GEEK GIRL - HÉT: HOLLY SMALE - A LÁNY, AKIT SOHA SENKI NEM VETT ÉSZRE (GEEK GIRL #1.)

A világ egy érdekes hely, sok mindent nem tudunk még róla. Azt például, tudtátok, hogy ha a Mikulás igazi lenne, és a világ mind a 378 millió keresztény gyerekének ki akarná szállítani az ajándékát, akkor a szánjának a hangsebesség 3000-szeresével kellene haladnia, amihez 214200 rénszarvasra lenne szüksége, de a légellenállás és a centrifugális erők hatására a szarvasok és a Mikulás is felrobbanna? vagy azt, hogy egy órával az előtt, hogy ebédelnünk kellene, az agyalapi mirigyünk elülső lebenye egy adrenokortikortopin nevű, polipeptid tropikus hormont termel, ami stimulálásként és természetes ébresztőként funkcionál?

Szeretnél még több hasonlóan érdekes tényről olvasni úgy, hogy közben a modellek varázslatos, és nem túl kedves világába is bepillantást nyerhetsz egy geek lány szemén keresztül? Esetleg szívesen megismerkednél Oroszlánsráccal? Ha igen, akkor tarts velünk április 19-22. között, és ismerd meg jobban Holly Smale: Geek girl sorozatát!

Netrával, a Könyvek szárnyán bloggerinájával közösen úgy döntöttünk, szervezünk egy Geek girl hetet, mivel mindketten imádjuk a sorozatot. 4 napon keresztül fogunk posztolni az eddig megjelent magyar és angol megjelenésekről egyaránt, bemutatjuk nektek az írónőt, és még egyéb extrákkal is tervezünk kedveskedni.

Azok között pedig, akik figyelemmel kísérik a héten felkerülő bejegyzéseket, hétfőn 2 példányt sorsolunk ki A lány, aki távolról tökéletes című regényből, ami a sorozat 3. része. A könyveket köszönjük a Manó Könyvek Kiadónak!

Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 352
Eredeti cím: Geek Girl
Megrendelés

Harriet Manners tudja, hogy egy macska fülében 32 izom van, hogy az egy napi járásra lévő hely 27 750 méter messze van, és azt is, hogy egy átlagember naponta 15 alkalommal nevet. Azzal is tisztában van, hogy a denevérek mindig bal irányba repülnek, ha előjönnek az üregükből, és hogy a dinamit egyik alkotóeleme a mogyoró. Azt viszont nem tudja, hogy vajon miért nem kedveli őt senki az iskolában. Így hát, amikor Harrietet felfedezi egy modellügynökség, megragadja a lehetőséget, hogy új emberré váljon. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy ellopja a legjobb barátja álmát, magára vonja ősellensége, Alexa haragját, és újra meg újra hülyét csináljon magából a pofátlanul jóképű modell, Nick előtt. És még akkor is, ha hazudnia kell azoknak, akiket a legjobban szeret. Bár ott van mellette segítőtársnak a mindig lelkes és izgatott apja, meg az überstréber zaklatója, Toby is, mégis egyik divatkatasztrófa követi a másikat, és Harriet lassan rájön, hogy a divat kulisszái között ugyanúgy nem találja a helyét, mint a hétköznapi világban. Vajon sikerül-e stréberből menő csajjá változnia, miután a régi élete szinte már darabokra hullott, vagy mindent elszúr az új életében is?

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem Holly Smalet és a kedvenc íróim közé férkőzik a Geek girl sorozatával. Ha ránézek a borítóra az jön le, hogy egy cuki, tiniknek szóló könyvet kapok, és pont ezért nem voltam benne biztos, hogy el kell olvasnom a Geek girl első részét. Hálát adok az égnek, hogy anno kikölcsönöztem és elolvastam a könyvet, mert rég rajongtam már ennyire sorozatért - általában Riordan és Sarah J. Maas  sorozatai érik el nálam ezt a megszállottan rajongó állapotot. Viszont ez a fanatikusság nem az első rész elolvasása után alakult ki nálam, hanem a második kötet után, amit egyszerűen imádtam. A kezdő kötet csak egyfajta löket volt, hogy igenis érdekelhet, és nekem való Harriet szerencsétlenkedése, beilleszkedése a modellek világába.

Harriet Manners

Azt nehéz megmondani, hogy mi tetszett benne, mert igazából észre se vettem, hogy mennyire megkedveltem a történetet, a szereplőket. Cuki volt, ami nagyon szimpatikussá tette számomra a könyvet már az elejétől kezdve, de ettől még nem lesz kedvenc valamiből. Időközben - így, hogy már 4+2 kötetet elolvastam - rájöttem, hogy Smale humora, és a szereplők teszik igazán jóvá a történetet. Harriet egy nagyon okos, fiatal lány, aki különcségével kilóg a sorból, nem érdekli a divat, és imádja a random tényeket, amiket meg is oszt velünk olvasókkal minden adandó alkalommal, ezek az érdekességek pedig feldobják a könyvet, így egyszerre olvas és művelődik a könyvmoly. Nem csak Harriet, de a családja, a barátai, sőt még egy picit az "ősellensége", Alexa is kedvelhetőek. Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem volt képes kiállni magáért Harriet, amikor Alexa folyamatosan megalázta őt. 

A barátai közül számomra Nat volt a legszimpatikusabb, kiállt mellette, még úgy is, hogy lényegében az ő álmát élte meg barátnője. Tobyt ebben a részben még ki nem állhattam, a srác egy kukkoló, és engem halálra ijesztett volna, ha velem történik ilyen. Nem barátkoztam volna egy olyan személlyel, aki az ablakomon keresztül leskelődik, sé tud rólam mindent, de persze ez a főszereplőnket annyira nem zavarta. Egyébként Harriet tökéletesen szerencsétlen. Picit magamra ismertem olvasás közben, én is képes vagyok felesni akár a saját lábamban is, de ehhez már tehetség kell, amit a lány művel. A legtöbb vicces jelenet pont az ő szerencsétlenkedéséhez kötődik, a maradék pedig a barátaihoz és Oroszlánsráchoz. Az iskolai jelenetek is szórakoztatóak voltak, mégis az összes kedvencem a modellkedéshez köthető. Minden Nickkel közös jelenet megmosolyogtatott, megnevettetett, és egyszerűen cuki volt az egész. Nekem meg bejött ez a cukiság. 

Nick Hidaka

Amit nagyon sajnálok az az, hogy Nickből túl keveset kaptunk, alig ismertük meg őt, pedig egy igazán érdekes, értékes, édes karakter - tapasztalat ;) -, akit nem lehet nem szeretni. Miatta folytattam a sorozatot, mert igenis többet akartam róla megtudni, és érdekelt, hogy alakul a jövőben a kapcsolata Harriettel. #TeamLionBoy. 

Wilbur tökéletes ügynöknek, vicces és talpig rózsaszín a becézgetéseivel, feldobta a számomra unalmasabb jeleneteket, és egyszerűen imádtam a végén azt a részt, amikor bevallotta, hogy ki fedezte fel Harrietet azon a bizonyos asztal alá bújós napon.


Érződött a könyvön, hogy kezdő kötet, ekkor még nem talált el a szívemig az írónő, és be kell valljam félve nyúltam a második részért, sőt egy ideig nem is nyúltam. Jó volt az egész megvalósítás és maga az ötlet Holly részéről, hogy felkavarja egy 15 éves, fiatal geek lány átlagos, hétköznapi életét azzal, hogy belecsöppen a modellek nem túl rózsaszín világába, de számomra ez kevés volt, vártam a csodát, ami csak a második kötet során ért el hozzám.

Borító: 4,5/5*

Imádom az összes kötet borítóját, mert tökéletesen illik a Holly által megteremtett világhoz, és magához Harriethez, de azért az új USA kiadásé sokkal jobban tetszik, mint a UK változat.

Szereplők: 4/5*

Harriet egyszerre szerethető és szórakoztató, néha pedig túl tudálékos és idegesítő, esetlen, de főként a kedvelhető kategóriába esik. A családja és az ügynöke, Wilbur pedig haláliak. Nagyon sajnálom, hogy Oroszlánsrácból keveset kaptunk, miközben Tobyból rengeteget. Sajnos nem bírom a srácot, még így könyvön keresztül is belemászik a személyes szférámba. 

Értékelés: 4/5*

Minden fiatalos lelkű, szórakoztató irodalmat kedvelő könyvmolynak csak ajánlani tudom Harriet történetét, mert még ha ez, az első rész nem is nyerne meg magának a folytatás garantáltan magával ránt. Annyit még tudok ajánlani, hogy ne nagy elvárásokkal üljetek neki az olvasásnak, nincsenek benne eget rengető gondolatok, de egy délutáni kikapcsolódásnak tökéletes.

Idézetek

Nem kellene olyan emberek véleményével foglalkoznod, akik nem számítanak: ha erről leszoknál, nem tudnának bántani. Aggódj amiatt inkább, hogy mit gondolnak azok, akik számítanak. Legyél önmagad, és hagyd, hogy mások is önmaguk legyenek. És ha más vagy, mint a többiek, annál jobb. Milyen unalmas is lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne.

A létező legmodellesebb tekintetemmel nézek a lencsébe. Kis szünet után Ben felnéz. – Te meg mit csinálsz, Harriet? Mi ez az arckifejezés? Nyelek egyet. – Ez a modellarcom. – A mo… – mondja Ben zavartan, és a szemeit forgatja. – Neked eleve modellarcod van, Harriet. Nem kell úgy eltorzítanod, mintha székrekedéstől szenvednél.

És akkor azon veszem magam észre, hogy még mindig őt bámulom, miközben ő rám néz, és arra vár, hogy válaszoljak végre a kérdésére. Ami nagy baj, mert az agyi szinapszisaim még mindig nem működnek rendesen. Próbálok kierőszakolni az agyamból valami elfogadható választ. – A rágógumizást betiltották Szingapúrban – suttogom. – Teljesen betiltották. (…) A fiú szemei tágra nyílnak. – Most Szingaprban vagyunk? Mennyi ideig aludtam? Milyen gyorsan mozog ez az asztal?

A járda és a kosztümöm is szürke, szóval talán ha teljesen mozdulatlan és néma maradok, akkor sikerül beleolvadnom a környezetembe, így a hang tulajdonosa nem lát majd többé. A módszer nem működik. – Szóval, Asztallány – folytatja a hang, és úgy tűnik, ő ma a másik ember, aki úgy beszél hozzám, hogy közben próbálja visszatartani a röhögését. – Most épp mit csinálsz? Ez nem lehet igaz. Pedig de. Mert amikor kinyitom az egyik szememet, és átlesek az ujjaim között, nem más ül ott mellettem a járdaszegélyen, mint az Oroszlánfiú.

A NYEREMÉNYJÁTÉK FELTÉTELEI:

• A nyereményjátékra a Rafflecopter doboz kötelező részeinek kitöltésével lehet jelentkezni, a nem kötelező részek kitöltésével pedig plusz pontokat lehet szerezni, amiknek segítségével úgymond “többször kerül be a neved a kalapba”.
• Csak magyarországi címre postázunk!
• A Facebook oldalakat nem elég meglátogatni, lájkolni is kell!
• Egy IP címről csak egyszer lehet játszani!

FELADATOK:

1. Meglátogatni és lájkolni a Manó Könyvek Kiadó Facebook oldalát (Kötelező!)
2. Meglátogatni és lájkolni a Könyvek szárnyán blog Facebook oldalát
3. Feliratkozni a Maybe I’m a bookworm... blogra
4. Hol találkozott először Harriet és Nick? (Segítség elérhető hétfőn) (Kötelező!)
5. Hol született Holly Smale? (Kötelező!)
6. Ki Harriet kukkolója? (Segítség) (Kötelező!)
7. Ki Harriet ősellensége? (Segítség) (Kötelező!)

a Rafflecopter giveaway

HOLLY SMALE - A LÁNY, AKI MINDIG MINDENT FÉLREÉRTETT (GEEK GIRL #2.)

Fülszöveg:

Harriet Manners sok mindent tud.

* Az embernek általában 70 000 gondolat fordul meg a fejében naponta.

* A pillangónak négyezer izma van.

* Egy átlagos ember egy tonna ételt fogyaszt el egy év leforgása alatt.

* Strébernek lenni + modellnek = a cuccaidon újabb és újabb graffitik jelennek meg.

A fiúkról viszont egyértelmű, hogy semmit nem tud. Pedig fergeteges tokiói modellútja alatt minden eddig összegyűjtött tudását becserélné, ha csak halványan sejthetné, mit is kezdjen egy bizonyos sráccal…

Anno, amikor végeztem a könyv első részével picit csalódott lettem, ugyanis nagy elvárásaim voltak a könyvvel szemben, bár azt nem tudom, hogy mire fel. Tény, hogy sokan dicsérték a Geek Girl első részét molyon és goodreadsen is, de úgy gondolom, hogy ennek nem kéne befolyásoló tényezőnek lennie egy könyv olvasásakor. Mégis ez történt, amit utólag nagyon bánok. Egy időre hanyagoltam is a sorozatot, és hirtelen arra figyeltem fel, hogy már a harmadik része jelent meg magyarul. Megint elkezdtem várni, hogy a kezeim közé kaparinthassam a könyvet, és újra elmerüljek Harriet életében, a modellek világában, és persze, hogy újra találkozhassak Nickkel.

Harriet Manners

Rögtön az elején - mint derült égből villámcsapás - kiderül, hogy Nick és Harriet szakítottak. Nem értettem, hogy mikor, miért és hogyan történt mindez, és Harriet se segített közelebb kerülni a megoldáshoz. Viszont hozta a szokásos szerencsétlen, szenvedős formáját, amit már megszokhattunk tőle.

Rengeteget nevettem Harriet szerencsétlenkedésein már a könyv elejétől kezdődően. Csak ő képes aranyra festett fejjel elmenni záróvizsgázni, és modellkedés közben a magára ragasztott post-it cetlikről tanulni. Vagy úgy hozzáérni a poliphoz, hogy a rajta lévő ruhát, amelyből összesen egy darab készült, teljesen tönkretegye azzal, hogy tiszta tinta lesz a poliptól. Ezek a részek mindent vittek, és teljesen levettek a lábamról. Előfordult nem egyszer, hogy könnyeztem a nevetéstől.

A szereplőket – egy kivételével – nagyon megkedveltem, bár volt, akit már eddig is imádtam.

Yuka Itot pont a jégkirálynős viselkedése miatt szeretem, feldobja az unalmas pillanatokat, és a jelenlétében garantált a nevetés… vagy inkább a sírás? 

Toby és Nat még mindig jó barátai Harrietnek, de ebben a kötetben úgy éreztem, hogy picit háttérbe szorultak.  Több teret adtak Harrietnek, hogy önmagára találjon, és elgondolkodhasson az élet nagy dolgairól. Nat ugye Franciaországban töltötte a nyarat, Toby pedig… ő sem volt elérhető távolságban, amikor Harrietnek szüksége lett volna a barátaira. Persze a végén kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, és a cím jelentésének igazságtartalmára is hamar fény derül.

Wilbur sem tűnik fel annyit, mint az első részben, mégis jelentős szerepe van, és örülök, hogy ott volt, és segített Harrieten, amikor a lánynak arra volt szüksége. Nélküle valószínűleg még jobban összeomlott volna, és hatalmas katasztrófa lett volna a vége.

A könyvben új helyszínre repül Harriet, méghozzá Japánba, és ennek a szálnak köszönhetően új szereplők is színre lépnek. Először Bunty, aki a lány mostoha anyjának, Anabellnek az édesanyja, és aki lánya kérésére elkíséri, egyengeti Harriet Japánba vezető útját. A nagyi egy igazi bohókás, fiatalos lelkületű asszony, egyáltalán nem könnyíti meg unokája dolgát, és csak a könyv végén siet a segítségére.

Poppy

A másik két új szereplővel már a Japánba érkezés után ismerkedünk meg. Rin és Poppy két modell, velük költözött össze az országban tartózkodása idejére Harriet. Poppy tipikus modell lány, akit az elején még kedveltem is, aztán megváltozott a véleményem róla. Rin pedig nagyon cuki volt, ahogy próbált angolul beszélni, és barátkozni Harry-channal (bizony, nem sikerül rendesen kiejtenie a szavakat). Remélem a többi részben is lesz még szerepe.

Direkt a végére hagytam a kedvenc szereplőimet: Harriet szülei és Nick.

A szülők is hozták a szokásos formájukat, lazán kezelték a problémákat, és végig azt tartották szem előtt, hogy a lányuknak jó legyen. Harriet ezt is félreértette, és úgy gondolta, hogy már nincs helye a lakásban most, hogy jön a kisbaba, ezért egy picit el is távolodott tőlük. Mégis volt pár nagyon vicces közös jelenetük.

Nick Hidaka

Egy idő után a legnagyobb kedvencem Oroszlánfiú, azaz Nick is megjelent a könyvben. Kihozta Harrietből a maximumot, és tett róla, hogy ne égesse le magát totálisan a lány. Azt még mindig sajnálom, hogy nem tudunk meg valami hű, de sokat a srácról, azon kívül, hogy vicces, modell, és szívdöglesztő. Minden egyes alkalommal, amikor megjelent lassabban olvastam, hogy tovább tartson az élmény.

A helyszínváltozás is nagyon jót tett a könyvnek, pont arra volt szüksége Harrietnek, hogy kiszakadjon a megszokott környezetéből, és új dolgokat láson, tapasztaljon meg. Japán tökéletesen megfelelt ennek a célnak. Az írónő nagyon szépen leírta, hogy mikor, hol és milyen helyen dolgozik éppen Harriet. Nem volt gondom azzal, hogy magam elé képzeljem a fotózások helyszíneit, a ruhákat, és a tájat.

Értékelés: 4,5*

Ugyan nem lett kedvencem a könyv, mégis tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Nem egy átlagos ifjúsági könyvről van szó. A szereplők viccesek, érdekesek és egyediek a történettel együtt. A Geek Girl bárki számára tökéletes lehet, aki szereti az olyan szórakoztató regényeket, amik fiatalokról szólnak, és nincs nagyobb mondanivalójuk, csupán annyi a céljuk, hogy egy kicsit kiszakítsanak minket a mindennapi élet problémáiból.

MEG CABOT - FROM THE NOTEBOOKS OF A MIDDLE SCHOOL PRINCESS (FROM THE NOTEBOOKS OF A MIDDLESCHOOL PRINCESS #1.)

Hello Molycik!

2014-ben robbant a hír, hogy Meg Cabot folytatást ad ki a Neveletlen hercegnő naplójából, és egy spin-off sorozatot is ír hozzá. A hozzám hasonló molyok, akik Cabot könyvein nőttek fel bizonyára hasonlóképp örültek a hírnek, mint majom a farkának. A hír megjelenése óta eltelt több, mint egy év, és már a két könyv is megjelent, én pedig sikeresen el is olvastam a spin-off sorozat első részét, és most lelkesen várom a folytatást, mert bizony az is lesz. Na, de erről majd kicsit később :)

Meg Cabot végigkísérte a gyerekkoromat, az ő könyvein nőttem fel, és a kedvenc íróim közé tartozik. Biztos vagyok abban, hogy, ha jelenik még meg könyve, azt az elsők között fogom megrendelni, és elolvasni.

Ezután a kis bevezető után rá is térnék a könyvre, és a történetre. Meg Cabot visszavarázsolta nekik a Neveletlen hercegnő naplóját, annak szereplőit, és ügyes - bajos kis dolgait, méghozzá egy új szereplő szemén keresztül. Egy olyan szereplő szemét keresztül, aki még javában iskolába jár. Sokat gondolkodtam itt, hogy fogalmazzam meg, hogy milyen iskolába jár Olivia. Ugyanis ahogy az a könyv címében is benne van middle schoolba jár, amit kapásból lehetne középiskolának fordítani, de az nem felel meg a valóságnak, nem teljesen. Amerikában van egy úgynevezett middle school is, ami hasonlít ahhoz, amit mi felső osztálynak hívunk. A middle school évek az általános iskola után vannak, de még a középiskolai osztályok előtt. Lényeg, hogy Olivia 12 éves, ami egy felső osztályos tanulónak felel meg a magyarországi iskolarendszerben. Ezt most jól elmagyaráztam :D

Szóval Olivia a főszereplőnk, aki még csak 12 éves, és egy átlag iskolás mindennapjait éli. Csak, hogy Olivia minden csak nem átlagos. Édesanyja kiskorában meghalt, édesapjával pedig még nem találkozott. Képeslapokon keresztül kommunikál vele az apja, akiről lánya azt gondolja, - bár valójában inkább bemagyarázza magának, hiszen még gyerek - hogy archeológus, és mert sokat utazik az apja ezért nem találkozhatnak. Aztán egy nap a barátnője nekiugrik, hogy megveri őt, mert, hogy hazudozik össze vissza, és titkolózik, nem mondta el neki, hogy ő, azaz Olivia egy hercegnő. Méghozzá Genovia hercegnője. Ismerős a sztori ugye? ;)

Ennél a pontnál jelenik meg Mia hercegnő, Grandmére, és minden helyreállt a világegyetemben. Legalábbis az enyémben. Teljesen nosztalgikus hangulatba kerültem, és megvolt az az igazi Neveletlen hercegnős olvasási élmény. Cuki volt, szórakoztató, és tökéletes kikapcsolódást nyújtott arra a pár órára, amíg olvastam. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy újra kéne olvasnom a Neveletlen hercegnő naplóját az elejétől a végéig, ugyanis még mindig nem nőttem ki belőle :)

Oliviát tehát sikerült megkedvelnem, hiszen egy nagyon cuki kislányról van szó, aki kedves, naiv, hiszékeny és vicces. Oh, és el ne felejtsem megemlíteni, hogy tehetséges is. Felnőttként illusztrátor szeretne lenni, ezért folyamatosan rajzolgat, és úgy érzi ebben legalább jó. Egyébként ezek a rajzok nagyon feldobták a könyvet, személy szerint én imádtam az összes rajzocskát. Egy kis extra infó: ezek az illusztrációk is Cabot keze munkái, nem csak Olivia és Mia története.

Az illusztrálás mellett Olivia is szívesen ír a naplójába, amit apjától kapott, azzal a kísérő üzenettel, hogy hátha neki is segítséget nyújt majd, mint egy másik, a szívéhez közel álló személynek. Tehát már Mia megjelenése előtt is vannak célzások arra, hogy ki is Olivia, és hogy Mia is meg fog jelenni.

Mielőtt rátérnék Miára és Grandmérre, ejtek pár szót Philipperől, azaz a lányok apjáról. Örülök neki, hogy végre "kimentette" a lányát abból a környezetből, ahol eddig élt. Nem volt szimpatikus se a nagynéni, se a nagybácsi, az unokatesók meg főleg nem. Nem törődtek vele, csak kihasználták Oliviát, és elhasználták azt a pénzt, amit a lány iskolázására, öltöztetésére, és egyéb költségeire küldtek. Pedig elvileg a rokonai. Mégis csak kihasználták, és ez nem volt egy hú de szép dolog részükről. Philippe herceg legalább jófej, és törődik is a lányaival.

Azt kell mondjam, hogy Mia és Grandmére semmit nem változtak. Még mindig ugyanúgy ugratják egymást, és még mindig ők a kedvenceim :) Mindketten ugyanolyan szókimondóak és szórakoztatóak, mint voltak. Az egyik kedvence jelenetem például Grandmérehez kötődik. Imádtam, amikor shoppingolni vitte Oliviát, fergeteges volt az a jelenet! :D Vagy, amikor ételt rendelt az addig gluténmentes kajákon élő unokájának, vagy amikor Oliviának adta a kutyulit. Mia pedig végig nagyon cuki volt Oliviával, és tényleg az jött le, hogy örül annak, hogy egy újabb taggal bővült a család. Látszott, hogy komolyan gondolta, amikor azt mondta, hogy már régóta szeretett volna egy lánytestvért.

Az eredeti sorozatból Michael Moscovitz volt a kedvenc pasi karakterem, és ez az eltelt 12- 13 év OMG DE RÉGEN VOLT!!! alatt mit sem változott. Alig vártam, hogy megjelenjen, de arra aztán várhattam. Nem kaptam belőle eleget, de azért bízom benne, hogy majd a királyi esküvős Oliviás részben többször is felbukkan a drága :)

Jó volt végre visszatérni Genoviába is, és tényleg örültem, hogy szinte mindenki életébe kaptam egy kis bepillantást. Olivia pedig nagyon jól alkalmazkodott az adott szituációkhoz, jobban mint arra számítottam. Az biztos, hogy aki szerette a Neveletlen hercegnő naplóját, annak ez a rövid 200 oldalnyi szösszenet is a kedvére lesz. Illetve az ifjabb generáció is megismerheti és átélheti a "Cabot élményt".

Még pár illusztráció a könyvből:

Ha esetleg olvastátok a könyvet, és nem értetek egyet a véleményemmel, vagy pont ellenkezőleg, írjátok meg nekem! Kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is ;)

Üdv,