SZEPTEMBERI-OKTÓBERI WRAP-UP (WRAP-UP #5.)

Sziasztok!
Jó ideje nem jelentkeztem már semmiféle összegző poszttal, ezért úgy gondoltam most bepótolom két hónapnyi lemaradásomat. Szeptemberben, és októberben is viszonylag sok könyvet elolvastam, de az egyetem leszívta minden energiámat, és még mindig csak ott tartok, hogy próbálom összeszedni magam. Ez elég nehezen megy, de tényleg próbálkozom :)

Szeptemberben elkezdődött megint az egyetem, és hát ebben a hónapban próbáltam felfogni, hogy tanulnom kéne, és nem csak lustálkodni. A nyáron nem volt valami hű, de sok időm kipihenni magam, és úgy gondoltam, hogy na majd szeptemberben! Aha, szép álmok... :D
A félévkezdésen kívül történt más érdekesség is az év kilencedik hónapjában, méghozzá megjelent három nagyoooooooon várós könyvem. Sarah J. Maas -Queen of Shadowsja minden listám elején trónolt, és alig vártam, hogy elolvashassam. A túl nagy elvárásoknak koppanás lett a vége, ugyanis hatalmasat csalódtam az Üvegtrón negyedik kötetében, de erről írtam is a blogra.

Másik könyv, amire majdnem annyira vágytam, mint a QoS-ra, az a Vaspróba második része, a Copper Gauntlet volt, és amiről szintén írtam már. Ide nekem a harmadik részt!!!
Kelly Oram - The Libby Garrett Intervention című könyve hivatalosan csak október 24-én jelent meg, de nekem volt szerencsém korábban olvasni. Imádtam, és jó volt újra találkozni, és egyesülni a Tudósklub minden szereplőjével, de főleg Graysonnal ;)

Próbáltam csökkenteni a várólistámat is, méghozzá egész sikeresen: a hónap végére öt könyvvel csökkent a várólistám. Elolvastam Bella Thorne pályakezdő könyvét, ahol ezúttal a színészi helyett az írói képességeit mutatta meg. 

Dianne K. Salerni - The eighth day című könyvét már nagyon régóta el szerettem volna olvasni, aminek összesen annyi volt az oka, hogy a könyvet a Percy Jackson rajongóknak ajánlották. Le kellett tesztelnem, hogy van-e valami alapja az ajánlásnak. Még én magam is meglepődtem azon, hogy mennyire tetszett a könyv. Izgalmas és szórakoztató volt, ráadásul egy kellően érdekes mitológiai alappal is megfűszerezte a történetet az írónő. 

David Levithan nevével tavaly decemberben találkoztam először, akkor olvastam el egy karácsonyi novelláját. Egészen nyár közepéig nem is olvastam tőle semmit. Aztán sikerült beszereznem a Nap, nap utánt, és egy oda-vissza buszút alatt kiolvastam. Annyira egyedi volt a történet, és Levithan stílusa is annyira megnyerő volt, hogy teljesen beleszerettem a könyvecskébe. Éppen ezért vártam nagyon az Another dayt, amiről én azt hittem, hogy a Nap, nap után folytatása. Pedig nem. Rhiannon szemszögéből meséli el ugyanazt a történetet, és én untam. Levithan még mindig nagyon jól bánik a szavakkal, és élveztem olvasni a könyvet, de sokkal többet vártam. Én és az elvárásaim...

E. Lockhart Hazudósok című könyvével is hasonlóképp jártam. Annyira dicsőítették a külföldi bloggerek, a goodreads és moly felhasználók, hogy úgy gondoltam nekem is tetszeni fog. Értem, hogy miért szeretik a könyvet, mégis csalódtam. Tény, hogy Lockhart nagyon tud írni, gyönyörűen megírta a könyvet, és ezt értékelem. Mégis halálra untam magam! Konkrétan semmi nem történt a könyvben. Elemezgethettem volna, hogy miért tökéletes és gyönyörű a könyv, mint  Sinclair család, de nem volt hozzá se kedvem, se energiám. Talán egyszer újra elolvasom, és másképp fogom látni az egészet, viszont most még úgy élem meg ezt a könyvet, mint egy csalódást.

Ha már csalódások, akkor folytassuk. Még nyár elején elkezdtem olvasni Ann Aguirretől a Menedéket. Ugyanaz a történet, mint a Hazudósoknál: mindenki imádja a trilógiát, én a kivételek közé tartozom. Kezdjük azzal, hogy szerintem Aguirre nem is tudom, hogy fejezzem ki magam... olyan primitív módon írta le az egészet. Pikk és Fakó is ily módon gondolkodott, Fakó talán egy picit kiemelkedőbben, mint Pikk, de lényeg, hogy ő se volt sokkal jobb. Kósza Kusza volt az egész, és egyszerűen nem tudtam Pikk helyébe képzelni magamat. Ez pedig rettentően idegesített. Másik, hogy igazából rájöttem arra, hogy nem szeretem a poszt-apokaliptikus történeteket. Már a Pippa Kenn és a Méreghercegnő sem tetszett. Egyszerűen nem az én világom, és szerintem hagyom is a fenébe, és maradok a disztópiáknál, meg a Young Adult könyveknél :D

Az előbb említetteken kívül még két könyvre kerítettem sort az ősszel. Mindkettőről írtam már. A Kilenc koffert egy szemináriumra kellett elolvasnom, a Meg Cabot könyv pedig a gyerekkoromat idézte elő.

Októberben is egészen sokat olvastam, de nem annyit, mint szeptemberben. Főként azért nem olvastam, mert rám tört az őszi fáradtság, és még ez mellett is rengeteg dolgom volt. A sort az Emmy&Oliverrel kezdtem, ami egy halál cuki könyvecske. Igazi limonádé, egy kicsit durvább, komolyabb és elgondolkodtatóbb témával megfűszerezve. Nem csak a borítóját, de még a történetet is imádtam, tökéletes kezdése volt a hónapnak.

2014. októberében véget ért az egyik kedvenc sorozatom, az Olimposz hősei Rick Riordantól. Na azóta vártam, hogy Rick bácsi függő énem megkapja újabb könyves adagját. Idén jelent meg a Sword of Summer, ami a norvég, viking mitológiával foglalkozik, és valami zseniálisan jó lett! Jó, Riordan nem tud rosszat írni, ez tény. Mégis, sikerült újra elvarázsolnia, és már alig várom a könyv folytatását. Bár azt hozzátenném, hogy Percy közelébe sem ér Magnus. Akármennyire is vicces, és esetlen, Percy számomra überelhetetlen.

Így utólag belegondolva október a jó könyvek hónapja volt számomra. A Sword of Summer után egy Ezeregy éjszaka feldolgozást olvastam, a The Wrath and the Dawnt. Először gondban voltam, mert tele van a történet kacifántos nevekkel. Sharzhad nálam végig Shazi volt, mert ezt legalább magamban kitudtam mondani anélkül, hogy összeakadt volna a nyelvem. Ettől eltekintve végig nagyon izgalmas volt. Khalid pedig egy főnyeremény ;)

Az ezt követő olvasmányom visszarepített a Párválasztó világába, abba a világába, ahol nem akartam megütni Eadlynt, ugyanis nem volt benne. Kiera Cass Happily Ever Afterjét olvastam el, és még mindig úgy imádom ezt a trilógiát sorozatot! Maxon, Amberly és Aspen szemszögét nem olvastam el újra, de a Marlees részeket imádtam. Szívszorító volt, mégis örülök neki, hogy elolvastam, mert így érzem kereknek a történetet.

Volt az Így jártam anyátokkal Facebook oldalán egy játék, ahol meg lehetett nyerni Neil Patrick Harris önéletrajzi könyvét, az Így jártam az életemmelt. Nos, sikerült az első fordulóban (10 volt összesen, 10 nyereménykönyvvel) nyernem egy példányt a könyvből, aminek nagyon örültem. NPH gimnazista korom óta hatalmas kedvencem, nagyon bírom őt, így természetesen olvasni akartam a könyvét is, már jó ideje (mióta megjelent külföldön) el szerettem volna olvasni. Nem csalódtam a könyvbe, hozta a humoros formát, és nagy élvezettel lapozgattam a megadott fejezetekhez, örömmel alakítottam én NPH életét :D

Talán egy könyvre mondanám azt, hogy nem tetszett az októberi olvasmányaim közül. Ez pedig nem más, mint Cassandra Claretől az Elveszett lelkek városa. Hát, azt nem mondom, hogy csalódás volt, de bíztam benne, hogy megmarad legalább az a szint, amit a negyedik kötet hozott. De nem. Süllyedt lefelé a semmibe, és nem szólt igazából semmiről, csak untatott. Most már kezd bennem tisztázódni, hogy ez nem az én sorozatom, már kinőttem belőle. Lehet, hogy ha tizenévesen, a Twilight korszakomban olvasom tetszett volna, viszont ez már sosem fog kiderülni.

Ezeket a könyveket olvastam el az első két őszi hónapban. Írjátok meg, hogy Ti melyik könyveket olvastátok már, vagy, hogy melyiket szeretnétek olvasni a közeljövőben! :)
Üdv: