ALWYN HAMILTON: TRAITOR TO THE THRONE - A SZULTÁN FOGLYA (REBEL OF THE SANDS #2.)

Hello Molycik!

Kicsit kitolom a Főgonoszok hetet a Prológuson, mert a hétvégén nem jutottam úgy gép elé, mint szerettem volna. Egy újraolvasással érkezem, az egyik kedvenc sorozatom második kötetéről lesz szó. 

Kiadó: Maxim - Dream Válogatás
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 448
Megrendelem

Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hatalom. Szerelem. Árulás.

Amani, a Kékszemű Bandita több mint egy éve harcol a Lázadó Herceg mellett, és már az egész világon félik a nevét. Amikor egy váratlan támadás során elrabolják, erejétől megfosztva és szerelmétől elszakítva a szultán palotájában köt ki – ez pedig olyan hely, ahol minden sarok mögött veszély leselkedik. Intrika, gyanú és félelem érezhető a falak között, de Amani igazi sivatagi lányként hamar rálel a túlélés titkaira. Dacolva minden veszéllyel kémkedni kezd a lázadóknak, ám ahogyan egyre több időt tölt magával a szultánnal, ráadásul a múltja különös alakokban bukkan fel előtte, szívében kétségek merülnek fel, hogy vajon a jó oldalon áll-e. De ez itt még közel sem a vég, hiszen, mint tudjuk: „Az új hajnal új sivatagra köszönt.”

A recenziós példányt köszönöm szépen a kiadónak!

---

A blogot régebb óta követők már tudhatják, hogy A homok leányáért oda és vissza voltam. 2017-ben hatalmas kedvencem volt a könyv, majd a folytatásokat is hasonlóképp, sőt igazából még jobban szerettem. Így, amikor megláttam, hogy jön magyarul a folytatás, azonnal megörültem, hiszen ez okot adott arra, hogy újra visszacsöppenjek Amani és Jim kalandjainak kellős közepébe. 

"Élt egyszer egy herceg Mirádzsi sivatagi királyságában, aki atyja, a szultán trónjára tört."

A könyv külsejét tekintve, nekem még mindig a brit borító a szívszerelmem, de úgy vélem, hogy a magyar (USA) kiadást birtoklók sem panaszkodhatnak, mert kívül-belül meseszép, és én személy szerint örülök neki, hogy kétféleképpen is a birtokomban van a sorozat. 

"– Azért jöttél, hogy gúnyolódj rajtunk, vagy hogy kiszabadíts minket? – nézett rám savanyúan Mahdi. – Nem látom okát miért ne tehetném mindkettőt egyszerre."

A történetről nem szeretnék olyan nagyon sokat elárulni, mert úgy gondolom, hogy jobb, ha minden ismeretlenül tárul azok elé, akik már olvasták az első kötetet, de még A szultán foglya előtt állnak. A lázadás folytatódik ebben a részben, továbbra is cél, hogy a szultán uralmát megdöntse a Lázadó herceg és csapata, ugyanakkor adódnak kisebb-nagyobb problémák az út során. Jin és Amani kalandjai is külön folytatódnak, amit nagyon sajnáltam, mert igazán dinamikus duót alkotnak, és imádom a köztük lévő kémiát, de így legalább volt mit várnom: mikor bukkan már fel Jin újra?! Egyikőjük a sivatagban, a másik pedig a szultán palotájában küzd az uralkodó ellen, és próbál a lázadás hasznára válni.

"Egy oszlopnak támaszkodtam a lépcső alján. A szilárd földre leérve jólesett a márvány hideg érintése. Mostanra megszáradtak a könnyeim. Kényszerítettem magam, hogy visszaemlékezzem: a sivatag lánya vagyok, aki akár szomjan is halhat. Ez nem az a hely volt, ahol gyengének mutatkozhatom. A palota van olyan veszélyes, mint a sivatagi éjszaka."

Alwyn szerintem zseniálisan ír, ezt már A homok lánya során is megállapítottam. Magával ragadó a stílusa és árad a sorokból a sivatagi, perzselő hangulat. Továbbra is úgy vagyok vele, hogy mindegy mit ír Alwyn, akár egy recept is lehet az, én olvasni akarom. A háttérvilágból is egyre többet megtudunk, folyamatosan tágul. Már nem csak a sivatag egy szegletét ismerjük, hanem a szultán háremébe, palotájába való bepillantással együtt sokkal komplexebbé bált az egész. Kifejezetten tetszett, hogy annak ellenére, hogy a Szultán lenne a főgonoszunk, azáltal, hogy Amani a palotába került bepillanthattunk az életének egy szegletébe és kicsit jobban megérthettük a motivációit és tetteinek miértjét.

"– Tedd le a fegyvert, Bandita! Túlerőben vagyunk – acsargott Malik. 

– A világon egyetlen férfi szólíthat csak így – mondtam. – Márpedig közel sem vagy olyan jóvágású, mint ő."

Minden könyvmoly számára ismerős lehet az a probléma, hogy arra kérik, ajánljon egy sorozatot, amit mindenkivel elolvastatna, mert annyira szereti minden egyes apró kis hibájával együtt, na nálam Alwyn sorozata megkapja ezt a címet. Olvassátok, szeressétek és meséljétek el, hogy elnyerte-e a tetszéseteket! :)

Értékelés: 5/5*

Kedvenc rész: Jin és Amani újra találkozása
Kedvenc szereplők: Jin, Amani, Sam
Üdv,

ALWYN HAMILTON: A HOMOK LEÁNYA (REBEL OF THE SANDS #1.)

Kiadó: Faber Children's
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 368
Megrendelem (angolul)
Megrendelem (magyarul)

Fülszöveg:

She’s more gunpowder than girl—and the fate of the desert lies in her hands.

Mortals rule the desert nation of Miraji, but mystical beasts still roam the wild and barren wastes, and rumor has it that somewhere, djinni still practice their magic. But there's nothing mystical or magical about Dustwalk, the dead-end town that Amani can't wait to escape from.

Destined to wind up „wed or dead,” Amani’s counting on her sharpshooting skills to get her out of Dustwalk. When she meets Jin, a mysterious and devastatingly handsome foreigner, in a shooting contest, she figures he’s the perfect escape route. But in all her years spent dreaming of leaving home, she never imagined she'd gallop away on a mythical horse, fleeing the murderous Sultan's army, with a fugitive who's wanted for treason. And she'd never have predicted she'd fall in love with him…or that he'd help her unlock the powerful truth of who she really is.

***

Egy mesterlövész. Egy álmodozó. Egy piszok jó hazudozó. Bár Mirádzsi sivatagjait már az emberek uralják, az elhagyatott, vad területeken még mindig a mitikus lények irányítanak, és az a hír járja, hogy a dzsinnek mágiája sem veszett el. Az emberek számára ez egy könyörtelen hely, pláne ha az illető szegény, árva, vagy nő. Amani Al’Hizáról mindhárom elmondható. Tehetséges lövész, aki remekül céloz, azonban nem tud elszabadulni Porfészekből, a kisvárosból, ahol két lehetősége van a jövőre nézve: vagy megházasodik, vagy meghal. De aztán találkozik Jinnel, a karakán idegennel, aki tökéletes menekülő útvonalat tár elé. És bár éveken át ábrándozott Porfészek elhagyásáról, azt legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy egy mitikus lovon fog elvágtatni, vagy hogy egy idegen szökevény ismerteti majd meg vele az igazi sivatagot, aki eközben a szívét is ellopja.

---

Akik rendszeres olvasóim azok tudhatják, hogy elég gyakran választok borító alapján könyvet magamnak, ugyanis azt az elvet vallom, hogy egy szép borítóban maximum csalódom, viszont nem lövi le a poént, mint egyes fülszövegek. A Rebel of the Sands-re meg elég ránézni és ahw *.* Első látásra szerelem volt a könyv, egy gyönyörű kapcsolat kezdete, és bíztam benne, hogy egy hosszú kapcsolaté, amely nem lesz tele szenvedéssel és mérgelődéssel, abban, hogy a szép külső legalább annyira szép a belső tartalom közelebbi megismerése után is. Legnagyobb szerencsémre a Rebel of the Sands úgy ahogy van elbűvölő, és magával ragadó.

A szép borítókon kívül ugyebár nagy kedvencem a görög mitológia, amiről ugyan nem szól a könyv, de az arab témakörről igen. Az arab világ azok közé a témák közé tartozik, amit vagy nagyon szeretek vagy nagyon utálok, de persze ez nagyban függ attól, hogy milyen a könyv stílusa, mennyire felépített a háttérvilág, a karakterek. A Rebel esetében az első eset áll fent, Alwyn Hamilton története teljesen magával ragadott, beszippantott és egészen az utolsó szóig nem engedett, meg még utána sem, mert a második kötetet talán még jobban szerettem, mint az elsőt, de arról majd egy másik posztban fogok írni.

A történet úgy indul, hogy megismerjük Amanit Dustwalk városából, aki nem a szokványos lányos dolgoknak hódol, mint a ruhák, és nem is tudom mit hozzak példának még, legyen mondjuk a smink, nem, ő inkább célba lő szabadidejében. Blue eyed bandit-ként próbál minél több pénzt összeszedni, hogy elszökhessen Dustwalkból, és megkeresse a nagynénjét, új életet kezdjen. Ekkor találkozik Jinnel, aki egy lázadó, és épp a Szultán katonái elől menekül. A sorsuk kereszteződik és egy mesés kaland kezdődik, ami tele van veszéllyel és izgalommal. 

És, hogy miért is szerettem ennyire a könyvet?
Szavakkal kifejezni szinte lehetetlen, hogy milyen hangulat árad a könyvből. Tényleg elmondhatatlan, leírhatatlan, és végig jelen van az olvasás során. A Miraji sivatagban ragadtam Amanival, Jinnel és a lázadókkal, és hogy őszinte legyen soha nem akarok kikeveredni a sivatagból, ha az azt jelenti, hogy még jó sok, köteten át soron követhetem a kalandjaikat.

Pár mondat erejéig essen szó a szereplőkről is. 
Amani szerintem egy badass, belevaló, gyorsan megkedvelhető karakter, aki nem ül tétlenül a fenekén, hanem igenis tesz a sorsa jobbra fordulásának érdekében, és nem engedi meg, hogy az úgymond családja olyan helyzetbe kényszerítse, ami neki nem tetszik, és amit nem akar. Próbál független, erős fiatal nő lenni, méghozzá a saját kultúrája elleni lázadással, a normák felrúgásával. Legfőbb vágya, hogy kiszabaduljon Dustwalk városából, a megszokott környezetéből, főként, hogy távol kerüljön a családjától, mert a nagybátyja épp azon ügyködik, hogy férjhez adja őt. Annak édekében, hogy ez még véletlenül se történjen meg Amani hajlandó mindent megtenni, és végül ellovagol a egy számára teljesen idegen, mégis jóképű és titokzatos sráccal egy misztikus lovacska (Buraqi) hátán :D 

Különösen tetszett, hogy ami Amani szívén, az a száján is, nem szenvedett, mindig megmondta a véleményét, igaz ennek is megvan a háttérsztorija, és ahogy haladunk a történetben, és egyre többet megtudunk Amaniról, főleg az apjáról úgy egyből nyilvánvaló lesz, hogy miért ennyire szókimondó, de véleményem szerint jót tett a történetnek, hogy csak az igazat hallottuk Amanitól. Nagyon erős személyiség, képes megvédeni saját magát és hiába származik hátrányos helyzetből egyáltalán nem sajnáltatta magát, sosem éreztem azt, hogy azon lenne a hangsúly, hogy szegény Amani, milyen rossz neki, és a szokásos klisék, amik általában ehhez a körhöz társulnak. Mondjuk, néha kicsit túlságosan is meggondolatlan és forrófejű volt, de ez számomra nem volt zavaró, és nem esett át a ló túlsó oldalára, nem éreztem a péklapát szükségességét egyszer sem a történet olvasása során.

Mielőtt rátérnék a másik főszereplőre, Jinre azt fontos tisztázni, hogy a történetet két nagyobb részre lehet osztani, legalábbis én két részre osztom fejben: az első rögtön a történet kezdete, amikor Amani Dustwalk-ból való szabadulását követhetjük végig, és végig szurkolhatunk, hogy épségben elmeneküljenek Jinnel, akiről egyébként ekkor még körülbelül semmit nem tudunk azon kívül, amit a Amani katonákkal való beszélgetése során elcsípünk, de igazából nem tudjuk, hogy mi igaz, és mi nem. Lehetséges, hogy tényleg felségáruló, lázadó, a szultán ellensége, de az is lehet, hogy az egész egy hazugság. A másik része a történetnek pedig a menekülés után történtek, amikor kicsit jobban megismerjük Jin-t, a lázadókat, és a lázadás körüli szervezkedést, illetve nálam ekkor kezdte felütni fejét a fangirl állapot is.

A saját példányom, hát nem gyönyörű?

Azt már említettem, hogy Jinről nincs valami nagyon sok információnk a könyv elején, sőt, szerintem még így a második rész után sem merném kijelenteni, hogy kiismertem Jin-t, de lényegesen több dolgot tudok már róla, mint az első kötet elolvasása után. Amit megtudunk róla, az lassan, fokozatosan bontakozik ki, és ugyanilyen lassan derül fény a titkaira. Folyamatos meglepetések sora ért olvasás közben, és Jin tipikusan az a szereplő, akit mind imádunk: rossz fiúnak tűnik, de egy idő után kiderül, hogy igenis jólelkű és egyszerűen nem lehet nem szeretni. Arról már nem is beszélve, hogy olyan kémia van közte és Amani között, hogy ahw. Ahogy Szonja megfogalmazta nekem anno: perzsel, mint a strand homokja nyáron a meztelen talpak alatt :D

A mellékszereplőket is nagyon bírtam, mindenkiről pont annyi információt kaptam, ami fenntartotta végig a figyelmem. Se többet, se kevesebbet, és igazából ez az egész könyvre jellemző volt, hogy mindenből annyit tudtam meg, hogy ne unjak rá a történetre, de ne is érezzem azt, hogy már túl sok, és nem bírom követni. Pont annyit kaptam, ami fenntartotta a figyelmem, és amivel elérte az írónő azt, hogy tovább akarjam olvasni, és ne akarjam letenni 3 oldal után a könyvet, mint például a Fear the Drowning Deepnél, ami a legutóbbi olvasmányom volt, és kegyetlenül szenvedtem olvasás közben.

A háttérvilágnál illetve a lényeknél és a szereplőknél is az volt az érzésem, hogy még a felét se tudom, és kibontakozóban van az egész. Teljesen olyan volt, mintha csecsemőként születtem volna a Miraji sivatagba, az írónő által megalkotott világba, és szép lassan elkezdtem volna felfedezni a megalkotott világ csodáit, de még a felét se láttam, csak ízlelgetem, és még bőven van mit tanulnom, tapasztalnom ahhoz, hogy átlássam a teljes egészét. Olvasás közben ott van a sivatag homokja a kezemben és a száraz, forró sivatagi szél perzseli az arcomat miközben együtt vágtatok Amanival és Jinnel egy buraqi hátán, és hiszem, hogy az utazán végén minden kerek egésszé fog állni. 

Nagyon nagy kedvencem lett a Rebel of the Sands, bátran ajánlom minden fantasy kedvelőnek. Pörgős cselekmény, izgalmas történet, misztikus hangulat, amely garantáltan magába szippant és el sem enged, illetve szuper karakterek jellemzik a regényt. Arra azért vigyázzatok, hogy a könyv olvasása nagy mértékben hozzájárul az idő észrevétlen múlásához.

Ha jók az információim, akkor a regényt hazánkban a Maxim kiadó fogja kiadni. Már kíváncsian várom, hogy milyen lesz a fordítása és, hogy hogy fogadja a hazai közönség a könyvet. Abban pedig nagyon bízom, hogy az eredeti borító megmarad, mert hihetetlenül szép, kár lenne lecserélni. Ti mit gondoltok? 

Üdv,