CHARLIE N. HOLMBERG: A MESTERMÁGUS (A PAPÍRMÁGUS TRILÓGIA #3.)

Hello Molycik!

Azt már tudhatjátok rólam, hogy oda meg vissza vagyok A papírmágus trilógia első két kötetéért, de ugyan tetszett-e a záró kötet? Most kiderül.

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 224
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm
a Gabo Kiadónak!

Fülszöveg:

Ceony Twill súlyos titkot őriz, amit még tanárával, Emery Thane-nel sem mer megosztani. Miközben olyan kísérleteket végez, amelyeket korábban egy mágus sem tartott lehetségesnek, készül a végső vizsgájára is.

Emery Thane, hogy a részrehajlás látszatát is elkerülje, régi riválisához küldi Ceonyt, hogy ott készüljön fel a sorsdöntő vizsgára, ám a lány nem tudja teljes mértékben a tanulásnak szentelni idejét, múltjából ugyanis felbukkan egy gyilkos bűnöző. Ceony a családját féltve a szökött fegyenc nyomába ered, akinek mágiája talán erősebbnek bizonyul, mint a papírmágustanonc minden képessége együttvéve, bosszúszomja pedig csillapíthatatlan.

Az előző részekre spoilert tartalmazhat!

---

Kezdeném először a borítóval, ami mint az előző köteteknél is Sánta Kíra munkája és engem azonnal megvett magának. Már csak akkor is beszereztem volna a trilógiát, ha utálnám csak, hogy a polcomon tudhassam ezeket a szépségeket. Tudom rossz szokás, de ez van. Borítómániás vagyok és nem tagadom. 

A történet kábé ott folytatódik , ahol abbamaradt Az üvegmágus végén. Ceony a mestervizsgájára készül, közben különböző munkákat végez, vezeti a háztartást és továbbra is totálisan bele van zúgva Emery Thanebe. Persze nem marad ilyen idilli a helyzet, Ceony megint bajba keveri magát, ugyanis Saraj visszatér és valakinek intézkednie kell ugyebár. Nem mintha ez Ceony dolga lenne, de nem bír megülni a fenekén és a vizsgájára készülődni, hogy megélje azt a napot, amikor mágus lesz. Neeeeem. Az túl egyszerű lenne és nem adna okot arra, hogy felhúzza a kedves olvasót.

Forrás

Igen, izgalmas volt  mind a történet, mind pedig a mágia rendszere, de számomra kicsit rontotta az élményt, hogy a szereplők olyan szinten mentek a maguk feje után, mint két ökör, aztán meg csodálkoztak, hogy összekoccantak. Szinte egyáltalán nem kommunikált egymással mester és tanítványa, ami mondjuk kicsit nehézkes is volt, tekintve, hogy a mestervizsgája előtt Thane elküldte Pritwinhez a lányt, hogy még véletlenül se gyanúsítsák meg őket semmi olyannal, ami nem helyénvaló. Pritwin meg alapvetően egy művészeti agyagedény, akit én nagyon nem bírtam. A lényeg, hogy egy kis őszinte, nyitott kommunikáció nagyon jót tett volna a kedvenc párosomnak. A mellékszereplők közül Ben az, aki hatalmas kedvencem lett. Nyilván nincs Emery szinten a fangirlségem, de nagyon cuki volt, ahogy segítette Ceonyt, na meg ahogy próbálta meghódítani őt. Nyugi Benett, rád más valaki vár, akivel egy picikét jobban összeilletek! ;) 

Örülök, hogy rendes lezárást kaptak a szereplők és a vizsga is viszonylag részletesen le volt írva, bár azt azért furcsának tartom még mindig, hogy Ceony szinte semmit nem készült rá, mégis nagyon-nagyon ügyes volt és mintha kicsit sem izzadt volna meg, egy feladat kivételével. Ha kevésbé lett volna halálvágya és meg tudott volna ülni a fenekén, akkor számomra hihetőbb lett volna az egész. 

A szerelmi szálat már említettem, hogy egy kis kommunikáció nagyban segítette volna a szereplőket, viszont azt meg kell említenem, hogy azért ettől eléggé valóságos lett. Nem volt túl nyálas, nem csöpögött a nyál az oldalakról, hanem olyan kis aranyos volt és szerethető. Még a tiltott tanár-diák viszony is jól volt kezelve és nem volt az, hogy Ceony és Emery azonnal akart gyereket és házasságot. Szépen kivártak, így legalább ebből nem adódott még több felesleges probléma. 

A vége természetesen nem tartogatott sok meglepetést, nem is azok miatt szerettem ezt a trilógiát. Egyedi a világfelépítése, a benne lévő mágikus rendszer máshoz nem hasonlítható, a szereplők pedig olyan cukik, hogy már csak miattuk is megéri elolvasni. Szóval, ha egy romantikus, könnyen és gyorsan olvasható fantasy elemeket tartalmazó trilógiát keresel, mindenképp vágj bele A papírmágusba!

Számomra továbbra is nagy kedvenc a trilógia, minden hibája ellenére és ugyan továbbra is azt vallom, hogy a legjobb kötet a középső, azért a lezárás is szuperre sikeredett!

Értékelés: 4,5/5*

Kedvenc szereplő: Emery Thane

Kedvenc rész: a vége

Üdv,

CHARLIE N. HOLMBERG: AZ ÜVEGMÁGUS (A PAPÍRMÁGUS TRILÓGIA #2.)

Hello Molycik!

Értetlenül állok a mai értékelés alanyának alacsony molyos százaléka mellett. Avagy olvassatok Papír- és Üvegmágust!

Fülszöveg:

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 232
Megrendelem

Ceony Twill folytatja papírmágusi tanulmányait, ám tanárával, Emery Thane-nel nem tud olyan könnyen dűlőre jutni, mint a tananyaggal. Amikor ő és Thane macska-egér játékba keverednek egy bosszúszomjas varázslóval, Ceonynak el kell döntenie: hagyja, hogy mások megvédjék, vagy ő próbálja megóvni a szeretteit a fenyegetéstől. 

Eközben pedig olyan titok birtokába jut, amely az egész mágikus világot kifordíthatja a sarkából, és csak rajta áll, hogy képes-e megakadályozni, hogy ez a veszedelmes tudás rossz kezekbe kerüljön. 

A papírmágus folytatása még magasabbra emeli a téteket, és egyaránt elbűvöli majd a fiatal és idősebb olvasókat is.

---

Az értékelés spoilert tartalmazhat az első részre!

Annyira örülök, hogy végre megjelent A papírmágus folytatása magyarul, hogy azt el sem tudom mondani. Volt egy kisebb csúszás a magyar megjelenésben és már kezdtem azt hinni, hogy bizony angolul kell elolvasnom, amivel semmi gond nem lett volna, de azokat a könyveket, amelyeket magyarul kezdek el olvasni, szeretem úgy is folytatni.

Forrás: Pinterest

Kezdem a szokásossal: a borítóval. Gyönyörűséges lett és annyira örülök neki, hogy a kiadó nem tartotta meg anno az eredetit. Már A papírmágus külsejébe is szerelmes voltam és úgy néz ki, hogy egy hosszútávú kapcsolat van születőben, mert Az üvegmágus borítója is csodálatosra sikerült. És, ha ez nem lenne elég meggyőző: UTÁLOM A ZÖLD SZÍNT. Nagyon utálom, és mindent, ami zöld színű, így általában az ebben az árnyalatban pompázó könyveknek is kisebb lelkesedéssel ugrom neki, de Az üvegmágus szépséges.

A történet ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Ceony szorgalmasan tanul Emerytől és éli a lassacskán már megszokott életét, mint Papírmágus tanonc. Közben pedig igyekszik nem tudomást venni érzéseiről egy bizonyos papírmágus iránt, amire Aviosky mágus folyamatosan emlékezteti is a történet során. Az események gyorsan beindulnak, amikor egy papírgyárba tett látogatás során bekövetkezik a nagy bumm, és felrobban a hely, majd még titokzatosabb és gyanúsabb dolgok történnek Ceony körül.

Nem tudom pontosan mikor történt, de teljesen beleszerettem ebbe a trilógiába. Az üvegmágus még nagyobb szerelmem lett, mint a kezdő kötet és végig fangörcsöltem az egészet. Szegény környezetem agyára mehettem a folyamatos áradozásommal, de édes Istenem olyan aranyos és cuki ez a könyv! Mellé pedig varázslatos és szórakoztató. Hát, kell ennél több? Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra sokkal izgalmasabb és pörgősebb volt ez a rész, és említettem már, hogy mennyire cuki volt Emery és Ceony? Már az első oldaltól éreztem a szikrát és a varázslatot, ami az egész könyvet áthatja.

"– Így vagy úgy, de majdcsak elsimulnak a dolgok. Mindig így történik."

A szereplők elviszik a hátukon az egész könyvet. Tökéletes a kémia közöttük és egyszerűen imádom őket. Csak bízni merek abban, hogy oda tart a dolog közöttük, ahová én szeretném, mert ahwww. Két szerencsétlen cukorbogyó. Akik nem mellesleg mennek a saját fejük után, nem törődve semmivel és utána meg csodálkoznak, hogy jé már megint világvége hangulat van és felrobbannak a dolgok körülöttük, mint ma reggel a konyhánkban a kávéfőző. 

Ceonyt nagyon bírom, de azért néha kicsit idegesített. Persze elnéztem neki, mert végülis jót akart, de ha kicsit kevésbé lenne makacs, lehet megkímélte volna magukat pár élet-halál helyzettől. Na meg, ha legalább egyszer szót fogadna a tanárainak és nem a saját feje után menne és nem csinálna butaságokat, na az is szuper lenne. Emery meg... Aki azal állít elém, hogy nem szereti, azzal valószínűleg soha nem lehetünk barátok, mert a totális fangörcs kiváltója nálam Emery Thane. 

A világfelépítés engem teljesen elbűvölt. Egyre többet közöl Holmberg és egyre kifejlettebb az egész világ. A varázslat különböző formái szépen kivannak gondolva, nagyon tetszik ez a Roxforthoz hasonló megvalósítás. Legalábbis nekem ez ugrott be róla. Kicsit olyan, amikor matériát választasz magadnak, mintha a Teszlek Süvegre lennél bízva és csak kivételes esetekben nincs választásod a saját sorsod felől. Mint például Ceony esetében, aki kiváló eredményeivel azt érte el, hogy végül papírmágusnak kell tanulnia. Az pedig, hogy elméletileg csak egy-egy elemnek lehetnének a mesterei külön tetszik, ad egy kis nehezítést a karaktereknek. Sokkal izgalmasabb így, mintha több elemet is birtokolhatnának egyszerre és úgy lennének szuper erősek.

A papírmágusban imádtam a csavart, hogy Emery szívét kell Ceonynak bejárnia ahhoz, hogy megmentse a mágus életét és, hogy legyen esélye legyőzni Lirát. Az üvegmágusban semmi ilyen nem volt, mégis kicsit komplexebbnek éreztem és jobban kidolgozottnak. A karakter- és a világfejlődés elvitte a hátán a történetet. Izgalom is volt bőven, egy pillanatra sem unatkoztam. Ami még szintén nagyon tetszett az a történet végén lévő váltott szemszög. Kellett, imádtam és akarok még! Egy olyan kellemes meglepetés volt ez, amire egyáltalán nem számítottam.

"– Úgy határoztam, a mai nap első leckéje az lesz, hogy megtanítalak kártyán csalni – jelentette be. 

Ceony elejtette az ollót.

– Tudtam, hogy csalsz! 

– Okos, de nem elég okos – vágott vissza a papírmágus, mutatóujjával megveregetve saját halántékát. – Hacsak meg nem tudod mondani, hogyan csaltam."

