JENNY HAN - TO ALL THE BOYS I'VE LOVED BEFORE (TO ALL THE BOYS I'VE LOVED BEFORE #1.)

Fülszöveg:

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

"A szerelem félelmetes, változik; eltűnhet.
Része a kockázatnak.
Nem akarok többé félni."

Már nagyon régen el szerettem volna olvasni ezt a könyvet, ugyanis a borítójával engem megvett magának kilóra. Így amikor leakciózták, egyből lecsaptam rá. Szinte kihagyhatatlan ajánlat volt. 

Bíztam benne, hogy nem kell majd csalódnom egy újabb régen vágyott könyvben, és szerencsére most jól döntöttem. Nagyon szerettem a To all the boys I've loved before-t, még betegen egy-egy megfulladás és köhögőroham közepette is tovább olvastam, mert annyira lekötött, és tudni akartam, hogy mi sül ki belőle.

Bevallom, az elején egy kicsit untatott. Lara Jean egy naiv kislány, aki nem sokat tapasztalt még az életből, szinte semmi szociális élete nincs, minden szabadidejét a testvéreivel tölti, barátnője is csak egy van, Chris - aki elég fura, és különc. Margot, a nővére, pedig annyira anyáskodó típus, - ami persze érthető, hiszen korán át kellett vennie az anya szerepét a családban, ezzel is segítve az apjukat - hogy az elejétől kezdve idegesített. Nem illett bele a környezetbe. Szerencsére Skóciáig meg sem állt, és onnan is csak Karácsonykor repült haza, hogy tudja kicsit kritizálni Lara Jeant.

A történet akkor kezdődik el igazán, amikor Lara Jean nővére, Margot Skóciába utazik, hogy ott folytassa tanulmányait. Lara Jeanre marad a családban az anya szerepköre, így lényegében neki kell felnevelnie húgát, Kittyt. Semmi nem megy könnyen, főleg elsőre nem, és L. J. rájön, hogy mekkora felelősség hárult nővérére egészen idáig. A könyv eleje tehát nem szól nagyon másról, mint a Song lányok mindennapjairól: megismerjük az életüket, úgymond mi is belerázódunk a mindennapjaikba.

Majd egy nap Lara Jean végre igazán elkezdi élni az életét. Egy titokzatos valaki feladja Lara szekrénye mélyére rejtett szerelmesleveleit, amiket azoknak a fiúknak írt, akiket valaha szeretett. Öt levél kerül küldésre, amiből egy visszakerül Lara Jeanhez, mert a fiúnak más a címe. A másik négy levél viszont a címzett kezébe kerül, és itt kezdődnek a bonyodalmak.

Josh Sanderson, Margot ex-barátja - aki nem mellesleg nagyon közel áll a Song lányokhoz, és az apjukhoz is, szinte családtagnak számít a szomszéd fiú -, illetve Peter Kavinsky - volt jó barát, akivel megszakadt a kapcsolat - is kap egy-egy levelet. Lara Jean pedig döntésre kényszerül. Választania kell. Tovább nem is részletezném, mert az lelőné a poént, de egy élmény volt végigkövetni Lara Jean fejlődését.

Lara Jean Song Covey.

Mert bizony fejlődik elég sokat. Szépen, lassan de felnő, és valamivel érettebbé válik. Persze megmaradnak az idegesítő szokásai és a naivsága is; mégis elmondható, hogy egy szép karakterfejlődésen megy keresztül.

Nem szeretem a szerelmi háromszögeket, és mindig sikerül felhúznia az írónak azzal, hogy egy döntésképtelen, szerencsétlen főhőst társít a szerelmi háromszögek mellé. Azonban itt jól volt megoldva, és bízom benne, hogy Josh hanyagolva lesz a folytatásban. Az elején még cukinak találtam, egészen addig, amíg Margot barátja volt. Utána már nem sok keresnivalója volt a Song család életében, de mégis folyamatosan képbe került, és ez rettentően zavart.

Petert már a történet legelején megkedveltem. Humoros, jóképű, és ha megismeri őt az ember, akkor kedves is tud lenni. Pont úgy, mint a haverjai. Imádtam a Larával közös jeleneteit, és alig várom, hogy tovább olvashassam, hogy megtudjam, mi lesz a történet vége. Minden iszonyatosan cuki jelenet hozzá és Larához kötődik, és ezeket élveztem a leginkább olvasni. 

Amikor elkezdtem a könyvet, végig az lebegett a szemem előtt, hogy olyan jó a Goodreads értékelése, és annyi blogger dicséri, csak nem lesz olyan rossz, mint A nyár, amikor megszépültem. Mert az borzalmas volt, és sajnos a borító elején is fel van tüntetve, hogy Jenny Han írta azt a trilógiát is. De szerencsére ebben nem csalódtam, és a rajongók táborát erősítem.

"Nem kell annyira félnem a búcsútól, mert a búcsúnak nem kell örökké tartania."

Borító: 4,5/5*

A magyar kiadás borítója szerintem egy fokkal gyengébb, mint az eredeti. Viszont még így is elég megkapó, és vonzza a tekinteteket.

Szereplők: 4/5*

Josh és Margot halálra idegesítettek. Együtt cuki voltak, egymásnak valóak, de külön-külön irritálóak számomra. Lara és Kavinsky viszi a legcukibb könyves pár címet. Imádom őket együtt, realisztikus, és egyszerűen édes! Kitty, a harmadik Song lány is a szívembe lopta magát, nagyon aranyos a kislány, és az összes hozzá kötődő rész.

Értékelés: 5/5*

Minden hibája ellenére nálam kedvenc lett. Biztos vagyok benne, hogy még jó pár alkalommal újra fogom olvasni. Egy nagyon aranyos, kedves, romantikus ifjúsági könyvet sikerült megírnia Jenny Hannak. Egyedi, naiv, élethű és szórakoztató karakterekkel, akiket egy-kettő kivételével, nem lehet nem szeretni. Tipikusan az a történet, amiről elhiszed, hogy akár veled is megtörténhet. Azt hiszem, írnom kéne pár levelet, hogy teszteljem beválik-e a dolog…

Pár idézetet felvittem molyra is, ha van kedved nézd meg őket itt.

Olvastad már? Ha igen várom a te véleményedet is, oszd meg bátran! :)