Hello Molycik!
Stephanie Perkins könyvei számomra mindig is a guilty pleasure kategóriába tartoztak. Kikapcsol, szórakoztat, eléri a kívánt hatást. Lehet, hogy túl mézes-mázos és rózsaszín, de amikor úgy döntök, hogy tőle olvasom valamit, akkor általában nem az a célom, hogy elmerengjek az élet értelmén vagy, hogy egy kis vérfürdőnek legyek a részese olvasás közben. De miért is jött szóba Stephanie Perkins? Azért, mert a mai nap során az Anna és a francia csók trilógiájának záró kötetének a borítójáról hullik le a lepel.
Fülszöveg
A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, bűbájos és elragadó történetben, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában.
Mindehhez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret.
„Varázslatos... tényleg visszaadja, milyen érzés szerelmesnek lenni.”
– CASSANDRA CLARE méltatása az Anna és a francia csókról
A borító
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 344 Kívánság - vagy/és várólistára teszem Megrendelem |
A szerzőről
Észak-Karolinában született, Arizonában nőtt fel, és Kaliforniában és Georgiában járt egyetemre.
Mindig is könyvekkel dolgozott: először könyvesbolti eladó volt, majd könyvtáros, végül pedig maga is regényíró és szerkesztő lett.
A legjobb barátjának, férjét, Jarrodot tartja, akivel egy Mr. Tumnus nevű macskával élnek Észak-Karolinában. Egy házban, amiben minden szoba a szivárvány egy-egy színében pompázik.
Nektek, hogy tetszik a borító? Én személy szerint örülök annak, hogy illik a többi részhez, biztos nagyon jól fog mutatni a polcon, a történethez pedig valószínűleg illeni fog, pont úgy, mint Annához vagy Lolához. Bár azt megjegyezném, hogy számomra az eredeti borítók a kedvencek, de nem panaszkodhatunk, tetszetősek a magyar kiadások is :)
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése