ILLUMICRATE STARFALL EDITION - SARAH J. MAAS KÜLFÖLDI DOBOZ UNBOXING (UNBOXING 3.)

Hello Molycik!

Májusban négy könyves subscription box is érkezett hozzám, úgy gondoltam a következő pár napban megkapnák a rivaldafényt a blogon. Első áldozatom az Illumicrate Starfall edition doboza, ami Sarah J. Maas A Court of Frost and Starlight könyvéhez készült, és magát a könyvet is tartalmazta.

Árát tekintve elég borsos példányról van szó, ugyanis a keménytáblás könyvvel ellátott doboz 70 fontba (+szállítási költség) került, viszont cserébe tele volt minőségi és szép termékkel. Nézzük is, hogy pontosan mik lapultak az egyébként hatalmas fehér doboz alján!

Először egy csoportkép:

A kedvencem egyértelműen a könyvvászon és a fanart. Mindkettő gyönyörű szép és minőségi. És igen, én pontosan azok közé az emberek közé tartozom, aki él, hal a rajongói rajzokért és értékeli őket. Az elmúlt pár napban rengeteg véleményt olvastam a Book a Sloth Club SJMaas fandom doboza kapcsán (lesz abból is poszt), és mindenkinek a "sok papírral" van baja. Nem igazán értem, hogy miért nem lehet a szépet értékelni, de ez ezeknek az embereknek a problémája. Nyugodtan nekem lehet ugrani és nem érteni egyet velem, hiszen ízlések és pofonok, de igenis van értéke egy szép rajznak. Nem hiába állítják ki a festők, művészek képeit is múzeumokban. Az pedig egyáltalán nem dicséretre méltó magatartás, hogy fogom és kinyomtatom netről, mert úgy olcsóbb, de nekem a dobozban ne legyen papír. #TeamFanart. Szóval Kat Adara műve valami meseszép és örülök, hogy a birtokomban van. 

A könyvvászon valami hihetetlenül vastag anyagból van, szerintem extra béléssel készülhetett a Sparrow and Wolf csapatától. A rajta lévő designtól pedig elállt a szavam, amikor először megpillantottam. A fanart színei is mesések, meg tényleg hihetetlenül szép a rajz, ráadásul nagyon vastag papírra van nyomtatva, így biztos, hogy nem teszek benne kárt a szerencsétlen kezeimmel. Egyébként Kat neve ismerős lehet a Lunar Chronicles fanoknak, ugyanis ő illusztrálta a sorozathoz készült színezőt is! 

Kat Adara munkája *.*
Kat Etsy oldala
Kat Tumblr oldala

Eleje

Háta

Maradva a színes dolgoknál, egy élénk színekkel és gyönyörű designnal ellátott vászon/bevásárlótáska is helyet kapott. Az én ízlésemnek ez már a túl színes kategória, viszont nagyon strapabírónak tűnik pár használat után (akkora dobozban érkezett, hogy csak ebbe fért bele, amikor szállítottam az albérletből haza :). A grafika az Ink & Wonder nevéhez kötődik, akik számos külföldi subscription boxba terveztek már, én főként a fa könyvjelzőiket imádom. 

Ink & Wonder oldala

Aztán van pár apróság is. Például egy ajakbalzsam, aminek elég erőteljes rózsa illata van, ami nekem személy szerint nem gyere be. Próbáltam felkeni a számra, de eléggé meg van keményedve, így csak szenvedtem vele, majd amikor sikerült felvinnem valamennyit, akkor úgy voltam vele, hogy bár ne tettem volna, mert az íze (igen, van neki!) sem tetszik, és az illata nekem túlságosan sok. Viszont szépen mutat a Truthteller :D 

Szintén kedvencem a Fable&Black kitűzője, ami már fel is került a farmerdzsekimre.

Fable&Black oldala

Ha ACOTAR sorozat, akkor biztos vagyok benne, hogy Rhysand után a wingspan is eszébe jut minden rajongónak, amit az Illumicrate vásárlók már a nyakukban is hordhatnak vagy épp a térdükre téve fotózgathatják, mint én.

Természetesen Charlie Bowater sem maradhatott ki a dobozból. Úgy gondoltam, hogy majd fanart lesz tőle is, de nem! Egy sokkal jobb dolgot talált ki az Illumicrate csapata. Nézzétek csak, egy bádogbögre:

Ha már olyan dolgok, amikre számítottam... Valahogy éreztem, hogy egy Starfallos gyertya helyet kap majd a dobozban, igazam is lett. Átmenetes és számomra Liptop zöld tea illata van, mások szerint nem, de egyben egyetértünk, hogy nagyon finom. 

A legkevésbé kedvencem az egy sál. Az udvarok rajzai, jelképei vannak rajta ábrázolva, szép is, de tudom magamról, hogy sosem fogom viselni. Majd valahogy felapplikálom a polcomra szerintem. 

A poszt elején már kitértem a fanartokra, viszont nem mutattam meg akkor mindet. Tarot kártya formájában és francia kártyaként is tartalmaz a doboz illusztrációkat. A tarot rajzok meseszépek, a francia kártyáé szerintem a vicces kategóriába tartozik. Minden szereplő orra piros, mintha meg lenne fázva. Ennyire hideg lenne a Night Courtban? :D 

Keeper of the Suns design

 

Monolime design

Már csak egy tárgyi dolog, illetve a könyv maradt, amit nem mutattam. Ez a dolog egy ruhadarab, méghozzá egy zokni, amin Feyre tetkója van. Kezünk helyett a lábunkon hordhatjuk. Szép mentaszínben pompázik és a minőségre sincs panaszom, nem olcsó kínai anyag érzete van. Jó puha és vastag.

Végezetül pedig a könyv, amihez járt egy valószínűleg sablon üzenet SJMaastól és egy fém könyvjelző a Bloomsbury-től. Nem mellesleg van benne egy pecsét is, ami az exkluzivitását jelzi, de véleményem szerint sokat nem tesz a könyv értékéhez.

Még pár kép:

 

 

Összességében szerintem egy szuper kis dobozt kaparinthattam meg. Abszolút kedvencem még mindig a fanart, a kitűző és a booksleeve. De a gyertyát, a tarotkártyákat és a Bowater bögrét is nagyon szeretem. Nektek melyik a kedvenc elemetek az Illumicrate Starfall kiadásából? Na és, hogy vélekedtek a fanartokról úgy általánosságban? 

Üdv,

SARAH J. MAAS - A COURT OF THORNES AND ROSES (A COURT OF THORNES AND ROSES #1.)

Amikor a 19 éves Feyre megöl egy farkast az erdőben, egy szörnyszerű teremtés megtorlást követel barátja haláláért. Ő Tamlin, aki nem öli meg Feyret, inkább magával viszi a lányt az elvarázsolt otthonába. Itt kezdődnek hősnőnk kalandjai a tündérek világában. 

Gondolom, mondanom sem kell, de ismétlés a tudás atyja: Sarah J. Maas egy zseniális írónő. Hihetetlen, hogy milyen világot, karaktereket és történetet képes megteremteni. Már másodszor olvastam az A Court of Thornes and Roses-t (későbbiekben: ACOTAR), de ha bárki a kezembe adja, mondván: olvasd újra, megteszem. Függőséget okozott számomra ez a könyv.

Maga a történet egy Szépség és a Szörnyeteg retelling, azaz újramesélés. Amitől először egy kicsit tartottam is, hiszen ez gyerekkorom egyik kedvenc meséje, és nem tudtam, hogy mire számítsak, féltem, hogy csalódást fog okozni Maas. Az írónő Üvegtrón sorozatát imádtam, de azért voltak kétségeim, hogy egy újabb sorozattal megbirkózik-e, sikerül-e ugyanakkorát, vagy nagyobbat alkotnia. Véleményem szerint sikerült, az ACOTAR bőven felülmúlta a várakozásaimat, már első olvasás után a kedvencek között landolt.

Mivel nem szeretnék spoilerezni, ezért csak nagyvonalakban fejtem ki gondolataimat.

Szerintem Sarah J. Maas egy tökéletesen kidolgozott világot tárt fel előttünk. Nagyon jól felépítette a tündérek birodalmát, a benne élő szereplőkkel együtt. A történet előrehaladtával folyamatosan adagolja nekünk az infót, láthatjuk, ahogy Feyre és Tamlin egyre közelebb kerül egymáshoz. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy ismerjük meg mi is Prythia világának szerkezetét, történelmét. Sarah annyira fantasztikusan ábrázolta ezt a világot, hogy képes voltam odaképzelni magam, részesévé váltam a történetnek, és mint egy filmben, úgy jelentek meg előttem az események.

A szereplők is kidolgozottak, ugyanaz a fokozatos felépítés jellemző a karakterekre, mint a világra, amelyben élnek. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy érezzük egyre közelebb magunkat nem csak a főszereplőkhöz, de még a legcsekélyebb mellékszereplőhöz is. 

Feyre és Tamlin a két fő-főszereplőnk, ezért róluk egy kicsit részletesebben szeretnék írni.
Hősnőnk a legelején még idegesített a folyamatos „Jajj, miért nem öltél meg inkább?” kérdéseivel, de szép lassan sikerült beilleszkednie a tündérek világába, és ezzel a nyafogása is megszűnt. Imádtam a Tamlin és Feyre között kialakuló kapcsolatot. Semmi nem ment köztük simán, elég sok időre volt szükségük ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok közöttük, de amikor ez megtörtént, az mindent felülmúlt. Meg kellett küzdeniük a kapcsolatukért, és a köztük létrejött kötelékért. Tudjátok: mindennek ára van, amit főszereplőink meg is fizetnek, de keményen.

Tamlin drága, külön bekezdést érdemel, mellette nem lehet szó nélkül elmenni. Igaz, azt már kevésbé tudom, hogy mit kéne írnom róla, mert ugyebár nehéz a kedvencedről úgy értekezni, hogy nem esel át a ló túloldalára. Azért megpróbálkozom vele, de nézzétek el nekem, ha nem sikerül. Elég szépen rám tör a fangirl-állapot minden egyes alkalommal, amikor újraolvasom a könyvet, vagy éppenséggel Tamlin szóba kerül. Nem tökéletes a drága, megvannak a maga hibái, és elég mogorva tud lenni az esetek 90%-ban. Mégis annyira vicces, erős, jóképű – még úgy is, hogy végre leesett, hogy igazából csak a fejemben barna Tamlin haja, a valóságban szőke… – , jószívű és védelmező. Hogy nem lehet őt nem szeretni? Teljesen más, mint az apja, kiáll a szeretteiért, a népéért, és barátaiért, meg igazából minden rászoruló segítségére siet. Úgy vélem, teljes mértékben megérdemelte, hogy végre ő is boldog legyen, hacsak egy kis időre is.

Nincs történet főgonosz nélkül. Az ACOTARban Amarantha kapta meg ezt a címet, hűséges csatlósával, Rhysanddel karöltve. Azt kell, mondjam, hogy Amarantha a tökéletes főgonosz. Értem, hogy mit, miért csinált, ugyanakkor utálom is érte. Azt meg pláne meg tudom érteni, hogy miért akarja magának Tamlint. Ki ne akarná magának?

Rhysandet az elején nem kedveltem, mert részben ő volt az oka minden bonyodalomnak, és rengeteg fájdalmat okozott Feyrenek, és nagyon sok szenvedést Tamlin számára, aztán szépen lassan őt is sikerült megkedvelnem. Látom a karakterében a lehetőséget, és az írónő egy nagyon ütős szálat hozott be azzal a csavarral, ami Rhysandhez köthető.

Kinek ajánlom a könyvet?

Véleményem szerint minden fantasy rajongó találhat olyan motívumot a regényben, aminek köszönhetően megszeretheti. Sarah J. Maas rajongói egyenesen imádni fogják, és az újramesélések, retellingek rajongói sem fognak csalódni. Maas kisasszony olyan szinten űzi mesterségét, hogy senkinek nem lehet rá panasza. A cselekmény elég lassan indul be, de utána tele van csavarokkal, és izgalommal. A szereplőknek és a szarkasztikus megjegyzéseiknek, egymással való csipkelődésüknek köszönhetően egy igazán szórakoztató, romantikus, mégis izgalmas történetet olvashatunk.

Értékelés: 5/5*

Egyik kedvenc könyvemmé nőtte ki magát az ACOTAR. Másodszor is ugyanolyan élményt nyújtott, mint első olvasáskor, sőt talán még jobbat. Vannak ugyan hibái, de ezek mellett simán el lehet siklani, mert egy jól kidolgozott történetet kapunk, csodálatos, mesebeli elemekkel. Ide nekem a folytatást!

Borító: 5/5*

Mesés, csodaszép, coverwhore énem ujjongva, visítozva szemlélte találkozásunk első percétől kezdve. Tökéletesen illik a történethez, ha elolvasod, te is rájössz, hogy miért.

Szereplők: 5/5*

Még a legutálatosabb szereplővel is sikerült együtt éreznem, és részben még meg is értettem őt. Tamlin, Feyre, Lucien triója felejthetetlen élményt nyújtott. Rhysand pedig árnyékként lopózott a szívem mélyére, hogy elraboljon a következő kötetben.