JANDY NELSON - AZ ÉG A FÖLDIG ÉR

Kár, hogy a szerelemhez nem jár időzítő szerkezet, mint a bombákhoz. Legalábbis Lennie szerint. A tizenhét éves lány nemrég vesztette el imádott nővérét, és semmire sem vágyik kevésbé, mint hogy egyszerre két fiú is feldúlja addigi békés, eseménytelen (mondjuk ki: unalmas) életét. Mégis ez történik. Lennie-t a közös veszteség egyre közelebb sodorja Bailey vőlegényéhez, de közben felbukkan Joe, ez a fantasztikus, szenvedélyes srác, akinek a gitárjátéka virtuóz, az életöröme ragadós, és akinek minden egyes csókjától mintha felrobbanna a világ… 

Az egyik fiú emlékezni segít, a másik felejteni. De szabad-e egyáltalán boldognak, szerelmesnek lennie, amikor épp gyászol?

Szeretem a LOL-könyveket. Mégis néha azt érzem, hogy kinőttem ebből a kategóriából. Az Ég a földig érnél is ezt a problémát tapasztaltam. Amíg olvastam végig azt éreztem, hogy nem én vagyok a könyv célközönsége, és lehet, hogy pár évvel ezelőtt még élveztem volna a történetet, de mai fejjel már nagyon nem ment. Magát az olvasást is halogattam már elég rég óta, valamiért nagyon nem akartam nekikezdeni. Aztán láttam, hogy Dóri elkezdte olvasni, és elkapott a Why not? életérzés, csatlakoztam hozzá, és egy TEO keretén belül elolvastuk. Szerintem egyikőnk sem számított ekkora csalódásra.

A LOL- könyv címkéből kiindulva abban a hitben éltem, hogy a könyv szórakoztató lesz. Minden volt, csak szórakoztató nem! Lennie egyszerűen az agyamra ment. Egyáltalán nem úgy viselkedett, mint egy tizenhét éves, sokkal inkább, mint egy lázadó, szeleburdi 12, nagyon max. 14 éves lány.

Részben, de tényleg csak részben megtudtam érteni, hogy mit miért tett. Megértettem, hogy fáj neki, hogy ennyire hamar elvesztette a nővérét, hogy nem tud mit kezdeni magával, a szabadidejével a nővére nélkül. Mégis olyan szinten szenvedtem. Nem tudtam megérteni, hogy nem jutott eszébe, hogy talán a családja is szenved Bailey hiányától?

Persze a családtagok se normálisak. Lenni nagybátyja elvileg a nők álma, de közbe szabadidejében bogarakat, növényeket éleszt újra. Ő így dolgozza fel a gyászt. A nagymama meg a szobanövény alapján állapítja meg, hogy Lennienek van valami baja. Elkezdett foltosodni a szobanövény, ezért Lennie drágának baja lesz. Oké. Az is oké, ha a gyerek verseskötetet kap ebédre. Biztos szomjazik a tudásra is, de azért ennie sem ártana.

Aztán ott a főszereplő srác Joe, akivel igazából nem volt bajom. Nem értem mit látott Lennieben, de tiszteletben tartom a döntését. Abban viszont biztos vagyok, hogy nála se stimmelt minden ott bent. Én a helyében nem biztos, hogy a történtek után meg tudtam volna bocsátani Lennienek. Joe iszonyatosan kedves és cuki volt a lánnyal, de csak azt érte el, hogy összetörték a szívét. Nem is akárhogy.

Pár dolog azért egészen tetszett. Az egyik ilyen dolog, hogy azért elég sok mindent megtudunk Lennie nővéréről, Baileyről. Sok mindent eltitkolt a húga elől, de ez is érthető. Nem osztunk meg mindent még a szeretteinkkel sem. Biztos megvolt Baileynek is a maga oka, hogy nem mondta el ezeket a dolgokat se a nagymamájának, se Lennienek.

Másik, ami megfogott az Lenniehez köthető, pedig, mint azt már említettem, nem lett a szívem csücske. Ez pedig nem más, mint a kis versei. Az egész könyvben ezek tetszettek a legjobban. Az elhagyott, titkos, fájdalmat, szeretetet tükröző emlékei versecskék formájában. Azokat egyszerűen IMÁDTAM! Még úgy is, hogy adtak egyfajta tragikus, borongós, depressziós, sötét hangulatot a könyvnek. Végig abban a hitben éltem, hogy valami katasztrófa fog történni Lennievel. Olyan katasztrófa, amit Joe biztos nem élt volna túl... Szerencsére ez nem történt meg, utáltam volna, ha megtörténik, és igazam van.

Említésre méltó még Jandy Nelson írói stílusa, amit csak akkor fedeztem fel, amikor beleolvastam az eredeti változatba is. Annyira egyszerűen írta meg a szereplőket, mégis könnyen átragadt rám is a jókedvük, a gyászuk, a fájdalmuk. De ezt tényleg csak akkor éreztem át, amikor eredeti nyelven olvastam a könyvet. Számomra elveszett valami a magyarra fordításkor.

Ugyan Az ég a földig ér nem nyerte el a tetszésemet, azért az írónőről még nem mondtam le. Már pár hónapja a polcomon várakozik Jandy legújabb könyve az I'll give you the sun, ami elsősorban a borítójával fogott meg. Meg az sem hanyagolható tény, hogy a külföldi bloggerek, booktuberek imádják a könyvet. Kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni, bár ezek után nagy reményeket nem fűzök hozzá.

Sajnos véleményem szerint a könyv nem jó, és biztos nem fogom még egyszer a kezembe venni, mert ennyire még én sem vagyok mazochista. De nagyon sokan szeretik, lehet, hogy pont Te leszel az, akinek a kedvenc könyve lesz. Várom a véleményeket! ;)