KERSTIN GIER: SILBER - AZ ÁLMOK MÁSODIK KÖNYVE (SILBER #2.)

Hello Molycik!

Pár napja értékeltem Az álmok első könyvét, amit egyszerűen imádtam, ma pedig a másodikon a sor. Egyébként a könyvet a Prológus Anglia körül forgó hetére értékelem, pöppet megkésve, ahogy szoktam. Én és a határidők mai szösszenete...

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 340
Megrendelem
A könyvet köszönöm szépen
a kiadónak!

Fülszöveg:

A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából.

Liv meg van rökönyödve: Secrecy ismeri a legféltettebb titkait! De hogyan tudhatta meg? És mit rejteget előle Henry? Vajon miféle sötét alak garázdálkodik éjjelente az álomvilág végtelen folyosóin? És miért kezdett el Liv húga, Mia hirtelen alva járni?

A rémálmok, a rejtélyes találkozások és a vad üldözés nem épp a pihentető alvás velejárói, ráadásul Livnek napközben is meg kell küzdenie egy újdonsült patchwork család minden problémájával, beleértve az intrikus nagymamát is.

„Kerstin Giernek sikerült összehoznia egy izgalmas és vidám második kötetet, ami ismét elvarázsol bennünket, és elképesztő kalandokat tartogat a főhős számára.” – Christine Härle hr-online

„Lendületes, izgalmas, szórakoztató.” – Südwest Presse

---

Spoiler veszély előfordulhat, ha nem olvastad még az első kötetet, de szeretnéd vagy fogod, akkor még most távozhatsz, én szóltam! :D

A Silber első kötete számomra a szerelem első olvasásra könyv tipikus esete volt. Ha érdekelne az értékelésem róla, itt megtalálod. Éppen ezért gondoltam, hogy a másodikat is legalább ugyanannyira fogom imádni, mert mit ronthatna el egy ilyen cuki történeten az írónő. Ő nem sokat, na de a fordítás és a szerkesztés is sokat nyom a latba. De erről majd egy kicsit később.

A történet ott kezdődik, hogy a téli szünetnek már vége van, Liv és Mia pedig hazaérkeznek az apjukkal töltött síelésből. Persze ez így unalmas lenne és hiába van Anabel diliházban, ettől még vannak problémák. Henry és Liv között sem stimmel minden, kezd eltűnni a rózsaszín felhő, helyét pedig átvenni a kétely köde, felbukkan az angyalka mellett a kisördög is, hogy igazítson egy kicsit a szerelmi szálon. Mia elkezd alva járni, Arthur se tud nyugodtan ülni a fenekén, hiszen élete szerelme nem százas, és hát ezt elég nehezen emészti meg a drága. Florence, ő meg.... hát, Florence. Szerintem ez éppen eleget elmond, ő sem könnyíti meg Liv dolgát, ami azt illeti. Zajlik az élet, ami ráadásul kihívásokkal teli.

– Csinos a szerkód, Liv Silber. 

Anélkül is tudtam, hogy mit viselek, hogy végignéztem volna magamon: ugyanazt, amit ebben a pillanatban a valóságban is viseltem: egy kék pöttyös, bő pizsamanadrágot és Grayson egy régi pólóját, amit a kiselejtezett ruhák közül mentettem meg, mert viccesnek találtam a rózsaszín tüllszoknyában táncoló pandamacit. Alatta ez állt: „Tele a tütüm”.

Szerintem kicsit nehezen indult el az egész történet, pont mint, amikor a buszon zötykölődsz hazafelé a mogyorós csoki úton, aztán végül hazaérsz és minden szép és jó, de jelen esetben kellett egy olyan jó 50 oldal mire ez megtörtént, utána már újra magaménak éreztem az első kötetbéli hangulatot és sikeresen ráhangolódtam a történetre is. Mia alvajárós szála volt számomra a legérdekesebb, pláne úgy, hogy a röhejes nevű démonról nem tudtunk meg valami túl sokat, sőt szinte semmi nem derült ki az előző kötet óta, amit kicsit bánok is, azt hittem majd ebben a kötetben jobban kibontakozik ez a cselekményszál, de nem. Így kicsit második kötet szindrómás volt számomra ez a rész, de még így is élveztem az olvasását. Humor szinten szerencsére változatlan maradt a helyzet.

– Tehát az ADB-t nem ismeri? – ismételte meg Mr. Bridgewater és aggódva nézett a kollégáira. – Na, gondolja csak át még egyszer nyugodtan… vajon mit jelenthet? 

Aszott, dilis Bridgewater. Aranyhörcsögök diszkriminálják a banánokat. Agresszív, degenerált Bizsga… 

Grayson felsóhajtott. 

– Tényleg nem tudom. – Majd csüggedten hozzátette: – Mit jelent? 

(…) 

Anti-Diétás-Bélszín – ennél jobb megoldást nem tudott volna produkálni Grayson tudatalattija?

A szereplők közül még mindig Grayson a kedvencem. Olyan szinten cuki, hogy az már ahwww. Ami pedig a legfurább az egészben, hogy tökéletesen el tudom képzelni Livvel, pedig Henryvel sincs bajom, de hadd álmodozzon és visítozzon a bennem élő fangirl. Persze tudom, hogy úgyis Henryvel köt ki végül, akit mint már említettem, szintén nagyon bírok, mert vele is nagyon cuki, de Graysonnal is az lenne. Imádtam minden jelenetét és azt is, ahogy segített Livnek, na meg, hogy végre megjött az esze és búcsút intett Emilynek, akit Mrs. Snuggles módra fejeznék le. 

– Tényleg a végtelen jelét ajándékoztad Emilynek? 

Grayson arcáról lehervadt a mosoly. 

– Úgy értem… tudod te, milyen sokáig tart a végtelen? – kérdeztem. – Tovább, mint egy egész élet.

Liv és Mia még mindig nagyon szimpatikus számomra, talpraesett főhősök - ezen nem sok változott az első kötet óta -, mellé pedig szórakoztatóak az ügyetlenségükkel és igazán életrevalóak, mindig feltalálják magukat. Főleg, ha a Bokkert vagy Florencet kell bosszantani. Felnőttek közül pedig változatlanul Lottie és Charles párosa a kedvencem. 

Az álmok olyanok, mint a gondolatok, szabadok, és senki sem kémkedhet utánuk.

Rátérve a korábban már említett szerkesztés és fordítás kettősére: voltak problémáim. Konkrétan olyan volt mintha, először is az írónő hülyének nézné az olvasóit a rengeteg lábjegyzettel. Fogalmam nincs, hogy az eredetiben is így van-e ez, de rohadtul idegesítő volt. Köszönöm szépen, de egy jó 5-6 oldal után nem szükséges kiemelni, hogy, amit fentebb említettek az az első kötetben történt. Elolvastam, tisztában vagyok a történtekkel, ennyire még én sem vagyok Szenilla, pedig a memóriámmal tényleg nem állunk közeli kapcsolatban, szeretnek az emlékeim elrejtőzni előlem, hogy csak hetekkel később emlékezzek rá újból, amikor már nem kell. Másodszor pedig olyan volt, mintha fordítót cseréltek volna az első kötet vége óta, pedig nem. A munkahelyemen sokszor kell fordítanom és ott általában az van, hogy elküldik nekünk a német eredeti szöveget, amit már valaki angolra fordított, így tehát megkapjuk a német szöveget és az angol fordítást, amiből én készítek egy magyar változatot, na pont ilyen feelingje volt a könyvnek is. Mintha elvesztek volna lényeges dolgok, kicsit kusza volt, meg sokszor benne maradtak angol kifejezések, mintha elfelejtette volna a fordító, hogy az ott létezik a mondatban vagy mintha nem tudta volna mit jelent, ezért szándékosan átugrotta, de nem vette ki a szövegből, inkább benne hagyta. Szóval ezek így együtt elég zavaróak voltak és engem kegyetlenül felhúztak. A lábjegyzetek és a zárójeles mondatok (igen, abból is volt oldalanként legalább egy) csak kizökkentettek olvasás közben és bántották a szemem, mintha egy megszerkesztetlen könyvet kaptam volna kézhez. Nem szeretem az ilyet. Ami még szintén zavart, hogy értem én, hogy nehéz nyelv a magyar, de a szóismétlésekre kicsit jobban lehetett volna figyelni. Ezekkel ki lehet kergetni a világból. 

Összességében nagyon szerettem Az álmok második könyvét is. Olvasás közben mindig egy kicsit olyan érzésem volt, mintha leültem volna a TV elé egy romcsi sitcomot megnézni és jót szórakozni egy kis popcorn társaságában. Az már biztos, hogy a harmadik kötetre is hamarosan sort fogok keríteni, mert tudnom kell miben sántikál Arthur és Anabel, na meg, hogy mi van a démonkával és, hogy kit rejt a Secrecy álnév.

---

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc jelenet: amikor Grayson megplasztikázta Arthur orrát
Kedvenc szereplő: Liv, Grayson, Henry, Mia

Holnaptól megszállnak minket a diktátorok a Prológus oldalán, ahol ezúttal projektfőnök is vagyok, szóval hamarosan újra jelentkezem. 
Addig is üdv,

KERSTIN GIER: SILBER - AZ ÁLMOK ELSŐ KÖNYVE (SILBER #1.)

Hello Molycik!

A várólistám végeláthatatlan. Folyamatosan bővül, nap mint nap csatlakoznak lázadók a forradalomhoz, aminek a célja az, hogy soha ne kerüljön még csak a megszűnés közelébe se a tbr listám. Ez van. A Silber is egy régóta a polcon csücsülő lázadó, akit most leigáztam... vagy inkább a könyv engem? Az biztos, hogy levett a lábamról. IMÁDTAM!

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 326
Megrendelem

Fülszöveg:

Ez ​vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

„Egy lányregény, amit akár 35 évesen is élvezhetünk. És akinél túl gyorsan elrepült ez a négyszáz oldal, annak üzenem: két további kötet van előkészületben.” – Karin Wehrheim, SWRI

„Vicces, izgalmas és romantikus… mi mást akarhat egy nő?!” – Anja S.

---

Egy újabb könyv, amit RavenS-nek köszönhetek, egy újabb történet, amibe ő rángatott bele. Nem is tudom mi lenne velem az ajánlásai nélkül. Kicsit komolyabbra fordítva a szót, tényleg azért kezdtem bele a történetbe, mert annyit áradozott róla a drága, hogy milyen cuki és mennyire jó, meg még korábban, hogy olvassak Rubinvöröst, de ha azt nem akkor legalább Silbert. Így esett utóbbira a választásom, na meg mert már több, mint egy éve a polcomon csücsült, magányosan. Azt meg, hogy miért csücsült a polcomon, már gondolom úgyis tudjátok (borítómániás énem összefutott egy kihagyhatatlan KMK adventi naptáras akcióval, több se kellett, jött mellé más is természetesen).

A történetről sokat nem tudtam, amikor először kezembe fogtam a könyvet, csak annyit, hogy YA, romantikus és inkább a tizenéves korosztályt célozza meg, ami ugyan én nem vagyok, de hol és mikor érdekelt ez engem utoljára? Picit féltem is ez miatt, hogy lehet, hogy nem fog tetszeni,  hogy nem fogom élvezni, hogy bugyuta lesz, amitől a hajszálaimat egyesével akarom majd kitépkedni, de az első pár oldal után minden kételyem elpárolgott, a Silber igenis egy nekem való könyv volt. Halál cuki, kegyetlenül vicces és semmi nehezen emészthető komolyságot nem tartalmazott, így szuperül elvoltam olvasás közben és nagyon hamar elrepült az a 300+ oldal. Kikapcsolódásnak purrfect, csak ajánlani tudom mindenki számára, kortól, nemtől függetlenül. 

– Hallod? – fordultam Grayson felé. – Az én anyukámnak a te barátaid nem tudnak elég veszélyesek lenni. Még akkor sem, ha éjjel a temetőben fekete misét tartanak.

Az egész sztori azzal kezdődik, hogy Liv, a húga és anyukája megint költöznek. Egész életükben ingáztak országok között, mindig más iskolába kellett járniuk a lányoknak, ám ezúttal minden más lesz, ugyanis anyuci bepasizott és egészen Angliáig repülnek, hogy remélhetőleg végleg lehorgonyozzanak. A szokásos körforgás veszi kezdetét: új iskola, új város, új helyek, új emberek, sőt kapásból egy egész családot kapnak a lányok Florence, Grayson és Ernest személyében. Szóval a szokásos, nem túl bonyolult, kissé klisés, mégis szórakoztató történet az alapja a Silbernek, egy kis extra csavarral feldobva, ami az álmok köré épül. Többet erről nem is árulnék el, mert olvasás közben akarva-akaratlanul is rájön az ember, lévén, mint már említettem nem kell zseninek lenni a könyv megértéséhez. Egyszerű, mégis nagyszerű.

– Igazán nagyon aranyos – mondtam. – Te is nagyon aranyos vagy – mondta Henry az arcomat fürkészve. – Néha fel sem tudom fogni, milyen aranyos. A szívem gyorsabban kezdett verni. És nem igazán egyenletesen. – Már amikor először megláttalak, a repülőtéren a sajtoddal, akkor is aranyosnak találtalak.

A szereplők közül szinte mindenkit kedveltem. Pontosabban, akit kellett azt kedveltem, akit nem, azt nyilván nem. Ilyen ez a popszakma. Mégis Liv, Henry, Mia és Grayson volt az abszolút kedvencem. Liv szemszögén keresztül ismerjük meg a történetet, hála az E/1-es elbeszélésnek és azt kell mondjam kifejezetten élveztem. Liv szarkasztikus megjegyzései feldobták az egész könyvet, na meg a húgáé is. Teljesen normálisak, nem picsognak mindenen és nem megy át önsajnálatba az egész mű. 

A srácok pedig halál cukik voltak. Ennél a kötetnél még Henryt egy hangyányival jobban kedveltem, mint Graysont, de a folytatásban teljes mértékben elnyerte a szívem. Nagyon cukik és aranyosak, mellé kicsit szőkék és természetesen nagyon szexik. Már a könyv leírása szerint. Nekem szokásom magasról tenni arra, hogy melyik szereplő igazából, hogy is néz ki, Szenilla agyam elfelejti mire a könyv végére érek, így eshetett meg az az ACOMAF olvasása közben, hogy meglepődtem azon a tényen, hogy Tamlin szőke. Megesik az ilyen. Ugye? És ebben a pillanatban rájöttem, hogy elfelejtettem, mire is akartam ezzel kilyukadni, szóval el úszok és evezek ettől a bekezdéstől *Ússz és evezz, ússz és evezz* Egyébként, Henry engem teljesen Holly Smale Geek girl sorozatának Nick Hidakájára, Grayson pedig a Kennedy vezetéknevet viselő, geek névrokonára (Szívzűrterápia strébereknek) emlékeztetett.

– De anyának talán igaza van, és majd egyszer, ha eljön az igazi… – Akkor majd szépen megvárja, amíg leérettségizem! Oldalba bokszoltam Miát. – Biztosan Gertrude néni is mindig ezt mondta – próbáltam ráijeszteni. – És nézd meg, mi lett belőle!

Eddig még csak pozitívumokat említettem és ez amúgy marad szinte változatlan, de muszáj megemlítenem, hogy nem csak ebben a kötetben, hanem a másodikban is a fordítás és a szerkesztés az agyamra ment. Nem igazán értem, hogy mi értelme volt annak, hogy egyes angol szavak hűek maradtak eredeti formájukhoz, míg másokat lefordítottak, lásd: csatni, azaz chutney és dinner, ami maradt dinner. Why??? Sok értelmét nem láttam, inkább azt a hatást keltette, hogy a fordító magasról tett az egészre, benne hagyta, hátha nem veszi észre a szerkesztő és elsunnyoghatja, hogy mondjuk nem jutott eszébe ötletesebb, jobb megoldás. 

– Olivia? – kérdezte. – Legalább tíz Oliviát ismerek. A barátnőm macskáját is Oliviának hívják. – Te viszont az első Persephone vagy, akivel találkoztam. – Mivel ez egy olyan név, amit még a macskájának sem adna az ember. Persephone menet közben hátradobta a haját. – Nálunk a családban mindenki a görög mitológiából kapott nevet. A nővéremet Pandorának, a bátyámat pedig Priamosnak hívják. Szegények. De még mindig százszor jobb nevük van, mint Persephonénak. Mivel úgy sandított rám, mintha választ várna, gyorsan így szóltam: – És minden név P-vel kezdődik. Milyen öhm… praktikus! – Igen. Illik a vezetéknevünkhöz. Porter-Peregrin.

A stílust imádtam, gördülékeny volt és élvezetes és a világfelépítés is igazán a kedvemre való volt, bár még elég kezdetleges, bízom abban, hogy a harmadik kötet végére minden kis hézag be lesz tömve, a mogyoróscsoki út pedig befoltozva. Kicsit kevéskének éreztem, viszont, amit eddig láttam belőle, az tetszetős. 

Ha ajánlanom kellene a könyvet, akkor igazából kortól és nemtől függetlenül minden fiatalos lelkületű könyvmolynak ajánlanám, kikapcsolódásnak tökéletes. Vicces, cuki, könnyed és nem is egy féltégla.

---

Értékelés: 5/5
Kedvenc szereplő(k): Liv, Grayson, Mia
Kedvenc rész: az egész könyv :D

Remekül szórakoztam a könyv olvasása közben, úgyhogy hajrá, vágjatok bele ti is az álom kalandba Livvel és a srácokkal. Éljen a tudatos álmodás! :D

Üdv,

50 OLDALAS KIHÍVÁS - JANUÁRI WRAP-UP (WRAP-UP #8.)

Hello Molycik! 

Minden új év elején eltervezem, hogy miket szeretnék elolvasni mindenképp, aztán valahogy sosem jön össze, mert ha van egy kis időm, akkor olvasás helyett olyan baromságokkal töltöm el, amiknek semmi értelme és érdemlegeset nem is csinálok ilyenkor. Ezt az apró kis problémát kiküszöbölve kitűztem célul, hogy napi 50 oldalt minden nap elolvassak, egész évben. Annak érdekében, hogy tuti motiváljon a dolog, megkérdeztem a probloggereket is, hogy kinek van kedve csatlakozni, hiszen együtt nagyobb buli lenne a napi 50 oldal, plusz ott a motiváció, amikor írod be a kis táblába, hogy épp mivel haladtál, mennyit. Mivel ez az ötletem egy vizsgám után támadt így csak 2018. január 7-én vágtunk bele a nagy kihívásba, viszont azóta egész jól tartom magam!

A mai bejegyzésben tehát azokról a könyvekről lesz szó, amiket a kihívás keretében olvastam januárban, és ezentúl egyébként ilyen formában fogok jelentkezni a szokásos wrap-up posztokkal. 

Az év első hónapját elég sikeresnek érzem. Magamhoz képest egész hamar letudtam a vizsgáimat, kikászálódtam a lassan két éve tartó olvasási válságom legmélyebb bugyrából és már félig a felszínen vagyok, pihentem egy csomót és mellette olvastam, nem is keveset. A napi 50 oldal mindig megvolt, persze voltak mélypontok (például amikor a Kriminológia tankönyv volt a társam) és szárnyalások is. Összesen kilenc könyvet olvastam el, ami mondjuk magában foglalja a szakirodalmamat is, de hát az akkora falat volt, hogy muszáj beleszámolnom, illetve volt egy újraolvasásom is. Ezek mellett pedig még 5 másik könyvbe kezdtem bele/folytattam, azokat, amik az előző évről a nyakamon maradtak. 

Könyvek, amiket befejeztem: 

Amie Kaufman – Jay Kristoff: Illuminae

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs

Vivien Holloway: Vérvörös horizont

Borbíró Andrea – Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Lévay Miklós: Kriminológia

Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba

Kerstin Gier: Az álmok második könyve

Cassandra Clare: The Course of True Love (and First Dates)

Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: What to Buy the Shadowhunter Who Has Everything

Könyvek, amiket elkezdtem még valamikor januárban vagy előtte, de még nem fejeztem be vagy csak a napokban sikerült a végére érnem:

Morgan Rhodes: Rebel Spring

Leiner Laura: Ég veled

Philip Pullman: A borostyán látcső

V. E. Schwab: This Savage Song

Charlie N. Holmberg: The Plastic Magician

Az Illuminae-t január elsején fejeztem be és imádtam. Sajnálom, hogy még csak most jutottam el odáig, hogy ténylegesen végigolvassam ezt a remekművet. Szerintem egy könyvet sem olvastam még ilyen hosszú ideig. Egészen pontosan: 2017. augusztus 20., 15:50 -kor kezdtem és 2018. január 1., 21:08 perckor fejeztem be a moly.hu szerint. Na, ja, nem siettem el a dolgot.

Az Illuminae még kihíváson kívül ment, illetve a Puha boldog puffancs is, amit csak hirtelen lekaptam a polcról és egy körülbelül fél óra alatt végig is lapoztam. 

Az első könyv, amit már a napi 50 oldal miatt kezdtem el, az Morgan Rhodes Falling Kingdoms sorozatának második kötete volt, a Rebel Spring és, amivel egyébként nagyon szenvedtem, mert rohadt lassan indult be, olyan jó 300 oldal után mondtam azt, hogy na igen, már megéri olvasnom. Csak Magnus és a kíváncsiságom vitt előre, tudni akartam mégis mi sülhet ki abból a semmiből, amit már ezer éve olvasok. A válasz: még nagyobb semmi és még több vérengzés. 

Mivel a Rebel Spring nem bizonyult valami, hű de izgalmasnak, ezért gondoltam áttérek a könnyedebb, humorosabb oldalra és a legfrissebb Leiner Laura kötetet vettem a kezembe. Könnyed volt és elröhögcséltem rajta, de egy jó 150 oldal után letettem és azóta se folytattam, nem tudom, hogy valaha befejezem-e, pedig tényleg nem rossz, csak mehh. Nincs az az instant fangörcs, sem a szokásos kíváncsiság az Ég veled esetében, mint általában a LL könyveknél meg szokott lenni. 

Mindenképpen valami olyan könyvet akartam választani az eddigi mellnyúlások után, amiről tudom, hogy tetszeni fog, mellé pedig rövid, így esett a választásom a Vérvörös horizontra. Nem csalódtam Wee-ben és az előbb emlegetett instant fangörcs abban a pillanatban rám talált, hogy Nick nevét megláttam. Imádtam Becky és Nick első találkáját, bepillantani a dolgok hátterébe és megismerni a történetük kezdetét, míg a másik novella, amelynek Juniper volt a főszereplője, annyira nem jött be, de csak, mert nem szeretem magát a karaktert.

Nagyban hozzájárultak a projektjeink is a napi adag teljesítéséhez. A Mikrofonpróbát, a Mindörökké várni novelláskötetet és a Silber második részét is főként ezért vettem kézbe, ilyen hamar. A novellás kötetről már írtam, a Mikrofonpróbáról és a Silberről pedig nagyon hamarosan fogok. Silber azonnal kedvenc lett, bár a szerkesztése az agyamra ment, a Mikrofonpróba pedig pozitív meglepetés volt számomra, ugyanis anno a béta verziót olvastam és hatalmasat fejlődött azóta a regény. 

Ha még nem lett volna elég az időre olvasásból, derült égből villámcsapásként ért, amikor a NetGalley-től jött az üzenet, hogy cukik és elolvashatom jóval a megjelenés előtt Charlie N. Holmberg Papírmágus trilógiájának spin-off kötetét. Kemény 21 oldalt elolvastam belőle és már most imádom, de még kicsit várnia kell, hogy végre igazán belemélyedjek a plasztikmágiába (műanyag mágia?dunnó). 

Az utolsó vizsgám január 18-án volt, úgyhogy egészen addig a Kriminológia tankönyv volt hű társam és védelmezőm a féltégla méretével és súlyával. Nem mondanám, hogy élveztem újra átnyálazni mint az 1100+ oldalát, nem tartozik a legjobb olvasási élményeim közé. De miután letudtam máris jobb kedvem volt és örömmel segítettem RavenS pajtimnak a Calderon 2.-ből vicces részleteket keresgélni, aminek az lett a vége, hogy olyan jó 150-200 oldal lecsúszott belőle, hupszi. 

Tavaly A Por könyve megjelenésének örömére elkezdtem újraolvasni Az Úr sötét anyagai trilógiát, viszont azóta sem fejeztem be. Nagyon lassan haladok A borostyán látcsővel és nem tudom miért, hiszen imádom, de nem megy. Nem akarom, hogy véget érjen, hiába van ott A Por könyve, nem akarok elszakadni a szereplőktől és nem akarom azt sem, hogy tényleg megtörténjen, amiről csak halvány emlékeim vannak. Nem, nem, nem és nem. 

A Silber után becsatlakoztam Arwenhez és jelenleg együtt tettük félre sikeresen a This Savage Songot Schwabtól. Szokás szerint imádom Schwab stílusát, bár ez kissé darkosabb vonal, de zseniális, csak most épp sokkal fontosabb, hogy végre megtudjam, hogyan végződik Amani és Jin kalandja, szóval Hero at the Fall-t olvasok és fangörcsölök, mert annyira jóóóóó. De ez már februári olvasásom, szóval majd következő hónapban visszatérünk rá. 

Utolsó két kis szösszenet, amit olvastam egyetlen egy ember hibája, méghozzá RavenS bloggerináé. Ha nem kap rá agyzsibbasztóként a Shadowhunters sorozatra és nem ránt magával engem is abba a mélységbe, ahol a sorozat értelme nem leledzik, akkor valószínűleg sosem olvasom el azt a két Magnus novellát, amiben Alec is benne van. Komolyan, csak miattuk éri meg követni a sorozatot, mindenki mást agyonvernék péklapáttal. A novellák egyébként nagyon cukik voltak, örülök, hogy nem hagytam ki őket csupán azért, mert Clare Árnyvadász könyveit nem tudom elviselni. 

Sikerként könyvelem el a januárt, mert szerintem ennyi könyvet egyszerre tavaly év eleje óta nem olvastam el, sőt lehet, hogy akkor sem. Februárban pedig remélem sikerül tartanom ezt a teljesítményt, mert azért szerintem ez az 50 oldal nem olyan sok naponta, simán teljesíthető, még munka és egyetem mellett is, ezt most bebizonyítottam saját magam számára. 

Na és Ti miket olvastatok januárban? Van valami hasonló fogadalmatok, mint nekem ez az 50 oldalas napi minimumszám?

Üdv, 

FEBRUÁRI MEGJELENÉSEK (MEGJELENÉSRE VÁRVA #3.)

Hello Molycik!

Még tavaly év végén nagyon ügyesen kitaláltam, hogy havonta hozni fogom azokat a megjelenéseket, amiket már nagyon várok. Rögtön januárban elbuktam ezt a tervet. Így egy hónapos késéssel, jöjjenek tehát azok a főként külföldi megjelenések, amikért már nagyon viszket a kezem. 

A magyar megjelenések közül úgy igazán csak egy könyv keltette fel a  figyelmem, az pedig A fény, amit elvesztettünk Jill Santopolo-tól. A könyv a 21. század kiadó jóvoltából jelenik meg kis hazánkban és sok jót olvastam róla Goodreadsen, így hát kíváncsian várom a megjelenést. 

Fülszöveg: 

Két ​élet. Két szerelem. Egy választás. 

Ő ihlette meg elsőként, ő indította meg és értette meg igazán. Ő lesz-e az utolsó is? 

Lucy az életét megváltoztató döntés előtt áll. De mielőtt megtehetné, elölről kell elmesélnie a történetét, a közös történetüket. 

Lucy és Gabe 2001. szeptember 11-én ismerkednek meg New York-ban, ahol végzősök a Columbia Egyetemen. Az a nap mindkettőjük életét örökre megváltoztatja. Együtt döntik el, hogy azt szeretnék, ha az életük jelentene valamit, igazán számítana. Amikor egy évvel később megint találkoznak, mintha a sors akarná, hogy talán egymásban találják meg az élet értelmét. De aztán Gabe fotós-újságíró lesz a Közép-Keleten, Lucyt pedig New York-hoz köti a munkája. A következő tizenhárom évben közös útjuk álmokon, vágyakon, féltékenykedéseken, megcsalásokon vezet el végül a szerelemig. A sors sodorta-e egymáshoz őket? És az ő döntésük tartja-e távol őket egymástól? Hiába választják el kontinensek őket, mindig van helyük egymás szívében.

Jill Santopolo egyedülálló első regénye egy szerelmi történet, ami Lucy és Gabe életét követi nyomon. Az ikertornyok tragédiája megváltoztatja és árnyékba borítja az életüket. Hogy tudják összeegyeztetni a szenvedélyt és a biztonságot, az álmokat és a valóságot? Gyönyörű romantikus regény az első szerelem elpusztíthatatlan erejéről.

Várható megjelenés: 2018. február

Február 1.

Ezután az egy szem magyar megjelenés után rá is térnék a külföldi könyvecskékre, összesen 11 olyat találtam, ami valamiért érdekel. Azt hiszem itt kezdődnek a gondok... Miért van az az érzésem, hogy a hó végén sírni fog a bankkártyám?

Megjelenési sorrendben fogok haladni, elsőként tehát következzék egy elsejei megjelenés: Alwyn Hamilton - Hero at the fall. Hogy én milyen régóta várok erre a kötetre, azt el se tudom mondani. Vagyis igazából, de, pontosan azóta, hogy olvastam a Traitor to the Throne-t, azaz 2017 januárja óta. A Hero at the fall, a Rebel of the Sands (Homok leánya) trilógia harmadik, egyben záró kötete, amit rendesen fáj leírni. Nem lesz több Jin és Amani, mi lesz velem ezek után? Alwyn trilógiája azonnal kedvencem lett anno, amikor megjelent és nem csak a csinos borítója miatt, hanem a könyv hangulata és az egyedi karakterek miatt. Amúgy, ezt már olvasom, jó 100 oldalon túl vagyok és OMG. Van Jin, már most sokkal többször, mint a traitorban és ahwww, fangirl mode: ON. Fülszöveget ide nem teszem be, nehogy spoilerként érjen valakit, molyon úgyis megtaláljátok. 

Február 6.

Ez a nap is hasonló lesz, mint minden évben a május 1-3, amikor dömping van és rengeteg érdekes könyv jelenik meg. Kapásból ötre fáj a fogam, köztük egy folytatásra. 

S. Jae-Jones: Shadowsong c. könyve a Wintersong folytatása, és habár még nem sikerült az első rész végére érnem, amit eddig olvastam belőle tetszik, na meg szép a borítója, kell a folytatás és kész. Egyébként Alvilági dal címmel már magyarul is megjelent a Wintersong, valószínűleg a Shadowsong is érkezni fog a Menő Kiadó jóvoltából. A könyv esetében egy retellingről, azaz újramesélésről van szó. A Wintersong fülszövegét beteszem, a Shadowsongét megtaláljátok molyon.

Fülszöveg:

Sötét, romantikus és felejthetetlen könyv a Szépség és szörnyeteg felnőtté vált rajongóinak.

Az év utolsó éjszakája. Beköszönt a tél, és a Goblinkirály kilovagol, hogy feleséget keressen magának… 

Liesl a varázslatos és veszélyes Goblin királyról szóló legendákon nőtt fel, amelyek elragadták a lelkét, a szívét, és ihletet adtak, hogy zeneműveket komponáljon. Mára Liesl már tizennyolc éves, a családi fogadó körül segít, és a zene köré szőtt gyermekkori álmai és képzelgései semmivé lettek. 

Ám amikor a Goblin király elrabolja a húgát, Liesl számára nincs más út, mint utána menni az Alvilágba, hogy megmentse. Megérkezve e különös, magával ragadó világba, amelyet egy rejtélyes férfi ural, hamarosan lehetetlennek látszó döntést kell hoznia. Az idő és az ősi törvények ellene dolgoznak, és Lieslnek meg kell tudnia, ki ő valójában, mielőtt a sorsa beteljesedne. 

A zenével és varázslattal teli könyv egy olyan világba ragad magával, amit nem lehet könnyen elfelejteni.

Rebecca Ross: The Queen’s Rising-ja is felkeltette az érdeklődésemet. Young adult, fantasy, szép borító hármasa szokás szerint játszik, sajnos ezt a rossz szokásomat nem tudom levetkőzni, hogy ne a borító alapján válogassak, de kivételesen a fülszöveget is elolvastam még anno, amikor listára tettem, nálam ez már haladás. Általában inkább szeretek ismeretlen vizekre evezni és fülszöveg olvasása nélkül beleugrani a mélyvízbe, mert úgy több az esély arra, hogy meglepődöm, bár ebből meg volt már pár hatalmas melléfogásom... Leírás alapján nekem a Papírmágus és a Hex Hall keverékére hasonlít a sztori, de majd meglátjuk.

Btw, Six of Crows és SJMaas rajongóknak ajánlják a könyvet, szóval elég egyértelmű volt a kezdetektől fogva, hogy a The Queen's Rising kell nekem.

Fülszöveg:

A ​passionate story of intrigue, deception, truth and survival.

A dazzling debut from an extraordinary new talent. Perfect for fans of SIX OF CROWS and Sarah J. Maas.

Born out of wedlock, Brienna is cast off by her noble family and sent to Magnolia House – a boarding house for those looking to study the passions: art, music, dramatics, wit and knowledge. Brienna must discover her passion and train hard to perfect her skill, in the hope that she will one day graduate and be chosen by a wealthy patron, looking to support one of the ‘impassioned’.

As Brienna gets closer to the eve of her graduation, she also grows closer to her smart (and handsome) tutor, Cartier. He can sense that she is hiding a secret, but Brienna chooses not to reveal that she is experiencing memories of her ancestors – memories uncovering the mysteries of the past that may have dangerous consequences in the present.

A daring plot is brewing – to overthrow the usurper king and restore the rightful monarchy – and Brienna’s memories hold the key to its success. Cartier desperately wants to help Brienna, but she must chose her friends wisely, keep her enemies close and trust no one if she is to save herself and her people.

Dhonielle Clayton: The Belles is februári megjelenés lesz és nem olvastam végig a fülszöveget, mert már az eleje Amy Ewing Ékkő trilógiájára emlékeztetett, szóval minden más inkább érjen meglepetésként és bízom benne, hogy jobban fogom szeretni, mint az Ékkövet, mert nem lett a szívem csücske. 

Fülszöveg: 

Camellia ​Beauregard is a Belle. In the opulent world of Orléans, Belles are revered, for they control Beauty, and Beauty is a commodity coveted above all else. In Orléans, the people are born gray, they are born damned, and only with the help of a Belle and her talents can they transform and be made beautiful.

But it’s not enough for Camellia to be just a Belle. She wants to be the favorite—the Belle chosen by the Queen of Orléans to live in the royal palace, to tend to the royal family and their court, to be recognized as the most talented Belle in the land. But once Camellia and her Belle sisters arrive at court, it becomes clear that being the favorite is not everything she always dreamed it would be. Behind the gilded palace walls live dark secrets, and Camellia soon learns that the very essence of her existence is a lie—that her powers are far greater, and could be more dangerous, than she ever imagined. And when the queen asks Camellia to risk her own life and help the ailing princess by using Belle powers in unintended ways, Camellia now faces an impossible decision.

With the future of Orléans and its people at stake, Camellia must decide—save herself and her sisters and the way of the Belles—or resuscitate the princess, risk her own life, and change the ways of her world forever.

Tamora Pierce: Tempests and Slaughter c. könyve a következő, aminél megint előbújt a coverwhore énem. Tényleg nem tudok ezzel mit kezdeni, de láttátok már ezt a borítót? Egyébként egy fantasy, YA könyvről van szó és három varázslótanonc kalandjait ismerhetjük majd meg. Kicsit Magisztérium érzete van, jöhet!

Fülszöveg: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arram. ​Varice. Ozorne. In the first book in the Numair Chronicles, three student mages are bound by fate . . . fated for trouble.

Arram Draper is a boy on the path to becoming one of the realm’s most powerful mages. The youngest student in his class at the Imperial University of Carthak, he has a Gift with unlimited potential for greatness–and for attracting danger. At his side are his two best friends: Varice, a clever girl with an often-overlooked talent, and Ozorne, the “leftover prince” with secret ambitions. Together, these three friends forge a bond that will one day shape kingdoms. And as Ozorne gets closer to the throne and Varice gets closer to Arram’s heart, Arram begins to realize that one day soon he will have to decide where his loyalties truly lie.

In the Numair Chronicles, readers will be rewarded with the never-before-told story of how Numair Salmalín came to Tortall. Newcomers will discover an unforgettable fantasy adventure where a kingdom’s future rests on the shoulders of a talented young man with a knack for making vicious enemies.

Lisa McMann: Dragon Captives könyve middle-grade, vannak benne sárkányok és fantasy. Na meg az ajánlás szerint a Harry Potter keveredik az Éhezők viadalával. Szerintem többet mondanom sem kell, ide vele!

Fülszöveg:

Ten ​years after Alex and Aaron Stowe brought peace to Quill and Artimé, their younger twin sisters journey beyond the islands in this first novel of a new sequel series to The Unwanteds, which Kirkus Reviews called “The Hunger Games meets Harry Potter.”

Identical twins Fifer and Thisbe Stowe have amazing yet uncontrollable magical abilities. They’re naturally more gifted than even their brother, Alex, the head mage of Artimé, could hope to be. But when they accidentally use their magic in the jungle of Artimé to strike down a beloved creature, Alex is furious, and threatens to lock them away until they can learn to control their power.

The threat is soon forgotten, though, when Hux, the ice blue dragon, comes to Artimé bearing the horrible news that his siblings have been enslaved by the notoriously evil Revinir, ruler of the dragon land.

Seeking a chance to right their wrong and escape their brother’s wrath, Thisbe, Fifer, and their friend Seth sneak away to rescue the dragons from grave peril. Will their untrained abilities be enough to save the dragons—and themselves—when they come face-to-face with the Revinir?

Február 15.

Aki követi a blogot az már biztosan tudja, aki nem az majd most megtudja, hogy hatalmas Victoria Schwab rajongó vagyok. Egyik kedvenc írónőm és szó szerint mindegy mit jelentet meg, azt el akarom olvasni. Felőlem receptkönyvet is adhat ki vagy szimplán pár papírfecnit rajta random szavakkal, akkor is kell. Az A Darker Shade of Magic trilógiájának elég nagy a sikere, szerintem fantasztikus, imádtam és most úgy döntöttem, hogy szeretném franciául is beszerezni, nem csak az első, de a február 15-én megjelenő második részt is. Meg majd idővel az összes többit. Ugyan miért? Részben azért, mert imádom a trilógiát és amúgy is le szeretném tenni a francia középfokú nyelvvizsgát, akkor már legyen egy kis élvezet is az arra készülésben, részben pedig, mert a borítót Charlie Bowater tervezte. Csak nézzetek rá és utána mondjátok, hogy nem szeretnétek a polcotokon tudni. 

Fülszöveg:

Kell az egyik utolsó vérmágus, aki képes utazni a London varázslatos városa által összekapcsolt párhuzamos világok között. Négy hónap telt el azóta, hogy egy rejtélyes obszidián kő a birtokába került, és találkozott Szelina Lila Barddal. Négy hónapja, hogy Fehér London uralkodói, a Dane ikrek elbuktak, és a követ a haldokló Holland testével együtt visszaküldte Fekete Londonba. 

Kell álmait most baljós mágikus események kísértik, ébren pedig folyton Lina Lila jár az eszében. Mialatt Vörös London az Elemek Viadalára – egy háromévente megrendezett nemzetközi, barátságos mágikus vetélkedésre – készül, egy bizonyos kalózhajó egyre közeledik. Időközben egy másik London lassan új életre kel. A mágia egyensúlya kényes és veszélyekkel teli; és ahhoz, hogy az egyik város felvirágozzon, egy másiknak vesznie kell…

Február 20.

Gwendolyn Clare: Ink, Iron, and Glass fülszövege is igen érdekesen hangzik (látjátok, fülszöveget olvasok! Ezt se gondoltam volna, hogy idáig jutok megint a sok csalódás után). Kíváncsi vagyok, hogy mit kezd az írónő azzal az ötletével, hogy az emberek egy része egy bizonyos toll és könyv segítségével képes világokat létrehozni.

Fülszöveg:

Can she write a world gone wrong?

A certain pen, a certain book, and a certain person can craft entirely new worlds through a branch of science called scriptology. Elsa comes from one such world that was written into creation by her mother—a noted scriptologist.

But when her home is attacked and her mother abducted, Elsa must cross into the real world and use her own scriptology gifts to find her. In an alternative 19th-century Italy, Elsa finds a secret society of pazzerellones—young people with a gift for mechanics, alchemy or scriptology—and meets Leo, a gorgeous mechanist with a smart mouth and a tragic past. She recruits the help of these fellow geniuses just as an assassin arrives on their doorstep.

In this thrilling debut, worlds collide as Elsa unveils a deep political conspiracy seeking to unlock the most dangerous weapon ever created—and only she can stop it.

Február 27. 

Az utolsó három nagyon várós megjelenéshez érkeztünk:

Ashley Poston: Heart of Iron könyvével igazából csak egy dolog miatt vannak kétségeim, méghozzá azért, mert sci-fi a drága. Viszont Poston stílusa tetszik, beleolvastam a Geekerellába és ezzel is szeretnék majd megpróbálkozni. Elvégre az Illuminaet és a Cindert is imádtam, szóval az esélyt megadom a Heart of Ironnak is, hátha Lunar Chronicles szintre emelkedik, az android része már megvan, illetve van egy kapitány is szerepet kap a csapatával. Thorne, te vagy az? 

Fülszöveg: 

Seventeen-year-old ​Ana is a scoundrel by nurture and an outlaw by nature. Found as a child drifting through space with a sentient android called D09, Ana was saved by a fearsome space captain and the grizzled crew she now calls family. But D09—one of the last remaining illegal Metals—has been glitching, and Ana will stop at nothing to find a way to fix him.

Ana’s desperate effort to save D09 leads her on a quest to steal the coordinates to a lost ship that could offer all the answers. But at the last moment, a spoiled Ironblood boy beats Ana to her prize. He has his own reasons for taking the coordinates, and he doesn’t care what he’ll sacrifice to keep them.

When everything goes wrong, she and the Ironblood end up as fugitives on the run. Now their entire kingdom is after them—and the coordinates—and not everyone wants them captured alive.

What they find in a lost corner of the universe will change all their lives—and unearth dangerous secrets. But when a darkness from Ana’s past returns, she must face an impossible choice: does she protect a kingdom that wants her dead or save the Metal boy she loves?

Rachel Hartman: Tess of the Road-hoz csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy SÁRKÁNYOK! Cukik.

Fülszöveg:

In the medieval kingdom of Goredd, women are expected to be ladies, men are their protectors, and dragons get to be whomever they want. Tess, stubbornly, is a troublemaker. You can't make a scene at your sister's wedding and break a relative's nose with one punch (no matter how pompous he is) and not suffer the consequences. As her family plans to send her to a nunnery, Tess yanks on her boots and sets out on a journey across the Southlands, alone and pretending to be a boy.

Where Tess is headed is a mystery, even to her. So when she runs into an old friend, it's a stroke of luck. This friend is a quigutl--a subspecies of dragon--who gives her both a purpose and protection on the road. But Tess is guarding a troubling secret. Her tumultuous past is a heavy burden to carry, and the memories she's tried to forget threaten to expose her to the world in more ways than one.

Utolsó megjelenés, amit már nagyon várok februárban az Jennifer A. Nielsen: The Traitor's Game ifjúsági könyve. Nem tudom miről fog szólni, mert Nielsen pontosan az az írónő, akinél mindig elspoilerezem magamnak a történetet, így megteszem a kellő óvintézkedéseket azáltal, hogy nem olvasom el a fülszöveget, soha. De Jennifer A. Nielsenről van szó, úgyhogy akarom. Csak jó lehet. 

Fülszöveg:

Nothing is as it seems in the kingdom of Antora. Kestra Dallisor has spent three years in exile in the Lava Fields, but that won't stop her from being drawn back into her father's palace politics. He's the right hand man of the cruel king, Lord Endrick, which makes Kestra a valuable bargaining chip. A group of rebels knows this all too well – and they snatch Kestra from her carriage as she reluctantly travels home.

The kidnappers want her to retrieve the lost Olden Blade, the only object that can destroy the immortal king, but Kestra is not the obedient captive they expected. Simon, one of her kidnappers, will have his hands full as Kestra tries to foil their plot, by force, cunning, or any means necessary. As motives shift and secrets emerge, both will have to decide what – and who – it is they're fighting for.

Jennifer A. Nielsen introduces us to an unforgettable new heroine in this epic tale of treachery and intrigue, love and deceit.

Számomra elég nagy kihívás lesz, hogy ne szerezzem be mind a 12 könyvet, amit kiszemeltem, ez már biztos. Majd márciusban beszámolok arról, hogy mennyire sikerült türtőztetnem magam. Ti miket terveztek februárban megvenni?

Üdv,

JANUÁRI BOOK A SLOTH CLUB UNBOXING (BASC UNBOXING #2.)

Hello Molycik!
Remélem már mindenki megkapta - ha rendelt januári -  a lajháros dobozt, mert most le fogom leplezni előttetek, hogy mit takar a "Fantasy Hősnők" elnevezés.

Amikor kinyitottam a dobozt, elsőnek a kis lapocskát láttam meg, amit rögtön félre is tettem, mert nem igazán szerettem volna lelőni magamnak előre, hogy mivel is fogok találkozni pár percen belül. Majd, amikor tovább bontogattam, a kék csomagolás alatt egy vászontáska lapult. A táska meglepően masszív és jó minőségű, már teszteltem. Mondjuk én jobban szeretem azokat a vászontáskákat, amelyeket a vállamra tudok venni, ennek túl rövid a füle, így anyukámnak adtam, hadd használja, pedig nem nagy moly, hiába dolgozik egy könyvtárban, így nála nem igaz a Just one more chapter, azaz csak még egy fejezet mondás, ami a táska designját képezi.

Következő dolog, amit megpillantottam egy Trónok Harcás füzetke volt, ami számomra nagy csalódás. Maga az ötlet szerintem szuper, viszont a kivitelezés nem. DIY hangulatomban jobb minőségű, kevésbé pixeles képet nyomtatok itthon, majd összetűzöm füzetnek és készen is van. Jobban örültem volna, ha inkább valami egyedi designnal rukkol elő a BASC csapata, de már azzal is megelégedtem volna, ha nem pixelesek a képek. 

Volt a dobozban két darab fantasy könyvhöz kötődő matrica is, az elsőt, ami kezem ügyébe akadt rögtön fel is ismertem, ugyanis Lila Bard nem vagyok hajlandó Szelinának hívni akadt a kezem ügyébe. A második matricán szereplő páros nem volt ismerős, de utólag kiderült, hogy másik nagy kedvencemet Nyxet ábrázolja, a Kegyetlen szépségből. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy  felhívjam a figyelmeteket arra, hogy olvassatok Kegyetlen szépséget és Egy sötétebb mágiát! Mindkét könyv fantasztikus. 

Találtam egy BASC-os mágneses naptárat is, ami különösebben nem nyerte el a tetszésemet, de azért kitettem anyámnak a hűtőre, ott gyűjtjük a mágneseket és ilyen naptárasunk még úgy sem volt. A naptár mellett egy Funko Pop kulcstartó is megbújt. A lapocska szerint kétféle ment a dobozokba ebből, hozzám Hermione került, míg másokhoz Daenerys a Trónok harcából. Egyik legnagyobb kedvencem egyértelműen ez volt, már csak azt kell eldöntenem, hogy a könyvespolcomon díszelegjen vagy az albérlet kulcsát akasszam rá?

A BASC csapatának választása januárban Alwyn Hamilton: A homok leánya c. könyvére esett, amit már olvastam angolul, anno a megjelenés után nemsokkal, sőt meg is van az eddig jelent két rész a gyönyörű brit borítós változatban és imádom. Azt is, hogy ez a könyv került a dobozba és azt is, hogy végre az amerikai borítós kiadást is a polcomon tudhatom. A könyv mellett megbújt egy könyvjelző is, amit drága barátnőm So-So tervezett és szerintem gyönyörű lett. Tökéletesen illik a brit kiadású példányomhoz. Illetve az írónő üzenete is meglapult még a dobozban. Alwyn már többször is bizonyította mennyire cuci, nemcsak ezzel a kis üzenettel, de ha követitek instagramon, akkor biztos tudjátok miről beszélek, ha nem, akkor pedig hajrá! ;)

A végére hagytam a Funko Poppal holtversenyben legnagyobb kedvencemet, So fanartját, amin Hermione van, úgyhogy hozzám egy igazi Harry Potteres doboz érkezett. Imádom, ahogy So minden munkáját és azóta már a könyvespolcomon díszeleg a többi munkája mellett :)

Összességében nem egy rossz doboz, de nekem azért egy kis hiányérzetem volt és őszintén bevallom, hogy, amikor először a doboz végére értem, csalódtam. Olyan érzésem volt, mintha egy fél dobozt kaptam volna, sehol egy gyertya, egy kis rágcsálnivaló vagy egy írószer a füzetke mellé.  A kis lapocska, amin a doboz tartalma van pixeles, elég szépen és a Trónok Harcás füzet is, ami számomra kevésbé igényessé teszi a dobozt. Ugyanakkor a könyv az telitalálat, ahogyan a fanart, a könyvjelző és a Funko is. A vászontáska igazán minőségi darab, nem úgy mint egy másik meglepetés dobozé, amit tavaly év végén kaptam, annak már úgy kellett visszavarrni a fülét...

Köszönöm szépen a Book a Sloth Club csapatának, hogy küldtek nekem egy dobozt, már kíváncsian várom a következőt. Ha pedig Ti is szeretnétek rendelni a jövőben, akkor bátran használjátok első rendelésetek során a PROLOGUS10 kódot, amivel 10% kedvezményhez juthattok. 

Üdv,