Sziasztok!
Ma egy újabb cover revealre, azaz borító leleplezésre kerül sor.
Egyedi, kreatív háttérvilág, őszinte szerelem és szabadságvágy jellemzi Demi Kirschner debütáló regényét. A forgatókönyvírással is kacérkodó írónő debütáló regénye hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A műhöz illő borítót Kocsondi Nelli tervezte.
Nem húzom tovább az időt, megmutatom nektek a borítót , mellé pedig egy kis extrát, kedvcsinálókét! :)
Fülszöveg:
Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti.
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek.
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen?
Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged?
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed?
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.
Egy kis információ a szerzőről:
Tíz éves kora óta ír intenzíven, kamaszként már aktív tagja volt szerepjátékos társaságoknak és internetes íróköröknek. 2011-ben részt vett a Könyvmolyképző Kiadó első írástechnikai Alapozó kurzusán. A III: Aranymosás irodalmi válogató egyik nyertese volt, és ma már a kiadó által szívből ajánlott szerző. 2015 tavaszán részt vett a ContentLab & Factory tartalomfejlesztő cég forgatókönyvíró pályázatán, amin szintén kiemelkedő eredményt elérve a stúdió gyakornokaként dolgozik.
Jelenleg több mint tizenöt kézirat vár a gépén, hogy egyszer nyilvánosság elé tárják.
Extra – Kedvcsináló idézetek:
„– Miért vagyok itt, és osztom meg veled azokat a gondolataimat, amiket senki mással nem lennék képes? – A kérdés kimondva sokkal nyersebben és közönségesebben hangzott, mint ahogy Jana magában megfogalmazta. Te jó ég, itt ül egy fiú ágyán, akit két napja ismer, és épp virágnyelven közölte vele, hogy igen kellemesnek találja a társaságát?
Oliver mereven bámult rá. Érdekes, Jana azt gondolta, amikor majd ilyesmit mond egyszer, a nagyon-nagyon távoli jövőben egy srácnak, az egyből dalra fakad, de minimum sírig tartó szerelmet ígér neki. Oliver azonban nem moccant, és ez meg kellett, hogy nyugtassa. Hiszen, meg kellett, ugye?
– Én… – Oliver pillantása az íróasztala előtti székre esett, pontosabban a nadrágjára. – Ideadnád nekem, a…
Jana úgy pattant fel az ágyról, mintha tűzbe nyúlt volna.
– Persze, ne haragudj – dadogta megsemmisülten. Most kellett volna gyorsan távoznia, és lehetőleg hátra se fordulni. Zavarba hozta a fiút, magából meg konkrét idiótát csinált. Nyúlt a nadrágért, odanyújtotta Olivernek, majd gyorsan hátat fordított, amíg felöltözik. – Én nem tudom, mi ütött belém, ne haragudj, de tényleg.
– Nem haragszom. Egyelőre nem látod át a dolgot, és gyanítom, ha majd ez változik, nemhogy a gondolataidat nem lesz kedved megosztani velem, de egy levegőt szívni sem – hallotta Oliver komor hangját.
– Ezt meg miből gondolod? – kérdezte Jana, és kis híján megfeledkezve magáról visszafordult. Nem, nem, Jana – dorgálta magát. – Nézd inkább a tapéta kék mintáját, számold meg rajta a csíkokat…
A kérdésre nem kapott választ. Hallotta a háta mögött a fiú mozgását, az ágynemű susogását, a cipzárét zizzenését. Ijesztő intimitás.”
***
„Aztán minden nagyon gyorsan történt. A buszon egy pillanat alatt kitört a pánik, és amíg az utasok kiáltozása miatt a gondolkozás is nehézkessé vált, Griffin Janát próbálta kirángatni a belső ülésről Oliveren keresztül. Az utóbbi nem csinált semmit, mereven ült, és amikor Griffin a szemébe nézett, egy pillanatig egészen vörösben égőnek látta a pupilláját. Deaton a támadóikat nézte, Griffin követte a pillantását, és premier plánban élvezhette, ahogy a fegyvert maga elé emelő kar iránya megváltozik, és a férfi ahelyett, hogy rájuk célozna, a saját arca felé közelít.
Látványos volt, ahogy arccsonton lőtte magát. Látványos és hatásvadász. Az üvöltés még hangosabb lett körülöttük, a busz ajtaja kitárult, és Griffin nem foglalkozott tovább az utasok hisztériájával, sem Deatonnal, vagy a másik idegen férfival: fogta Janát, és lerángatta a járműről. Nem ment könnyen. A lány egyre kapálózott, és Griffin karját rángatta:
– Engedj el, Oliver ott maradt!”
***
„– A lány miatt aggódsz, akit veled együtt köröznek? – kérdezte Weslaw felügyelő, ahogy az ülepe elérte a párnázott szék felületét.
Oliver felkapta a fejét, de a felügyelő még időben elfordult, hogy ne tudjon a szemébe nézni.
– Igen, a lány miatt aggódsz – állapította meg. – Ha ennyire féltesz valakit, akkor nyilván okkal teszed. Hol van a lány?
Csönd.
– Kit hívtál ide? Az előbb, telefonon – váltott témát a férfi.
– Maga mondta, hogy egy barátomat – válaszolt Oliver. – Nézze, nem tud segíteni, értse meg, elhiszem, hogy akar, de akkor segít a legtöbbet, ha békén hagy!
A felügyelő elmosolyodott:
– Megtennéd, hogy nem nézel a szemembe?
– Honnan…? – csodálkozott a fiú, és egyszerre kiesett a korábbi flegmatikus „nekem aztán tökmindegy” stílusból. Weslaw ezt győzelemként élte meg.
– Megmondtam, hogy más vagyok, mint a többi. Látok és tapasztalok. És kevés dolgon lepődöm meg. Szóval, ki az, akit idehívtál?
– Csak az idejét vesztegeti – fújta ki a levegőt Oliver.
– Egy barát? Milyen barát? Barát-barát? Társ, mecénás, pártfogó?
– Maga idegesítő.
– Ezt sem hallottam még elégszer – nevetett fel Weslaw. – Szóval, ki ő? Komornyik?
– Igen – válaszolt a fú epésen. – Egy komornyik.
– Tudtam! – csapott a térdére a férfi. Oliver összerezzent.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése