KEMESE FANNI: A NAPSZEMŰ PIPPA KENN (PIPPA KENN-TRILÓGIA #1.)

Fülszöveg:

Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért. 

Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 

Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Meg sem tudnám mondani, hogy mióta szeretném már olvasni Pippa történetét, és most egy kedves barátnőmnek, Dórinak köszönhetően esélyem nyílt rá. Végig egy kérdés járt a fejemben: Miért akartam én ezt olvasni???

Ez után a kérdés után, gondolom nem nehéz rájönni, hogy nagyon nem tetszett A napszemű Pippa Kenn. Szeretem a disztópiákat, a kicsit elvont történeteket akkor, ha az jól van kivitelezve. Itt az alaptörténettel is voltak gondjaim, mert nem az én világom ez a poszt-apokaliptikus disztópikus környezet. A borítót pedig ijesztőnek találom, ahogy bámul rám Pippa. A hideg kiráz a nézésétől! Olyan hátborzongatóan ijesztőek a szemei...

A szereplőket nem sikerült megkedvelnem. Senkit. Komolyan senkit nem.

Pippa szerintem elég butácska, minden testi fejlettsége ellenére. Ruben pedig döntésképtelen és szerintem bunkó is. Egyik pillanatban még szépnek találja Pippát, utána mikor meglátja a napfényben, már boszorkánynak. Majd megint szépnek találja, megenyhül felé és hirtelen rádöbben, hogy halálosan szerelmes Pippába. Most akkor döntsd már el apukám, hogy mit akarsz! Az instalove effektusban pedig még mindig nem hiszek!!! Persze Pippa se látott még más pasit az apján, és a sápadtakon kívül, ezért az első jött-ment fiúba beleszerelmesedik. 

Miután elolvastam ébredtem rá, hogy a könyv egyes jeleneteinek Éhezők viadalás beütése van számomra, folyamatosan beugrott Katniss arca, amikor visszalapoztam ezekhez a részekhez. Gondolok itt arra, amikor a végén Rubent elviszik Pippa mellől a kórházba és Pippa elkezd visítani. Láttam magam előtt Jennifer Lawrence ordítozó, hisztiző fejét. A sápadtak karmolása/marása pedig engem a mérges darazsak csípésére emlékeztetett, annál is hasonlóak voltak a következmények. Vagy amikor a Vörös Erdőben menekültek, az is simán beillett abba a környezetbe, az íjászatról már nem is beszélve.

A kolóniáról gondolom, majd csak a következő részben derül ki több infó, amit én nagy valószínűséggel kihagyok de azért egy kicsit nagyobb betekintésnek örültem volna, mert lehet, hogy hihetetlenül fog hangzani, de a könyvnek ez a része még érdekelt is! Peter és Victor Kenn naplóbejegyzései tartották bennem valamennyire a lelket, nekik köszönhető, hogy nem akartam tűzbe dobni a könyvet, na meg annak, hogy könyvtári kölcsön könyv, és Szirmai Úrtól sem szeretnék semmiféle rossz példát venni. Könyvet nem égtünk! Még olyanokat sem, mint a Szürke, Megigézve vagy az Esztelen. Azokat eladjuk, elajándékozzuk olyanoknak, akik élvezik az ilyesfajta "minőségi" irodalmakat.

Folyamatosan azon gondolkozom, hogy most velem van a baj vagy ennyire eltérhet egyesek véleménye? Végül arra lyukadtam ki, hogy ízlések és pofonok között is hatalmas különbségek lehetnek. Úgy látszik a molyok többsége szereti a könyvet, éppen ezért nem szeretnék senkit eltántorítani. Annak gondolom tetszeni fog, aki szereti a poszt-apokaliptikus disztópiákat, amiben a főhőseink makacsok, és szinte első látásra egymásba szeretnek.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm Dórinak az esélyt. Éltem vele, de lehet nem kellett volna :'D

Üdv, 

LILY BLAKE - THE PROPHECY (REIGN #1)

Egyik kedvenc TV-sorozatom a Reign, így nem is volt kérdés, hogy elolvasom-e a sorozaton alapuló könyvet! Igazából már a megjelenés óta olvasni szerettem volna, és alig vártam már, hogy nekiessek. Próbáltam nem nagy elvárásokkal nekikezdeni és nem összehasonlítgatni a sorozattal, de egy régen vágyott könyvnél ez nem igazán lehetséges. Pláne nem egy olyannál, amiből ugye a sorozat készült el először, és amit már körülbelül 2 éve, hétről-hétre nyomon követsz, és isteníted.

Szóval elég nehezen ment az elvárások nélküli indítás, de szerencsére semmi komolyabb problémát nem okozott az, hogy néha össze-össze hasonlítgattam a sorozattal :)

Eddig 2 kötet jelent meg, mindkettőt a sorozat alapján írta meg Lily Blake. Darkness Rises és a The prophecy címmel jelentek meg, májusban pedig jön a harmadik rész, Hysteria címmel.

- Spoilert tartalmazhat annak, aki még nem látta a sorozat részeit! -

A történet főszereplői:  

Mary, Skócia és Franciaország királynője

Francis, Franciaország királya

Bash, Francis törvényen kívüli bátyja

Kenna, Bash felesége és Mary udvarhölgye.

Lola: Mary udvarhölgye, illetve Francis törvényen kívüli fiának az anyja.

Az ő szemükön keresztül követhetjük végig az első évad utáni, de még a második évad 1. részének kezdete előtti történéseket. Tehát kitört a pestis, terjed, de még nem jutott el a palotába, Francis pedig megtudta, hogy Lola az ő gyermekével terhes, ezért utána megy, hogy vele legyen a kritikus pillanatokban is. A palota lakói pedig élik a szokásos életüket.

Az elején elég laposnak találtam, mert Mary folyamatosan túlgondolta a dolgokat, és igazából semmi izgalmas nem történt. Aztán egy ponton - amikor Nostredamusnak látomása támadt, feltűnt a már megszokott sorozatos színvonal, én pedig faltam a lapokat.

Nagyon érdekes dolgok történtek, éppen ezért nem értem, hogy miért hagyták ki az írók ezeket az eseményeket a sorozatból. Szerintem sokkal izgalmasabb lett volna az új évad első része, hogyha beleírják őket.

Maryvel rengeteg dolog történt, amíg Francis távolt volt pedig még elég friss a hiánya, alig pár órája lovagolt el a naplementébe, de Mary már szenved. Meg kellett küzdenie azzal a teherrel, hogy Francis nincs mellette, Henry pedig meghalt, tehát ő a királynő. Neki kell cselekednie. Figyelembe kell vennie, hogy mire van szüksége a palotának és a népnek bár ebben a részben a palota kerül előtérben a pestisnek köszönhetően. Parancsokat kell adnia. Ehhez pedig hozzá kell szoknia.

Catherine, a volt királyné folyamatosan megkeseríti az életét, kíváncsiskodik, hogy hol a fia. Mary nem igazán tudja, hogy mit mondjon neki, mert nem közölheti a palota nemességével, hogy az újdonsült királyuknak fia születik, de nem tőle, hanem az egyik udvarhölgyétől. Persze, ezt Catherinnel sem közölheti, és igazából nem is akarja. Megpróbálja kikerülni a kérdést, több kevesebb sikerrel.

Aztán ott van Nostredamus jóslata, ami arról szól, hogy egy nyílvesszővel nyakon lövik, és konkrétan elvérzik. Mary megijedt, ami érthető, mégis erősnek kell maradnia, hiszen ő a királyné nem mutathat gyengeséget, mert az ellenségei kihasználnák ezt. Ehhez jön még az is, hogy a palota alatti járatokba vezető ajtót - aminek egyik bejárata a szobájából nyílik, nyitva találja. Természetesen megint megrémül, hiszen a kastélyban alig pár ember tud csak róluk, viszont ők nem használnák a járatokat. Ebből rögtön arra következtet Mary, hogy valaki meg akarja ijeszteni, vagy rosszabb esetben ölni, és megint elkezdi túlagyalni a dolgokat. De annyira olvastatja magát a könyv, hogy ez mellett simán elsiklik az ember.

Az már más tészta, hogy végül saját maga váltja valóra a jóslatot azzal, hogy egyik éjjel nem tud aludni, ezért lemegy a járatba, és elkezdi kutatni a járatból jövő zaj forrását. Ugyan a zajt okozó személyt nem találja meg, de a kiutat is csak nehezen, ugyanis eltéved, és a fáklyája is elalszik. Nagy nehezen, egy-két sérülés után, csapzottan, királynőhöz nem méltó kinézettel megtalálja a kijáratot. Viszont pont a királynőhöz nem méltó kinézetnek és a saját utasításának köszönhetően, miközben mászik fel a palota falán lelövik a katonái, mert azt hiszik, hogy ő is pestissel fertőzött, és be akar jutni a palotába. Egyedül Nostredamus jóslatának, és saját figyelmességének köszönheti, hogy nem halt nyílvessző általi halált.

Mary sokat gondolkozik azon, hogy talán kicsit figyelmesebbnek kéne lennie, és emlékeznie a palotában szolgálók nevére, kicsit jobban megismerni őket. Amikor lemegy a sírokhoz "meglátogatni" Henry-t, akkor meg is kérdezi az őrt, hogy hogy hívják. Főként ennek, és a gyors reakcióképességének köszönheti, hogy életben maradt. Zuhanás közben odaordított Jamesnek, az őrnek, aki felismerte, így egyből orvost hívtak Maryhez, aki így megmenekült.

Természetesen ezután sem zajlott minden tökéletesen. Amikor Mary felébredt, és végre megnyugodott, rájött, hogy lehet nem kéne mindent ennyire túlgondolnia, szó szerint vennie - főleg Nostredamus jóslatait -, akkor meghal az ételkóstolója, Cecily. Mary pedig nem tud nyugodtan pihenni...

Francis és Lola cselekményszála sem kevésbé eseménydús, mint Maryé. Az alig egy napja király, Francis összeveszik Maryvel, és ellovagol megkeresni Lolát. Közben végig azon aggódik, hogy reméli időben odaér, mert mi van, ha... Minden lehetséges opciót végigvesz. Számomra ez a rész idegesítő volt, szinte felesleges. Az úton történtek annál érdekesebbek voltak.

Első éjjel jó ötletnek tartja egyedül, nemesi ruhában amit ezer méterről ki lehet szúrni, plusz ott a lova is megpihenni a semmi közepén. Két paraszt "elrabolja őt", megkötözik és bevonszolják egy közeli kunyhóba. Aztán szépen el is oldják a köteleket, és elmondják neki, hogy épp most mentették meg őt a pogányoktól, akik már ott vannak a közelben, és kántálnak. Épp emberi áldozatot kerestek maguknak, akinek a vérét feláldozhatják, és megszüntethetik a pestist. Francis segít a szegényeknek eltorlaszolni a kunyhó bejáratát, és még beszédbe is elegyednek, miután a pogányok tovább mentek.

Azt tudni kell rólam, hogy nekem Francis a kedvenc szereplőm. Ehhez képest kb. kiábrándultam belőle a könyvnek köszönhetően! Na jó nem, olyanra nem vagyok képes, mert Toby Regbo, és ahogy beszél *.* Folyamatosan arról ábrándozott, hogy mennyire szereti Lolát, de azért Maryt is szereti. Meg, hogy mennyit jelentett neki az a párizsi éjszaka Lolával. Könyörgöm, férfi vagy és Te vagy a király! Ne csöpögj ennyire és legyél már egy kicsit magabiztosabb!

Szóval nekem túl sok volt Francisból, így egyszerre.

Azért az tetszett, hogy ennyire kiállt Lola és a baba mellett. Az, hogy nem hagyta ott Lolát meghalni, hanem vele maradt, tartotta benne a lelket, de azért a biztonság kedvéért elbúcsúzott tőle. Imádtam, amikor arról arról viccelődtek, hogy mi legyen a kisfiú neve. Nem értem honnan jött neki az Agamemnon vagy éppen a Hercules név. Mindenesetre nagyon jókat mosolyogtam azon a részen :)

Mivel happy endről szó sem lehet, ezért Francisnak, Lolának a babával együtt el kell indulnia vissza a palotába, ha nem akarják elkapni a pestist. Az visszaútjuk sem telt akadálymentesen. Lolának minden mozdulata fáj, a falvakban pedig éheznek és haldokolnak az emberek. Csak, hogy ne unatkozzanak, még a pogányokkal is összefutnak, akik épp egy embert készülnek feláldozni. Francis nem tud elmenni mellettük, ezért először teszi a hülyét, majd kiszabadítja a bajbajutott embert. Na igen, de így eléri, hogy felismerik őt a pogányok, és fel akarják áldozni őt.

Lolát sosem szerettem a sorozatban, de itt azért sikerült elérnie, hogy egy picit megkedveljem ez nem tart sokáig, kb. 2 fejezettel később megint ugyanúgy nem bírom a csajt :'D. Fájt mindene, és hiába kérlelte őt Francis, hogy meneküljön, védje magát és a fiát Lola belovagol a pogányok közé és megmenti a fia apját, pont mint a romantikus regényekben. Csak itt nem a férfi menti meg álmai nőjét. Bátor tett volt volt részéről, bár azt mindig is tudtam, hogy bátor és erős női karakter, akit szimplán nem kedvelek. Van ilyen :D

Csak, hogy bebizonyítsa, és újból emlékeztesse rá Lola, hogy valójában nem is kedvelem, elkezd azon elmélkedni, milyen szép és tökéletes család lennének Francissal és a picivel. Ráadásul Francis is ezt teszi. Persze mindketten csak magukban gondolkodnak ilyenekről szerencsére. Rádöbben, hogy mennyire igaz, amit Lolának mondott előző este, és hogy igazából ő szereti őt, de közben Maryt is szereti, és vele kell maradnia. Mindketten rádöbbennek, hogy ha visszatérnek a palotába minden a régi lesz, nem lehet közük egymáshoz. Senki nem tudhatja, mi történt közöttük. Meg persze Francis Maryt szereti, Lola pedig hozzá hűséges. Nehéz a nemesek élete...

A harmadik történetszál Bash-Kenna és Pascal köré épül. Ez érdekelt legkevésbé. Nem is volt olyan izgalmas. A sorozatban megszokottat kaptam. Kenna és Bash épp kiélnék egymás iránt érzett vágyaikat, amikor Pascal rájuk nyit, és elmenekül. Pascal még kicsi, és amúgy sem tudta mi történik, azt hitte, hogy az a csúnya Bash bántotta szegény Kennát. Ezért az a legmegfelelőbb dolog, amit tehet, hogy elmenekül előlük. Szegény gyerek átélt már pár traumát, de nekem ez a gondolkodásmód picit vicces volt, de fogjuk rá arra, hogy még gyerek...

Pascal nem szeretné, ha a "gonosz" Bash megtalálná őt, ezért Greer-ék szobájába menekül, ahol talál egy falba rejtett ajtót az egyik járathoz. Elbújik a járatban, ahol egy női hangot hall, aki játszani hívja őt. A gyerekek szeretnek játszani, így Pascal természetesen követi a hangot, aki kivezeti őt a palotából és egyúttal ki is zárja őt, miután beavatta a tervébe, hogy segítenie kell neki egy rossz dologban, amit be akar csempészni a palotába.

Bash és Kenna halálra aggódják magukat, és a palota minden zugát feltúrják Pascal után. Egy kis idő elteltével észre is veszik, hogy Pascal a palota falain kívül van, és elindul a mentőakció, valahogy vissza kell juttatni a gyereket, mielőtt még elkapná a pestist. Ha még nem kapta el...

Bash kieszel egy tervet és meg is menti, de nem engedik őket vissza a palotába, hanem bezárják őket, hogy ha elkapták a pestist, akkor ne fertőzzenek meg mindenkit. Amíg ott sínylődnek Pascal elmeséli Bashnek, hogy mi történt a járatban, és hogy egy maszkos lány rosszra csábította, utána meg kizárta őt, így nem tudott visszamenni. Kicsit többet meg tudunk Pascal múltjáról is.

Két nap elteltével Kenna szabadítja ki a fiúkat, és elmondja Bashnek, hogy Mary kóstolóját megmérgezték. Itt fut egybe a három történeti szál.

Mary levelet kap Francistól, aki biztosítja "élete szerelmét", hogy 1. Jól vannak mind a hárman, 2. Fia született igazad van dörgöld a feleséged - aki egyben a királynőd is - orra alá, hogy egy másik nő, aki ráadásul a barátnője sikeresen szült neked egy fiú utódot. Igazad van, ez nagyon fontos., 3. úton vannak vissza a palotába és végül 4. nagyon szereti őt, mindennél jobban. aha, persze.

Bash beszámol Marynek arról, hogy mit mesélt neki Pascal, így Mary megint elbizonytalanodik. A maszkos lány nem lehet más, mint Catherine lánya, akit elhagyott, Clarisse, Percy utóhatás Clarissa. Még az első évadban Mary fejen vágta, amikor Clarissa el akarta tenni láb alól az egyik kisebb herceget, hogy bosszút álljon anyján, aki elhagyta. Mary ezt akkor megakadályozta úgy, hogy egy kővel fejen vágta. Egészen eddig abban a hitben élt, hogy Clarissa halott, az őrök eltemették, de ugye erre nincs bizonyíték.

Ezzel vége is a könyvnek, a többit pedig az, aki nézi a sorozatot már úgyis tudja :)

Clarissa, azaz a maszkos lány, akit Pascal látott.

Nekem tetszett a könyv, de picit csalódtam a kedvenceimben. Mary a sorozatban szerencsére nem ennyire szerencsétlen, ott sokkal szimpatikusabb. Francis fejébe meg bárcsak ne láttam volna bele, mert így csak kiábrándultam belőle, és biztos másként fogok tekinteni rá a jövőben. Lolát egy iciripicirit sikerült megkedvelnem, de ez sem tartott sokáig. Bash és Kenna pedig maradtak ugyanazok, akik a sorozatban, egyedül bennük nem csalódtam egy kicsit sem.

Azt pedig tényleg nem értem, hogy miért kellett ezeket az eseményeket kihagyni. Vagy, ha már kihagyták, akkor lehetett volna egy 2. évad 0. rész, amiben bemutatják ezeket. Szerintem nézőközönsége lett volna, és nagyon izgalmasra, érdekesre meg lehetett volna csinálni. Szóval nekem ez nagy szívfájdalom hát még az, hogy így eggyel kevesebb rész erejéig láttam Francist :(.

Remélem hamarosan a Darkness Rises-t és a Hysteriat is olvashatom, és azok is legalább ennyire jók lesznek majd! :)

Zsebi ;)

- Keep calm and read -

THE SICK BOOKTAG (BOOKTAG #4.)

Idén még nem volt Booktages bejegyzés, ezért gondoltam hozok egyet. Méghozzá nem mást, mint a The Sick Booktaget. Ha megtetszik nyugodtan elvihetitek, csak jelöljetek meg forrásként!:)

1. Diabétesz – egy könyv, ami túl szirupos volt 
Ide természetesen Sylvia Day- Captivated by you jutott először eszembe. Gideon és Eva is egyaránt csöpögött a nyáltól, rózsaszín felhős volt az egész. Nekem fájt. Egy macsó pasi szerintem ne szenvedjen, és ne csöpögjön. 

2. Bárányhimlő – egy könyv, amit egyszer elolvastál, de soha többé nem veszed a kezedbe:
Hány könyvet írhatok ide? Kapásból tudok hármat: Esztelen trilógia, Megigézve Sylvia Daytől, és az Angyali gonosz-trilógia. Annyit szenvedtem ezekkel a könyvekkel, hogy látni se szeretném őket többet :'D

3. Influenza – egy könyv, ami fertőző akár egy vírus
Ez sem lesz meglepő: Rick Riordan Percy Jackson könyvei, meg úgy alapból Rick Riordan könyvei. Aztán Jennifer L. Armentrout Lux sorozatja, illetve Colleen Hoovertől is jöhet bármi, engem azonnal megfertőz. Szerintem ezekről áradozom legtöbbet :D

4. PMS – egy könyv, amit rendszeres időközönként (havonta vagy évente) elolvasol
Minden évben legalább egyszer elolvasom Stephen Chbosky: The perks of being a wallflowerjét, mert imádom és olyan kis rövid. Illetve Rick Riordan Heroes of Olympus és Percy Jackson and the Olympians sorozatait is kötelező újraolvasni. Ide sorolhatnám még Ferge Zsuzsa szociálpolitikás könyveit és Zombori Gyulát is, sajnos ők minden félévben kísértenek. Nem tudok szabadulni tőlük :(

5. Álmatlanság – egy könyv, ami ébren tartott egész éjjel
Rengeteg ilyen könyvet fel tudnék sorolni, de most csak hármat fogok. Amire tisztán emlészem, hogy egész éjjel olvastam, az Jennifer L. Armentrout Opposition c. könyve, Daemon miatt megérte felmaradni egész éjjel :D Sarah J. Maas- Üvegtrónját 2-3 éjszakán keresztül olvastam, és imádtam minden pillanatát.  Szintén éjszakai kaland volt James Dashner Útvesztője. Elkezdtem és egyszerűen nem tudtam letenni. Muszáj volt egész éjjel azt olvasnom. Mi könyvmolyok már csak ilyenek vagyunk... :)



6, Amnézia – egy felejthető könyv, ami nem hagyott nyomot benned
Ez egy nehéz kérdés. Ki emlékszik az olyan könyvekre, amik nem hagytak nyomot az emberben? Én is a moly listám alapján kerestem ki egyet, ami nagyon nem fogott meg. Azt se tudom, hogy miről szólt, ez pedig nem más, mint Cecelia Ahern: Ajándék. Tényleg nem tudom, hogy miről szól, de az biztos, hogy elolvastam.

7. Asztma – egy könyv, amitől elállt a lélegzeted
A könyv, amit ide választottam tökéletesen megy a címhez, nem csak az én lélegzetem állt el, de még a főszereplőé is! Ez a könyv nem más, mint Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet c. könyve tudom nagyon kreatív, de más nem jutott eszembe. Az első részt nagyon szerettem, hiszen számomra újat hozott. Az már más kérdés, hogy a folytatásban Emma egy olyan karakter lett, akit legszívesebben megütnék, mert annyira szerencsétlen, és csak ellöki magától a szeretteit. Más problémám is volt a folytatással, de az első kötetet tényleg szerettem :)



8. Alultápláltság – egy könyv, ami nem mozgatta meg a fantáziád
Sokat gondolkoztam, hogy mit írjak ide, végül mindig Lakatos Levente: Bomláshoz jutott el. 3 napja kezdtem el olvasni a könyvet, de egyszerűen nem köt le. Próbáltam szeretni a könyvet, és végig fogom olvasni, hátha megváltozik  még a véleményem, de egyenlőre így állok vele :(

9. Tengeri betegség – egy könyv, ami időn és téren át elragadott
Ezt nem értem teljesen. A tengeri betegség rossz, az viszont jó, ha egy könyv ennyire magával ragad. Na mindegy. Ide szerintem J. K. Rowling Harry Potter sorozata illik. Még általános-középiskolás koromban olvastam először a sorozatot és annyira magával ragadott, hogy nem tudtam letenni. Addig olvastam, amíg nem végeztem egy kötettel, aztán meg csak néztem nagyokat, hogy mennyi az idő. A sorozatból legnagyobb kedvencem az 5. kötet, a Főnix Rendje. Sírtam, nevettem rajta. IMÁÁÁÁDOM!
Másik ilyen téren-időn át magával ragadó sorozat pedig Leiner Laura Szent Johanna Gimije volt. Imááádtam Reni szenvedését olvasni. Hiába szóltak hozzám, olyan voltam, mint aki egy másik világba csöppent. 

Nyugodtan csináljátok meg Ti is a The Sick Booktaget, és írjátok meg nekem a saját listátokat! :)
Zsebi ;)
- Keep calm and read a lot -

HELENA SILENCE-EZÜSTHÍD (ENIGMA #2.)

Fülszöveg:

Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről. 

Vagy talán ezek sem. 

Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet. 

Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett? 

Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

Spoilerveszély!

Amikor elkezdtem olvasni az Ezüsthidat nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni. Ugyanis az Enigma számomra semleges volt. Nem tudtam megkedvelni a szereplőket, nem is szólt szinte semmiről persze ez csak az én véleményem, mégis adtam egy esélyt a folytatásnak. Milyen jól tettem!

Az Ezüsthíd szinte semmiben nem hasonlít az Enigmára. Kidolgozott, terjedelmes, részletes. Mintha egy teljesen más író művét olvastam volna. Folytatása az Enigmának, de mégsem. Nem ott folytatódik a történet, ahol az előző abbamaradt. Már nem Coloradóban vagyunk a Wall család birtokán, hanem valahol New Yorkban, egy pszichopata lakásának alagsorában, ahol fogva tartja Lénát. Folyamatosan adagolja nekünk az írónő az infókat, minden egyes oldal hozzásegít ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy mi történt. 

Egy szikét vett elő, azzal simogatta végig a lány száját, majd lesiklott a nyakára, hogy ott is körbecirógassa. 

– Meg fogom ölni. Elvágom a torkát, és te végig nézed.

A szereplőkhöz végre sikerült közelebb kerülnöm, megszeretni őket, pedig féltem, hogy most sem fog sikerülni. Jól kidolgozottak, szerethetőek. A mellékszereplőket is ugyanúgy kedveltem, mint a főszereplőket. Kedvencem Léna, Victor, Alex és Miranda lett.

Mirandát, szegény kislányt nagyon sajnáltam. Borzalmas, amit átélt, ráadásul olyan fiatalon. De Lénában látott valamit, megnyílt neki, aminek őszintén örültem. Rosszul éreztem volna magam, ha egész életét magába fordulva éli le, barátok és család nélkül. Lénával együtt örültem és lettem egy picit szomorú, amikor Jude megjelent az életében.

Victort már az Enigmában is közel éreztem magamhoz, de nem annyira, mint most. Annál a bizonyos résznél zokogtam! Nem csak Lénának, Emmának és a család többi tagjának fájt. Nekem is iszonyatosan  idén először bőgtem ennyire könyvön :D. Remek apakarakter, aki teljes szívéből szereti a lányát, és próbálja kiélvezni azt a kis időt, ami kettejüknek adatott. Emmával nagyon cukik voltak együtt, egyedül azt sajnálom, hogy keveset kaptunk a kapcsolatukból. 

Lénát a könyv elejétől a végéig csodáltam, hiszen annyi mindenen ment keresztül, mégis maradt benne erő, nem adta fel, küzdött. Egészen szép új életet alakított ki magának immár másodszor. Egy igazán erős női karakterré fejlődött az első kötet óta, még így is, hogy elvesztette, száműzte emlékeit az Ezüsthíd túloldalára, Enigma szívébe. 

Theot kedveltem, de szerinte nem illenek össze Lénával. Vicces, kedves, okos és jóképű. Mégis azt éreztem, hogy nem Lénához való. Zoéval jobban eltudtam volna képzelni Theot, mint Lénával. Bárkivel jobban eltudtam volna képzelni, mint Lénával. Azért remélem kap majd egy külön történetet, ahol boldogan él, amíg meg nem hal :)

Alexet is sikerült megkedvelnem, ez lehet annak köszönhető, hogy már nem igazán emlékeztem az első rész minden mozzanatára. Sőt, egyik kedvencem lett, és a könyv negyede- fele környékén azon kaptam magam, hogy azt várom mikor jelenik már meg. Nem volt Léna az igazi nélküle, a kis civódásaikkal lett teljes a történet. Imádtam minden közös jelenetet, de ez az egyik kedvencem: 

Léna, nekem te kellesz. Kellesz. Így, ahogy vagy. 

Gondoskodni szeretnék rólad, minden nap melletted ébredni és melletted 

elaludni. Együtt felfedezni a világot, közös barátokat szerezni, jókat enni és 

inni. Pezsdítő veszekedéseket akarok, és utána észveszejtő békülős szexet. 

Idővel felnevelni egy-két olyan kislányt, mint te. Lehet kisfiúnk is, de azért nem 

vállalok felelősséget, ha olyanra sikerülnek, mint én.

Végére hagytam Sebastiant. A hideg kirázott a fickótól, főleg, amikor Madárkámnak szólította Lénát. Végig lelki terrrorban éreztem magam, féltem mikor jelenik meg, és folyamatosan beleképzeltem őt a történetbe, mindenhol ott volt lelki szemeim előtt. Paranoiás lettem olvasás közben. A báli jelenetnél számítottam a megjelenésére, de nem jött be a tippem. Utána a lovas jelenetnél is vártam, hogy mikor történik már valami. Semmi. Aztán megtörtént. Megtalálta Lénát, én pedig nem számítottam rá. Egyáltalán nem számítottam a történésekre. Itt kezdtem el bőgni...

Sajnos rengeteg részletet elfelejtettem ez alatt a pár hónap alatt, de ez sem volt probléma, ugyanis minden fontos történést felelevenítettek a szereplők, emlékek formájában. Mindig volt utalás, vagy visszaemlékezés arra, hogy mi történt. Olyan volt az egész mintha el se felejtettem volna ezeket a dolgokat. 

Akkor tisztázzunk valamit. Felfogtam, hogy elvesztek az emlékeid. 

Elfogadtam, hogy ezalatt új életet kezdtél, és többé nem foglalkoztatott, hogy 

mit hagytál magad mögött. De azt sosem tudom elfogadni, hogy mást szeress, 

Léna! Én voltam az első szerelemed, és ha beledöglök, akkor is emlékezni fogsz 

erre!

Külön tetszett, hogy soha nem tudtam mire számítsak. Nem tudtam, hogy mi lesz Léna sorsa. Elkezd újra emlékezni? Visszajönnek neki a dolgok, vagy újra fel kell mindent fedezni? Képes lesz újra kialakítani a kapcsolatot a családjával? Még ezek előtt: Megtalálja egyáltalán őt a családja? Ha igen, hogy?? Végig bizonytalan voltam, nem tudtam letenni a könyvet. Egyszerűen nem ment. 

Az apám megtanított rá, hogy legyen bármekkora a veszteség, tovább kell élni. Úgy, hogy minden nap értékes legyen. Régen úgy éreztem, két különálló ember él bennem. Most, hogy elkezdtem emlékezni, sokkal nehezebb lett, mert ez a két ember összeolvadt, de nem feltétlenül ugyanazt akarja.

Piros pont jár a humorért is, abból is volt bőven. Hangosan felnevettem egy-egy résznél. Főként Alexhez köthetőek ezek a pillanatok, de Theo, Gili, Zoé és Victor is sokszor mosolyt csalt az arcomra. 

– Túlzol, Alex. Te szeretsz engem, ezért elfogult vagy. 

– Igen, szeretlek. De szeretnélek akkor is, ha nem lenne ilyen őrjítően 

gyönyörű szemed, vagy csókolni való szád. Téged csókolni a világon a második 

legjobb dolog számomra. 

– Mi az első? – kérdeztem meglepődve. Még végig sem mondtam, az arcán 

megjelenő vigyor válaszolt a kérdésre. – Te disznó! – Felkacagtam, és hagytam, 

hogy a nyakamba dünnyögje a választ.

Nagyon jól kezelte Helena a szálakat, el is varrta őket. Kíváncsi vagyok lesz-e harmadik része vagy sem. Mindenesetre az Ezüsthíd nálam kedvenc lett, még biztos újra fogom olvasni. 

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -

5 KÖNYV, AMIT LEHET, HOGY NEM A VIZSGAIDŐSZAKBAN KELLETT VOLNA OLVASNOM... (WRAP-UP #1.)

Hello Molycik!

Számomra még nem ért véget a vizsgaidőszak. Sajnos 29-én még van egy hátra, mégis egy kicsivel több időm volt olvasni, mint az előző pár hétben. 5 könyvet olvastam el, és lehet, hogy nem ezek voltak a legjobb választások. Kezdem a legjobbal, és szépen haladok a legrosszabb döntéseim felé.

5. Denise Jaden: Never enough - Soha nem elég. ****

Loann mindig is olyan népszerű és csinos akart lenni, mint a nővére, Claire. Amikor Claire volt barátja flörtölni kezd vele, Loann bármire hajlandó lenne, hogy végre ő is különleges lehessen… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia a nővérét. Azonban minél inkább a részesévé válik Loann a nővére életének, annál inkább tudatára ébred annak, hogy nem minden az, aminek látszik. A tökéletességért folytatott harc, amelyet a nővére vív, felemészti Claire-t, és súlyos árat kell fizetnie érte. Miközben Claire egyre inkább visszahúzódik a családjától és a barátaitól, Loann igyekszik megérteni őt és jóvátenni az elkövetett hibákat. Képes lesz-e vajon Loann rendbe hozni a kapcsolatukat – és a nővérét –, mielőtt túl késő?

A fülszöveg alapján egy romantikus, szerelmi háromszöges könyvre számítottam. Erre kaptam egy nagyon komoly témákkal foglalkozó könyvet, amit emészteni kell, át kell gondolni, bele kell mélyedni. Realista volt, jól megírt, lezárt, nem egy folytatásos könyv, hanem egy standalone. Mégsem sikerült megkedvelnem. Nem szólt semmiről, mégis annyi mindenről. A könyv első felében szinte semmi nem történik. Megismerjük Loannt, aki néha nagyon megütöttem volna a butaságai, és a felfogása miatt. Megismerjük Loann és Claire kapcsolatát, azt, hogy milyen most és milyen volt régen, hogy mennyire közel álltak egymáshoz. Elkezd kibontakozni egy barátság Loey és Marcus között, és összeomlik egy barátság Shayleen és Loann között. A könyv második felében tárul elénk a könyv igazi története, és az igazi főhőse. Hiszen a Never enough elsősorban Claireről és a betegségéről szól. Rájövünk, hogy a látszat néha csal, és hogy a népszerűségnek, a szépségnek ára van. 

Rengeteg társadalmi probléma is jelen van a könyvben, amiket nagyon jól kezelt az írónő, mégis engem felidegesített csak velük! Loann-Josh úgynevezett kapcsolata!???? Már ott tartottam olvasás közben, hogy becsukom és abbahagyom. Értem én, hogy Loann fülig szerelmes volt a nővére pasijába, és hogy bármit megtett volna, hogy együtt lehessenek, de nekem ez sok volt! 

A 4*-ot egyedül Loann és Marcus kapcsolata miatt adtam meg, mert az nagyon szépen kialakul, érdekes volt végigkövetni, ahogy szépen lassan nagyon lassan egymásba szeretnek. 

Nem mondom, hogy nem tetszett, és nem olvasnám el újra, ha visszamehetnék az időben, mert az nem lenne igaz. Tanulságos volt, érdekes, viszont számomra valami hiányzott belőle. 

4. Rainbow Rowell: Attachments ***

Az Attachmentst nem a vizsgaidőszakban kezdtem el, hanem még októberben, de csak most sikerült befejeznem. Imádom Rowell írói stílusát, csak ennek köszönhető, meg annak, hogy könyvet nem hagyok félbe csak akkor, ha már elviselhetetlenül rossz. hogy végigolvastam. A történet arról szól, hogy Lincoln egy újságnál, a The Couriernél informatikus. Éjjel dolgozik, és az a dolga, hogy figyelje a hálózati e-maileket, amik fenn akadnak a WebFence programon, bizonyos szóhasználat miatt. Így figyel fel Lincolt Bethre és Jenniferre. A két lány a munkahelyén beszéli meg a mindennapjait egymással, és folyamatosan megjelennek a WebFence mappában, amit Lincoln el is olvas, majd szép lassan bele is szeret Bethbe. 

Ez mind szép és jó, de olyan unalmas volt a könyv első 60%-a, hogy hiába szeretem Rowell írói stílusát egyszerűen nem ment. Elolvastam egy fejezetet, aztán abbahagytam. Majd megint. Ugyanazt éreztem, mint a Fangirlnél. Untam. Egyedül a két lány üzenetváltása érdekelt. 

Lincoln csak felidegesített a tutyimutyiságával, és az anyuciszoknyája alá bújunk magatartásával. A nővére szintén idegesített, mert értem, hogy jót akart az öccsének, de néha már túlzottan olyan volt, mint az anyja.  Összesen 2 szereplőt sikerült megkedvelnem: Dorist, aki feltöltötte az automatákat a kajáldában és Betht. Doris egy üde színfolt volt a könyvben, imádtam a beszélgetéseit Lincolnnal. Betht meg nekem is sikerült az üzeneteken keresztül megkedvelnem. Érthető, hogy Lincoln látatlanban is beleszeretett. 

3,5 *-gal értékeltem, főként Rowell egyedi stílusának köszönhetően.

3. K. A. Tucker: Ten Tiny Breaths- Tíz apró lélegzet ***

Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat. Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.

Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyozik a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkre teheti.

Annyira szerettem volna szeretni ezt a könyvet. Rengeteg jó értékelést olvastam róla, és Rubin Pöttyös könyvben még csak egyszer csalódtam. Itt a második.

Utálom azokat a könyveket, ahol a könyv elején, vagy a felénél rájövök a csattanóra. Ez után már nem is érdekel. A Ten tinynál is ez volt a helyzet- Amikor Trent elkezdte kérdezgetni Kaceyt a balesetről, meg elmondta, hogy mit jelent a tetkója rájöttem az egészre. Ehhez hozzájött még, hogy Kaceyt is utáltam. Egy kifejezetten irritáló női-férfi szereplőpárost kaptunk. Ehhez jön még az instalove és a tragikus baleset. Köszönöm nem! Nagyon jól meglettem volna e könyv nélkül is :( Eddig az év csalódása számomra.

2. Julie James: Az a gyanúm, szerelem **

A nő nyugalomra vágyik.

Egy milliárdos lányaként és a város legjobb borkereskedőjeként Jordan Rhodes állandó résztvevője az exkluzív chicagói partiknak. Ám a sors megáldotta egy felettébb zűrös ikertestvérrel is, aki miatt kénytelen segíteni az FBI-nak leleplezni a maffiának pénzt mosó közismert étteremtulajdonost. Ennek érdekében olyan kísérővel kell elmenni egy adománygyűjtő rendezvényre, akit a háta közepére sem kíván.

A férfi teljesen másra gondol.

Nick McCallnak, Chicago legjobb beépített ügynökének egyszerű a filozófiája: soha ne keveredj személyes kapcsolatba, különösen azzal ne, akivel együtt dolgozol! Csak az a baj, hogy Jordan Rhodes okos, gyönyörű és izgalmas is. Ők ketten minél hamarabb szeretnék megoldani azt a megbízatást, amely Jordan testvérének szabadulást, Nicknek pedig dicsőséget hozhat. Már csak azért is sietnének, mert öt percet sem bírnak ki parázs szópárbaj nélkül.

Ám ami egyszerű megbízatásnak indul, az hirtelen kezd valami nagyon más lenni…

Szintén egy olyan könyv, amiről rengeteg jót lehet olvasni. A maga módján jó is, ha az ember egy kis limonádéra vágyik. Már az első résszel sem voltam megelégedve, mert olyan semmilyen volt. Nem tudtam közel kerülni a főszereplőkhöz, jobban érdekeltek a mellékszereplők. Ezeket itt is elmondhatom, hiszen az egész könyv alatt arra vágytam, hogy legyen már egy igazi, nem telefonon keresztül lezajló jelenet Nick anyjával! Jordan oldaláról, meg alig vártam, hogy az ikertestvére többet legyen jelen. 

Egy kérdés jutott eszembe a végén: Miért kell minden Julie James könyvben elutaznia a két főszereplőnek, együtt, hogy összejöjjenek? Először Pallas és Cameron, most meg Nick és Jordan. Nem értem :D

A listám végén pedig nem is állhatna más, mint Sylvia Day: Captivated by you. *

Nem most kezdtem el olvasni, hanem még a megjelenésekor, viszont kb. 3 hónapja ülök az utolsó 15% felett. Olyan szinten csöpög, nyáladzik, amit már nem tudtam elviselni. Az elején nagyon megörültem annak, hogy végre nem csak Ana Eva nyávogását kell olvasnom, hanem Gideon szemszögét is megismerhetem. Bárcsak ne ismertem volna meg! A csávó rosszabb, mint Eva!!!! Hol van az a sikeres üzletember, az alfahím, akit az előző kötetekben megismertünk?? Sehol! 

A történet meg másról sem szól, csak arról, hogy Gideon féltékeny Brettre. Eva kíváncsi, hogy mi a baja már megint Gideonnak, akiről kiderül, hogy féltékeny Brettre. Gideon nyáladzik, hogy mennyire szereti Evát, és hogy Eva mennyire tökéletes, meg szexi. Eva rózsaszín felhőn keresztül látja Gideont. Isteníti őt, mert még énekelni is tud. Meg persze mennyire isteni teste van. Van még benne rengeteg szex is. Ennyi. Nem is tudom, miért vártam többet, meg azt se, hogy miért olvastam el? Fájt. Sylvia Day most sem okoztál csalódást. 

Tényleg nagyon akartam szeretni ezeket a könyveket, főleg az első hármat, de nem ment. Vagy hiányzott valami, vagy untam, tele volt klisékkel és csöpögött a nyáltól. Azt kell mondanom tökéletesen kiválasztottam azokat a könyveket, amiknek köszönhetően még jobban fogok szenvedni a műtöri kötelezőim felett. Mert, hogy az lett volna a célom, hogy elolvasok pár nagyooon szuper könyvet, és akkor majd a a Tartüffe és Erasmus is könnyebben csúszik. Szerintem ezek után csak mg jobban fogok szenvedni. 

Ha tudtok tényleg nagyon jó könyveket, szívesen várom az ajánlatokat! Már csak egy hét és beindul az olvasási szezon! :D

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -