JANNE TELLER: MINDEN

Hello Molycik!
Lehet, hogy hallottatok már róla - sőt remélem -, hogy 2016. 10. 03-án elindult a Prológus a világ körül projekt. Földön, vízen, levegőben, föld alatt, ég felett, s gondolatban is szárnyalunk a különböző állomásokra, egész október 9-ig. Bloggereink igyekeznek közelebb hozni hozzátok egy-egy szerzőt, várost, könyvet. Értékeléseinket különböző extrákkal tesszük a kiválasztott országnak megfelelően fűszeressé. Improzunk, játszunk, barkácsolunk, s beutazzuk a világot EGYÜTT… Mert az olvasás egy közös élmény! 

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 184

Fülszöveg

Miért ​​vannak előítéleteink? Miért közösítünk ki bárkit, vagy éppen miért emelünk zsarnokká? Miért hatalmaskodunk a kiszolgáltatottak felett? Miért vagyunk erőszakosak? Miért élünk vissza a bizalommal?

Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló népszerű és sikeres könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk (a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először betiltották még a toleranciáról híres Dániában is!). A dán írónő Minden című novelláskötetében ismét olyan konfliktusokat helyez a középpontba, melyek mindnyájunkat érintenek, s életünk folyamán egész biztosan találkoztunk velük. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték, egyáltalán erkölcsileg elfogadhatóvá lehet-e tenni a bosszúállást? Janne Teller új, fontos és provokatív könyvében súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, miközben szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel is.

Teller tömör, szófukar, nyers prózájával és a metafora erőteljes használatával kényszeríti az olvasót az állásfoglalásra, nem ad kibúvót, minden egyes novellában döntenünk kell helyes és helytelen, jó és rossz között. 

Nyolc történet, ami élesen belénk vág – asszimilációról és kirekesztésről, előítéletről és intoleranciáról, gyilkosságról és halálbüntetésről, erőszakról és bosszúról, integrációról és kulturális sokféleségről.

Általában beleesek abba a hibába, hogy, ha egy könyv, vagy egy szerző egyik kötetét nagyon szeretem, akkor hasonló színvonalat, és élményeket várok el a többi kötettől is. Pontosan ebbe az aprócska hibába pottyantam bele a Minden olvasása közben. Nagy hiba, ugyanis a két könyv szinte ellentétes egymással, így hiába vártam, hogy ugyanúgy hasson rám, mint a Semmi. 

"A Minden az, ami számít."

Az első két novella volt számomra a leggyengébb, és egy ideig még el is gondolkoztam azon, hogy feladom. Nem szoktam félbehagyni könyvet, de tényleg ott motoszkált bennem, hogy ha így folytatódik tovább a kötet, nem fogom tudni végigolvasni, mert elég depressziós hangulatot idézett elő nálam ezeknek az olvasása. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó két novella kivételével mindegyiket este, lefekvés előtt olvastam, és azt kell mondjam, volt olyan alkalom, amikor már-már bealudtam közben.

A Miért? című, kötet kezdő novella valamivel jobban elgondolkodtatott, mint a második - aminek még a címére sem emlékszem, csak arra, hogy nem sikerült lekötnie a figyelmemet, és egy csöppet "fárasztó" is volt számomra, pedig maga az alapötlet, az elgondolás, a téma jó lett volna (idegengyűlölet, beskatulyázás, kirekesztés), csak nem jött át, nem tudott megérinteni, még úgy sem, hogy eléggé otthonosan mozgok a társadalomtanulmányok terén. 

Visszatérve a Miért?-re: tetszett, hogy próbálta felébreszteni bennem a nagyon mélyen, valahol ott lappangó szociológust, viszont kíváncsi lettem volna arra, hogy Teller milyen választ ad a saját kérdéseire. Nem tudtam rájönni arra, hogy most szociális munkás, pszichológus, kriminológus vagy mégis ki beszélget kivel? Ki volt a beszélgetőtárs, a bűnelkövető? Miért, miért, miért? A kérdés továbbra is fennáll.

"A Minden a mindenkor emberiség kiapadhatatlan tava. Ebben a tóban olyan igazság lakozik, amely mindannyiunkat érint, a kortól függetlenül, amelyben élünk."

Nem terveztem, és nem is fogom egyesével leelemezgetni a novellákat, ugyanis oldalakat lehetne írni róla. Annyi biztos, hogy Teller a mai társadalom legnagyobb problémáit helyezi előtérbe, próbálja gondolkodásra bírni az olvasókat, főleg azokat, akik erre témára nyitottabbak, akiket foglalkoztatnak a társadalmi problémák, viszont szerintem a másik oldalt, akiket nem érdekel annyira a menekültkérdés, a kirekesztettség, a faji diszkrimináció, a kiközösítés, az erőszak, betegség, a nyugati fényűzés vs. szegénység témaköre, azt nem fogja úgy elvarázsolni ez a novellagyűjtemény. 

"Az úgy-tenni-mintha világban."

Rám nem volt akkora hatással ez a gyűjtemény, mint tavaly a Semmi. Az egy kicsit megrengette a világom, és hatott rám, a Minden már kevésbé, viszont volt pár olyan idézet, gondolat, aminek köszönhetően nagyon is örülök annak, hogy elolvastam a könyvet. Ha szeretnél egy kicsit elgondolkozni a világ dolgain, elmerengni, akkor mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, amely egyszerre fájdalmas, abszurd, komoly és mindennapi, mai témákat feszegető és elgondolkodtató.

"Amit nem értek, az az, hogy mi a különbség egy olyan munka között, amit nem szeretünk, sőt esetleg a munkaadónkat se, és aközött, hogy valakinek a rabszolgája vagyunk? A munka jellegén múlik? A fizetésen? A munkaidőn?"

Még mindig nincs értelme Semminek.
Üdv,