2015 LEGJEI, AKIK A TOP 10-BŐL KIMARADTAK (BEST OF #2.)

Sziasztok!
Közeleg az év vége, ezért itt az ideje egy összegzésnek.

Tavaly nagyon meg voltam elégedve az elért eredményemmel, a könyvek mennyiségével, amit 2014 során elolvastam, és bíztam benne, hogy 2015 is legalább annyira sikeres lesz, mint az elődje. Nem lett. Az egyetem, és az élet közbeszólt. Meg az a kellemes majd két hónapos olvasási válság, amivel küzdöttem rendesen. Majd amikor végre belelendültem volna az olvasásba jött a vizsgaidőszak, a nyár, és nem maradt időm szinte semmire. Az új félév kezdése inkább csak stresszt hozott az életembe, olvasási kedvet semmiképp, és gyorsan el is telt az év nagy része.

Összesen 161 könyvet olvastam el idén, ami 55220 oldalt takar. Ez a szám elég csalóka, mert sajnos ezek között 41 szakirodalom is helyet kapott :( Tudom nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, de azért csalódtam. Konkrét elképzeléseim voltak az évre, ehhez képest semmi nem jött össze. Ez pedig eléggé képes elszomorítani az embert.

Természetesen a következő évre is vannak céljaim, de ezekről majd később, egy külön bejegyzésben számolok be. Most inkább következzenek azok a könyvek, amik kiemelkedő szerepet töltenek be az életemben, és a 2015-ös évtől kezdve elmondhatom róluk, hogy a kedvenceim lettek.

Amikor eldöntöttem, hogy na most nekiülök, és megírom ezt a bejegyzést első dolgom volt felmenni a moly adatlapomra, és végignézni az olvasási listámat. Őszintén meglepődtem néhány könyvcímen, mert azt hittem, hogy 2014-es olvasmányok voltak. Ez nem könnyítette meg a dolgomat a választás során, de megszültem egy TOP 10-es listát. Viszont így pár szeretett történetem lemaradt volna, ezt pedig nem engedhettem meg. Jöjjenek tehát azok a könyvek, amelyek majdnem bekerültek a legjobb tízbe:

Az év elején nagyon jól kezdtem, kapásból két kedvencem is lett. Colleen Hoover és Tarryn Fisher tollából született meg a Never, never, és engem megvett kilóra. Áradoztam is róla egész évben mindenkinek. Nem csak az első, de a második részéről is, ami ugyan picit gyengébbre sikeredett, ráadásul még jobban összekuszálta a szálakat, mégis IMÁDTAM. Végig izgalmas, rejtélyes, és Silas egy isten.

Helena Silence Enigmáját tavaly olvastam, de hogy őszinte legyek, szerintem nem volt valami nagy szám. Viszont a folytatása, az Ezüsthíd hátborzongatóan jó volt. Sebastian nem normális, szerintem engem nagyobb lelki terrorban tartott olvasás közben, mint Lénát. Az év első bőgését is ennek a könyvnek köszönhettem, nagyon sírtam egy jelenetnél.

Brigid Kemmerer elementálos sorozatával kedves barátnőm, Dóri ismertetett meg. Ha nem adja kölcsön a könyveket, és nem áradozik róla annyit, szerintem kimaradnak az életemből, mert a borítók annyira nem nyerték el a tetszésemet - ilyenkor állapítom meg magamban, hogy lehet nem borító alapján kéne könyvet választanom, de általában a coverwhore énem győzedelmeskedik vásárláskor. Az biztos, hogy bánnám, ha kihagytam volna a Stormot és a Sparkot. Végig izgalmas volt, és igaz, hogy a Storm egy picit emlékeztetett az Obszidiánra, de ettől függetlenül nagyon tetszett. Már csak a Merrick tesók miatt is érdemes belekezdeni a sorozatba! ;)

Leiner Laura a Szent Johanna Gimi óta az egyik kedvenc magyar írónőm. Pont ezért vártam tűkön ülve az új sorozatát. Erre jött a hideg zuhany, nem tetszett a Késtél. Annyira klisés, sablonos volt, és erőltetettnek hatott a "humor". Nehezemre esett elhinni, hogy Laura írta a könyvet. Ettől függetlenül valahogy sikerült előrendelnem a Hullócsillagot, ami a Késtél folytatása, és legnagyobb meglepetésemre imádtam. Végre megszerettem Nagy Márkot, sőt #márker lettem, még ha néha egy kicsit túlságosan is bunkó, és egoista. Azt gondoltam, hogy jókor olvastam, és London is benne volt, biztos azért tetszett, de nem. Az Illúzió megjelenését már alig vártam, és miután elolvastam bebizonyosodott számomra, hogy Laura még mindig fantasztikusan ír. Annyira viccesek a szereplői, és a szituációk, amiket megalkot, hogy nem lehet nem szeretni. A Bexi első részéből számomra ez hiányzott, de a további kötetekben már nem.

2014-ben beleszerettem egy új világba, amit Sarah J. Maas alkotott az Üvegtrón megírása során. Maria V. Snydernek pedig sikerült egy hasonlóan jó világot felépítenie, mint Maas kisasszonynak. A Méregtan két főszereplője: Yelena és Valek hasonlóképp közel kerültek hozzám, mint Celaena és Chaol. Yelena van olyan badass, mint Laena, Valek pedig a kezdetekben annyira bunkó, és távolságtartó, mint Chaol. Nem egy mindennapi történetről van szó, ami ráadásként izgalmas is.

Robin Benway neve az Emmy & Oliver előtt ismeretlen volt számomra. Egy nagyon cuki történetről van szó, két fiatal újra egymásba szeretéséről. Young Adult könyv, így a már-már megszokottnak mondható tragikus múlt sem maradhat el. Jelen esetben az, hogy rögtön a könyv elején kiderül, Olivert elrabolta az apja. Miután évekkel később hazakerül nehezen megy neki a beilleszkedés, és nincsenek barátai, nem emlékszik szinte senkire, és semmire. Egyedül Emmyre számíthat, és vele érzi magát jól, otthonosan. Tényleg egy hipercuki könyv. A borítójáról ne is beszéljünk, az volt a rendelésem fő oka :D

Dianne K. Salerni - The Eighth Day könyve is a borítójával hívta fel magára a figyelmemet. Na, meg az a kis ajánló a fülszöveg végén, ami szerint a Percy Jackson sorozat rajongóit rabul fogja ejteni a Salerni által megalkotott történet. Az ilyesfajta állításokat mindig kihívásként élem meg, hiszen Percy tökéletes, és nehéz hozzá foghatót alkotni. Nem lehet mindenki olyan zseniális, mint Riordan bácsi. Dianne K. Salerni megugrotta ezt a szintet, sikerült hasonlóan nagyszerűt írnia, mint Ricknek. Igaz, nem a görög mitológiáról szól a könyv, mégis hasonló izgalmakat tartogat az olvasók számára. Főleg, ha szereti Artúr király legendáját. Bizony, az Excalibur is említésre kerül párszor a Kerekasztal lovagjaival együtt, és Merlin is. Sőt, még időutazás szerű motívumok is vannak a történetben.
Jax, Riley és Evangeline kalandjai pedig vannak olyan izgalmasak, és szórakoztatóak, mint a Félvér Tábor tagjaié.

Ha már Riordant és Percyt emlegetem... Rick bácsi mostanában azzal próbálja pótolni az elkeseredett rajongókban keletkezett űrt, hogy a görög mitológiában ismert hősök, és istenek kalandjait meséli el nekünk Percy segítségével, sajátos humorával. Legutóbb a görög hősökről olvashattam, és már annyira hiányzott! A Percy Jackson's Greek Heroes hozta ugyanazt a minőséget, amit elődei. Ráadásként rengeteg új dolgot tanultam belőle, és nagyon sokat nevettem a hősök bénázásain, és drága Percym rejtett beszólásain.

Utolsó könyv, ami lecsúszott arról a bizonyos TOP 10-es listáról nem más, mint Marissa Meyertől a Scarlet. Alig vártam, hogy elolvashassam ezt a könyvet, és annyira örülök neki, hogy nem kellett Meyerben csalódnom. Sokkal pörgősebb és izgisebb volt, mint a Cinder. Az új szereplőket is könnyen megkedveltem, és újabb kedvenceket avattam. Thorne imádlak! Kai téged még jobban. Cinder és Scarlet nagyon badass szereplők, nem nyafognak, hanem megtesznek minden tőlük telhetőt a céljuk elérése érdekében. Az pedig, ahogyan a szálak összefutnak a végén egyszerűen zseniális!

Mindenképp említést szerettem volna tenni ezekről a könyvekről, mert egytől-egyig fantasztikusak, jól felépítettek, és szórakoztatóak. Bármikor újraolvasós kategóriába is simán benne vannak, és tényleg csak ajánlani tudom az olvasásukat.

Holnap jelentkezem a 2015-ös év legnagyobb kedvenceivel, addig is írjátok meg nekem, hogy számotokra melyek voltak azok a könyvek, amik elnyerték a szíveteket idén, és kedvenceitek lettek.