KELLY ORAM SCIENCE GEEK WEEK - DAY 5.

Sziasztok Molycik!

Utolsó napjához érkezett a Kelly Oram hét. A mai napra egy újabb részletet hoztam Nektek a Libby Garrett Interventionből. Remélem Ti is legalább annyira szeretitek majd, mint én :) #TeamAdam.

Szeretném megköszönni Tijának és Dórinak a hét során nyújtott rengeteg segítséget! Nélkülük nem valósulhatott volna meg, így, ebben a formában a Grayson Science Geek hét.
Remélem jól szórakoztatok, és kijátszottátok magatokat a héten. Ha még nem játszottatok, a Rafflecoptert a bejegyzés alján megtaláljátok, illetve a FB esemény linkjét is. 

Jöjjön hát egy nagyon cuki részlet a The Libby Garrett Interventionből:

“Szeretem Averyt, és örülök a boldogságának –teljes mértékben megérdemli Graysont – de jelenleg teljesen ferde a valóságról alkotott képe. Azt hiszi, hogy mindenkinek megvan a saját tündérmesébe illő happy endje. Nem érti meg, hogy legtöbbünk nem lesz ilyen szerencsés. Főleg nem olyan valaki, mint én.”

Adam az ablakon tartotta a szemét és kifújta a levegőt. “Valaki olyan, mint te?”
“Igen, valaki olyan, mint én. A kövér lányoknak nem sok szerelem jut a szerelmet.”

Elszakította tekintetét az ablaktól, hogy rám nézzen, de úgy, mintha először látna. Nem voltam biztos benne, hogy mi a problémája. Nem mintha a súlyom akkora titok lett volna.

„ Talán nem vagyok száz mázsás, de a duci szintet határozottan megütöm.. Középiskolában ez egyenlő a kövérséggel, és mielőtt még megkérdeznéd, nem, nem tudok csak úgy lefogyni. Hipotireózisom van. Tizenegy évesen diagnosztizáltak, mert a cukorbetegség határát súroltam. Azóta is szigorú diétán -, és edzésben tartom magam, így nem alakult ki semmi komolyabb egészségügyi problémám. Éppenséggel pont megfelelő a szív- és érrendszeri állapotom; Csak egyszerűen nem tudok megszabadulni a súlyfeleslegtől. Ettől jobban nem is leszek soha.”

Adam elszakította tekintetét az ablaktól, és úgy fordult testével, hogy szemben legyen vele. „Azért nem gondolod, hogy valaha találsz valakit, aki szeretne téged, mert soha nem lehetsz vékony?”

Felhorkantam. „Ez a való élet, nem pedig a Hajlakk. Nem vár rám valahol odakint egy Link Larkin. Ne is próbálj meggyőzni az ellenkezőjéről. Tudod, hogy igazam van. Az is csoda, hogy Owen időt szakít rám.”

Miután levette a sapiját és végighúzta a kezét a haján, Adam belesüppedt az ülésébe, keresztbe tett kézzel bámult ki a szélvédőn. Nem értettem a hangulatingadozásait. Egész nyugisnak tűnt, amikor először felvettem őt. Most meg újra annak a karót nyelt zsémbes alaknak tűnik, akit először megismertem. „Mi van Owennel? kérdezte hirtelen. „Nem úgy tűnik, mintha érdekelné a súlyod.”

„Ha!” Olyan erősen szorítottam meg a kormányt, hogy az ujjaim elfehéredtek. Egy éve ugyanezt hajtogatom magamnak, de ettől még nem vált igazzá. „Persze, hogy érdekli. Ez a legnagyobb problémánk. Azért viselkedik úgy velem, ahogy, mert zavarja a külsőm. Mindig is tudtam, de azt hajtogattam magamnak, hogy nem számít, mert még ha szégyelli is az érzéseit irántam, legalább vannak neki.”

Adam fel volt háborodva a logikámon. „Komolyan beszélsz? A srác szégyell téged, és úgy gondolod, hogy ez nem számít?”

Hirtelen elkapott a harag,  de sikerült visszafognom magamat.

„Persze, hogy számít. Szerinted szeretem, hogy nem mutat be egyik haverjának sem? Nem. Utálom. Még Graysonnak, se hajlandó bevallani, hogy randizunk. Tudod, hogy ez milyen érzés nekem?

„Akkor meg miért éred be vele?”
„Azért mert még ez is jobb, mint a semmi. Mert pontosan ez az, amim van nélküle. Soha senki nem akart engem korábban. Egyáltalán nem. Semmilyen módon. Owen tud bunkó lenni, de legalább tudom, hogy egy kis része törődik velem. Nem olyan mintha azért kavarna velem, mert én vagyok az egyetlen lehetősége. A srác csodás, népszerű, és sportos. Bárkit megkaphatna magának, akit csak akart, mégis engem választ. Szeret velem lenni. Nem teljesen bunkó. Igenis értékeli azt, hogy mennyire klassz csaj vagyok. Amikor csak mi ketten vagyunk, olyan édes tud lenni. Gyönyörűnek –kívánatosnak, különlegesnek, vágyottnak érzem magam mellette. Soha máskor nem érzem ezt, így inkább vállalom a rosszat, a jóval együtt.”

Nem tudtam elhinni, hogy egy ennyire bensőséges beszélgetést folytattam ezzel a különös idegennel, de meglepően jó érzés volt egyszer teljesen őszintének lenni. „Nem vagyok képes nemet mondani Owennek, mert tudom, hogy ha igent mondok, akkor érezhetem ezeket a dolgokat. A rossz dolgok el fognak tűnni, és legalább egy ideig csodásan fogom magam érezni. És attól félek, hogy ha nem megyek, amikor hív, akkor talál magának valaki mást. Biztos vagyok benne, hogy találkozgat más lányokkal az egyetemen. Igen, utálom már a gondolatát is, de mi más választásom van? Ha ellököm magamtól, akkor megint nem lesz senkim. Owen nélkül, újra csak egy magányos, kövér kocka vagyok. Nem akarok egész életemben egyedül maradni.”

A beszélgetés ezzel meg is halt.
Ezelőtt még senkivel nem voltam ennyire őszinte, még Averyvel sem. Fogalmam sincs Adam, hogy vett rá arra, hogy ennyire megnyíljak előtte, de teljesen meztelennek éreztem magam. Éveket töltöttem azzal, hogy olyan vastag álarcot vonjak magam köré, amilyet egy ember csak tud, és mégis, Adam kevesebb, mint egy óra alatt, áttört minden védelmemen. Ez pedig megijesztett. Ki ez a srác? Hogy tudott ennyire egyszerűen hozzám férkőzni?

Adam csendben ült a kocsi másik felében. Tudtam, hogy mindazon gondolkozik, amit az előbb elmondtam. Tudtam, hogy összerakja az eddigi találkozásainkkal, és egy új véleményt formál rólam. Nem akartam tudni, hogy ez mit jelenthet.

Végigvezettem a kanyargós hegyeken, több figyelmet fordítva a saját szaros gondolataimnak, mint az útnak. Szerencsések voltunk, hogy nem zuhantunk bele a halálunkba.

„Ha hiszed, ha nem, megértem, hogy érzel,” mondta Adam, lágy hangjával megtörve a hosszú csendet.
„Pontosan tudom milyen kétségbeesetten valakinek a figyelmére vágyni, hogy hagyod magad elpusztítani, csak elnyerd az egyetértését.”

A mellkasom összeszorult a vallomásán. Őrülten kíváncsivá tett. Kit szerethetett annyira, aki miatt most is teljesen kétségbeesettnek hangzott? Igazság érződött szavaiban, és bármi is volt az igazság, az még mindig bántja őt.

Több lett volna abban, hogy Avery a segítségét kérte, mint a képessége, hogy eljátssza a rossz zsarut? Azt mondta van bennünk valami közös, de nem tudom megérteni, hogy lehetne egy hozzá hasonló srác  olyan módon kitaszított, mint én.

„Ha nem engeded őt el,” mondta Adam, figyelmemet visszairányítva a beszélgetésre, „ végül tönkre fog tenni.”

Semmi kétségem nem volt afelől, hogy a tapasztalat szólt belőle, de én nem kérdeztem, ő meg nem fejtette ki. Ezek után békén hagyott, és az út többi részét csendben tettük meg.

Amikor elértünk a sípályáig, és kimásztunk a liftből, csak akkor szólalt meg, „Akarnod kell, Libby. Ha bevallod, hogy egy egészségtelen kapcsolatban élsz, az már egy jó kezdet, de még nem elég. Ha nem akarsz őszintén lemondani róla, akkor csak vesztegetjük egymás idejét.”

Nem voltam biztos abban, hogy valaha is teljesen le akarnék mondani Owenről, de azt se akartam hagyni, hogy továbbra is kihasználjon. „Egyébként, pontosan mit is csinálunk egymással?” Kérdeztem, miközben a parkolón át a hegy felé vezettem Adamet. „Hogy tervezel segíteni rajtam?”

„Minden tizenkét lépéses program egy utazás. Igazából egy nagyon spirituális élmény a résztvevő számára. Szükség van hozzá egy löketnyi bizalomra. Támogatódként az a feladatom- hogy így mondjam – hogy ezt a löketet megadjam neked, és úgymond végigvezesselek a folyamaton. Mindent neked kell csinálnod. Nem mehetek helyetted végig a lépéseken, de mutathatom az utat. Azért vagyok, hogy fogjam a kezed, vagy oldalba bökjelek, amikor szükséged van rá, hogy a megfelelő irányba tereljelek, amikor nem látsz tisztán, és elkapjalak, ha zuhannál.”

Elértünk a hegy aljába és hirtelen egy sor emberbe ütköztünk. Tele volt a hegy, mert ez volt a szezon utolsó hétvégéje, és úgy tűnik a verseny is egészen szép tömeget idevonzott.

Szorosan megragadtam Adam kezét, hogy ne veszítsük el egymást, és elindultam a félcső (*half-pipe) felé.

Adamet meglepte az érintésem, de nem húzódott el. Lenézett a kezükre, aztán azt a felháborítóan szexi dolgot csinálta, amikor megemeli az egyik szemöldökét, és úgy néz rám, mintha választ várna.

Istenem, ha akart annyira szexi tudott lenni. Ha nem lettem volna ekkora rohanásban, addig néztem volna vele farkasszemet, amíg a hó el nem olvadt volna. Sajnos, nem volt idő arra, hogy felfedezzem a néha köztünk izzó feszültséget.

Szemforgatva néztem rá, úgy téve mintha legkevésbé sem lennék izgatott, hogy hozzáérhetek, és elkezdtem őt a nézőtér felé vonszolni. „Szedd a lábad Kávés Srác. Késésben vagyunk.”

„Tudod,” mondta könnyedén, ahogy követett a tömegen át, „amikor kézfogásról beszéltem, metaforikusan értettem.”

„Nos, ez szívás, mert jelenleg szó szerinti értelemben van rá szükségem. Nincs időm arra, hogy elveszítselek. Úgy tűnik már el is kezdték, és én leszek a legrosszabb gyerek a világon, ha lekésem apám első futamát.”

Adam felnevetett. Aztán, pár másodperc múlva engedett a szorításon, kezét az enyémbe tette, így az ujjaink összefonódtak. Volt ebben valami hétköznapi módon bensőségem, ahogy belém kapaszkodott, miközben sétáltunk. Mintha nem is azért fogtuk volna egymás kezét, hogy együtt maradjunk, hanem mintha inkább azért fogná a kezem, mert élvezi. Mint ahogy a pasim csinálná. Úgy, ahogy Owen sosem. Ahogy még soha senki.

Minden erőmre szükség volt, hogy ne álljak meg és, ne bámuljak rá. Óvatosan visszanéztem rá, már amennyire tudtam. Összetalálkozott a tekintetünk, úgy mosolygott, mintha semmi nem számítana a világon.  

A The Libby Garrett Intervention október 24-én jelenik meg! 

Angolul már előrendelhető Amazonon, IBookson, a Barnes&Nobles oldalán és Kobon speciális előrendelési áron ($2.99.) 

Ha pedig az Avery Shaw Experimentet, azaz a Szívzűrterápia Strébereknek-et szeretnéd megrendelni kedvezményesen, eredeti nyelven, akkor azt is megteheted. A SGW keretein belül a héten csak 0.99 dollár az ára ;)

Amazon * iBooks * B&N * Kobo

 Kedvet kaptál egy kis Szívzűr olvasáshoz, de nem tudsz angolul? Itt meg tudjátok rendelni magyarul is. Ezer köszönet és hála a Móra Kiadónak a fordításért! :)

Még több extráért, ízelítőért és nyereményjátékokért (Dedikált könyvekért és apróságokért) csatlakozz a Science geek Week Facebook eseményéhez, ami szintén augusztus 7-éig, azaz péntekig tart.

A Facebook eseményhez való csatlakozáshoz ide kattints!

a Rafflecopter giveaway

Kelly 15 évesen írta első könyvét- egy fanfictiont a kedvenc zenekaráról. Ami nem más, mint a Backstreet Boys, és ami miatt a mai napig cikizik a barátai, családja. Megszállottan szeret olvasni, túl sokat beszél. Arizónában él 4 gyermekével, férjével és a macskájával Mr. Darcyval.

Lépj kapcsolatba Kellyvel:   

Newsletter     - Iratkozz fel angol nyelvű hírlevelére

Amazon         - Ha megvennéd a könyveit eredeti nyelven

Facebook      - Ha még több érdekességet tudnál meg Kellyről                   

Twitter           - Ha együtt csiripelnél Kellyvel ;)