtárs, a bűnelkövető? Miért, miért, miért? A kérdés továbbra is fennáll.

"A Minden a mindenkor emberiség kiapadhatatlan tava. Ebben a tóban olyan igazság lakozik, amely mindannyiunkat érint, a kortól függetlenül, amelyben élünk."

Nem terveztem, és nem is fogom egyesével leelemezgetni a novellákat, ugyanis oldalakat lehetne írni róla. Annyi biztos, hogy Teller a mai társadalom legnagyobb problémáit helyezi előtérbe, próbálja gondolkodásra bírni az olvasókat, főleg azokat, akik erre témára nyitottabbak, akiket foglalkoztatnak a társadalmi problémák, viszont szerintem a másik oldalt, akiket nem érdekel annyira a menekültkérdés, a kirekesztettség, a faji diszkrimináció, a kiközösítés, az erőszak, betegség, a nyugati fényűzés vs. szegénység témaköre, azt nem fogja úgy elvarázsolni ez a novellagyűjtemény. 

"Az úgy-tenni-mintha világban."

Rám nem volt akkora hatással ez a gyűjtemény, mint tavaly a Semmi. Az egy kicsit megrengette a világom, és hatott rám, a Minden már kevésbé, viszont volt pár olyan idézet, gondolat, aminek köszönhetően nagyon is örülök annak, hogy elolvastam a könyvet. Ha szeretnél egy kicsit elgondolkozni a világ dolgain, elmerengni, akkor mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, amely egyszerre fájdalmas, abszurd, komoly és mindennapi, mai témákat feszegető és elgondolkodtató.

"Amit nem értek, az az, hogy mi a különbség egy olyan munka között, amit nem szeretünk, sőt esetleg a munkaadónkat se, és aközött, hogy valakinek a rabszolgája vagyunk? A munka jellegén múlik? A fizetésen? A munkaidőn?"

Még mindig nincs értelme Semminek.
Üdv, 

RAINBOW ROWELL: KINDRED SPIRITS, AVAGY MIÉRT IMÁDOM ANNYIRA RAINBOW ROWELLT

Mindenki szeret mindent manapság. Az egész világ kockákból áll. Dühös vagy mert más emberek is szeretik a Star Warst? Vagy épp azért, mert hozzám hasonló emberek szeretik a Star Warst? Talán. 

Ha összetöröd Elena szívét, még onnan is Star Wars fog folyni. Így, amikor elhatározza, hogy a helyi mozi előtt fog várakozni, hogy láthassa a filmet, arra számít, hogy egy tömeg fogadja majd őt, amelynek tagjai legalább annyira szeretik Hant, Luket és Leiát, mint ő maga. 

Egyáltalán nem számított arra, hogy egy három tagból álló sor utolsó várakozója lesz, sem arra, hogy egy gyűjthető Star Warsos papírpohárba kell majd pisilnie egy kuka mögött, és azt is elég valószínűtlennek találta, hogy egy olyan emberrel találkozik végül, aki pontosan megérti,  hogy hogyan érez .

Rainbow Rowell az egyik kedvenc írónőm, ezért annak ellenére, hogy nem láttam a Star Wars filmeket (tudom, tudom, bújjak el :D) izgatottan vártam e novella megjelenését. És pont ennek köszönhetően, mihelyst kezem közé kaparintottam a drágaszágot, neki is kezdtem, és egy ültő helyemben be is fejeztem. 

Elena, a történet főszereplője egy igazi Star Wars rajongó, aki él hal a filmekért, meg mindenért, ami hozzá köthető. Ezt pedig úgy képzeljétek el, hogy képes volt 4 napot a mozi előtt tölteni 2 random sráccal (Troy & Gabe), hogy meglegyen az igazi mozi előtt várakozós élménye. Amit meg is kapott, csak épp nem úgy, ahogy azt szerette volna. Azt gondolta, hogy majd mire odaér, addigra tömeg lesz, meg buli. Ja, nem egészen így történt :D 

Azt hittem, hogy semmit nem fogok érteni a történetből, ugyanis mint azt már említettem, nem láttam a filmeket. Pár mindenki által ismert dolgot én is tudok, de ennyi. Sosem ért el a Star Wars láz. Aztán Rowell korábbi könyveiből kiindulva, úgy gondoltam, hogy egy szerelmi szálat kapok majd, ami cuki lesz, és imádni fogom. Nem, ezt sem kaptam meg. 

Mégis, annyira magával ragadott már a kezdetektől fogva, hogy az hihetetlen, és pont ezért imádom ennyire Rainbow Rowellt. Ez a nő valami zseniális, nem hiába tartozik a kedvenceim közé. Nem szoktam imádni a történeteit, mert általában túl lassú folyásúak nekem. Az Attachment és a Fangirl esetében is sokszor untam magam, és annyira, de annyira lassú volt, hogy hónapokig olvastam. De! Rowell írói stílusa miatt megéri minden könyvét elolvasni. Magával ragadó, és egyedi. Pont mint ez a novella.

Elenával ellentétben én nem tudtam, hogy mire számítsak. Valahogy éreztem, hogy 4 nappal a film bemutatója előtt nem lesznek tömegek a mozi előtt, de azért nem 3 főre tippeltem. Meg úgy alapból, ki vár 4 napot egy mozi előtt egy filmre???? Komolyan, még ha Percy Jacksonról lenne szó se lennék képes 4 nappal előbb kitáborozni a mozi elé! Nem vagyok ennyire elvetemült. 

Lényeg a lényeg, letáboroztam Elenával, és a srácokkal a mozi elé, és nagyon jól éreztem magam. Imádtam, hogy annyira megszállottak, és elvetemültek voltak, hogy képesek voltak minden nehézséggel megbirkózni csak azért, hogy elsőként mehessenek be megnézni a filmet. Feldobta a könyvet az, hogy Elena anyukája folyamatosan megjelent, és habár haza akarta vinni a lányát, mégis támogatta. 

Nagyon cuki volt az egész, meg vicces, egyenesen imádtam a filmnézős jelenetet, mert annyira tudtam, hogy ez lesz. Nagyon nevettem, annyira valósághű volt, és vicces. Csak, hogy tovább istenítsem: nagy kedvencem a srácok között kialakult kapcsolat, és a beszélgetéseik nagyon feldobták a könyvet. Troy korábbi sorban állós élményeit olvasni fergeteges volt, és a legeslegnagyobb kedvencem az az üzenetet, amit a könyv közvetített: vagyis ne ítélkezzünk ismeretlenül, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi lappang legbelül. Don't judge a book by its cover! ;) 

Egyetlen aprócska bajom volt vele, hogy túl rövidnek éreztem. Azt nem mondom, hogy tökéletes úgy ahogy van, mert nem, de szórakoztató volt, és megint átéltem a Rowell-hatást, amit annyira imádok a könyveiben. Szóval Rowell és Star Wars fanok előre, olvassatok Kindred Spiritst, mert megéri! Sőt, a Star Wars rajongók talán még meg is értik a rajongói utalgatásokat, amik nekem biztos nem estek le :D

Értékelés: 4/5

Egy teljesen átlagos, mégis egyedi történetet kaptunk az írónőtől, és pont ebben rejlik a szerethetősége. Könnyed és szórakoztató olvasmány. Star Wars és Rowell rajongóknak kötelező darab! ;)

Szereplők: 5/5

Elena egy szerethető, kedves, visszahúzódó lány, akiben pont az tetszett, hogy nem volt semmi extra képessége, sőt nem ment az agyamra. Néha még azonosulni is tudtam vele, pontosabban ott, amikor kiderült a kis titka, amit az elején nem mert megosztani a többiekkel :D Troy és Gabe meg szimplán cukik voltak, ahogy fokozatosan megnyíltak Elena felé, és átsegítették őt a nehezebb pillanatokon.

Ha van kedvetek írjátok meg nekem, hogy mit gondoltok Rainbow Rowell könyveiről. Szeretitek vagy sem az írónő stílusát?

Üdv,

KUKUCSKA FERENC - A MADARAK TÉLEN IS ÉNEKELNEK (KÖNYVBE ZÁRT KARÁCSONYOK #2.)

Fülszöveg:
Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket.

Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből.

A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából.

Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is.
Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk.

Gondban vagyok, ugyanis nem tudom, mit írjak erről a novelláról. Vegyes érzéseim támadtak a könyvvel kapcsolatban, volt olyan része, amit kedveltem, de olyan is akadt, amit nem teljesen.

Tetszett, hogy komolyabb témát is boncolgatott, és nem egy sablonos karácsonyi sztorit kaptunk, hanem például az iskolai kirekesztés egész szépen megjelent benne. Ennek az elszenvedője Alma, a hátán lévő púpnak, és a nem túl szép arcának köszönhetően. A négy hónap alatt, mióta új diákként az iskolába került, még nem sikerült barátokat szereznie, se közelednie a többi diákhoz, mert folyamatosan tréfa tárgya lett deformitása lévén. A lány nagyon jól kezelte a helyzetet, ugyanis ezeket a gúnyolódásokat nem vette magára, tisztában volt testi adottságaival.

Pozitívumként ki tudnám még emelni Alma, és az apja közötti viszonyt. A közös esti madárlesek valamint, ahogy egymással törődtek, igazán feldobták a mű hangulatát, amit egyébként a misztikum, és a komikum keveréke jellemez. A humoros, komikus részeket élveztem leginkább, melyek Alma és osztálytársai, köztük legfőképpen Bandi között játszódtak le.

A történet közepétől fedezhetünk fel egyfajta rejtélyes, misztikus szálat, ugyanis mint kiderül, Alma édesanyja eltűnt, és a lány azért akart a városba költözni, hogy kideríthesse mi történt. Innentől kezdtem elveszteni a fonalat, és nem érteni, hogy mi is történik valójában?

Érdekes volt a nyomozós szál, de úgy érzem nem került minden kérdésem megválaszolásra. Pár oldallal még ki lehetett volna bővíteni a végét, akkor akár még tökéletes is lehetett volna, így viszont kicsit elkapkodottnak éreztem.

A Bandival kapcsolatos gyorsan változó érzéseket nem tudtam megérteni. Egyik pillanatban még „Alma, de csúnyácska”, a másikban meg már zaklató módjára követi, a lánynak meg pont ez jön be. Igazából az is zavart, hogyha már első szóváltás után elkezdtek érdeklődni egymás iránt, és érezték azt a bizonyos vonzerőt, akkor miért nem kaptak egy normális lezárást? Mert nem kaptak, és ezzel az olvasó sem, ami egy kicsit fel is bosszantott.

„ – Mire kíváncsi?

A férfi ivott egy kortyot.

– Mi van azokkal a madarakkal?

Alma végigmérte az őrnagyot, majd enyhén megrázta a fejét.

– Pontosan ma sem tudom, mi történt, de utánanéztem, vagyis igyekeztem valamiféle magyarázatot találni. És… keringenek helyi mondák arról, hogy itt az erdőben a lakatlan romos ház egykori tulajdonosa sok jót tett a madarakkal. Etette őket, befogadta a padlására, fűtött rájuk. A legendák azt is tudni vélik, hogyha egy beteg egy teliholdas éjszakán látogatja meg ezt az elhagyatott helyet, a madarak hálából meggyógyítják – de csak akkor, ha az az ember már segített valaha madarakon. Az őrnagy úr talán már hallotta ezt a mesét, régebben él itt, mint én…

Kis őrnagy elmosolyodott.

– Hallok én mindenféle mesét a helyi jómadaraktól.

– És az arcod? – nézett Nusi a lányára értetlenül.

A kutyák ugatni kezdtek, az ajtó felett megszólalt a csengő. Alma kinézett az ablakon.

– Ezt majd máskor, Anya. Erre is kitalálok valami magyarázatot, akárcsak az őrnagy úr kérdésére. Most viszont beengedem Bandit, ne fagyoskodjon a kapu előtt.”

A bejegyzés a Prológus weboldalán is megtalálható, a szerzővel készült interjú kíséretében.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! :) :*

POSTA GÁBOR - KARÁCSONYI SORSUTAK (KÖNYVBE ZÁRT KARÁCSONYOK #1.)

Fülszöveg:
Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket.

Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből.

A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából.

Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is.
Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk.

A sors úgy hozta, hogy idén is sikerült elolvasnom legalább egy karácsonyi novellát, ez pedig nem más, mint Posta Gábor műve.

Kíváncsi lennék arra, hogy vajon valós alapjai vannak-e a műnek? Ugyanis ha igen, az szomorú.

Ki is fejtem bővebben, hogy miért gondolom ezt.

A történet három, bár igazából négy különböző sorsot mutat be nekünk. Kezdésként megismerjük az első számú szereplőt, akinek az apja tengerész, és minden évben elviszi őt karácsonykor a városba sétálni, ahol a főtéren megnézik a hatalmas, gyönyörűen feldíszített karácsonyfát. Eddig teljesen oké a történet, bár voltak gondjaim a leírtak értelmezésével, mert véleményem szerint furán fogalmazott a szerző. Elveszett a leírásokban, és az elején például fogalmam sem volt arról, hogy kiről is lehet szó, ráadásul volt benne pár szóismétlés is, ami szintén zavaró volt számomra. Visszatérve az első számú szereplőhöz: az egész műben kiemelkedő szerepe van a szeretetnek, és az annak hiányától való szenvedésnek. A legelső sorsútnál ez a két motívum egyszerre jelenik meg. A fiú szereti az apját, és annak elvesztése után szenved a szeretett apa szeretetének, figyelmének hiánytól. Szomorú, hogy mennyire befolyásolta őt a gyász, és hogy milyen tévutakra vitte őt ez. Egyedül annak örülök, hogy az életében történt tragikus dolgok jó útra térítették őt, na meg a tény, hogy egyedül maradhat örökre. A történet tanulságaként leírható, hogy a szeretet képes teljesen megváltoztatni az embert, újra jó irányba téríteni, és arra, hogy észrevegyük hibáztunk, tévedtünk életünkben. Fontos a neveltetés is, de a szeretet ereje végül győzedelmeskedhet, ha az adott személy is hajlamos a változásra.

A kettes számú szereplőnk egy elkényeztetett kisfiú, aki felnőve sem tanúsít mást, mint gyerekes, önző, szánni való viselkedést.

„A gardróbban felállított, hatalmas tükör előtt állva csodálta magát. Az ízlésrendőrség, ha lenne ilyen, azonnal letartóztatta volna közbotrány-okozásért. De ő határozottan elégedett volt magával.”

Ugyanaz az alapszituáció, mint a kezdő történetnél: a fiú alig várja apja hazatértét, és a városba látogatást. Az anyja épp italba folytja bánatát, az apa pedig kétes ügyeivel van elfoglalva, és idegesen, szétszórtan érkezik meg a fényűző családi házba. Fiát sürgeti, és nem figyel oda rá, teljesen máshol járnak a gondolatai. Így esik meg, hogy a főtérre, a karácsonyfához érve megüti kisfiát, és bűntudata lesz. Ennek következtében a fia bármit kérhet a játékboltból. Az idő elteltével a fiú felnő, és rájön, hogy miből is él az apja. Teljesen megveti a viselkedését, ettől függetlenül olyanná válik, mint ő. Mégis, végig úgy éreztem, hogy az apa sokkal szerethetőbb karakter, mint a fiú, aki bevallotta saját magáról, hogy a szívében nincs helye a családnak, a barátoknak (csak a talpnyalóknak, mert ők kellenek az egójának a növeléséhez), és nem képes a szeretetre.

„Apja nyomdokaiba lépve is pontosan ezt a gyakorlatot követte. Vállalkozásokat tett tönkre, hogy romjaikon saját vagyonát növelje. Nem szerették, de tekintélyes vagyona, erőszakos, lehengerlő modora minden kaput megnyitott előtte. Családja nem volt, mert nem tudott és nem is akart alkalmazkodni senkihez. Hogy barátai voltak-e? Ő maga sem tudta. Mindig volt társasága. A hasonszőrűek olykor, rövid időre megtalálják egymást, de miután ugyanúgy gondolkodnak a világról, útjaik hamar szétválnak. Több önző egy csárdában… Hogy szerették-e, az nem érdekelte. Ő biztos nem szeretett senkit, csak önmagát.”

A hármas számú szereplő egy kisfiú, akiről már az előző önző, anonymus szereplőnk történeténél olvashattunk. Már ekkor sejthettük, hogy nem minden az, aminek látszik. Megismerhetjük a kisfiú életkörülményeit, és az olvasás során ekkor kezdtem el először azt érezni, hogy van értelme tovább olvasnom. Ehhez pedig elég volt egy kis szeretetet, és melegséget csempészni a történetbe.

A negyedik sorsút megismerése előtt minden összekapcsolódik. Az olvasó végre mindent megért, a miérteket is. A szeretet újra belopózik a történetbe, és kedvesség, törődés árad a könyv minden mondatából, bár előtte azért elég agresszív, drámai dolgok történnek. Viszont ez mind kell ahhoz, hogy összekapcsolódjanak a fejünkben az előzőleg történtek, olvasottak.

Most érkeztem el odáig, hogy kifejtsem végre azt, hogy miért gondolom szomorúnak, ha valós alapja van ennek a négy sorsútnak. Annyi minden múlik azon, hogy gyerekként milyen neveltetést kapunk, és ezt igazából fel se fogjuk egészen addig, amíg nem olvasunk egy ehhez hasonló történetet. Mindennek van értelme az életben, és minden elvezet valahová. Általában mi magunk hozzuk meg a döntéseinket, de vannak láthatatlan, a háttérben megbújó történések és érzelmek, amik nagyban befolyásolnak mindent, ami az életünkben megtörténik. Pont ezért szomorú, ha az első két történet közül valamelyiket személyesen tapasztalta meg az író. Hatalmas tragédia egy gyerek számára, ha valamilyen úton-módon elveszti a szüleit, nem számít, hogy testileg vagy lelkileg történik meg, befolyással van a gyerek viselkedésére, és meghatározza a jövőbeli viselkedését. A harmadik szereplő története sem egy leányálom, amikor nélkülözések közepette kell élni, mégis ennél ott az a befolyásoló tényező, amit úgy hívunk: szeretet. Hiába nincs meg mindenük, amit szeretnének, és hiába ütött-kopott minden ruhájuk, és berendezési tárgyuk, szeretetben nőnek fel a gyerekek, és őket ez határozza meg.

Egészen kusza az értékelésem? Nos, ennek az az oka, hogy a novella is zavaros egy picit. Sokszor nem tudtam, hogy kiről, miről van szó, hála a rengeteg leírásnak, és merengésnek. Viszont ez a zavartság a sorsutak egybeérésével egésszé áll össze, és ez nagyon tetszett a műben.

Ami még kifejezetten tetszett, az a harmadik kisfiú anyukája és kishúga iránt tanúsított feltétlen szeretete, és az, hogy igazából bármit megtett volna azért, hogy számukra egy szebb, és jobb jövőt biztosítson, pedig ez egyáltalán nem az ő feladata lett volna. Éljen a gyermeki szív.

Szintén dicsérendő a cím, és az, ahogyan egybeforrott ez a négy történet. Nagy pacsi az írónak. A következő idézet pedig akár az én számból is elhangozhatott volna, igaz egy picit másképp:

„Hideg, nyirkos téli nap volt készülődőben. Az embernek ilyenkor kimozdulni sincs kedve, inkább a fejére húzza a paplant és még egy percig élvezi, ahogy a meleg körbeöleli álmos testét.”

A bejegyzés megtalálható a Prológus weboldalán is, ahol még egy interjút is olvashattok a szerzővel!

KIERA CASS: THE QUEEN (THE SELECTION #0,4.)

Fülszöveg:

Mielőtt America Singer története elkezdődött, egy másik lány is eljött a palotába, hogy elnyerje egy másik herceg szívét...

Ez az előzménynovella a Párválasztó eseményei előtt történik, és Maxon herceg édesanyjának, Amberly-nek a szemszögéből ismerhetjük meg a palota és a Párválasztó történéseit. Fedezd fel egy teljesen más oldalát a Párválasztónak, ismerd meg, hogyan találkoztak Maxon szülei- és, hogyan lett egy hétköznapi lányból, Amberly-ből egy szeretett királyné.

Valami ilyesmi a fülszövege A királynőnek szabad fordításban, és ez is a kb. 70 oldalas novellának a lényege. Megismerhetjük, hogyan találkozott Clarkson király és Amberly királyné. Természetesen minden a Párválasztónak köszönhető, mégis jó volt végre nem America szemszögéből olvasni. Amberly egy közvetlen, aranyos, kedves lány, aki teljes szívéből szereti, totálisan belezúgott a hercegbe. Ami nem is lenne meglepő, hiszen egy hercegről beszélünk, de Clarkson egy picit, hát... irányításmániás? 

His world looked like a storm. I was going to be its center.

Tetszett, sokkal jobban, mint az Aspen, sőt talán még jobban, mint Maxon előzménynovellája, mégis volt pár dolog, ami azért kiverte a biztosítékot nálam. Kezdjük Clarkson szüleivel. Porter és Abby nem normálisak! Abby királyné rich bitch szindrómában szenved, ez tuti. Porter király meg nem is tudom... Nem lep meg, hogy Clarkson olyan lett, amilyen. Egyik szülő se normális az ő részéről. Szerintem Maxon az egyetlen normális Schreave, akit eddig megismerhettünk. 

- The queen. Look at her.

(...)

- I wonder what happened (...)

- I don't think anything happened. She's one of those people who can't be happy. If the king sent her on a break every other week, it wouldn't be enough. She won't be satisfied until we're all gone.

 A másik ami nem tetszett: Mi az, hogy nem akart Clarkson gyereket? Elvégre az a feladata, hogy uralkodjon és utódot nemzzen. Nem csoda, hogy úgy viszonyult a fiához, ahogy. Meg, hogy nem akarta átadni a trónt Maxonnak. Idióta. 

- But you have to have an heir.

- For what? To carry on the line? You're speaking of giving me a son. (...)

- I want children (...)

- No garantee you won't get them. Personally, I'm not fond of children. I guess that's what nannies for.

Szép volt, jó volt, érdekes volt, de kevés. Még szívesen olvastam volna tovább, túl hamar eljutottunk a végére :D Kíváncsi lettem volna arra is, hogy Abby és Amberly, hogy jönnek ki egymással a Párválasztó vége után.

- If I ask you for something, you give it to me. You aren't vain. You're secure enough with yourself to put me before your looks, before anything. I know that from how you receive any request I've ever given you. But it's more than that... (...)

- You've kept my secrets, and I assure you, if you marry me, there will be scores more to keep. You don't judge me, or seem startled by much. You're soothing. (...) I'm desperate for peace. I think you might be the only chance I have at that.

I smiled. - The center of your storm?

He exhaled, looking relieved. -Yes.

Kedvenc rész: A desszertes vacsi, egészen addig amíg félbe nem szakítják őket. Meg amikor elmondja Clarkson, hogy Amberlyt választja. Akkor elhiszem, hogy van szíve. Egy pici. 

- You will be the only thing in this world that is truly mine. And I will put you on pedastal so high, it will be impossible for anyone not to adore you.

Összességében tetszett 5/5*.

Nagyon szeretnék egy Clarkson POV-ot is, kíváncsi vagyok, hogy mennyire hatott rá a szülői viselkedés, hogy álltak hozzá a szülei. Kicsit jó lenne elemezni Clarkson lelki világát, belelátni a fejébe, mert az tuti, hogy valami nincs rendben nála :D

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -