Hello Molycik!
A probloggerekkel ezúttal egy kiadós haha hetet tartunk, a szokásos mennyiségű extrával és értékeléssel. Fő témánk a Gabo, illetve a Ciceró Kiadó és könyveik. Ennek keretében érkezem ezúttal egy önéletrajzi könyvvel, amelynek írója nem más, mint a Szívek szállodája sztárja.
 |
| Kiadó: Gabo Kiadás éve: 2017 Oldalszám: 224 Megrendelem |
Ebben a kötetben Lauren Graham egy pillanatra megállítja az időt, és végignéz eddigi életén. Hangos nevetésre késztető történeteket mesél a gyerekkoráról, a karrierje beindításának időszakáról és arról, amikor évekkel később a Vásott szülők forgatásán a lakókocsijában ülve feltette magának a kérdést: „Te most… ööö… befutottál?” Őszintén beszél arról is, milyen szinglinek lenni Hollywoodban („Már vadidegenek is aggódtak értem, olyan sokáig voltam szingli.”), arról, amikor egy alkalommal meghallgatáson vett részt a feneke, valamint arról is, milyen volt zsűritagnak lenni A kifutóban („Mintha csak divatalapú rövidzárlatot kaptam volna.”). Visszaemlékszik, milyen élmény volt, amikor megkapta a pergő nyelvű Lorelai Gilmore szerepét, valamint milyen érzés volt kilenc évvel később újra felvenni a szerepet, és mit jelentett neki mindez.
A könyvet fotók és a Szívek szállodája: Egy év az életben forgatása közben Graham által vezetett napló részletei színesítik. Olyan, mint egy kellemes, otthon töltött este, amikor mindent alaposan kibeszélünk a legjobb barátunkkal, nevetünk, történeteket mesélünk, és persze mindent gyorsan elhadarunk.
Nem tudom meséltem-e már, de hatalmas Gilmore Girls rajongó vagyok, így egyértelmű volt, hogy, amikor robbant a hír, hogy Lorelai Gilmore, azaz Lauren Graham önéletrajzi könyvet ír, akkor azonnal a kezeim közt akartam tudni. Meg kell mondjam, régen nevettem már ennyire sokat könyvön, az is biztos. Ezek után pedig tervben van az egyáltalán nem önéletrajzi ihletésű regénye az Egy nap talán olvasása is.
Mielőtt elkezdtem volna olvasni, voltak kétségeim, hiszen önéletrajz, lehet, hogy nem is fog tetszeni, nem lesz humoros és hasonló dolgok fordultak meg a fejemben, de szerencsére mindez teljesen alaptalannak bizonyult, ugyanis két oldal után fülig ért a szám úgy vigyorogtam Laurenen. Amikor pedig a sok ismerős név és arc is visszaköszönt még jobban.
"Hollywoodban tárgyalni olyan, mint egy borzalmas pasival járni, akivel csak azért találkozunk újra és újra, mert tőle függ a fizetésünk. Ha szeretnénk megkapni a pénzünket, egy csomó hülyeséget kell eltűrnünk, és közben még úgy is kell tennünk, mintha élveznénk. Ha végre kifizet, már szakíthatunk vele, de csak addig, amíg nem lesz megint szükségünk rá, mert akkor majd úgy kell tennünk, mintha újra beleszerettünk volna, és a múlt teljesen kitörlődött volna az emlékezetünkből."
Ugyebár a könyv maga a Szívek Szállodájától a Szívek szállodájáig és ami a kettő között van alcímet viseli. Viszont Lauren jóval előtte elkezd mesélni, így a siker előtti korszakaiba is betekintést nyerhetünk azáltal, hogy az oldalakat faljuk. Egészen az első színpadi szerepléséig visszautazunk az időben és olyan dolgokat is megtudunk, ami valószínűleg még a hardcore Lauren Graham rajongóknak is újdonságként hatottak. Nagyon nagy kedvencem volt az a pár oldal, amikor újranézte a kedvünkért a Gilmore Girls évadokat és mellé pedig kommentálta. Ettől már csak az új részek fogatása alatt írt naplójának részleteit szerettem jobban. De jó volt olvasni a Vásott szülők béli szerepléséről és a Kifutó forgatásáról is.
Számomra minden mondatból sugárzott az eredeti, hamisítatlan Lorelai Gilmore, akit már annyira hiányoltam, pedig nem volt az olyan régen, hogy megnéztem a négy új részt. A stílus ezáltal kicsit bohókás, vicces és persze pörgős. Maga Lauren pedig egy igazán erős és intelligens személyiség. Elvégre Hollywood kerítései sem vattacukorból vannak, meg kellett szenvedni és küzdeni a sikerért. Nem lehet mindenki olyan szerencsés, hogy kapásból színészként keresi a kenyerét, igenis fagyit kell hozzá árulni vagy éppen pincérkedni kell, de feladni sosem szabad. Tisztelem a kitartását és az erejét, amivel felküzdötte magát oda, ahol most tart.
"Egy dolgot megtanultam: ha túl alacsonyak az elvárásaink, halálbiztos, hogy találunk valakit, aki megfelel nekik."
Mindezek mellett pedig Lauren Graham számomra egy igazi példakép. Hihetetlen, hogy mennyire inspiráló a könyve és mekkora energiabombát adott, egy kis színt és fényt hozott a szürke mindennapokba. Úgy gondolom, hogy nem csak a sorozatban, de a való életben is nyugodt szívvel fordulhatunk hozzá tanácsokért, így az önéletrajzán keresztül. Motivációnak is tökéletes, legalábbis engem folyton arra ösztönzött egy-egy fejezet, hogy ha volt valami kis problémám, hogy fejezzem be a nyafogást, keljek fel és tegyek végre azért, hogy minden úgy alakuljon, ahogy én szeretném és ne ijedjek meg, ha valami nem úgy sikerül, mint ahogy azt elképzeltem.
"– Majd eljön, csak nem te határozod meg, hogy mikor.Ez bizony hasznos lecke, és nemcsak akkor, amikor várjuk a párunkat, hanem akkor is, amikor jobb munkára, vagy egy sötét időszak utáni fellélegzésre vágyunk."
Imádtam a könyvnek minden sorát és nem csak azért, mert a sorozaton nőttem fel és mai napig az egyik örök kedvenceim közé tartozik. Nem csak ezért, de részben mindenképp. Igazán érdekes és izgalmas volt Lauren Graham szemén keresztül látni a világot és magát Hollywoodot, látni azt hogy miképp élte meg az első nagyobb szerepét, a Gilmore forgatásokat, hogy mennyire jól kijött a szereplőtársaival. Teljesen olyan érzés volt, mintha Lorelai Gilmore mesélné el nekem az életét Luke kávézójában, mellé pedig mutatna pár képet is, hogy még érdekesebb legyen. Na, meg természetesen elhadarná az egészet.
Most pedig megyek és folytatom a Szívek szállodája maratonomat. Remélem tényleg cliffhanger az a kegyetlen vég! :D Oh, és #TeamLuke&TeamLogan!
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése