Hello Molycik!
Pár napja értékeltem Az álmok első könyvét, amit egyszerűen imádtam, ma pedig a másodikon a sor. Egyébként a könyvet a Prológus Anglia körül forgó hetére értékelem, pöppet megkésve, ahogy szoktam. Én és a határidők mai szösszenete...
 |
| Kiadó: Könyvmolyképző Kiadás éve: 2016 Oldalszám: 340 Megrendelem A könyvet köszönöm szépen a kiadónak! |
A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából.
Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni?
A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is.
„Kerstin Giernek sikerült összehoznia egy izgalmas és vidám második kötetet, ami ismét elvarázsol bennünket, és elképesztő kalandokat tartogat a főhős számára.” – Christine Härle hr-online
„Lendületes, izgalmas, szórakoztató.” – Südwest Presse
Spoiler veszély előfordulhat, ha nem olvastad még az első kötetet, de szeretnéd vagy fogod, akkor még most távozhatsz, én szóltam! :D
A Silber első kötete számomra a szerelem első olvasásra könyv tipikus esete volt. Ha érdekelne az értékelésem róla, itt megtalálod. Éppen ezért gondoltam, hogy a másodikat is legalább ugyanannyira fogom imádni, mert mit ronthatna el egy ilyen cuki történeten az írónő. Ő nem sokat, na de a fordítás és a szerkesztés is sokat nyom a latba. De erről majd egy kicsit később.
A történet ott kezdődik, hogy a téli szünetnek már vége van, Liv és Mia pedig hazaérkeznek az apjukkal töltött síelésből. Persze ez így unalmas lenne és hiába van Anabel diliházban, ettől még vannak problémák. Henry és Liv között sem stimmel minden, kezd eltűnni a rózsaszín felhő, helyét pedig átvenni a kétely köde, felbukkan az angyalka mellett a kisördög is, hogy igazítson egy kicsit a szerelmi szálon. Mia elkezd alva járni, Arthur se tud nyugodtan ülni a fenekén, hiszen élete szerelme nem százas, és hát ezt elég nehezen emészti meg a drága. Florence, ő meg.... hát, Florence. Szerintem ez éppen eleget elmond, ő sem könnyíti meg Liv dolgát, ami azt illeti. Zajlik az élet, ami ráadásul kihívásokkal teli.
Szerintem kicsit nehezen indult el az egész történet, pont mint, amikor a buszon zötykölődsz hazafelé a mogyorós csoki úton, aztán végül hazaérsz és minden szép és jó, de jelen esetben kellett egy olyan jó 50 oldal mire ez megtörtént, utána már újra magaménak éreztem az első kötetbéli hangulatot és sikeresen ráhangolódtam a történetre is. Mia alvajárós szála volt számomra a legérdekesebb, pláne úgy, hogy a röhejes nevű démonról nem tudtunk meg valami túl sokat, sőt szinte semmi nem derült ki az előző kötet óta, amit kicsit bánok is, azt hittem majd ebben a kötetben jobban kibontakozik ez a cselekményszál, de nem. Így kicsit második kötet szindrómás volt számomra ez a rész, de még így is élveztem az olvasását. Humor szinten szerencsére változatlan maradt a helyzet.– Csinos a szerkód, Liv Silber.Anélkül is tudtam, hogy mit viselek, hogy végignéztem volna magamon: ugyanazt, amit ebben a pillanatban a valóságban is viseltem: egy kék pöttyös, bő pizsamanadrágot és Grayson egy régi pólóját, amit a kiselejtezett ruhák közül mentettem meg, mert viccesnek találtam a rózsaszín tüllszoknyában táncoló pandamacit. Alatta ez állt: „Tele a tütüm”.
A szereplők közül még mindig Grayson a kedvencem. Olyan szinten cuki, hogy az már ahwww. Ami pedig a legfurább az egészben, hogy tökéletesen el tudom képzelni Livvel, pedig Henryvel sincs bajom, de hadd álmodozzon és visítozzon a bennem élő fangirl. Persze tudom, hogy úgyis Henryvel köt ki végül, akit mint már említettem, szintén nagyon bírok, mert vele is nagyon cuki, de Graysonnal is az lenne. Imádtam minden jelenetét és azt is, ahogy segített Livnek, na meg, hogy végre megjött az esze és búcsút intett Emilynek, akit Mrs. Snuggles módra fejeznék le.– Tehát az ADB-t nem ismeri? – ismételte meg Mr. Bridgewater és aggódva nézett a kollégáira. – Na, gondolja csak át még egyszer nyugodtan… vajon mit jelenthet?Aszott, dilis Bridgewater. Aranyhörcsögök diszkriminálják a banánokat. Agresszív, degenerált Bizsga…Grayson felsóhajtott.– Tényleg nem tudom. – Majd csüggedten hozzátette: – Mit jelent?(…)Anti-Diétás-Bélszín – ennél jobb megoldást nem tudott volna produkálni Grayson tudatalattija?
Liv és Mia még mindig nagyon szimpatikus számomra, talpraesett főhősök - ezen nem sok változott az első kötet óta -, mellé pedig szórakoztatóak az ügyetlenségükkel és igazán életrevalóak, mindig feltalálják magukat. Főleg, ha a Bokkert vagy Florencet kell bosszantani. Felnőttek közül pedig változatlanul Lottie és Charles párosa a kedvencem.– Tényleg a végtelen jelét ajándékoztad Emilynek?Grayson arcáról lehervadt a mosoly.– Úgy értem… tudod te, milyen sokáig tart a végtelen? – kérdeztem. – Tovább, mint egy egész élet.
Az álmok olyanok, mint a gondolatok, szabadok, és senki sem kémkedhet utánuk.
Rátérve a korábban már említett szerkesztés és fordítás kettősére: voltak problémáim. Konkrétan olyan volt mintha, először is az írónő hülyének nézné az olvasóit a rengeteg lábjegyzettel. Fogalmam nincs, hogy az eredetiben is így van-e ez, de rohadtul idegesítő volt. Köszönöm szépen, de egy jó 5-6 oldal után nem szükséges kiemelni, hogy, amit fentebb említettek az az első kötetben történt. Elolvastam, tisztában vagyok a történtekkel, ennyire még én sem vagyok Szenilla, pedig a memóriámmal tényleg nem állunk közeli kapcsolatban, szeretnek az emlékeim elrejtőzni előlem, hogy csak hetekkel később emlékezzek rá újból, amikor már nem kell. Másodszor pedig olyan volt, mintha fordítót cseréltek volna az első kötet vége óta, pedig nem. A munkahelyemen sokszor kell fordítanom és ott általában az van, hogy elküldik nekünk a német eredeti szöveget, amit már valaki angolra fordított, így tehát megkapjuk a német szöveget és az angol fordítást, amiből én készítek egy magyar változatot, na pont ilyen feelingje volt a könyvnek is. Mintha elvesztek volna lényeges dolgok, kicsit kusza volt, meg sokszor benne maradtak angol kifejezések, mintha elfelejtette volna a fordító, hogy az ott létezik a mondatban vagy mintha nem tudta volna mit jelent, ezért szándékosan átugrotta, de nem vette ki a szövegből, inkább benne hagyta. Szóval ezek így együtt elég zavaróak voltak és engem kegyetlenül felhúztak. A lábjegyzetek és a zárójeles mondatok (igen, abból is volt oldalanként legalább egy) csak kizökkentettek olvasás közben és bántották a szemem, mintha egy megszerkesztetlen könyvet kaptam volna kézhez. Nem szeretem az ilyet. Ami még szintén zavart, hogy értem én, hogy nehéz nyelv a magyar, de a szóismétlésekre kicsit jobban lehetett volna figyelni. Ezekkel ki lehet kergetni a világból.
Összességében nagyon szerettem Az álmok második könyvét is. Olvasás közben mindig egy kicsit olyan érzésem volt, mintha leültem volna a TV elé egy romcsi sitcomot megnézni és jót szórakozni egy kis popcorn társaságában. Az már biztos, hogy a harmadik kötetre is hamarosan sort fogok keríteni, mert tudnom kell miben sántikál Arthur és Anabel, na meg, hogy mi van a démonkával és, hogy kit rejt a Secrecy álnév.
Értékelés: 4,5/5
Kedvenc jelenet: amikor Grayson megplasztikázta Arthur orrát
Kedvenc szereplő: Liv, Grayson, Henry, Mia
Holnaptól megszállnak minket a diktátorok a Prológus oldalán, ahol ezúttal projektfőnök is vagyok, szóval hamarosan újra jelentkezem.
Addig is üdv,
Összességében nagyon szerettem Az álmok második könyvét is. Olvasás közben mindig egy kicsit olyan érzésem volt, mintha leültem volna a TV elé egy romcsi sitcomot megnézni és jót szórakozni egy kis popcorn társaságában. Az már biztos, hogy a harmadik kötetre is hamarosan sort fogok keríteni, mert tudnom kell miben sántikál Arthur és Anabel, na meg, hogy mi van a démonkával és, hogy kit rejt a Secrecy álnév.
Kedvenc jelenet: amikor Grayson megplasztikázta Arthur orrát
Kedvenc szereplő: Liv, Grayson, Henry, Mia
Holnaptól megszállnak minket a diktátorok a Prológus oldalán, ahol ezúttal projektfőnök is vagyok, szóval hamarosan újra jelentkezem.
Addig is üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése