RÁCZ-STEFÁN TIBOR: MIKROFONPRÓBA (SZÁLLJ A DALLAL! #1.)

Hello Molycik!

Robog tovább a romantikus projekthét, ma egy értékeléssel jelentkezem. Méghozzá egy olyan történetről, amit nem először olvasok, hanem sokadszor, mert volt szerencsém bétázni a szöveget még anno Tibinek. Akinek ezúttal is köszönöm a lehetőséget, egy élmény volt! :) 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 382
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen
a kiadónak!

Fülszöveg:

Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.

Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?

Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.

Bunkó srácból is lehet álompasi?

Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.

Az első szerelem tényleg az utolsó marad?

A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.

De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?

Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

---

Ahogy azt fentebb is említettem, egy kicsit korábban találkoztam a Mikrofonpróbával, mint a többség és azt kell mondjam egyáltalán nem bánom. De először ejtenék pár szót a külsőről. A borító szerintem tökéletesen illik a tartalomhoz, Veronika szuper munkát végzett. Ha nem ismerném Tibi nevét és nem tudnék semmit a történetről, akkor is esélyesnek látom, hogy elcsábultam volna, hála coverwhore énemnek. 

A történet középpontjában öt fiatal mindennapjai állnak. Kezdetek kezdetén Hanna, a könyvmoly leányzó életébe nyerhetünk bepillantást, aki épp költözés előtt áll bátyjával, aki Balassagyarmaton kapott új állást. Kollégium, ismeretlen arcok, új iskola és közeg, innen már kezdhetitek sejteni, hogy miről szólhat a történet. Ugyan a könyv egy Fogadj el! spin-off kötet, mégsem tendál a krimis oldal felé és kevésbé akciódús, viszont a  régi szereplők közül Áron és Dávid visszaköszön, ezáltal pedig megtudhatjuk hogy mégis hogyan vészelték át az előző gimijükben történteket. A kis csapathoz még Xiara és Máté csatlakozik. A lány táncol, Máté meg véleményem szerint szimplán egy bunkó. Legalábbis én nem tudom elfogadni a megnyilvánulásait annak ellenére sem, hogy olvasás közben kiderült, hogy miért fordult így a világ és embertársai ellen. Attól még, hogy az emberrel rossz dolgok történnek, nem kell taplónak lenni. 

Amikor a kéziratot befejeztem ez nem igazán tűnt fel, de ahogy teltek a hónapok rájöttem, hogy egyik karakter sem került közel hozzám és a párbeszédek sem voltak elég gördülékenyek. A párbeszédes részt szépen kijavította Tibi, könnyedebb és befogadhatóbb lett, a szereplők részéről megint azt érzem, hogy okééééé, vannak és léteznek, de nem gondolkozom el azon, hogy ugyan egyes szituációkban mit reagálhatnának Hannáék. Már pedig lehet, hogy én vagyok egy fura lény, de jó pár olvasmányom után megtörténik az, hogy eszembe jutnak a könyv szereplői és, ha valami olyan történik velem vagy épp mással a környezetemben, akkor elgondolkozom rajta, hogy vajon XY mit tenne a helyemben. De ehhez tényleg az kell, hogy szeressem az adott karaktert és, hogy maradandó élményt okozzon a könyv.  Na, de rátérve a szereplőkre. 

Hanna az a tipikus könyvmoly lány, akivel könnyen lehet azonosulni és lehet szeretni, még annak ellenére is, hogy voltak elég buta húzásai. Könyörgöm, egy szinte vadidegen pasinak a kocsijába nem szállunk be még 2-3 találkozás után sem, pláne, ha annyira ismered a srácot, mint Hanna. NEM és NEM! Meg se fordult a leányzó fejében, hogy mi van, ha egy szociopatával vagy egy emberkereskedővel van dolga. Ráadásul nem is csak a helyi közértbe ugrottak le, hanem már nem emlékszem pontosan hová, miután a srác lestalkingolta a neten! Említettem már, hogy épeszű ember ilyet nem csinál? Nem igazán értem, hogy a francba nem rabolta el őt senki budapesti évei alatt. Ja, ez picit kiverte a biztosítékot nálam.

Dávid és Áron hozták azt a formát, amit már megszokhattunk tőlük a Fogadj el! során, csak itt már picit jobban összerázódtak és inkább a kapcsolatukra ment rá a dolog. Na meg arra, hogy Dávid a Petrával történtek óta nem hajlandó csak Áronnal beszélni és enni sem nagyon eszik, szegénynek problémái vannak. Engem ez nem zavart, neki legalább volt oka szenvedni, míg a többieknek nem igazán. Jó, ez nem teljesen igaz, mert értem, hogy mindenkinek milyen szar a helyzete, de kicsit soknak találtam, hogy szinte minden szereplő a könyvben lelkileg sérült és van valami folt a múltjában, ami annyira tragikus, hogy hiába mossa Ágnes asszony a leplét, egyszerűen nem tűnik el sosem. 

Mátéról már említettem, hogy szerintem bunkó. Tényleg nem tudom elnézni a viselkedését, tök mindegy milyen nagyon megszakadt a szíve, amikor az anyja tönkretette az életét. Elhiszem, hogy tragikus és nehéz feldolgozni, de még él. Megvan minden végtagja és bármikor találhat más olyan dolgot, amiben jó és, amit élvez. Csak próbálkozni kéne. Egyetlen jó dolog vele kapcsolatban szerintem Xiara. A lányt bírtam, mert céltudatos, megy előre, nem adja fel, tök mindegy mi történik. Néha kicsit szenved, de nem olyan látványosan, mint a többiek. 

"Annyira igazságtalan, hogy egyetlen pillanat alatt romba dőlhet az ember egész élete."

Rengeteg tragikus múlt, ami szerintem kicsit sok volt, és bőven elfért volna 1-2 lelki sebek nélkül éldegélő karakter is a könyvben, de ennek ellenére egy igazi mai történet, ahol a romantikának is szerepe van. Mondjuk én kicsit hiányoltam a végéről azt az izgalmi fokot, ami a Fogadj el!-ben volt, de ugyebár ez egy teljesen más történet. Kaptunk helyette egy cliffhangert, amit nézhetünk úgy is, hogy van miért izgulnunk, várhatjuk a Kapcsolatpróbát izgatottan. 

Azon kívül, hogy hétköznapi, bárkivel előforduló problémákkal is foglalkozik a könyv, fontos szerepe van a blogolásnak, a könyveknek és azok szeretetének is. Mellé pedig telis-tele van könyves utalásokkal és KMK reklámmal. Előbbivel elvoltam, bár egy kicsit még mindig sokallom őket, viszont akármennyire is szeretem a Könyvmolyképző kiadót, szerintem nincs helye egy történetben hasonló kaliberű mondatoknak: 

"-Látom, megint vörös pöttyösben nyomod.- Mert tudom, hogy mi a jó nekem."

Oh, és most, hogy idézeteket keresgéltem eszembe jutott még valami Hanna kapcsán! Nézzétek csak: 

– Hű, A skarlát betű! Először olvasol, vagy újrázol? 

Nem felel, mert naná hogy a bátyjának kölcsönözte ki. Helló, már vagy száz éve írták, vörös pötty sincs rajta, miért is akarná elolvasni? A kötelezők egy életre megutáltatták vele a klasszikusokat.

Annyi, de annyi jó klasszikus van, amit szívesen ajánlok bárkinek, pedig én se voltam iskolában rajongója szinte egyik kötelezőnek sem. Nagyon remélem, hogy a könyv olvasói nem tántorodnak el ez alapján, mert kár lenne. Higgyetek nekem, igenis létezik minőségi klasszikus szépirodalom. Tudom ajánlani például Orwelltől az Állatfarmot vagy az 1984-et, Huxley-tól a Szép új világot. Márqueztől bármit! Nem csak Vörös pöttyös YA és egyéb NA könyvekből áll a világ.

Összegezzünk egy kicsit, mert kezd olyan érzésem lenni, hogy egy picit negatív hangot ütöttem meg, pedig nem ez volt a szándékom, és igazból kedveltem is a történetet. Mégis a fentebb említetteket fontosnak tartottam megjegyezni, mert néhol elég bosszantóak voltak. Olvastam Tibi mindhárom könyvét és bátran merem állítani, hogy rengeteget fejlődött és maga a Mikrofonpróba is rengeteg fejlődésen ment keresztül, mindezt a pozitív irányba. Sokkal befogadhatóbb, gördülékenyebb és fiatalosabb lett a szöveg, mint az a béta verzióban vagy az előző két könyvében volt. Tetszett, hogy a hétköznapi pillanatok mellett volt egy kicsit komolyabb mondanivalója is a történetnek és, hogy nagy hangsúly helyeződött az olvasás és a könyvek szeretetére, illetve a barátság fontosságára. 

Számomra volt egy kis Glee vibe-ja a sztorinak, így akik szerették a sorozatot, mindenképp vágjanak bele. Itt is megtalálhatóak a táncoló és éneklő fiatalok, akik próbálják túlélni a gimit. A Vörös pöttyös könyvek rajongói, a YA korosztály is nyugodtan próbálkozhat Hannáék történetével, hiszen a könyv tökéletesen beleillik a Könyvmolyképző előbb említett kategóriájába. 

Tibinek még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget, hogy olvashattam!

Ha van kedvetek osszátok meg velem a véleményeteket. 

Üdv,

RÁCZ-STEFÁN TIBOR INTERJÚ (INTERJÚ #2.)

Hello Molycik!

Ma egy Rácz-Stefán Tiborral készült interjút olvashattok, melyben írásról, könyveiről, életéről faggattam. Jövőbeni terveiről is kérdeztem, melyből megtudhatjátok, hogy mely története folytatódik tovább akár több részen keresztül is.

Az első könyved, a Fogadj el! megjelenése után fordultak hozzád segítségért az olvasóid?
Igen, volt egy megkeresésem egy fiatal srác irányából, aki sokáig nem tudta eldönteni a szexuális beállítottságát, így többször is kért tanácsot tőlem, hogy miként tudná elfogadni saját magát. Írtam neki pár dolgot, tanácsot, ami remélem, hogy segített. Nem túl régen írt nekem újra, és elmesélte, hogy azóta már párkapcsolatban él, van egy barátja, akivel nagyon jól kijönnek, bár a szülők még nem teljesen békéltek meg a helyzettel, szerencsére kezdenek helyrejönni. Emellett úgy érzi jelenleg, hogy a lányokat is kedveli, de most boldog a barátjával, így egy szinten megoldódott a probléma. Hihetetlen érzés, hogy a segítségére lehettem, még ha csak egy kicsit is.

Fantasztikus, hogy megkeresnek ilyen jellegű kérdésekkel is, és bizalommal fordulnak hozzád!
Ez egy kettős helyzet, hiszen egyrészt nagyon örülök, hogy bizalommal fordulnak felém, illetve, hogy a könyveim, az írásaim inspirálják és motiválják az olvasókat arra, hogy hozzám forduljanak kételyeikkel, kérdéseikkel kapcsolatban, és az felemelő érzés, ha tudok segíteni is. Másrészt viszont hatalmas felelősség, mivel ha olyan tanácsot adok az illetőnek, ami nem jó tanács, vagy nem úgy értelmezi, ahogyan azt én gondolom, hogy értelmezni fogja, akkora valamilyen szinten az én felelősségem is, ha esetleg kisiklik az élete, valami tragikus történik vele, azt pedig végképp nem szeretném. Sokszor nehéz is a válaszadás, mivel nincs pszichológus képzettségem, csak megéltem és láttam helyzeteket, szituációkat. Mindent magamtól adok át, az én véleményemet és meglátásaimat közvetítem a kérdező felé, így ez egy nehéz helyzet, hiszen mindig van bennem egy kis félelem, hogy mit tanácsoljak, vajon helyénvaló-e, amit mondok. Ha tudok, akkor természetesen szívesen segítek és remélem, hogy sikerül is.

Ha már említetted a pszichológusokat, felkerestél, beszélgettél szakemberrel a könyvedben is megjelenő komoly témákról, vagy azokkal kapcsolatban, amivel felkerestek téged, és esetleg nem érezted úgy, hogy megfelelő választ tudnál adni?
Nem kerestem fel pszichológust, vagy szakszerű segítséget, hogy „közvetítőként” segédkezet nyújthassak. Ha úgy éreztem, hogy nem tudok tanácsot adni, ebben az esetben megkérdeztem az illetőt, hogy hol lakik, megtudva a helyiség nevét kerestem megfelelő szakembert az interneten, és elmondtam neki, hogy hol tud segítséget kérni a problémájával kapcsolatban, mivel nem éreztem magamat alkalmasnak, hogy tanácsot adjak neki az adott témakörben.

Milyen visszajelzéseket kaptál az eddig megjelent két könyvedről?
A Fogadj el! esetében a legelső kritika, amit olvastam egy eléggé negatív hangvételű vélemény volt, viszont nagy örömömre utána jöttek pozitív vélemények is, de kellett egy kis idő, míg sikerült helyretennem magamban ezt az új helyzetet. Egy idő után olvasva a negatív kritikákat, a felsorolt hibákat, jól szórakoztam azon, hogy valójában, ezt és ezt nem így kellett volna megírnom, esetleg lehetett volna másképp is. Kezdetben nem gondoltam volna, hogy fogok tudni nevetni, mosolyogni a rosszalló kritikákon, de még ez is megvalósult, hiszen sokan szórakoztatóan fogalmazták meg kialakult véleményüket.

Kézzel, vagy géppel írsz? Esetleg vázlat alapján, vagy csak egyszerűen jön az ihlet?
Biztos vagyok benne, hogy senki sem díjazná, ha kézzel írnék, még én sem, mert olyan csúnyán írok, hogy nem tudnám elolvasni utána. Így számítógépen írok. Regényenként változó, hogy csinálok-e vázlatot, vagy, hogy mennyire haladok a történettel. Van, amikor megírom fejezetenként, hogy mi fog történni, aztán amikor elértem a kézirat feléig, valószínűleg minden borul, mert a szereplők döntik el, hogy mi lesz velük, ezért általában meg van az eleje, a közepe és a vége a könyvnek. A fejemben tudom, hogy hova akarok elérni, mit akarok átadni a történetben, ez alapján haladok, és rengeteget gondolkodok rajta, majd leülök és megírom. Nálam a „leülök és írom” módszer működik, ilyenkor szerencsére nem érzem azt, hogy nincs kedvem hozzá. Inkább idő kérdése.

Véleményed szerint melyik korosztály olvassa leginkább a könyveidet?
Ez elég vegyes. Szerintem leginkább az ifjúsági korosztály, mondjuk 14 és 30 év között, de szerencsére vannak idősebb olvasóim is, aminek kifejezetten örülök, mert ez is azt jelzi, amit írok, korosztálytól függetlenül élvezhető lehet. De nem tagadom, elsősorban a Young és New Adult korosztály a célcsoport, a könyveim főszereplői is ilyen korúak.

Kikkel olvastatod el a már elkészült kézirataidat?
Vannak előolvasóim, elküldöm pár barátnak átnézésre, véleményezésre, akik a megjelenés előtt elolvassák a kéziratot. Például amikor Hédi előolvasta az új kéziratomat, akkor ő sokat segített a főszereplőm karakterének a csiszolásán, akárcsak Deszy. Hálával tartozom az író ismerősöknek is, amiért előolvassák és/vagy bétázzák is a kézirataimat. Róbert Katalinról és Kae Westáról van szó. Fontosak az előolvasóim, és úgy gondolom, hogy nagy szükségem is van rájuk. Hálás vagyok, amiért időt szánnak rám.

A Túl szép az LMBT kategóriába sorolható, mennyire volt nehéz megírnod, mennyire nehéz írni erről a témáról?
LMBT témáról nagyon könnyű számomra az írás, pláne mert a Túl szép „kirobbant” belőlem. Volt olyan hétvége, hogy írtam belőle körülbelül 60 oldalt. Vannak olyan jelenetei, amiket könnyebben írtam meg, amiket a legtöbbet javítottam, mert egy döbbenetes, másfél éves folyamat volt, mielőtt megjelent volna. Imádtam írni a Túl szépet!

Mit gondolsz, egyedülállót alkottál, vagy van kortársad a magyar irodalomban, aki ugyanezt a témát felhasználva írta a könyvét?
Nehéz erről úgy beszélni, hogy az ember ne tűnjön nagyképűnek. Ezért inkább azt mondom, hogy én se Magyarországon, se külföldön nem találkoztam olyan könyvvel, ami arról szól, hogy egy túlsúlyos fiú összejön egy helyes fiúval, és a helyes fiút nem zavarja, hogy a párja túlsúlyos. Igazából, ebből a szempontból egyedülálló, hogy ezzel a problémával foglalkozik a regény, és eleve, azt tekintve, hogy a romantikus regények általában arról szólnak, hogy találkozik két személy, belátják, hogy milyen szépek, és akkor egymásba szeretnek. Ez a regény egy picit más, Márk meglátja Olivért, és tudja, hogy milyen szép, pontosan ezért rá se mer nézni, túl szépnek látja Olivért. Olivér pedig nem lát semmit Márkban, de aztán megismeri, rájön mennyire kedves, ártatlan és imádnivaló a srác, és úgy alakul ki a kapcsolatuk. Szerintem ez ebből a szempontból egyedülálló, hogy nem a külső számít, csak a belső.

Melyik a kedvenc könyved a saját témádban, kategóriádban?
Young Adultból nem tudok csak egyet kiemelni. LMBT-ből Róbert Katalintól a Szívből, színből igazán című könyve a kedvencem, az egy nagyon jó regény, én imádom. Ez az a könyv a Harry Potter után, amit a legtöbbször elolvastam

Kedvenc műfajod?
Egyértelműen a disztópia. Ha látom egy disztópikus könyv fülszövegét, azon gondolkozom a legkevesebbet, hogy elolvassam-e.

Mennyire más egy blog bejegyzést, és mennyire más egy könyvet megírni?
Abszolút más. Egy blogposztnál nincsenek bennem gátlások, mert már rutinosan nekiülök és megírom, amit szeretnék, kétszer átolvasom publikálás előtt és kész. Egy könyvnél természetesen máshogy zajlik a folyamat, a regény megírása után sokszor hónapokon keresztül csiszolom a szöveget, javítgatom, szépítgetem, így természetesen a kettőt nem is nagyon lehet összehasonlítani.

Blogod olvasói, hogy fogadták a könyveket?
Úgy érzem, hogy szerették, és van ezzel kapcsolatban egy történetem, amit imádok. Van egy srác, aki régebben csak sorozatokat nézett, és ismerte az oldalamat, szerette, emiatt pedig úgy döntött, hogy esélyt ad a Fogadj el!-nek, és olyannyira bejött neki, no meg az olvasás is, hogy azóta alig néz sorozatot, sokkal inkább csak olvas. Erre annyira büszke vagyok, hogy úgymond olvasóvá tettem. Tehát szerintem jól fogadták, van, akinek tetszett, van, akinek nem, de szerintem örülnek neki, hogy ez is van. Legalábbis úgy érzem.

Mi változott az életedben mióta megírtad a könyveket?
Rengeteg minden változott. Például kaptam egy új állást, egy kiadónál dolgozom marketingesként, és ez a munka feje tetejére állított mindent, nagyon szeretem. Ezen kívül, ami változás az az, hogy jobban beosztom az időmet.

Hogyan, hol látod magad öt év múlva?
Legfőbb tervem az, hogy öt év múlva már ne lakjak vidéken, mert szeretnék elköltözni a fővárosba, már régóta, de igazából ugyanott látom magam, mint most, maximum szeretnék előrébb lépni szakmai téren. De egyébként nem sok mindent változtatnék ahhoz képest, mint ami most van. Ugyanúgy szeretnék írni, és a mostani munkáimat végezni.

Készülsz-e könyvsorozattal, vagy valami olyan történettel, ami picit a földtől elrugaszkodottabb?
A témát szeretem olvasni, de írni nem tudnék róla. Egy fantasy, egy disztópia íráshoz más típusú gondolkodás és mentalitás kell, mint az enyém, más dolgokat kell fontosnak tartani az életben, és teljesen más habitusú írót kíván, mint azok a történetek, amiket én írok.
Viszont könyvsorozattal készülök, a Túl szépnek tervezem a folytatását. A 2. részben Márk és Olivér legjobb barátainak, Vikinek és Botondnak a kapcsolatáról lesz szó, és talán lesz egy harmadik kötet is, ha szeretnék az olvasók.

Köszönöm a válaszokat!

Az interjú a Prológus oldalán is megtalálható! :)

RÁCZ-STEFÁN TIBOR - FOGADJ EL!

Már nagyon régóta tervezem, – pontosabban a megjelenés óta – hogy elolvasom Tibi könyvét. A fülszöveg felkeltette az érdeklődésemet, és amúgy is próbálok minél több magyar művel megismerkedni. Habár jobban preferálom a külföldi írók könyveit, szerencsémre eddig sikerült nagyon jól választanom, amikor hazai író regényét olvastam. Egy-két „gyöngyszem” kivételével mind nagyon tetszett. A Fogadj el! is ebbe a kategóriába tartozik. Miután beindult a történet, teljesen levett a lábamról, és sokkolt.

Hiszel magadban?
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid.
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete.
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja.
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább.
Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

A műnek két fő szereplője van: Petra és Dávid. Két nézőpontból követhetjük végig a Szép Remények Gimnáziumban történt eseményeket.

Petra.

Petra a maga módján egy erős karakter, mégis számomra kevésbé volt szimpatikus, mint Dávid. Azt vettem észre a lánynál, hogy picit hasonlít a helyzete, és a személyisége Jenny Humphreyéra a Gossip Girl című sorozatból. Míg Jenny Blairnél próbál bevágódni, addig Petra Barbaránál és a sleppjénél. Érdekes volt végigkövetni a történéseket, főleg úgy, hogy azért valamennyire „szakmai” szemmel néztem a dolgokat. Szociológus hallgatóként azt hiszem, nagyobb figyelmet fordítottam a könyvben megjelenő deviáns viselkedésre és a társadalmi problémákra, amiket nagyon is realisztikusan ábrázolt Tibi.

Komoly bajokat vet fel a mű, és próbál is foglalkozni velük, de néhol azért hiányérzetem volt. Felmerül a gyermekpornográfia, és a vele járó traumák feldolgozásának nehézsége, de ezen felül annyira nem boncolgatja a témát az író. Megtudjuk, hogy viszonyulnak a dologhoz a falusiak, Petra édesanyja, illetve az iskolatársak viselkedését is végigkövethetjük, azonban ettől többet lényegében nem tudunk meg. A lány elkezd magába fordulni, és hiába keresi az élet értelmét, nem találja. Ennek, valamint a kirekesztettség, a magány, és a további lelki sérelmek hatására kezdi egyre jobban elfelejteni, hogy igenis van miért élnie, és hogy a történtek ellenére ott van neki Dávid, aki kitart mellette, és próbálja átsegíteni Petrát élete egyik legnehezebb időszakán.

Ugyan ez volt a problémám a szegények-gazdagok közötti különbségek bemutatásánál is. Nem éreztem kidolgozottnak, pedig végig jelen van a történetben, pont úgy, mint a való életben. Nap mint nap szembesülhetünk vele az utcán közlekedve, és igazából pont ez a szép benne, hogy általában a való életben is elmegyünk az ilyesfajta a problémák mellett, ettől valósághű a történet.

Szintén mindennapos probléma az iskolai kiközösítés, bántalmazás, amikor egyes diákok lelki terrorban élnek a saját diáktársaiknak köszönhetően. Viszont! Ennél a témánál is csak karcolgatta a felszínt az író. Számomra ez nagyon zavaró volt, főleg az elején, amikor egy picit még untam is a könyvet.

Igazából, ezek voltak a legnagyobb problémáim olvasás közben, de a végére a sokkhatásnak, és a drámának köszönhetően teljesen elfelejtettem mindent. Olyan szinten meglepődtem, hogy azt leírni is nehéz. Tibi, nagyon örülnék neki, ha a jövőben krimi témában is olvashatnék tőled, mert valami eszméletlen jó lett a végkifejlet!

Egyik pillanatban még azon bosszankodtam, hogy nem történik semmi izgalmas, a másikban pedig hirtelen minden a feje tetejére állt, és tátott szájjal olvastam. Az utolsó száz oldalon nincs megállás, végigizgultam a történéseket a szereplőkkel együtt, és szorítottam a kedvenceimnek. Na, meg persze szurkoltam, hogy a számomra nem szimpatikus karakterek ne ússzák meg szárazon. Nem akartam a happy endet, mert úgy túl szép, és mesébe illő lett volna a történet, amit ennél a könyvnél nem tudtam volna elfogadni.

Dávid.

A másik főszereplőről még nem tettem említést. Dávid, Petrával ellentétben, az első pillanattól kezdve nagy kedvencem volt. Annyira komplex, összetett karakter, hogy öröm volt a gondolatait olvasni. Folyamatosan küszködött saját magával, az érzéseivel, és ez picit furán fog hangzani, de pont ez tetszett benne. Az, hogy nehezen fogadta el magát, és vágyakozott a szeretet után, hiába gondolta úgy, hogy nem sok esélye van rá. Szurkoltam neki, hogy sikerüljön elfogadnia azt az életet, identitást, és sorsot, amit neki szántak . Pontosan ezért örülök annak, hogy ha másnak nem is, de számára viszonylag boldog véget szánt Tibi. Megérdemelte, mert rengeteg dolgon ment keresztül, pont úgy, mint Petra, aki elég rosszul járt.

Dávid esetében is érződött az író különféle sorozatok iránti rajongása, főként egy bizonyos Gossip Girl nevezetűé, ami persze nem baj, csak kicsit zavart, hogy egy idő után a sorozat szereplői jelentek meg a fejemben. Úgy érzem, hogy elhappolták előlem annak az esélyét, hogy saját magam képzeljem el, hogy nézhetnek ki a szereplők, és mit tennének egy adott szituációban.

A mellékszereplők közül végig Ákos és a barátnője voltak a legnormálisabbak, legszerethetőbbek. A maguk módján, de legalább megpróbálták megvédeni, segíteni Petrát. Igaz, hogy idő kellett ahhoz, hogy rájöjjenek a viselkedésük, magatartásuk helytelenségére, de egyedül ők realizálták Dávidon kívül, hogy valami nagyon nincs rendben azzal, ahogy az osztály többi tagja, és a tanárok Petrával bánnak.  Ezzel pedig elnyerték a szememben a legszerethetőbb mellékszereplők, és a legcukibb szerelmespár címet a Fogadj el! esetében.

Aztán ott volt még Áron, aki számomra egy igazi péklapát karakter. Legszívesebben fejen vágtam volna párszor, hogy térjen már észhez! Értem én, hogy kereste a maga útját, próbált elfogadóbb lenni. Azt is megértem, hogy vannak az életben egyes befolyásoló tényezők, amik a viselkedését előidézték, de könyörgöm, miért kell megkeseríteni más életét, csak azért, mert a sajátod nem fenékig tejföl? Nem egyszer felidegesített a viselkedésével, és jó párszor eljutottam addig a pontig, hogy abba kellett hagynom az olvasást, mert úgy felhúztam magam idegileg.

Bálintról és Barbaráról nem kívánok nyilatkozni, mert ők még jobban feldühítettek, mint Áron. Egymásnak valók, mind a ketten ugyanolyan rosszak és felszínesek, csak a saját érdeküket nézték, az már nem foglalkoztatta őket, hogy kin gázolnak át, és hogy ez mivel jár együtt.

Örülök annak, hogy megismerkedtem ezzel a könyvvel, kár lett volna kihagynom. Ha egy olyan történetre vágytok, ami nagyot üt, és maradandó nyomokat hagy bennetek, akkor a Fogadj el! a ti könyvetek. Felzaklat, és rávilágít arra, hogy milyen kegyetlen dolgok sülhetnek ki az elutasításból és megszégyenítésből.

Összegzés

• Értékelés: 4/5

Az író másik könyvét, a Túl szépet előbb olvastam, és szerintem érezhető, hogy ez az első könyve Tibinek. A fogalmazással néhol voltak problémáim, ez pedig a rengeteg káromkodással karöltve rontott az olvasási élményen. Az elején picit unalmasnak tartottam azt, hogy nem történik semmi, csak úgy vannak a szereplők. Volt időm a saját dolgaimon gondolkodni, sőt egészen sokszor el is kalandoztam olvasás közben, de egy idő után nem tudtam letenni a könyvet. Nagyon izgalmassá vált, folyamatosan történt valami, hihetetlenül pörögtek az események, én pedig a fejem kapkodtam, hogy mi történik.

• Borító: 5/5

Tökéletesen illik a könyvhöz. A cím mögött lévő fekete szalag pont eltakarja Petra és Dávid száját, ezzel is kifejezve, hogy néha nem minden az, aminek látszik, és hiába tűnünk kívülről boldognak, megeshet, hogy vannak dolgok, amiket nem mondunk, nem mondhatunk el.

• Szereplők: 4/5

A két főszereplő közül Dávid a szimpatikusabb számomra. Véleményem szerint ő a legerősebb, legkidolgozottabb karakter az egész könyvben. Petrát inkább sajnáltam, mint szerettem. Nem tudtam megérteni, hogy miért kellett titkolóznia, hogy miért nem volt képes elfogadnia a saját anyagi helyzetét. Áron azok közé a szereplők közé tartozik, akiknél nem tudom eldönteni, hogy hányadán állunk. Nagyon csúnyán viselkedett Dáviddal többször is.

A bejegyzés a Prológus oldalán is megtalálható! :)

RÁCZ-STEFÁN TIBOR KARÁCSONYI MINI INTERJÚ (INTERJÚ #1.)

Karácsony közeledtével egy különleges, kifejezetten az ünnepre hangolódó interjúval készültünk nektek. Rácz-Stefán Tibor, a Fogadj el! és a Túl szép írója válaszolt a karácsonyhoz kapcsolódó kérdéseinkre:

Van-e kedvenc karácsonyi történeted, könyved?
Igen, Richard Paul Evans írta, és Hol lehet Noel? a címe. Már nem emlékszem rá pontosan, hogy miről is szól, mert rég olvastam, csak az érzések maradtak meg bennem, hogy mennyire szerettem és mennyire jól esett akkor. Az írónak van két másik karácsonyi története is, a Karácsonyi doboz és a Kegyelem, mindkettőt nagyon szeretem, ideje lenne újraolvasni őket.

Van bármiféle családi hagyományotok, ami nélkül nem karácsony a karácsony?
Már több, mint 10 éve nálunk karácsonyozunk otthon, és én vagyok az, aki elkészíti a karácsonyi ebédet. Azt hiszem, először 12 évesen állítottam össze egy karácsonyi komplett fogást. Emlékszem, akkor mennyire büszke voltam magamra, hogy mindent egyedül megcsináltam, és még finomabb is lett, mint anyáé. Az egész család nagyon örült neki, így ez a hagyomány azóta is megmaradt. Miután megesszük a vacsorát, megyünk ajándékot bontani. Semmi különleges szokás, mindössze annyi, amennyi a legtöbb családnál is jelen van.

Ki díszíti fel nálatok a fát?
Általában én szoktam, de már annyira unom, hogy az hihetetlen. Elegem lett a fadíszítésből. Régen még azt gondoltam, „jaj de szép”, fontos volt számomra a díszítésnél például az egyensúly. Tavaly ezzel szemben megpróbálkoztam azzal, hogy mi történne akkor, ha csak fognám a cuccokat és szó szerint rádobálnám a fára, ahogy az magától jön. Ami rajta maradt az fennmaradt, ami nem, azt felszedtem és dobtam újra. Ezután pedig a végén megmaradtakat egyenként felraktam a fára. Elég szép lett a végeredmény, picit eklektikus volt, de nekem tetszett. Bár az égőt nem lehetett dobálni, mert az mégiscsak égő.

Mi a kedvenc karácsonyi ételed, vagy édességed?
Karácsonykor nem hagyományosan étkezünk, mert ilyenkor általában töltött káposztát, és hasonló ételeket szokás enni, nekem viszont édesanyám szlovák származású, így mi a karácsonyi ételekben a szlovák hagyományokat követjük. Tehát nálunk mindig franciasaláta és krumplisaláta van, hozzá illő hússal, vagy knédli káposztával és sült hússal. Karácsonyi ebédnél együnk olyat, amit szeretünk!

Melyik a kedvenc ünneped?
Határozottan a karácsony!

És miért éppen a karácsony?
Mert a többi ünnepet nem szeretem. Nő napra azt tudom mondani, hogy arra még szükség van, de a többivel nem tudok egyetérteni, egyik sem érint meg túlságosan. Nem tudom, hogy mennyire mondható a szülinapom ünnepnek, de én nem így tekintek rá. Ugyanolyan nap, mint az összes többi. Régen, gyerekkoromban még számoltam a napokat és hittem, hogy minden nagyon szép lesz, de mára már ez is elmúlt. Most már ugyanúgy kell csinálnom a kötelességeimet, mint bármelyik másik napon. Minden nap ajándék és megpróbálok így élni.
Egyébként még a karácsonyban azt szeretem, hogy valóban a szeretet ünnepe, és mindig az is marad, akárki akármit mond. Az, hogy a család évente egyszer biztosan összeül, és kibeszéljük az évet, megvacsorázunk, és együtt töltünk több órát is egyhuzamban, ez szerintem csodálatos, és ilyen alkalom évközben nem igazán szokott lenni. Ez az ünnep tényleg a szeretetről szól, míg a többi nem, és én éppen ezért szeretem.

Tervezel karácsonykor játszódó novellát írni?
Nem, viszont a Túl szépben körülbelül 3-4 fejezet is karácsonykor játszódik. Az egyikben például karácsonyi vacsora is szerepel.

Köszönöm a válaszokat!

Hamarosan többet is megtudhattok az íróról, Rácz-Stefán Tiborról, és könyveiről, egy különleges Prológus projektnek köszönhetően.

A bejegyzés a Prológus weboldalán is megtalálható! :)

COVER REVEAL #4.: RÁCZ-STEFÁN TIBOR - TÚL SZÉP

Sziasztok!
Remélem még nem unjátok a borítóleleplezéseket, ugyanis ma egy újabbra kerül sor. Ma is magyar író könyvének a borítóját leplezzük le bloggertársaimmal közösen, mégpedig Rácz-Stefán Tiborét. 
Nekem nagyon tetszik a borító, bízom benne, hogy a Ti tetszéseteket is elnyeri majd, és hogy felkeltik a részletek a kíváncsiságotokat :)
Lássuk a borítót, és az extra részleteket.

Rácz-Stefán Tiborról már a Fogadj el! című regényével bebizonyosodott, hogy nem fél hozzányúlni a rizikósabb témákhoz. Ez a Túl szép esetében sincs másként, ám ezúttal egy románc kerül a középpontba! Vajon az ellentétek tényleg vonzzák egymást? Hogyan alakul a túlsúlyos Márk, és a volt profi sportoló Olivér kapcsolata?

Az első magyar Rubin pöttyös, az első Rubin pöttyös férfi szerző tollából és az első LMBT Rubin pöttyös! Kell ennél több bizonyíték, hogy különleges történet vár az olvasókra?

Fülszöveg:

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.

Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?

Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.

Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?

Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?

A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Kötéstípus: kartonált

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

ISBN: 9789633994139

Várható megjelenés: 2015. ősz

>>> Jegyezd elő már most! <<<

>>> Tedd a várólistádra! <<<

A szerzőről:

Rácz-Stefán Tibor 1988-ban született, foglalkozása szerint marketing asszisztens. Első regénye "Fogadj el!" címmel 2014-ben látott napvilágot a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A könyv többek között az iskolai terror és a közösségi média veszélyeire kívánja felhívni a figyelmet. 2015-ben gazdagítja a Rubin Pöttyös könyveket második műve, a Túl szép, amiben két fiú szerelmének a történetét meséli el.

A szerző szabadidejében rengeteget olvas és szereti a sorozatokat is, amikről szívesen értekezik a blogján.

Elérhetőségek:

Szerzői weboldal

Facebook

Instagram

Könyvmolyképző Márkabolt

Most pedig egy kis extraként, képek formájában megosztok veletek pár idézetet, enjoy it! ;)

Várom a véleményeiteket, további szép estét! Üdv: