Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.
Nem tudom felfogni, hogy miért halogattam ilyen sokáig ennek a remekműnek az olvasását! IMÁDTAM! Minden egyes mondatát, szavát, mozzanatát.
A történet, a szereplők, a világ minden egyes részlete jól kidolgozott. Egy tökéletesen megírt mestermű.
Szerintem nem is tudnék rosszat felsorolni, csak jót. Talán Adarlan királya, de a királyokat úgy általában véve utálom. Szóval ez nem lepett meg, hogy itt is ő a gonosz, aki meg akarja (és sikerül is neki) keseríteni a főszereplők életét.
A történet tehát remekül meg van írva, nem sok kivetni valót talál benne az ember. Én nem is találtam, bár lehet, hogy csak azért, mert annyira magával ragadott. Részletes leírást kapunk a világról, és a benne élők sanyarú sorsáról már az első oldaltól kezdve. Celaena ugyanis egy sóbányában rabszolga, ahol ha valaki nem teljesít, akkor meghal. A 18 éves lány mégis túlélt egy kemény évet Távolvégen. Ekkor jön a képbe Dorian Havilliard és Chaol Westfall. Chaol megy el a lányért a sóbányába, hogy Dorian elé vigye. Celaenanak választania kell, hogy tovább szenved, éhezik a sóbányában, vagy a koronaherceg bajnoka lesz a király párbaján. Kedvenc orgyilkosunk persze elvállalja a hozzá méltó feladatot, és a jobb sort a palotában.
Kedvenceim azok a részek voltak ahol Celaena a két sráccal szópárbajt vívott. ezeknél a részeknél mindig elmosolyodtam, vagy szakadtam a röhögéstől. Legszívesebben én magam is közbeszóltam volna, hogy igazat adjak Celaenának :'D
A szereplők többsége egyből a szívemhez nőtt. Celaena, Dorian, Chaol, Nox, Nehemia, még a királynő is. Szerettem azokat a részeket, amikor a fiát próbálta meggyőzni, hogy válasszon magának feleséget :D Chaol-Dorian barátsága, a civódásaik. Még a szerelmi háromszöget is szerettem, mert Celaena helyében én sem tudtam volna dönteni! Még jó, hogy nem nekem kell választanom a két fiú között. Nehemia és Celaena is erős egyéniségek, nem nyafognak, mint mostanában a legtöbb főhős a könyvekben. Tűrnek és tesznek a saját érdekükben. Végig csodáltam mindkét női szereplő bátorságát, mert tényleg kiemelkedően erősek, bátrak és összetartóak. Még Elenát is megkedveltem a végére. Mondjuk azt már az elején tudtam, hogy segíteni fog Adarlan orgyilkosának :D
Katalin-Katlan Katlain egy utálatos nőszemély, de az ő indokait is meg lehet érteni. nem mondom, hogy jól tette, amit tett, mert nem. Mégis sajnáltam, hogy így kihasználta őt Perrington és a király. Kölcsön kenyér visszajár alapon gondolkozhatott Perrington :D Ha Katlain kihasznál, akkor én is megtehetem ugyanezt vele. A király és Perrington húzása meg se lepett, tudtam, hogy valami ilyesmire készülnek. Káin meg megérdemelte, amit kapott. Egyedül Chaolt sajnáltam a lelkiismeret furdalása miatt. Inkább ő szenvedte meg ezt az egészet, mint Káin.
Dicséretet érdemel az is, hogy az írónő képes volt hétköznapi talajon maradni, így Celaenának nem csak a párbajjal és az erőpróbákkal kellett megküzdenie, hanem egy nő mindennapos problémáival is. Az erőnlétét se egyik percről a másikra szerezte vissza, hanem megküzdött érte, és fokozatosan nyerte vissza az erejét.
Amikor megvettem a könyvet a borítója volt az, ami feltette az i-re a pontot. Annyira megtetszett a színvilága, a kidolgozottsága, hogy nem tudtam otthagyni a könyvesboltban.
Egyébként az egész sorozatnak gyönyörű borítói vannak. Tökéletesen illik a történethez. Nézzétek csak:
Külön tetszett a mágikus-tündéres szál, már nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki belőle az írónő a következő kötetekben. Remélem nem hanyagolja el, mert nagyon érdekes. Celaena szüleinek a meggyilkolása, a történetük is érdekelne, mert szerintem van valami a háttérben, amiről mi még nem tudunk. Meg persze az árulásról és az orgyilkos mesteréről, a kiképzésről is szeretnék még többet megtudni :)
Ha ajánlanom kéne a könyvet, akkor mindenkinek ajánlanám. Szerintem nincs olyan ember, aki ne találna benne olyan elemet, ami miatt tetszhet neki az Üvegtrón. Van benne mágia, harc, erős szereplők, szerelem és szerelmi háromszög, humor és egy jól felépített világ, háttértörténet. Az sem mellékes, hogy majd' 550 oldalas a könyv. Tehát még csak a terjedelmére sem panaszkodhatunk. Minden, ami egy jó könyvhöz kell az megvan az Üvegtrónban. Már alig várom, hogy végre elkezdhessem az Éjkoronát, és bízom benne, hogy az is legalább ennyire jó lesz. Az biztos hogy új kedvencem lett a Sarah J. Maas-nak köszönhetően! :)
Zsebi ;)
- Keep calm and read a lot -