Véleményem szerint Az üvegmágus egy nagyon erős folytatása lett A papírmágusnak. Egyáltalán nem tapasztaltam a második kötet szindrómát. Egyetlen problémám a rövidségével volt, mert 232 oldal az semmi. Még így, hogy kedvem olvasni annyi, mint sertésnek vágóhídra menni, imádtam az egészet! Egyszerű és nagyszerű, ebben rejlik a titka. Aki valami hiper-szuper bonyolult, fullosan kidolgozott fantasy világra vágyik, ami annyira komplex és átláthatatlan, hogy bele kötni sem lehet, az rossz helyen kapirgál. A papírmágus trilógia nagyszerűsége abban rejlik, hogy egyszerű és érthető, könnyed és szórakoztató. Teljes kikapcs egy fáradt nap végén. 

Részemről nagyon várós a záró kötet és a spin-off is, amit még most ír az írónő. Alig várom, hogy megtudjam, hogy alakul Emery és Ceony kapcsolata és, hogyan birkózik meg Ceony a gyásszal, illetve a könyv végi felfedezésével.

"Mától kezdve az lehet, ami csak lenni akar."

---

Értékelés: 5/5*

Kedvenc szereplő: Ceony és Emery
Kedvenc rész: minden Ceony-Emery közös jelenet :D

Üdv,

CHARLIE N. HOLMBERG: A PAPÍRMÁGUS (PAPÍRMÁGUS #1.)

Hello Molycik!

A mai napon egy, a moly.hu-n szerintem nagyon is alul értékelt könyvről lesz szó. Jelenleg 80%-on áll az értékelés, amit egyáltalán nem értek, mert jó, hogy ízlések és pofonok, de egy igenis szerethető, könnyed kis fantasyról van szó, olvastam már sokkal, de sokkal rosszabb könyvet is a papírmágusnál. Főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy Holmberg története igenis jó. Persze nem kell egy hű, de nagy világfelépítésre számítani, de szerintem ez megbocsátható, mégis csak egy kezdő kötet. Nálam kedvenc lett :)

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 232
Megrendelem
A recenziós példányért hálás köszönet
a Gabo Kiadónak! :)

Fülszöveg:

Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán? 

Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét. 

A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

---

Már elég régóta szemezgettem a könyvvel, amikor szembe találtam magam a hírrel, hogy érkezik magyarul a Gabo Kiadó jóvoltából a Könyvfesztiválra. Egyből tudtam, hogy meg kell szereznem ezt a gyönyörűséget, hiszen mi egymásnak lettünk teremtve. Így utólag belegondolva, nem is tévedtem olyan sokat.
A történet főszereplője Ceony, akinek mindig is az volt az álma, hogy a fémmágusok közé tartozzon. Rengeteget tanult, aminek meg is lett az eredménye, gyorsan és évfolyamelsőként végezte el a varázslóképző iskolát, amikor beütött a krach. Mivel kevés a papírmágus, összesen tizenketten vannak csak, ezért Ceonynak is ez a sors jutott, oda osztották be tanoncnak, méghozzá a különc Emery Thane mellé. 

Folyamatos késztetést éreztem olvasás közben,
 hogy nasizzak egy kicsit :D

Meglepően rövid a regény, éppen ezért lepett meg, hogy egyébként elég lassan indult be a cselekmény. Ceony szépen, lassan, de beletörődött sorsába és  elkezdte túltenni magát azon, hogy az egyensúly fenntartása végett papírmágusnak kell tanulnia és nem űzheti azt a hivatást, amit mindig is szeretett volna. Azonban, ahogy fogytak az oldalak úgy kedvelte meg egyre jobban a lány nem csak a papírt és a hozzá kötődő apróbb kis trükköket, varázslatokat, de a mesterét, Emeryt is. 

Talán pont a történet rövidségének vagy éppen annak köszönhetően, hogy kezdő kötet, de a világfelépítés nem sikerült valami nagyon kidolgozottra. Nem tudjuk meg se azt, hogy miféle egyensúlyt kellene fenntartani vagy, hogy egyébként van-e ennek bármiféle jelentősége, se azt, hogy a többi mágia, hogy működik, hogy milyen az összhang a különböző mágusok között, vannak-e konfliktusok, rivalizálások, szinte semmit. Azt már most le tudtam szűrni, hogy egy igazán egyedi világot alkotott meg Holmberg, viszont számomra ez nem volt kielégítő, bízom benne, hogy a második kötetben választ kapok a kérdéseimre. Mondjuk kezdetnek már azzal is beérném, ha végre tényleg kapnák valamiféle betekintést a világba.

Ahogy azt említettem a világfelépítés szerintem egyedi és különleges ez pedig magára a történetre is igaz. Még sosem olvastam olyan könyvet, ahol az író hasonló módszert alkalmazott volna egy főszereplő bemutatásához. Ez pedig rengeteget dobott az olvasási élményen. Sokkal mélyebben, szívből jövően muhaha megismerhettük Emery Thane mágus életét, kétségeit, bánatát, szenvedélyét, boldogságát. Nagy pacsi az írónőnek, szerintem szuper ötlet volt. 

Nem operál túl sok szereplővel a könyv. Főként Ceonyt és Emeryt ismerhetjük meg, illetve Emery szemén keresztül részleteiben Lirát. Ceony okos és tehetséges, szívesen cserélnék vele, hisz egyrészről ott a tény, hogy varázsolhat és varázslóiskolában tanulhatott, másrészről meg fotografikus memóriával áldotta meg őt az ég, amit én is szívesen vennék egyetemi éveim alatt. Ami még kifejezetten tetszett a képességei közül az az, hogy egy kis gyakorlás után simán meg tudta eleveníteni a történeteket, amiket olvasott. Mennyire király már? Mozi funkció bekapcsolva, popcorn bekészítve, kivetítés indulhat. 

Még Zizi cicám is elgondolkozott azon, hogy
elolvassa-e a könyvet :)

Emeryre fordítva a szót, én nagyon megszerettem a különc mágust. Annak lévén, hogy hasonlóképp járt a varázslóiskolában, mint Ceony, tökéletesen át tudta érezni a lány helyzetét, hozzáállását a papírmágiához. Folyamatosan próbál neki segíteni, könnyíti a beilleszkedését. Egyik kedvenc ilyen jelenetem az volt, amikor papírkutyát készített egész éjjel, hogy a lány kedvére tegyen, és enyhítsen a honvágyán. Mindezek mellett pedig egy igenis jó tanár, követel, de épp annyit, ami még teljesíthető, hogy szegény diákja ne kapjon idegösszeroppanást a "tanév" végére.  

Lira mint gonosz, annyira nem hatott meg. Meglepni meglepett, mert egész hirtelen toppant be a történet közepén, miközben nem csak a könyv szereplői ültek le az asztalhoz enni, hanem én is úgy döntöttem, hogy falatozok kicsit olvasás közben. Vártam a részt, amikor magyarázatot kapok arra, hogy mi miért történt, de sajnos ez sem következett be, gondolom majd a folytatásban jön el ennek az ideje is, mindenesetre én kíváncsian várom. Azt is sajnálom, hogy a metszőkről is csak kevés információt kaptunk, mert véleményem szerint nagyon érdekes szála lehetett volna a történetnek. Nem szeretném folyamatosan önmagam ismételni, ezért inkább tűkön ülve várom a folytatást, hogy hátha eljön az én időm, amikor tudásszomjam információáradattal lesz elfojtva. 

Összességében egy nagyon aranyos, romantikus könyv egy kis fantasyval fűszerezve. Üde színfolt volt a mosatni olvasmányaim között. Vicces, ezáltal szórakoztató, könnyed és gyorsan olvasható. Persze érződik, hogy kezdő kötet, ezért van egy kis hiányérzetem, de mind a karakterek, mind a történetvezetés és az írói stílus elérte, hogy imádjam a könyvet. Fogyasztásra limonádét ajánlok és egy kis sütit ajánlok, mert az a történet hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint egy finom sütemény és egy pohár jéghideg limonádé kombinációja.

Az értékelésre a Prológus Parázs varázs hetének keretében került sor. Bővebb információt itt találtok a hétről. Ezúttal is több értékeléssel és extra tartalommal is készültünk számotokra, amelyek közül számomra abszolút kedvenc a ProCsata különkiadás volt, ahol SoSo, Cersei, RavenS és jómagam vitatkoztunk pár mágus kíséretében. Ki győzne, ki nem és hasonló nyalánkságok :) 
Ennyi voltam mára. 
Üdv,