A Jewel vagyont, szépséget, fenséget jelent. De az olyan lányok számára, mint Violet, a Jewel szolgaságot jelent. Nem akármilyen szolgaságot. Violet a Marshon született és nevelkedett, az előkelők pótlékaként képezték ki - mert a Jewelben csak egyetlen fontosabb dolog van a gazdaságnál, az pedig az utódlás. Megvásárolva a Tó Hercegnője (Duchess of the Lake) által egy aukción, és egy pofonnal köszöntve, Violet - most már csak #197-ként ismerve - gyorsan megtanulja a brutális igazságot, ami a Jewel csillogó felszíne alatt rejtőzik: a kegyetlenséget, a hátbatámadást, és a rejtett erőszakot, ami a nemesek életmódjává vált. Violetnek el kell fogadnia létének csúf valóságát... és meg kell próbálni életben maradnia. Azonban egy tiltott románc alakul ki Violet és egy jóképű fiatalember között, akit a hercegnő nyűgös unokahúgának társaságaként alkalmaztak. Habár a jelenléte egy kicsit fényesebbé teszi Violet számára az életet a Jewelben, a tiltott kapcsolatuk következménye többe fog nekik kerülni, mint amire számítanak.
A bejegyzés spoilert tartalmazhat!
Nem most olvastam a könyvet, hanem még november elején, de még most is sokszor eszembe jut, ezért gondoltam írok róla. Elsősorban a gyönyörű borítójának köszönhetően figyeltem fel a könyvre, másodszor pedig azért, mert rengeteg vegyes kritikát olvastam róla Goodreadsen. Sajnos az én érzéseim is elég vegyesek, még több, mint egy hónappal később is.
A fülszöveg a lényeget nem említi, hogy a lányok vérét egy bizonyos korban elemzik, ami kimutatja, hogy meg van-e bennük az a gén, aminek segítségével egészséges utódokat tudnak nemzeni a nemeseknek. Hiszen az ország nemesi rétege nem tud magának utódot nemzeni, ezért az Aukció során a legtehetségesebb lányokat veszik meg maguknak, és viszik haza őket a Jewelbe. A Southgateben - ahol Violetet is tanították illetve ahol a történet játszódik az aukció előtt -, és a többi "kiképzőiskolákban" a lányok megtanulnak minden szükséges dolgot, ahhoz, hogy a tökéletes utódot megszüljék. Violetnek is ez a feladata, ráadásul ő a 200 kiválasztottból a 197., azaz benne van a top 3-ban. Így kerül a Tó hercegnőjéhez (igen, az egész könyvben ilyen hülye nevek vannak :D), és tapasztalja meg azt a rengeteg szörnyűséget, ami nem csak vele, de a többi, az aukción megismert lánnyal történik.
A könyv első negyede teljesen magával ragadott, tetszett a bizarr világfelépítés, és olvastatta magát a történet. Aztán lezajlott az aukció és a bizarrból, a hátborzongatóból átment egyfajta morbidba. Szerencsétlen lányoknak mindenféle kínzást, társadalmi helyzetet el kell viselniük, egy rossz szavuk nem lehet, hiszen az úrnőjük "kimentette" őket egy sokkal "rosszabb" helyzetből. Legalábbis az elit réteg szerint ez történt.
Rögtön az elején, amikor Violet találkozik a hercegnővel az pofon vágja, hogy felkészítse őt arra, hogy mi vár rá legjobb esetben is, ha ellenszegül. Vagy volt olyan szituáció, amikor az egyik megvásárolt "pótlék", Dahlia meghal - szintén kegyetlenségnek köszönhetően - és őt gyászolják, akkor pórázban és bilincsben vezetik be a"tulajdonukat" az úrnők. Teljesen úgy viselkedtek velük, mint az állatokkal. Pedig Violetnek még elég jó dolga van a hercegnőnél, a többieknek sokkal rosszabb dolgokat kell átélniük.
Szóval rengeteg morbid dolog van benne, és részben ez billentette a nem tetszik felé a mérleget. A szerelmi szál, meg egyáltalán nem volt nagy szám, a hercegnő fiának húzása sokkal jobban meglepett a végén, és jobban is érdekel, mint az, hogy mi lesz Violet és Ash sorsa. Soha nem bírtam azokat a történeteket, ahol kb. 3 mondat után egymásba szerettek a főszereplők. Ilyen nincs. Kész.
A hercegnőrangjához híven beképzelt, és olyan dolgokat vár el Violettől, amik teljesíthetetlennek tűnnek. Már akkor megutáltam őt, amikor pofonvágta köszöntésképp Violetet.
Másrészt rengeteg hasonlóságot találtam a Jewel és a Párválasztó között, ami csak rontott az olvasás és a történet értékén. Igaz ez az én hibám, mert már a fülszöveg és a borító alapján levehető, hogy van köztük hasonlóság.
A szereplők egész érdekesek voltak. Kedvencem Lucien, egy szolgáló, és a hercegnő fia, Garnet lett. Violet is erős szereplő, de csak nyafogott, és szenvedett. Elég gyorsan elérte nálam, hogy megutáljam. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy tényleg elég volt pár szó, és már nyaltál-falták-imádták egymást Ashvel. Mintha ez a való életben így működne. Garnetról végig azt hittem, hogy egy szülei ellen lázadó, buta hercegecske, de a végén kiderült, hogy mégsem az. Az írónőnek ez a húzása nagyon tetszett, egyből elérte nálam, hogy olvasni akarjam a folytatást! :) Lucien pedig azon kevés embere közé tartozott, akit már az elején megkedveltem, pedig gondoltam, hogy valami hátsó szándéka neki is van.
Nem mondom, hogy nem ajánlom senkinek, de nálam maximum 3 csillagot érdemel az 5-ből, mert csak szenvedtem olvasás közben. Az eleje tényleg nagyon tetszett, de utána olyan dolgok történtek, amik kiverték a biztosítékot, és alig haladtam az olvasásával. Azoknak ajánlom, akik szeretik a függővégekkel záródó, disztópikus, YA könyveket. illetve akiket nem zavar a hirtelen szerelem, és az, hogy a könyv gyakorlatilag a Párválasztóból, a Hervadásból és az Éhezők viadalából van összegyúrva.
Értékelés: 5/3*
Zsebi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése