RAINBOW ROWELL: ELEANOR ÉS PARK

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 334
Megrendelem

Hello Molycik!

Ma egy hatalmas kedvencemről hoztam nektek egy kis ömlengést, mert úgy vélem, hogy az Eleanor és Park egy olyan könyv, amit mindenkinek olvasnia kell életében legalább egyszer.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ebben ​a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

Park

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni. 

Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt. 

Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg. 

Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását. 

Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.

Eleanor

Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét. 

Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna. 

Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.) 

A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

---

A brit kiadás. A színével nem vagyok
kibékülve, de szerintem még így
is egy szuper borító :)

Legelőször 2014 nyarán olvastam Eleanor és Park történetét, ismerkedésképp Rowell írásaival. Konkrétan ez volt tőle az első könyv, amibe belevágtam. Azt kell mondjam remekül választottam, a két fiatal sorsa teljesen magával ragadt, Rowell pedig azóta is a kedvenceim közé tartozik. Ennek főleg az az oka, hogy mindegy miről ír, még ha maga a sztori nem is ránt magával - erre példa a Fangirl és az Attachments is az írónőtől, nem tetszettek annyira, mint szerettem volna - az írásmód az első mondatnál akkor is megteszi. Elvarázsol és nem ereszt. Felőlem random szavakat is írhat wc papírra, akkor is vevő vagyok rá, ha ebben a stílusban teszi. 

A történet két főszereplőjét könnyen ki lehet találni: Eleanor és Park. Eleanor tölti be az új, különc lány szerepét Park iskolájában és az iskolabuszon. Nagydarab, feltűnő vörös göndör hajjal, egyedi stílussal, aminek persze mögöttes tartalma is van, de ezt a nagymenők nem tudják. Senki nem tudja, hogy Eleanor és a családja milyen körülmények között él. Kiszemelik a lányt a nagymenők, a buszsofőr ordít, a többiek már akkor kiközösítik, amikor a buszra lép, ekkor siet Park a megmentésére. Igazából csak megszánja őt. Mégis, megtette az első lépést azon a rögös és egyáltalán nem könnyű úton, amin ketten elindultak. Romantikus regény, lehet sejteni, hogy egymásba fognak szeretni, ezzel nem árulok el nagy titkot, de az út, amit bejárnak véleményem szerint szívszorító és gyönyörű. 

Eleanor hátrányos helyzetű családból származik, amit szinte senki nem tud róla. Nem tudják az iskolában, hogy azért hord olyan ruhákat, amilyeneket, mert nincs pénzük szinte semmire. Sokan vannak testvérek és az anyjuk férje se kíméli és segíti őket. Elissza, elszórakozza a pénzt, még fogkefére sem telik nekik. Imádtam, hogy Eleanor nem egy szépségideál, amit a legtöbb könyvben megkapunk. Nem tökéletes, nem hajszálvékony, nem gyönyörű. Egy teljesen átlagos lány, nem pedig egy Disney hercegnő. Mégis egy szerethető karakter, akit akarva akaratlanul is megsajnál az ember olvasás közben. Ami a történetében pedig a legszomorúbb az az, hogy sajnos a való világban is megtörténnek azok a dolgok, amik vele is megtörténtek nap, mint nap. 

Szerintem nagyon ötletesen oldották meg
az ajánlásokat. Mindegyik egy-egy
kazettában van, aminek van szerepe a
történetben is.

Parkról sem mondhatom azt, hogy a jól megszokott YA karakter. Nem kigyúrt, nem tökéletes, nem sorolható sem a tipikus rosszfiúk, sem a tipikus jófiúk közé. Rowell teljesen realisztikusan ábrázolta őt is, nincs bekategorizálva sehová, ugyanúgy tudnám jellemezni őt is, mint Eleanort. Átlagos. Semmiféle katasztrófa nem történt vele, amitől teljesen magába fordult volna rövid élete során, nem depressziós, nincs sötét múltja. Egyszerűen éli a mindennapi életét. 

Engem pedig teljesen elvarázsolt a két fiatal története, sőt, első olvasáskor meg is könnyeztem a könyv végét. Voltak persze negatív szereplők is a történetben, akik megnehezítették Eleanor és Park életét, de főként Eleanorét, viszont róluk most nem ejtenék szót, mert hiszem, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia egyszer, amire ha sor kerül, mindenki megérti, hogy miért is kívánom a pokolba őket. Főként Richiet. 

Egy gyönyörű történetet mesél el Rowell, ami az első szerelemre emlékeztet, ártatlan és elbűvölő. Ugyanakkor összetöri a szíved darabokra. Lassan kibontakozó, realista regény, egyáltalán nem szépíti a dolgokat az írónő, leírja a történteket úgy ahogy van, nem az a célja, hogy megszépítsen bármit is, könnyítsen bárki, bármi helyzetén. Olyannak ábrázolja a szereplőket, a világot, amilyen. Kegyetlen. Elgondolkodtató. És pont ez Rainbow Rowell sikerének a titka. Nem a természetfelettihez nyúl, hanem a mindennapit, az átlagosat ragadja meg, amihez társul az írói stílusa és ez pontosan elég ahhoz, hogy imádd a könyveit. 

Ha egy nyáltól csöpögő szerelmi történetre vágysz, akkor valószínűleg csalódni fogsz, mert ez nem az, de mindenképp ajánlom elolvasásra. Nem a tipikus sablon történet, mégis magával ragadó és elgondolkodtató. Visszaidézi az első szerelmet, amikor a végén darabokra törik nemcsak a könyv főszereplőinek a szíve, de a tiéd is. Realisztikus, még véletlenül sem áltat és fáraszt olyan dolgokkal, amik valószínűleg sosem történnének meg az emberrel. Stílusra pedig könnyen olvasható, sőt, olvastatja magát, míg végül azt veszed észre, hogy hoppá vége is van a könyvnek. 

Olvasás mellé készítsetek egy százas csomag papírzsepit és rengeteg csokit, fagyit vagy valamiféle édességet, hogy azért egy kis boldogsághormon is melengesse a szíveteket, ne csak a cuki pillanatok, amik szintén megtalálhatóak a könyvben.

***

Értékelés: 5/5
Kedvenc jelenet: a könyv utolsó fejezete 
Kedvenc szereplő: Természetesen Eleanor és Park :)

Ha pedig benned is ég a vágy, hogy csatlakozz a Rowell rajongók klubjába, és már vennéd is kezedbe a könyvet, akkor itt megtudod rendelni nem csak az Eleanor és Parkot, de még a Fangirlt is :)

Üdv,

RAINBOW ROWELL: KINDRED SPIRITS, AVAGY MIÉRT IMÁDOM ANNYIRA RAINBOW ROWELLT

Mindenki szeret mindent manapság. Az egész világ kockákból áll. Dühös vagy mert más emberek is szeretik a Star Warst? Vagy épp azért, mert hozzám hasonló emberek szeretik a Star Warst? Talán. 

Ha összetöröd Elena szívét, még onnan is Star Wars fog folyni. Így, amikor elhatározza, hogy a helyi mozi előtt fog várakozni, hogy láthassa a filmet, arra számít, hogy egy tömeg fogadja majd őt, amelynek tagjai legalább annyira szeretik Hant, Luket és Leiát, mint ő maga. 

Egyáltalán nem számított arra, hogy egy három tagból álló sor utolsó várakozója lesz, sem arra, hogy egy gyűjthető Star Warsos papírpohárba kell majd pisilnie egy kuka mögött, és azt is elég valószínűtlennek találta, hogy egy olyan emberrel találkozik végül, aki pontosan megérti,  hogy hogyan érez .

Rainbow Rowell az egyik kedvenc írónőm, ezért annak ellenére, hogy nem láttam a Star Wars filmeket (tudom, tudom, bújjak el :D) izgatottan vártam e novella megjelenését. És pont ennek köszönhetően, mihelyst kezem közé kaparintottam a drágaszágot, neki is kezdtem, és egy ültő helyemben be is fejeztem. 

Elena, a történet főszereplője egy igazi Star Wars rajongó, aki él hal a filmekért, meg mindenért, ami hozzá köthető. Ezt pedig úgy képzeljétek el, hogy képes volt 4 napot a mozi előtt tölteni 2 random sráccal (Troy & Gabe), hogy meglegyen az igazi mozi előtt várakozós élménye. Amit meg is kapott, csak épp nem úgy, ahogy azt szerette volna. Azt gondolta, hogy majd mire odaér, addigra tömeg lesz, meg buli. Ja, nem egészen így történt :D 

Azt hittem, hogy semmit nem fogok érteni a történetből, ugyanis mint azt már említettem, nem láttam a filmeket. Pár mindenki által ismert dolgot én is tudok, de ennyi. Sosem ért el a Star Wars láz. Aztán Rowell korábbi könyveiből kiindulva, úgy gondoltam, hogy egy szerelmi szálat kapok majd, ami cuki lesz, és imádni fogom. Nem, ezt sem kaptam meg. 

Mégis, annyira magával ragadott már a kezdetektől fogva, hogy az hihetetlen, és pont ezért imádom ennyire Rainbow Rowellt. Ez a nő valami zseniális, nem hiába tartozik a kedvenceim közé. Nem szoktam imádni a történeteit, mert általában túl lassú folyásúak nekem. Az Attachment és a Fangirl esetében is sokszor untam magam, és annyira, de annyira lassú volt, hogy hónapokig olvastam. De! Rowell írói stílusa miatt megéri minden könyvét elolvasni. Magával ragadó, és egyedi. Pont mint ez a novella.

Elenával ellentétben én nem tudtam, hogy mire számítsak. Valahogy éreztem, hogy 4 nappal a film bemutatója előtt nem lesznek tömegek a mozi előtt, de azért nem 3 főre tippeltem. Meg úgy alapból, ki vár 4 napot egy mozi előtt egy filmre???? Komolyan, még ha Percy Jacksonról lenne szó se lennék képes 4 nappal előbb kitáborozni a mozi elé! Nem vagyok ennyire elvetemült. 

Lényeg a lényeg, letáboroztam Elenával, és a srácokkal a mozi elé, és nagyon jól éreztem magam. Imádtam, hogy annyira megszállottak, és elvetemültek voltak, hogy képesek voltak minden nehézséggel megbirkózni csak azért, hogy elsőként mehessenek be megnézni a filmet. Feldobta a könyvet az, hogy Elena anyukája folyamatosan megjelent, és habár haza akarta vinni a lányát, mégis támogatta. 

Nagyon cuki volt az egész, meg vicces, egyenesen imádtam a filmnézős jelenetet, mert annyira tudtam, hogy ez lesz. Nagyon nevettem, annyira valósághű volt, és vicces. Csak, hogy tovább istenítsem: nagy kedvencem a srácok között kialakult kapcsolat, és a beszélgetéseik nagyon feldobták a könyvet. Troy korábbi sorban állós élményeit olvasni fergeteges volt, és a legeslegnagyobb kedvencem az az üzenetet, amit a könyv közvetített: vagyis ne ítélkezzünk ismeretlenül, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi lappang legbelül. Don't judge a book by its cover! ;) 

Egyetlen aprócska bajom volt vele, hogy túl rövidnek éreztem. Azt nem mondom, hogy tökéletes úgy ahogy van, mert nem, de szórakoztató volt, és megint átéltem a Rowell-hatást, amit annyira imádok a könyveiben. Szóval Rowell és Star Wars fanok előre, olvassatok Kindred Spiritst, mert megéri! Sőt, a Star Wars rajongók talán még meg is értik a rajongói utalgatásokat, amik nekem biztos nem estek le :D

Értékelés: 4/5

Egy teljesen átlagos, mégis egyedi történetet kaptunk az írónőtől, és pont ebben rejlik a szerethetősége. Könnyed és szórakoztató olvasmány. Star Wars és Rowell rajongóknak kötelező darab! ;)

Szereplők: 5/5

Elena egy szerethető, kedves, visszahúzódó lány, akiben pont az tetszett, hogy nem volt semmi extra képessége, sőt nem ment az agyamra. Néha még azonosulni is tudtam vele, pontosabban ott, amikor kiderült a kis titka, amit az elején nem mert megosztani a többiekkel :D Troy és Gabe meg szimplán cukik voltak, ahogy fokozatosan megnyíltak Elena felé, és átsegítették őt a nehezebb pillanatokon.

Ha van kedvetek írjátok meg nekem, hogy mit gondoltok Rainbow Rowell könyveiről. Szeretitek vagy sem az írónő stílusát?

Üdv,