COVER MANIA 10. (COVER MANIA #11.)

Sziasztok!

Megint hoztam Nektek öt szépséget. Lassan tényleg kezdek kifogyni a borítókból. Nem gondoltam volna, hogy valaha ez a nap eljön :'D

HOLLY BLACK - CASSANDRA CLARE : THE COPPER GAUNTLET - A RÉZKESZTYŰ (MAGISZTÉRIUM #2.)

Fülszöveg:

Callum Hunt nyári szünete nem olyan, mint a többi gyereké. Egyetlen pajtása egy káoszsújtott farkas, Harceb. Az édesapja azt gyanítja róla, hogy a gonosz rejtőzik benne. És persze a legtöbb gyerek ősszel nem a Magisztérium varázslatos világába tér vissza.

Call élete nem könnyű… És még nehezebbé válik, miután körülnéz a pincében, és felfedezi, hogy az apja talán végezni akar vele meg Harcebbel.

Call elszökik a Magisztériumba – ott azonban még feszültebb a helyzet. Valaki ellopta az Alkahestet, egy rézkesztyűt, ami képes megfosztani bizonyos mágusokat a mágiájuktól. Ráadásul miközben Call és barátai, Aaron meg Tamara a tettes után kutatnak, nagyon veszélyes ellenfelek figyelmét hívják fel magukra… és még annál is veszélyesebb igazságot tárnak föl.

Miközben a Magisztérium rejtélyei egyre csak szaporodnak és mélyülnek, az óriási sikerű szerzőpáros, Holly Black és Cassandra Clare fantasztikus utazásra invitálják az olvasókat, ahol a tét nemcsak egy fiú sorsa… hanem az egész világé.

*Vigyázat!!! Spoilert tartalmazhat azok számára, akik még nem olvasták a Vaspróbát.*

Amikor megjelent a sorozat első része magyarul, azonnal kaptam az alkalmon, és gyorsan beszeretem, majd még gyorsabban el is olvastam a könyvet. Első olvasásra a szívembe lopta magát mind a történet, mind a szereplők, azóta is izgatottan vártam a megjelenését. Szerencsére a Copper Gauntlet, azaz a Rézkesztyű sem okozott csalódást, hozta az első rész színvonalát.

Szeretném azt mondani, hogy olvasás közben minden percét imádtam, és végig pörögtek az események, de nem. Az első körülbelül 100 oldalt untam. Túlságosan lassan kezdtek el kibontakozni a dolgok. Voltak persze ebben a 100 oldalban is érdekes fordulatok, csavarok, amire egyáltalán nem számítottam, de egy picikét akkor is unalmas volt. Ebben az az érdekes, hogy ettől függetlenül fenntartotta az érdeklődésemet, és fokozatosan váltott át lassúból gyorsba a történet. Egyik pillanatban még azon mérgelődtem, hogy mennyit szenved és nyafog Callum, másik pillanatban meg azt vettem észre, hogy wow, de beindultak az események.

Ahogy korábban említettem, Callum egész sokat nyafogott, és szenvedett. Érezhetően nem tette túl magát a Vas évében történteken, és azon az icike-picike tényen, hogy ő a Halál Ellensége. Ez persze érthető, rengeteg mindent meg kell emésztenie, de néha nekem sok volt. Nem bízott a barátaiban, az apjában, senkiben. Csak volt, és szenvedett. 

Callum apja meglepett. Először azzal, hogy mit tervezgetett ott lent a pincében. Majd pedig azzal, hogy segített Callumnak. Nem hittem volna, hogy ekkora fordulat lesz a végén. Úgy gondoltam, hogy a végsőkig elmegy, és mindenben Joseph mester segítségére lesz, csak azért, hogy "visszakapja" a fiát. 

UK borító. Imádooom <3 

Miután Call elhagyta a szülői házat, betekintést nyerhettem Tamara mindennapi, fényűző életébe, és persze az újdonsült krétor, Aaron szárnypróbálgatásaiba, mint káoszmágus. Aaront kedvelem, de szerintem picit túl komolyan veszi a dolgokat, és ettől néha unalmas karakterré válik. Kíváncsi vagyok, hogy mi vár a barátságukra a jövőben, annak fényében, hogy Call bevallotta magáról az igazat, és még káoszmágussá is vált.

Tamara eddig sem volt a szívem csücske, most pedig még rá is tett egy lapáttal, amikor beköpte Rufus mester előtt Callumot. Elméletileg barátok, a gyakorlatban viszont tesz az egészre. Nem is csodálkozom azon, hogy ezek után Callumnak nehezére esik megbízni a lányban, akit korábban a barátjának hitt. 

A trió időközben kibővül, és Jasper is állandó tagja lesz a csapatnak. Persze ez is csak a véletlen folytán következik be, de vicces volt az egész szituáció. Jasper karakterénél éreztem a Harry Potter hatását. A srác engem Draco Malfoyra emlékeztet, csak egy kicsivel kedvesebb kiadásban. Szókimondó személyiség, aki szarkasztikus beszólásaival a könyv egyik fénypontja, még az unalmas részeket is sikerül feldobnia.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tudunk meg egyre többet és többet Constantine Maddenről is. A közte és Call közt lévő kapcsolat egy kis komorságot ad a könyvnek. Callumnak van miről elgondolkodnia, és ezt meg is teszi. Összeállít a fejében egy listát arról, hogy a Halál Ellensége mit csinálna, és mit nem csinálna egy adott szituációban. Ezek a részek egész viccesre sikeredtek, jókat mosolyogtam Call gondolatain. 

Igaz, hogy lassan bontakozott ki a történet, és ennek következtében lassabban is rázódtam bele az olvasásba, mégis egy akcióval, és csavarokkal teli folytatást kaptunk. Véleményem szerint a Copper Gautlet erősebb, és izgalmasabb, mint az Iron Trial. Vannak benne logikai hibák – még mindig nem sikerült feldolgoznom azt a részt, amikor a 13 éves Callum, a rossz lábával 15 órán át vezet, és egy rendőr sem állítja meg őket... –, mégis szerethető, élvezhető. Egyedül azt sajnálom, hogy nagyon rövid, és valószínűleg megint egy évet kell várni a folytatásra.

A Könyvmolyképző Kiadó 2016-ban tervezi megjelentetni a regény magyar nyelvű változatát, így – remélhetőleg – az angolul nem tudó rajongóknak sem kell már sokat várniuk a folytatásra. A könyv: A Rézkesztyű címmel kerül majd kiadásra. 

Borító: 5/5*

Még mindig csodálatosnak találom a sorozat borítóit. Alig várom, hogy a polcomon csücsüljön az egész sorozat, biztos nagyon szépen mutatnak majd egymás mellett.

Szereplők: 4/5*

Callumot és Aaront eddig is kedveltem, és imádtam, hogy ennyire kitartanak egymás mellett, viszont Tamarában csalódtam. Jaspert pedig kezdem egészen megkedvelni.

Értékelés: 5/5*

Összességében elmondható a könyvről, hogy habár az első felét kicsit untam, és nehezen indult be, mégis olvastatta magát, és egy igazán izgalmas kötetet kaptunk az írónőktől. Remélem a jövőben is ugyanilyen lelkesedéssel állok majd a sorozat többi részéhez.

COVER MANIA 9. (COVER MANIA #10.)

Sziasztok Molycik!
Eltelt egy újabb hét, ami egyet jelent öt újabb borítóval. Nézzétek csak:

COVER MANIA 8. (COVER MANIA #9.)

Sziasztok!

Kezdek kifogyni a borítókból, de azért még van pár, amit nem mutattam meg :D Meg persze folyamatosan szembetalálkozom egy-egy gyönyörűséggel, így a gyűjteményem mindig bővül.

Ezen a héten is öt borítót mutatok meg nektek.

COVER MANIA 7. (COVER MANIA #8.)

Sziasztok Molyok!

Újabb szombat, újabb borítók. Az eheti nyertesek:

SARAH J. MAAS - THE QUEEN OF SHADOWS (ÜVEGTRÓN #4.)

Celaena Sardothientől elvettek mindenkit, akit szeretett. De visszatért a birodalomba - hogy bosszút álljon, hogy megmentse egykor dicső királyságát és, hogy szembeszálljon múltja árnyékaival...

Küzdeni fog az unokatestvéréért, a harcosért, aki felkészült a halálra, csak, hogy lássa őt. Küzdeni fog a barátjáért, a fiatalemberért, aki egy kimondhatatlan börtönben ragadt. És harcolni fog az embereiért, akiket rabszolgasorsba szorított egy brutális király elveszett királynőjük diadalmas visszatértére várva.

Soilert tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták még a Heir of Firet és a Queen of Shadowst!

Mióta befejezem az Üvegtrón sorozat harmadik részét, a Heir of Firet, azóta arra várok, hogy végre megjelenjen a Queen of Shadows. Talán pont ezért csalódtam a kelleténél nagyobbat a folytatásban...

A történet pontosan ott folytatódik, ahol a HoF abbamaradt. Celaena visszatért Riftholdba (Résvár), hogy helyre tegye a királyt, és végre a jogos uralkodó fejére kerüljön a korona. Laena még nem tudja, hogy mi történt Doriannal és Chaollal, amíg távol volt, de amikor felhomályosítják dühbe gurul, és elkezdi szervezni a mentőakciót. 

Őszinte leszek, az első pár száz oldalt untam. Arra számítottam, hogy végig akció dús lesz a könyv, arra, hogy Celaena szétrúg pár segget. Amit végül megtesz, de ettől eltekintve még mindig unalmas volt. Amikor meg izgalmas volt, akkor Aelin feldühített a makacsságával, a nemtörődömségével, a felelőtlen viselkedésével.

A történet tele volt váratlan fordulatokkal, és unalmas részekkel. Ez a kettő váltakozott folyamatosan. Egyszer egy nagy csata van, vagy épp arra készülnek, utána meg Aelin romantikus sétára megy Rowannal. Nem hiszem el, hogy fért ez bele, amikor elvileg mindenki Aelin és Aedion után kutatott??? Hogy nem vették észre a főtéren rohangáló, folyamatosan a bankba járkáló orgyilkost? 

A történetet tehát untam, a szereplők meg felbosszantottak, és megutáltatták magukat.

Aelin/Celaena: Celaenaként, az orgyilkosként szerettem meg őt az előző kötetekben. De Laena eltűnt. Nincs többé. Aelin Ashryver Galathyniust meg jól agyoncsaptam volna egy péklapáttal!

Tizenkilenc éves, mégis úgy viselkedett, mint egy 14 éves tinilány. Bármi probléma volt, annyival elintézte, hogy ő Aelin Ashryver Galathynius, a hamu és tűz örököse. Annyiszor elismételte ezt a mondatot az első pár száz oldalban, hogy legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet, és komolyan gondolkoztam azon, hogy abbahagyom az olvasást. Nagyon idegesítő volt. 

Chaol:

Chaol már a HoF-ben is önbizalomhiányban szenvedett, de nem ennyire. Ráadásul legújabb hobbija az volt, hogy Aelint hibáztatta mindenért. Mintha ő tehetne arról, hogy mit tett a király Doriannal. Szerencsére Chaolt megint helyre tették - ezúttal Nesryn - és a végére észhez tért. Kíváncsian várom a kalandjait, nagy kihívás előtt áll, az biztos.

Dorian:

A szívem majd megszakadt minden egyes Dorian szemszögnél. Ne egyszer elsírtam magam. Egyedül akkor könnyebbültem meg kicsit, amikor Aelin segítségével talpra állt, és helyreállították a rendet. Mindig is tudtam, hogy több van benne, mint a koronaherceg szerep. 

Manon:

Az elején szabályosan bealudtam Manon részeinél. Annyira nem illetek a könyvbe, és annyira unalmasak voltak, hogy legszívesebben a következő fejezethez lapoztam volna. De nem tettem. Végül pedig összeálltak a dolgok, és rájöttem, hogy érdemes volt végigolvasnom. Manon egyike azon karaktereknek, akik hatalmas fejlődésen mennek keresztül, ráadásul pozitív irányba. Imádtam azt a részt, amikor Aelinnel először találkoztak. 

Aedion:

Aedion pedig azok közé tartozik, akik negatív irányban fejlődtek. Olyan érzésem volt, mintha a fogságban töltött idő teljesen megtörte volna Aediont. Mintha elvesztette volna a benne égő tüzet. Aelin teljesen átformálta őt, gyengévé vált mellette. Azok voltak a hozzá fűződő kedvenc részeim, amikor Rowan mellett harcolt. Olyankor egyáltalán nem tűnt gyengének.

Rowan:

Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem Rowant. Jókat mosolyogtam az Aelinnel közös jelenetein, és még szurkoltam is, hogy mindketten megtalálják a boldogságot. Már csak abban bízok, hogy nem heréli ki őt is SJMaas a folytatásban, mint ahogy azt szinte az összes férfi szereplővel tette.

Arobyn és Lysandre:

Arobynban a kezdetektől fogva nem bíztam, megérdemelte azt, amit kapott. Nem egyszer szívroham közeli állapotba kerültem, hála Arobynnak.

Lysandret a végére megkedveltem, örültem neki, hogy betölti a Nehemia által hagyott űrt. Bár végig az volt az érzésem, hogy át fogja verni Aelint. 

Amikor elkezdtem olvasni nem tetszett, ahová a szerelmi szálak tartottak. Végletekig Team Chaolena voltam, de így a QoS végére belátom, hogy SJMaas zseniálisan összehozta a dolgokat. Bár Dorian része nagyooon nem tetszik. Nem illenek össze. Nem, nem és nem.

SJMaas tehát hozta a szokásos formájá, és végig az az érzésem volt, hogy szándékosan megutáltat velem minden eddigi kedvenc szereplőt, miközben szépen darabokra töri a szívemet a Dorianos jelenetekkel, majd pedig összeforrasztja egy kis Rowanos cukisággal.

Számomra csalódás volt a Queen of Shadows annak ellenére is, hogy 656 oldalon keresztül izgulhatunk kedvenc orgyilkosunkért és barátaiért. Izgalmas volt, és volt benne romantikus szál is, mégis többet vártam. A szereplőket kiherélte Sarah, és egymás ellen fordította egy időre, gondolom, hogy fokozza a feszültséget. Nálam ez nem jött be. Magam is nehezen hiszem el, hogy ezt mondom, de lehet kevesebb oldalban többet adott volna a történet.

Ettől függetlenül Üvegtrón rajongó maradok, és nagyon várom az ötödik részt, de az biztos, hogy nem lesznek nagy elvárásaim.