Hello Molycik!
Gondterhelt időket élünk mostanában és nekem személy szerint semmi kedvem a netet böngészni, mert csak azt érem el vele, hogy elkezdek aggódni. Helyette inkább olvastam az elmúlt pár hétben, napban. Több könyvbe is belekezdtem, volt amit be is fejeztem, de egyik sem hatott rám úgy, mint Erin Morgenstern újdonsága, a Csillagtalan tenger.
 |
| Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2020 Oldalszám: 544 Megrendelem |
Fülszöveg:
A rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.
Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.
Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.
Rengetegszer találkoztam már Erin nevével booktubereknél, bloggereknél és RavenS is csak áradozott az Éjszakai cirkuszról (amit még év elején el is kértem tőle). Az utolsó löketet mégis az adta meg, hogy megérkezett magyarul a könyv az Agave Könyvek jóvoltából. A kívül-belül gyönyörű kötet már első pillantásra elvarázsolt, nem is kívánhattam volna jobb olvasmányt a jelenlegi világjárvány sújtotta helyzetre. Kirángatott a valóságból, át egy varázslatokkal és mesés kalandokkal teli könyvmoly álomvilágba.
Zachary Ezra Rawlins szokásos könyvtár túráján felfedez egy könyvet, mely lapjain keresztül saját gyermekkora idéződik fel előtte. Ezzel pedig a cselekmény is elkezd szépen, nagyon lassan kibontakozni előttünk. Könyv a könyvben, történet a történetben jelenik meg a Csillagtalan tenger lapjain keresztül. Olyan történetek tárulnak fel, amikből szinte lehetetlenség kiszakadni, számomra legalábbis nagy nehézségeket okozott, hogy visszatérjek a valóságba és letegyem a könyvet. Hiszem, hogy pont ez az, amiért nagyon megosztó a könyv a nagyvilágban.
Erin zseniálisan bánik a szavakkal, aminek köszönhetően egyáltalán nem zavaró, hogy a világfelépítés nem valami bonyolult. Sőt, elég egyszerű és könnyen érthető. Nem a szokásos fantasy túlzsúfoltságot és infóáradatot kell elképzelni a Csillagtalan tenger esetében. Ugyan a világfelépítés egyszerűnek mondható, a szimbólumrendszer, ami társul hozzá igenis komplex és bámulatos, ahogyan kibontakozik előttünk minden egyes elem jelentése. Ez pedig csakis rajtunk, olvasókon múlik. Van egy olyan érzésem, hogy pont ez az a könyv, ahol ahány ember olvassa, annyiféle jelentése lesz egy-egy dolognak, szimbólumnak, mozzanatnak.
Szereplők tekintetében is jól összerakott a történet. Zachary nagyon is a kedvelhető főhősök közé tartozik, igazán közel érezhetjük magunkhoz a személyiségét. De nem csak az ő esetében éreztem így, kicsit minden szereplőben megtaláltam saját magam egy részét.
Gondolom érezhető volt a soraim alapján, hogy teljesen levett a lábamról Erin Morgenstern regénye. Még napokkal később is a történeten gondolkodtam, sőt azt kell mondjam, hogy így pár hét elteltével sem hagy nyugodni. Néha felbukkan a gondolataim között, amikor újból elmerengek egyes részein a könyvnek, és amikor eszembe jut, hogy vajon én hány ajtó kinyitását mulasztottam el életem során?
Remélem sikerült egy kicsit meghoznom a kedveteket a Csillagtalan tengerhez. Úgy gondolom ez pontosan az a könyv, amit egyszer életében mindenkinek el kell olvasnia.
Üdv,
Zachary Ezra Rawlins szokásos könyvtár túráján felfedez egy könyvet, mely lapjain keresztül saját gyermekkora idéződik fel előtte. Ezzel pedig a cselekmény is elkezd szépen, nagyon lassan kibontakozni előttünk. Könyv a könyvben, történet a történetben jelenik meg a Csillagtalan tenger lapjain keresztül. Olyan történetek tárulnak fel, amikből szinte lehetetlenség kiszakadni, számomra legalábbis nagy nehézségeket okozott, hogy visszatérjek a valóságba és letegyem a könyvet. Hiszem, hogy pont ez az, amiért nagyon megosztó a könyv a nagyvilágban.
Erin zseniálisan bánik a szavakkal, aminek köszönhetően egyáltalán nem zavaró, hogy a világfelépítés nem valami bonyolult. Sőt, elég egyszerű és könnyen érthető. Nem a szokásos fantasy túlzsúfoltságot és infóáradatot kell elképzelni a Csillagtalan tenger esetében. Ugyan a világfelépítés egyszerűnek mondható, a szimbólumrendszer, ami társul hozzá igenis komplex és bámulatos, ahogyan kibontakozik előttünk minden egyes elem jelentése. Ez pedig csakis rajtunk, olvasókon múlik. Van egy olyan érzésem, hogy pont ez az a könyv, ahol ahány ember olvassa, annyiféle jelentése lesz egy-egy dolognak, szimbólumnak, mozzanatnak.
Szereplők tekintetében is jól összerakott a történet. Zachary nagyon is a kedvelhető főhősök közé tartozik, igazán közel érezhetjük magunkhoz a személyiségét. De nem csak az ő esetében éreztem így, kicsit minden szereplőben megtaláltam saját magam egy részét.
Gondolom érezhető volt a soraim alapján, hogy teljesen levett a lábamról Erin Morgenstern regénye. Még napokkal később is a történeten gondolkodtam, sőt azt kell mondjam, hogy így pár hét elteltével sem hagy nyugodni. Néha felbukkan a gondolataim között, amikor újból elmerengek egyes részein a könyvnek, és amikor eszembe jut, hogy vajon én hány ajtó kinyitását mulasztottam el életem során?
Remélem sikerült egy kicsit meghoznom a kedveteket a Csillagtalan tengerhez. Úgy gondolom ez pontosan az a könyv, amit egyszer életében mindenkinek el kell olvasnia.
Üdv,
