ADAM BRAY: MARVEL STUDIOS - SZEREPLŐK NAGYKÖNYVE

Hello Molycik!

A héten az Idő homokja nevet viselő projektben veszek részt és elgondolkodtam, amikor a kis excel táblánkat töltöttem ki, hogy mi is illene a projekthét kereteibe, végül úgy döntöttem, hogy mivel jó 10 évet vártam a Marvel Avengers lezárására, szerintem jöhet a Szereplők nagykönyve is. Úgyis játszik Dr. Strangnél az idő, mint tényező, meg magában a filmben is az időutazgatás, szóval szerintem legyen tánc!

Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 176
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen a
Kolibri Kiadónak!

Fülszöveg:

Rajongó vagy? Tudj meg mindent kedvenceidről – legyenek aprók, hatalmasok, szupererősek vagy hétköznapi emberek – Vasembertől Pókemberen át egészen Marvel Kapitányig! 

Ez a könyv segít megismerni a szereplők életén keresztül a Marvel-filmek több mint egy évtizedének történetét. De nem csupán a hősökről esik benne szó: itt megtalálod a nagy hatalmú gonoszokat és követőiket, az álnok kémeket, a bátor katonákat és azokat a hétköznapi embereket is, akik minduntalan belekeverednek a hősök nagyszabású csatáiba.

Mint nagy MCU rajongó, rögtön vérszemet kaptam, amikor megláttam, hogy milyen új megjelenéssel készül a Könyvfesztiválra a Kolibri Kiadó. Kíváncsi voltam, hogy ugyan mi újat fedezek majd fel Adam Bray képekkel illusztrált ismeretterjesztőnek számító könyvében. Spoilerekkel nem bombázott szerencsére, szóval, ha ez tartana vissza bárkit a beszerzéstől, nem kell hasonló galádságoktól tartani. Viszont, ha azt várnád véletlenül, hogy a képregényes világra, univerzumra is kiterjed az infóáradat, akkor sajnos el kell, hogy szomorítsalak, szigorúan a filmeket veszi alapul a kötet. Számomra ez nem volt zavaró, hiszen, ha belegondolok, hogy hány Marvel képregény van a piacon és, hogy így is 176 oldalon keresztül lapozgathatunk, hát huhh. 

A könyv kivitelezését tekintve nagyon baba, szépen csillognak az oldalak és nem kenyérpapír vastagságúak, látszik, hogy a minőségre törekedtek a kiadónál. Kedvenceim a filmeket elválasztó oldalak voltak, ahol maga a grafikai kivitelezés is szuper volt. Sajnos sok oldalon azt vettem észre, hogy (nézzétek el nekem, szakmai ártalom) egyes oldalakon a karakterek kivágása és a fotók minősége hagy némi kivetnivalót maga után, de ez nyilván nem a kiadó hibája, kész terméket kaptak, amit csak fordítottak. 

A karaktereket tekintve nem lehet panaszunk, szinte tényleg mindenki kapott egy vagy több oldalnyi szerepet magának, ahol az alapvető, általános tudnivalókat el lehet olvasgatni. Nekem ezzel csak az volt a problémám, hogy volt, ahol olyan tények voltak közölve egyes szereplőkről, hogy pl. rugalmas nadrágot visel a bevetésekre vagy a harcászati mellénye van, de volt példa hónaljszőrből készült fejdíszre is. Legtöbb esetben, ha ránézünk a képre, ezt pontosan meg tudjuk állapítani magunktól is, hogy mit visel az illető, az utóbbi meg számomra too much information. Illetve a Bosszúállók esetében előfordult, hogy voltak átfedések, a Fekete Özvegy például kétszer is szerepelt: egyszer mint Bosszúálló, másszor pedig mint Shield-ügynök. Ennek szerintem sok esetben értelme nem volt, mert annyit közöltek, hogy milyen ruhát hord vagy milyen fegyvere van és kész, míg más esetben meg tök jól megoldották, Groot kapásból 3 oldalt is kapott. 

Az összképet nézve, úgy vélem, hogy egy informatív, színes könyv tud lenni azok számára, akik nem die-hard rajongók, emlékezet felfrissítésre pedig igazán tökéletes, és elsősorban én erre is ajánlanám. Inkább nevezném egyfajta gyerekeknek szóló enciklopédiának a Marvel Univerzum Bosszúállók szegmenséhez, sem mint szereplők nagykönyvének. Főként azért, mert a Marvel Studios-hoz nem csak az Avengers tartozik, hanem például ott a Deadpool, a Venom, a Fantasztikus négyes és az X-men sorozat is. 

Értékelés: 3,5/5*

Ennyi voltam mára, ha van kedvetek kövessétek a Prológust Facebookon, Instán és Wordpressen, mert sok exkluzív tartalmat találhattok a projektekkel kapcsolatban. A héten még valószínűleg jelentkezem egy vagy két értékeléssel, addig is olvassatok sokat!

Üdv,

KELLY SUE DECONNICK – WARREN ELLIS: MARVEL KAPITÁNY: MAGASABBRA, TÁVOLABBRA, GYORSABBAN

Hello Molycik!

Mostanában egészen sok képregényre sort kerítek, ami főként a Fumaxnak köszönhető, hiszen sorra hozzák ki az érdekesebbnél-érdekesebb történeteket. Azt mondom, tartsák meg jó szokásukat! Ma a Marvel kapitány a soros, de még a közeljövőben érkezem Thanosszal és az Orgyilkos osztállyal is (nézzééééétek azt a sorozatot, brutálisan jó!)

A bejegyzés a Prológus Szuperhősös projekthetének keretein belül született meg, ha még többet szeretnétek tudni, látogassatok el a FB oldalunkra és a blogra! :)

Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 296
Megrendelem
A recenziós példányért
köszönet a kiadónak! :) 

Fülszöveg:

Bemutatkozik a legnagyobb földi hős, Marvel Kapitány! Carol Danvers úgy érzi, megfeneklett az élete. Válaszút elé kerül, és váratlan döntése drámai változásokat indít el az univerzumban. Egy galaktikus lázadás közepébe csöppen, ahol minden diplomáciai érzékét és ravaszságát be kell vetnie. Cicáját, Csubit is hiba volt magával hoznia, mert Mordály, a Galaxis Őrzőinek tagja – Carol átmeneti útitársa –, mindenáron le akarja mészárolni. Ha mindez nem lenne elég, egy rock'n'roll bolygón házassági bonyodalmakat kell elsimítania, miközben a Haffensye Konzorcium hajtóvadászatot indít Carol barátai ellen… 

A magyar nyelven elsőként megjelenő Marvel Kapitány-kötetet úgy időzítettük, hogy a hős egyszerre debütálhasson hazánkban a filmvásznon és képregényben egyaránt.

---

Legutoljára a Loki képregényről írtam és meg kell vallanom, hogy továbbra sem vagyok a műfaj szakértője, szimplán élvezetből olvasom őket, szóval nézzétek el nekem, ha szerintetek bármiféle bakit vétek, esetleg kihagytam valami szuper fontosat! :)

Azt viszont nem tudom, hogy tudtátok-e, de nagy Marvel rajongó vagyok. Szerintem életemben nem vártam még úgy semmit, mint április végén az Endgame megnézését. Amiben végül csalódtam, de közben meg úgy szerettem. Ki érti ezt? A Marvel kapitány filmet is láttam még premierkor, sőt, azóta anyumékkal is megnéztem, de annyira nem voltam tőle elájulva, szóval bíztam benne, hogy a képregényes verzió jobban elnyeri majd a tetszésemet. És, hogy így történt-e? Igen. 

Forrás

Őszintén meglepődtem olvasás közben azon, hogy Carol Denvers kapott személyiséget, míg a filmben nem mondanám (Brie Larson is csak hátráltató tényező volt, úgy nagyon őszintén), hogy jelen lett volna akár csak egy morzsája is. Bár, még mindig kicsit karót nyeltnek vélem és továbbra sem a kedvencem, de igen is haladás történt a kapcsolatunkban, már nem húzogatom a számat, ha Marvel kapitány kerül szóba egy beszélgetésben. 

"– Ha ez működni fog, Tony Stark, akkor az összes átkot, amit rád mondtam, visszavonom…"

A történetben Carol nagyon keres valamit, ami élete célja lehet, így csöppen bele egy kvázi lázadásba, ahol sikeresen helyt is áll. Persze akad segítsége is, többek között Csubi cica és a Galaxis őrzői teljes csapata. És ha már itt tartunk, imádtam, hogy a Marvel univerzum más hősei is felbukkantak helyenként, bár számomra kicsit furi volt, hogy itt nem az MCU-s Bosszúállók nevet kapta a csapat, hanem a Bosszú Angyalait. De egész hamar túl lendültem a tényen és élveztem tovább a történetet. Az pedig kifejezetten meglepett, hogy egy kis szerelmi szál is csurrant-cseppent. Nem várt fordulat volt, ugyanakkor tetszett ez a szál is.

"– Mit választanál: sokáig élsz, de az életed teljesen jelentéktelen, vagy megváltoztatod a világot, de sose látod az eredményt, mert meghalsz fiatalon? 

– Ez elég depis kérdés. 

– Mély! Én mélynek szántam."

A rajzok látványosak és az én laikus szememnek szépen kidolgozottak. Élmény volt lapozgatni a kötetet, élénk színeivel egy kis vidámságot és napsütést csempészett a szürke hétvégébe, ami az olvasás állapotában nagyon is fennállt (bár jelenleg is esik és szürkeség van, nyarat nekem, azonnal!). Flerken cica és Mordály egyébként halál cukira sikeredtek, rajzok tekintetében és a sztorit nézve is ők voltak a kedvenceim.

"MJAÚÚÚÚÚÚÚÚÚRRRRRRR 

– Mordály, jól hallom, hogy a fedélzeti számítógépem nyávog? 

– Igen. És erre van egy teljesen logikus magyarázat."

Az írói stílusra is jellemző a humor, nagyon élveztem olvasni, egészen az utolsó két részig, ami számomra laposabb volt és kevésbé élvezhető. Olyan meh lett a végére, de még így is azt mondom, hogy megérte elolvasnom, és bátran ajánlom minden MCU rajongónak. Mellettük pedig azoknak is, akik csalódtak esetleg a filmben, mert kicsit mélyebb tartalom mutatkozik meg a képregényes verzióban, ráadásul Carol is elviselhető, sőt néhol még vicces és egészen emberszerű is. A kivitelezés pedig a jól megszokott, szeretett Fumax minőség. Egy szavunk sem lehet rá! :)

"– Egy flerken van a hajón! 

– Az a cicám! 

– Ez nem „cica”! Ez egy flerken! 

– Mondja a mosómedve! 

– Nem vagyok mosómedve!"

---

Értékelés: 4/5*

Kedvenc rész: Csubi és Mordály közös jelenetei

Kedvenc karakter(ek): Mordály, Csubi.

Üdv,

S. A. CHAKRABORTY: BRONZVÁROS (DÉVÁBÁD TRILÓGIA #1.)

Hello Molycik!

Jó régen nem írtam már a blogra, aminek megvannak az okai: egyetem, munka és ezek összhangja nehezen ment az elmúlt hetekben, hónapokban. Viszont közben azért sikerült néhanapján olvasnom is, köztük a mai bejegyzés alanyát, a Bronzvárost. 

Fülszöveg:

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 518
Megrendelem
A könyvet köszönöm
a kiadónak! :)

Nahri ​sosem hitt a mágiában, de megvan a tehetsége hozzá: a 18. századi Kairó utcáin nem találni nála kiválóbb szélhámosnőt. Ám mindenkinél jobban tudja, hogy amivel a kenyerét keresi – tenyérjóslás, zár-szertartások, gyógyítás –, az egytől egyig szemfényvesztés, bűvészmutatvány, tanulható képesség. Eszköz arra a csodás célra, hogy kizsebelhesse az oszmán nemeseket.

De amikor Nahri véletlenül megidézi maga mellé Dárát, a hozzá hasonlóan dörzsölt és sötéten rejtélyes dzsinn harcost, akkor kénytelen elismerni, hogy a varázsvilág – melyről szentül hitte, hogy csupán a gyerekmesékben létezik – valódi. Mert Dára megoszt vele egy lélegzetelállító történetet: a tűz lényeitől hemzsegő forró, szélfútta sivatagon és a rejtélyes máridok nyughelyének otthont adó folyókon, az egykor szemkápráztató emberi világvárosok romjain és a hegyeken túl – ahol még az égben köröző ragadozó madarak sem azok, aminek látszanak – terül el Dévábád, a legendás bronzváros, melyhez Nahrit eltéphetetlen kötelék fűzi. 

Dévábád bűbájokkal átitatott díszes bronzfalai és a hat dzsinntörzs kapui mögött régi ellentétek húzódnak. Amikor Nahri úgy dönt, hogy belép ebbe a világba, az érkezése egy évszázadok óta fortyogó háború kirobbanásával fenyeget. Nahri hamarosan kénytelen megtanulni, hogy az igazi hatalom kegyetlen és könyörtelen. Még a mágia sem védheti meg a nemesi intrikák veszélyes hálójától, és a legagyafúrtabb cselszövések is végzetes következményekkel járhatnak.

Az elsőkönyves S. A. Chakraborty különleges utazásra invitálja az olvasót a Bronzvárosban. Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb fantasy debütálása elképesztő kaland egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el.

---

Őszintén bevallom, ezúttal nem voltak nagy elvárásaim a könyv felé. Féltem tőle kicsit, hiszen egy igazán vaskos kötetről van szó és egész vegyes értékeléseket olvastam, hallottam róla, de minden kétségem szerteoszlott abban a pillanatban, amikor elkezdtem. Magával szippantott és nem engedett a történet, majd a végén természetesen jól megtaposott, csak hogy még jobban szenvedjek addig, amíg nem lesz lehetőségem a folytatásért nyúlni. Hát mi ez, ha nem kegyetlenség? 

"– Megesik, hogy… másféle… munkákkal biztosítom a kenyérrevalót.

A dzsinn – nem, a dév, helyesbített magában – összehúzta a szemét.

– Vagyis amolyan tolvaj lennél?

– Ez egy felettébb szűk látókörű megfogalmazás. Jómagam úgy mondanám, hogy kényes feladatokkal foglalkozó vállalkozó."

A könyvre egyébként a megjelenésekor figyeltem fel legelőször, hiszen valami gyönyörűséges a borítója. Tudjátok, hogy ezzel engem le lehet venni a lábamról, de ez még nem volt elég. Megtudtam, hogy dzsinnekről is van szó benne, meg tengernyi homok és sivatag a színtér és végem volt. A Rebel of the Sands óta kifejezetten imádom az ilyen jellegű történeteket, és már előtte is szerettem őket, anno gyerekkoromban az Aladdin megvett magának kilóra. 

A történet főhőse Nahri, aki mindenféle gyógyítással foglalkozgat Kairóban, de nem ám napjainkban, hanem a XVIII. században, hogy kicsit cifrább legyen a sztori. Persze ebből nem feltétlenül tud megélni, ezért keresetkiegészítésként néha megrövidíti a tehetősebb ügyfeleket, csak úgy feltűnés nélkül. Az egész akkor dől romba, amikor egy szertartásra kerül sor, ahol Nahri elkezd énekelni és teljesen véletlenül megidéz egy dzsinnt, Dárát. Itt kezdődnek az igazán izgalmas kalandok és a zseniális párbeszédek a két szereplő között. 

"– Azt hiszem, ezt szívesen megtanulnám.

– A zártörtést? – nevetett. – Bűnöző akarsz lenni az emberek világában, ha nagy leszel?

– Fel kell készülnöm minden eshetőségre."

A világ nagyon szépen elkezd felépülni a szemünk előtt olvasás közben, és habár még van mit megtudni mind a dzsinnekről, mind Dévábád történelméről, azért Chakraborty elég jó munkát végzett már a trilógia kezdő kötetében is. Levett a lábamról, nagyon szépen fogalmaz és egy igazán érdekes világot épített fel. Egyetlen problémám a szereplőkkel volt, közülük is főként Alival, de mindjárt rátérek erre is. A helyszínek leírásában kifejezetten tetszett, hogy kb. filmszerűen lepergett előttem az egész, nagyon is magam elé tudtam képzelni a tájat, pedig még életemben nem jártam Kairóban, de még csak a környékén sem!

Két nézőpontot olvashatunk, de lényegében három fő-főszereplő leledzik a történetben. Nahri és Dára együtt utaznak a Bronzvárosba, ahol pedig Ali herceg tevékenykedik, és akit legszívesebben kidobtam volna egy jó magas erkélyről. A legrosszabb benne, hogy nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, szimplán taszított a lénye. Habár ez nem rontott az olvasásélményen, de azért mindig vártam az újabb fejezet és nézőpont váltásokat, mert Nahri szála sokkal, de sokkal érdekesebb volt és mindig nagyon jót szórakoztam a közte és Dára között kialakuló szópárbajokon. 

"– Ez elég borzalmas. Adna valamit, hogy elmulassza a keserű ízt? Esetle valami édességet? Nahri felhúzta a szemöldökét.

– Tán a szalamandrát mézbe tunkolta, mielőtt lenyelte?

A nőről lerítt, hogy vérig sértette.

– Nem lenyeltem. Megátkoztak. Bizonyára Riká szomszédom. Ismered őt, Firuz? Riká, a szánalmas rózsabokraival és a rikácsoló lányával, aki hozzáment egy szahrajnhoz? – elfintorodott. – Családostul ki kellett volna hajítani a Dév-negyedből, miután hozzáment ahhoz a turbános kalózhoz!

– El sem tudom képzelni, mi oka lenne, hogy megátkozza – szúrta közbe Nahri könnyedén."

Összességében egy nagyon izgalmas fantasy történetet olvashattam, ami brutális véggel zárul. Nem is tudom, hogy ma vagy holnap lássak-e neki a Copper Kingdomnak, mert az biztos, hogy nem fogom tudni kivárni az idei magyar megjelenést.

Értékelés: 5/5*
Kedvenc rész: akármennyire is kegyetlen a vége, kellett a könyvnek
Kedvenc szereplők: Dára, Nahri

Olvassatok Bronzvárost, megéri! 

Jövőhéten Marvelezünk itt a blogon, a Prológust meg ellepik a mindenféle szuperhősök, kövessetek minket!
Üdv,