KELLY ORAM: HAPPILY EVER AFTER (CINDER&ELLA #2.)

Hello Molycik! 

Szokásomhoz híven, megint a lehető legutolsó pillanatban jelentkezem a Promágus olvasmányommal. Ezúttal a 'Nagy utazás az életünk' volt a téma, amelyről bővebben itt olvashattok.

A választásom Kelly Oram Cinder&Ellájának a második részére esett, hiszen volt benne utazás. Brian anyukája Bostonból repült egészen Los Angelesig, hogy lássa a fiát, meg ugyanez elmondható Brianről és Elláról is, akik meg Bostonba utaztak, illetve a végén volt szó valamilyen forgatásról, meg nyolc hónapos útról, szóval véleményem szerint bele illik az utazgatós témánkba.

A fülszöveg saját fordítás, ne kövezzetek meg, ha valami nem stimmel, emberből vagyok, akinél közeleg a vizsgaidőszak és épp betolt 2 energiaitalt, hogy végig tudja tanulni az éjszakát.

Kiadó: Bluefields
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 454

Fülszöveg:

Valaki történetének a vége gyakran egy másiknak a kezdete. Hollywood szívtipróa, Brian Olivernek és az ő Hamupipőke hercegnője Ellamara Rodrigez végre megtalálták az való világban is a szerelmet. Viszont anonimitásuk hátrahagyása újabb adag akadályt gördít a nemzet új kedvenc szerelmespárja elé. A Brian hírnevével együttjáró stresszel és az új kapcsolat szülte nyomás rájuk nehezedésével, az álompár hamar elkezd azon tűnődni, hogy sikerülhet-e megtartaniuk újonnan felfedezett boldogságukat, vagy a 'boldogan éltek, míg meg nem haltak' csupán a tündérmesékben létezik.

Még anno megjelenéskor olvastam az alap történetet, a Cinder&Ellát, angolul, és IMÁDTAM (értékeltem is, de mivel még a blog kezdeti időszakában történt a dolog, inkább nem linkelném, ha valakit érdekel, úgyis megtalálja :D). Annyira cuki, és vicces, tökéletes kikapcsolódást nyújt számomra a mai napig. Pont ezért féltem, hogy a folytatással az egész elsüllyed a fenébe vagy beszippantja a fekete lyuk, és majd törölhetem ki az emlékezetemből, hogy bármi hasonlót olvastam. Egyébként abban a tudatban éltem, hogy ez csak egy novella lesz, elképzelhetitek milyen fejet vágtam, amikor megláttam, hogy 454 oldalas. Ekkor kezdtem el még jobban félni, hogy bizony itt nagy gondok lesznek. Pedig nem kellett volna, mert alaptalan volt az egész, hozta az előző rész színvonalát, sőt, még több cuki Cinderella jelenetet kaptam, és ahwwww. Úrrá lett rajtam a totális fangörcs. 

A történet pontosan ott folytatódik, ahol abbamaradt, csak egy hetet teleportáltunk előre. Brian és Ella próbálják kiküszöbölni a sztárvilág okozta kellemetlenségeket, és kitalálni, hogy hogyan tovább. Brian igazi kis cukorbogyó, pont ellentéte annak, mint amit egy színésztől várna az ember, mégis megmarad tipikus pasinak a vágyaival együtt. Természetesen semmi sem olyan egyszerű, mint a kétszerkettő. Elláéknak rengeteg kínos családi pillanatot, idegösszeroppanást, pletykát, lesifotóst, riportert, és mézes-mázos romantikus pillanatot kell túlélnie, hogy végre elérkezzenek a számomra túlságosan habos-babos és rózsaszín boldogan éltek, míg meg nem haltak végükhöz. 

Már a Cinder & Ellában is nagyon bírtam a szereplőket, ez most sem változott. Viszont végre nem csak Brian és Ella van a középpontban, sokkal többször szerepelt Scotty, aki hatalmas arc, az ikrek (Ana és Juliet), illetve végre jobban megismerhettem Brian családját is. Az anyukája hatalmas forma, ráadásul egy elég vicces sztorim is fűződik az egyik olyan fejezethez, amiben benne van. Ezt el is mesélem nektek, hátha lesz valaki olyan elvetemült, hogy utána olvas.

Azt fontos tudni, hogy az egyetemen olvastam, egy előadás alatt a könyvet, és hát nem sok kellett ahhoz, hogy hangosan felvisítsak, és nagyon nehezemre esett visszafognom magam. Van egy olyan fejezet a könyvben, amikor megérkezik karácsony után Brian anyukája és az ő élettársa, mint meglepi, ha már a drágalátos Cinderünk passzolta a mamát karácsonyra, hogy Ellával lehessen. Elle természetesen pont Briannél volt, így anyuci szeretett volna minél több infót megtudni róla, és itt elhangzott Brian mostohaapjának a szájából egy ilyen mondat: 

"“Don’t worry too much. Your mom knows what she’s doing, and from the looks of it, your girl could use a little extra TLC for a few days.”"

"Ne aggódj ennyit. Anyád tudja mit csinál, és úgy néz ki a barátnődre is ráférne egy néhány napnyi extra TLC."

Na, most nálam a TLC, az a TV-csatorna. Gondoltam biztos nem arról van szó, nézzük meg az Urban Dictionary-t, hátha tud valami okosat mondani, és ha bárkit érdekel, hogy mi az első találat az itt megnézheti. Jó nevetést kívánok!  Természetesen nem az első találat az általam keresett szó, de azért vicces volt, főleg, hogy Ellának elég nehezen ment az, hogy közelebb engedje magához Briant.

Kelly egyébként nagyon jól ért ahhoz, hogy belecsempéssze a komolyabb témákat az alapvetően szórakoztató és romantikus könyveibe, ami ezúttal is jól működött. Aranyos volt, és szerethető, mégis ott volt, és piszkálta az ember fantáziáját, hogy basszus, tényleg ez is jelen van, és figyelnünk kéne rá. Jelen esetben Kelly főként azt az üzenetet próbálta átadni, hogy nem csak a külső szépség a fontos, és hogy próbáljuk meg elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, ne hagyjuk, hogy a világ és a társadalom döntsön arról, hogy mi hogy érezzük magunkat a saját bőrünkben.

Összességében én nagyon jól szórakoztam olvasás közben, és pillanatok alatt végigszántottam az oldalakon. Ahol kellett ott rám tört a fangörcs, meg olvadoztam, és ami Kelly Oram könyveinél elmaradhatatlan: rengeteget nevettem.

Remélem meghoztam a kedveteket az olvasásához, habár magyarul még nem jelent meg, biztos vagyok benne, hogy hamarosan magyarul is a polcon láthatjuk a Móra kiadó jóvoltából. Akit pedig csak a nyelvi korlátok tartanának vissza, annak üzenem, hogy nem olyan nehéz a nyelvezte, és nincs is jobb, mint az olvasni, hogy "Say car to me, woman", nem pedig azt, hogy "Mondd, hogy ótó, te nő!".

– Atyaég, milyen jó nevetni! Tényleg pocsék napom volt. Kösz, hogy rávettél a telefonálásra. Alig bírom elhinni, hogy végre beszélgetünk. Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet a hangod. – Én is. Egyszer a Google-on meg is néztem egy videót a bostoniak akcentusáról.Megint nevettem. – Ne már! Nem hiszem. – De, komolyan. És nem okoztál csalódást. Mondd megint, hogy „autó”! – Majom! – Azután csak beadtam a derekam: – Autó. „Ótó” lett belőle, Cinder meg nevetett. – Imádom! – közölte.

Ennyi volt mára belőlem és az agymenésemből. 
Üdv,

BESSENYEI GÁBOR - A JÖVŐ HARCOSAI (AZ OLIMPOSZ LEGYŐZÉSE #1.)

Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés éve: 2015
Oldalszám: 424
Megrendelem!
A recenziós példányt köszönöm 
szépen a
Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Marcell, ​Erik és Adria meghökkentő dolgot lát: valaki lezuhan az égből.

Ráadásul túléli.

Amikor az aszfaltba krátert ütő, füstölgő testet figyelik, még nem sejtik, hogy hamarosan belekeverednek egy múltbéli összeesküvésbe és a rég elfeledett görög istenek hatalmi viaskodásába.

Valaki azt akarja, hogy az Olimposz isteneinek korszaka soha ne múljon el. És soha nem szülessen meg a jövő.

Marcell és Adria, a folyton akadékoskodó Erikkel különös, lebilincselő kalandra indulnak. Visszautaznak az időben, hogy leleplezzék az áruló istent, és megtalálják a jelenből ellopott tárgyat, ami nélkül a pusztító terv nem valósulhat meg.

Társukul szegődik egy örökké vérre szomjazó halálistennő, miközben állniuk kell a többi isten segítőkésznek tűnő rohamát is.

De megbízhatnak-e bármelyikükben? Vagy épp az árulót engedik közel magukhoz? Ki merné megvádolni Arészt, Athénét, Héphaisztoszt, Hermészt, Poszeidónt, vagy épp Zeuszt?

Mit ér a barátság? Hol kezdődik a bátorság?

Egyetlen esélyük, ha megkezdik a nyomozást az összezuhanó időben, és az élővé vált görög mítoszokból összerakják a mozaik darabkáit.

És kezdetét veszi az istenvadászat…

---

Bessenyei Gábor könyvével egészen pontosan a megjelenés óta szemezek, ugyanis anno mindenki 'a magyar Percy Jackson'-ként emlegette A jövő harcosait (meg egyébként még most is sokszor belefutok abba a mondatba, hogy ha szeretted a...). 
Aki követi a blogomat, az tudhatja, hogy számomra Riordan sorozata az örök kedvenc kategóriába tartozik, az ő könyvein nőttem fel, így, amikor mindenhol azzal találkoztam, hogy megjelent a magyar Percy Jackson felcsillant a szemem (vagy inkább vérszemet kaptam?), a fejembe vettem, hogy elolvasom Marcellék történetét. És mielőtt még bárki meggyanúsítana azzal, hogy még csak az esélyt sem adtam meg a történetnek, közlöm, hogy megkapta, és nagyon is akartam szeretni. Azt nem mondom, hogy nem szerettem, de azt sem, hogy igen. Teljesen a skála közepén helyezkedik el nálam a könyv. 

"Árész megforgatta kezében a pengét, a kard hegyét a szájába vette, és piszkálni kezdte a fogát. – Remek penge, fogpiszkálónak tökéletesen megfelel – mondta, majd visszanyújtotta Marcellnek."

Kezdem a történettel, aminek az alapötlete szerintem tök jó. Van három barát: Marcell, Erik és Adria, akik az utolsó tanítási nap vége után, vagyis hivatalosan  a nyári szünet kezdetekor két zuhanó valamire lesznek figyelmesek. Természetesen a gyermeki kíváncsiság azonnal oda vezeti őket a becsapódás helyszínére, ahol találkoznak Kéerrel, a halál istennőjével. A második becsapódási pont az erdőben van, ahol pedig egy Moirát - a három Sors istennőjének egyikét - találnak meg sérülten, és ahol hivatalosan is megpecsételődik a sorsuk, és ők lesznek a jövő harcosai. A Marcell, Adria, Erik triónak meg kell találniuk, hogy ki az az áruló isten, aki ellopott valamit a jelenből, illetve meg kell próbálniuk megállítani a világ pusztulását, mindezt Kéer segítségével.

Szerintem ez egy tök érdekes alapötlet, és úgy álltam hozzá, hogy szeretem a görög-római mitológiát, a middle-grade könyveket, ráadásul mostanában egyre nyitottabb vagyok a magyar írók felé is, biztos nem lesz semmi gond, és szeretni fogom a könyvet, hiszen alapból tök jók a visszajelzések is molyon. Aztán elkezdtem olvasni, és teljesen magával ragadott a történet, bizakodó voltam, viszont még 100 oldal után is azt éreztem, hogy nem történik semmi. Vártam a nagy boomot, ami még 150 oldal után se talált rám. Jó, akkor majd az utolsó fejezetekben tuti meg lesz az, amit keresek, és nem. Amire ki akarok lyukadni az az, hogy Gábornak alapvetően király a stílusa, viszont én untam a könyvet. Az élet értelmén merengtem olvasás közben, és végig a kiteljesedést vártam, vagy legalább azt, hogy meglepődjek. De semmi nem történt. Nagyon szívesen írnám, hogy biztosan kinőttem a middle-grade irodalomból, de ez nem lenne igaz, hiszen a mai napig kerülnek ki kedvenceim ebből a műfajból (lásd: Magisztérium sorozat, Hatalom-trilógia).

A szereplők még csak említés szintjén szerepeltek, így a következőkben Marcellé, Eriké, Kéeré és Adriáé lesz a terep. 
Úgy en bloc az a véleményem, hogy a fiatalok tökéletesen visszaadják azt a kort, amikor még minden gyerek kalandvágyó, és alig várja, hogy történjen valami izgalmas vele, ne csak az iskolapadot kelljen koptatni. Szókimondóak voltak, nem féltek kimutatni és megmondani, hogy mit gondolnak, még akkor sem, ha egy nagyhatalmú isten állt velük szemben, aki akár egy csettintéssel véget vethetett volna az életüknek. 

"– Ha lebukunk, én nem vállalok magamra semmit, minden a te hibád – akadékoskodott Erik. – Jaj, fejezd már be!"

Azonban, ha közelebbről nézem a dolgokat, számomra egyedül Erik volt szimpatikus, akinek a karaktere tényleg életszagúra sikeredett, aki folyamatosan kételkedett, és mindenre rákérdezett, és véleményem szerint egyedül ő volt az, aki reálisan látta a dolgokat, és mérlegelt is néha, nem csak rohant a vakvilágba, mert, hogy jaj most kaland van és izgalom, és hősök lehetünk. Marcell és Adria ezt csinálta, és félelmet nem ismerve, esztelenül rohangáltak. 

Kéer egy szuper érdekes karakter, viszont szerintem túl hamar megenyhült a fiatalok felé. Elvégre ő a halál egyik istennője, akitől félni kellene, ehhez képest a végén számomra egy cuki kismacskára hasonlított, vagy egy olyan gyerekre, akinek soha nem volt gyerekszobája, és először játszhat valami izgalmasat, és újat, amit előtte sose. Mondjuk ettől függetlenül nagyon bírtam Kéert, jó beszólásai voltak, amik javítottak az olvasás élményén, és azt hiszem, ha megírtam ezt a blogposztot, megyek is elolvasni az előzménynovelláját, mert  a múltja Árész szolgájaként felkeltette az érdeklődésemet. 

"– A jövő harcosai vagyunk! – ismételte meg Marcell jó hangosan. Adria elmosolyodott. – A jövő harcosai! – kiáltotta el magát ő is. – A jövő harcosai! – csatlakozott hozzájuk a Kéer is. – Te nem is a jövőből jöttél – vetette oda Erik."

A történetben nagy szerepe van a mitológiának, ami szerintem jól meg van írva, a fiatalabb korosztály sokat tanulhat belőle, és felkeltheti az érdeklődésüket a mitológia varázslatos világa felé. Nagyon részletes leírást kapunk miközben halad előre a történet, és egyáltalán nem probléma, ha valakinek nincs kellő információja a görög-római mitológiáról, mert Gábor tényleg bárki számára érthetővé teszi a szálakat, azt hogy ki-kicsoda és micsoda, milyen jelentőséggel bír a történelemben és a történetben egyaránt.

"Adria megrángatta Eriket. – Juj! Megtarthatjuk? Megtarthatjuk? – viccelődött. – És mit mondunk a szüleinknek? Hogy van egy halálistennőnk, de szobatiszta?"

Végezetül annyit szeretnék kifejteni, hogy véleményem szerint a történetnek annyi köze a Percy Jackson sorozathoz, hogy jelen van A jövő harcosaiban is a görög mitológia, illetve, hogy műfaját tekintve middle-grade, azaz gyermekirodalom. A mitológiára fogékony olvasók valószínűleg kedvelni fogják Marcellék kalandjait, így nekik ajánlanám a könyvet.

A bejegyzés a Prológus magyar íróknak szentelt hetének keretein belül született meg, ha van kedvetek nézzetek fel a Facebook oldalunkra, ahol rengeteg extra tartalommal találkozhattok, köztük egy Bessenyei Gáborral készült interjúval!
További szép estét.
Üdv, 

KÁVÉS BOOKTAG (BOOKTAG #13.)

Hello Molycik!

Ma egy booktaggel jelentkezem, ugyanis a piszkozataim között még körülbelül 30 kitöltendő könyves kihívás várakozik, és jelenleg a büntetőjoggal kellene foglalkoznom, nem blogírással, ezért úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, hogy csökkentsem a várólistát. A választásom a kávés booktagre esett, amire még Abstractelf hívott ki, miután megtudta, hogy még csak a teásat töltöttem ki :D Plusz a kávé eléggé hozzátartozik a mindennapjaimhoz, így nem gondolkoztam sokat azon, hogy melyik könyves taget fogom kitölteni először.

Lássuk azokat a kávékat, és a hozzájuk tartozó könyveket!

Forrás

1. Fekete - Mondj egy sorozatot, amiben mindenkinek nehéz elmerülni, kivéve a hardcore rajongóknak.

Nem szeretem feketén a kávét, mindig édesítem, meg legalább 50%-ban tejet tartalmaz, szóval inkább tejeskávét iszom, mint rendeset. 

Sokat gondolkoztam ezen a kérdésen, valahogy semmi nem jutott eszembe a Trónok harcán kívül. George R. R. Martin olyan komplex, részletes világot és szereplőket alkotott, hogy egy nem hardcore rajongó számára nem biztos, hogy megkapó, magával ragadó lenne. 

Forrás

2. Borsmentás mocha - Mondj egy könyvet, ami télen vagy az év egyik ünnepi időszakában sokkal népszerűbb, mint máskor.

Huhh, én erről a borsmentás csodáról még soha nem hallottam, de ezek után célom, hogy egyszer megkóstoljam, mert biztos nagyon finom lehet. 

Ide szerintem mindenkinek a Harry Potter sorozat ugrik be legelőször, illetve ami még eszembe jutott az Stephanie Perkins antológiája, a My true love gave to me, amiben 12 darab vegyesen karácsonyi és szilveszteri novella van híres íróktól. 

3. Forró csokoládé - Melyik a kedvenc mesekönyved?

Ez a booktag egy jó választás volt, eddig egyik kérdésre se tudtam úgy kapásból rávágni egy könyvet, hanem (szó szerint) órákig gondolkozom minden válaszomon. A forró csokit amúgy imádom, ezért először azt hittem, hogy a kedvenc könyvem kell majd ide írni, félig-meddig talált süllyedt. 

Kedvenc mesekönyv... nehéz kérdés, mert nem olvasok mesekönyveket, inkább a middle-grade szintjén ragadtam le, és onnan egyértelműen a Percy Jackson és a Magisztérium sorozatok a kedvenceim. Azért, hogy a mesekönyveknél maradjak, a klasszikus Disney meséket könyvben is nagyon szeretem, nem csak filmként :D

Forrás

4. Dupla eszpresszó - Mondj egy könyvet, ami az elejétől a végéig lekötött és letehetetlen volt.

Szerintem, ha engem valaki dupla eszpresszóval itatna, akkor kb. két óráig megállás nélkül pörögnék, majd kimúlnék. Vizsgaidőszakban ez szokott történni egytől is.

Elérkeztem az első olyan kérdéshez, amire végre rá tudom vágni egyből a válaszomat, vagyis válaszaimat, mert két könyvet is ide sorolnék. Az egyik válaszon mindenki nagyon meg fog lepődni, aki találkozott már kedvences posztommal: Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury. Érzelmileg, meg úgy en bloc kikészített. Mai napig nem találtam olyan könyvet, ami hasonló hatást ért volna el nálam, viszont van egy, ami egészen megőrjített, és szinte le se tudtam tenni, amíg ki nem olvastam a teljes trilógiát. Ez pedig Victoria Schwab Shades of Magic trilógiája. Egyszerűen imádtam Kell&Lila kalandjait az első résztől kezdve, mégis a második és harmadik kötet volt nálam a csúcspont. A szereplők, a történet, a világ, Schwab stílusa. Olvassatok Victoria Schwabtól, mert zseniális a nő!

5. Starbucks - Mondj egy könyvet, amibe úton - útfélen beleütközöl.

Én is azok közé tartozom, akik szeretnek Starbucksba járni, pedig amúgy nem vagyok olyan nagy kávés, csak vizsgaidőszakban, meg a kora reggeli előadásokon másképp nem nagyon maradok éber, kell egy kis löket. Ha már Starbucks, kóstoljátok meg a Caramel Frappucino-t, nekem az a kedvencem :)

Forrás

Könyvek terén Starbucks könyv számomra az összes Brittany C. Cherry kötet (ma még csak kb. 50x jött velem szembe hirdetések, blogposztok és FB bejegyzések formájában), és Veronica Roth: Carve the Mark c. szépsége, amiről eddig csak rosszat hallottam, de azt mindenhol. Jaj, meg Lakatos Levente könyvei, de részemről ez no comment.

6. Kis kávézó - Mondj egy magánkiadós könyvet, amit szívesen népszerűsítenél

Ahogy kis kávézókba se nagyon járok, úgy a magánkiadásokat is elkerülöm. Nem szándékosan, de nem szoktam ilyen könyveket olvasni. Viszont most kaptam a tippet RavenS-től, hogy Schwabtól az Archívum magánkiadásos, és azt imádtam, szóval olvassatok Archívumot! :D

7. Hoppá! Véletlenül koffeinmentest kaptam - Mondj egy könyvet, amitől többet vártál

Koffeinmentes kávét még csak egyszer próbáltam, amikor megkaptam a Nespresso gépem, és volt hozzá ajándékba, én meg csak kivettem egy kapszulát, meg se néztem, hogy az koffeinmentes-e vagy sem. Egyébként nem volt olyan borzalmas, cukorral és tejjel simán lecsúszott :D

Amy Harmon: Arctalan szerelem és Victoria Aveyard: Vörös királynő. Mindkét könyvet istenítik, éppen ezért gondoltam, majd szeretni fogom őket. A Harmon könyv nálam a semmi extra kategóriát testesíti meg, a Vörös királynő meg majdnem elérte, hogy kopasz legyek, még jó, hogy rengeteg hajam van, így volt mit kitépni.

Forrás

8.A tökéletes keverék. Mondj egy regényt vagy sorozatot, ami keserédes volt, de végül is elégedetten tetted le.

Jelenlegi kedvencem a karamellás Nespresso sok tejjel, két cukorral és karamella sziruppal (igen, imádom az édeset, minden mennyiségben jöhet).

Megint írhatnám SJMaastól az ACOMAF-ot, de helyette inkább Tarryn Fisher: Kihasznált alkalom c. csodáját írom, amit nem értem, hogy miért, de elég kevesen ismernek kis hazánkban! Életszerű, szarkasztikus, keserédes és egyben elgondolkodtató. Fisher a tökéletes keveréket alkotta meg, és alig várom, hogy végre a kezemben foghassam a záró kötetet, amiben végre Calebé a terep :3

Köszönöm Abstractelfnek a kihívást, a sor folytatásaként drága Probloggereket hívnám ki, illetve Annát, a Lap lap után bloggerináját. Have fun! Várom a válaszaitokat ;)

Ennyi voltam mára. 

Üdv,