2015. november 10., kedd

COVER REVEAL #3.: KAMI GARCIA - UNMARKED


Sziasztok!
Ismét egy borítóleleplezésre kerül sor, most Kami Garcia Légió sorozatának, második részének borítójáról hull le a lepel.


A Légió visszatér! Egy elszabadult démonnal, aki mindent megtesz, hogy kitárja a Pokol kapuját, a tétek egyre nőnek. Kennedynek, Alarának, Csuhásnak, Jarednek és Lukasnak még soha nem volt ilyen nehéz dolga. A múltban pedig olyan titkok lappanganak, amelyekre senki sem számít…


Fülszöveg:

Közöttünk jár… és bárki lehet az.

Kennedy Waters világában bosszúszellemek gyilkolnak, a szellemek titkokat őriznek, és egy gonosz démon jár az emberek között – amit ő engedett véletlenül szabadjára.

Kennedynek és a Légió többi tagjának – Alarának, Csuhásnak, Lukasnak és Jarednek – le kell vadásznia ezt a démont. Miközben egyre többet tudnak meg a Légió és az Illuminátus Rend múltjáról, Kennedy rádöbben, hogy a legnagyobb rejtély nem titkos társaságokhoz, hanem a saját családjához fűződik. Fogy az idő, és egy Kennedy szívéhez közel álló ember élete veszélyben forog, így a lánynak szembe kell néznie a legfélelmetesebb kérdéssel: mégis, mi történhetett a múltban, ami miatt ő jelöletlen maradt?

Védd magad! Amiről nem tudsz, az igenis fájhat.


Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: Unmarked
Fordító: Szabó Krisztina
ISBN: 9789633994153
Elit start: 2015.12.09
Várható megjelenés: 2015.12.11

„Te jó ég! Mondd le minden programodat, mert ha ebbe a regénybe egyszer belekezdesz, nem fogod tudni letenni!” – Michele (Goodreads)

Kami Garcia, az írónő:
Kamie Garcia a már magyarul is olvasható Lenyűgöző teremtmények könyvsorozat New York Times és USA Today bestseller szerzője. Tavaly pedig már a szintén New York Times bestseller Légió sorozattal is meghódította a hazai olvasók szívét.
Kami Washington D.C.-ben nőtt fel, sok feketét hordott, és órákat töltött azzal, hogy verseket írt a naplójába. Roppant babonás, soha nem aludna a 13-as szobában, amin a könyvei láttán talán meg sem lepődünk. Amikor nem ír, akkor valamilyen természetefelettiről szóló sorozatot néz, például az Odaátot vagy a Buffy, a vámpírok rémét. Esetleg Soundgardent hallgat vagy diétás kólát iszik. Marylandben él családjával (férjével, fiával és lányával) és kutyáikkal, Spike-kal és Ózzal.

„Imádom a könyv karaktereit, a világát, a történetet – és az egész csak egyre jobb és jobb lesz!”
Annie (Goodreads)


 Exkluzív részlet a könyvből:



Csupán a vasrács választott el bennünket egymástól.

   A cellája padlóján ült, hátát a falnak vetette. Nem volt rajta más, csak a farmernadrágja. A csuklóit összekötő láncra néztem. Lehajtott fejével ugyanolyannak tűnt, mint mindig.

  De ez tévedés.
   Ujjaim a nedves rácsra kulcsolódtak. Naponta többször hullott alá szenteltvíz a plafonra erősített szórófejekből. Legszívesebben kinyitottam volna az ajtót, hogy kiengedjem.
   – Köszönöm, hogy eljöttél! – Nem mozdult, nem kellett látnia ahhoz, hogy tudja, itt vagyok. – A többiek nem fognak.
   – Próbálják kitalálni, mi legyen. Nem tudják, mit kezdjenek… – Torkomon akadtak a szavak.
   – Velem.
   Felkelt a földről, majd elindult felém – és a kettőnket elválasztó rács felé.
   Miközben közeledett, a szemeket számoltam a csuklói között lógó láncon. Bármit, csak ne kelljen a szemébe néznem. De ahelyett, hogy hátrálni kezdtem volna, erősebben szorítottam a rácsot. Kinyújtotta a kezét, és a fémre kulcsolta az ujjait a kezem felett.
   Közel volt, de nem ért hozzám.
   – Ne! – kiáltottam.
   Gőz csapott fel a hidegfém rácsból, amint a szenteltvíz égetni kezdte sebhelyekkel teli bőrét. Túl sokáig tartotta ott a kezét, szándékosan meg akarta égetni a tenyerét.
   – Nem lett volna szabad idejönnöd – suttogta. – Nem biztonságos.
   Forró könnycseppek gördültek végig az arcomon. Minden eddigi döntésünk hibásnak tűnt: a csuklója köré tekert lánc, a szenteltvízzel locsolt cella, a rács, amitől ketrecbe zárt állatnak tűnt.
   – Tudom, hogy sosem bántanál.
   Szinte ki sem ejtettem a szavakat, amikor Jared nekiugrott a rácsnak, hogy megragadja a nyakam. Hátraugrottam, így jéghideg ujjai csupán súrolták a torkomat, miközben elhátráltam tőle.
   – Tévedsz, gerlicém!
   Megváltozott a hangja.
   Nevetés visszhangzott a falak közt, amitől végigfutott a hátamon a borzongás. Ráébredtem arra, amivel mindenki más már rég tisztában volt.
   A fiú, akit ismertem, eltűnt.
   A rács túloldalán egy szörnyeteg állt.
  És nekem kell őt elpusztítanom.”






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése