KUKUCSKA FERENC - A MADARAK TÉLEN IS ÉNEKELNEK (KÖNYVBE ZÁRT KARÁCSONYOK #2.)

Fülszöveg:
Ki ne szeretné a hideg téli napokban egy jó könyvvel a kezében, a kandalló előtt várni a karácsonyt? A kandalló nem garantált, de az igen, hogy ez a kötet, amit Ön most a kezében tart, a legjobb választás az ünnepi készülődéshez. Tele van különleges, meghitt, mégis mai történetekkel, mindenki talál köztük kedvenceket.

Ez a legjobb karácsonyi ajándék: magunk számára, mások számára, és nemcsak a tartalom miatt, hanem mert csupa szeretetből készült. Minden szerző, a műveket válogató zsűritagok, az illusztrátor és az ötletgazda-szerkesztő a szívét adta ebbe a könyvbe, hogy minél több olvasó kaphasson egy darabkát a szeretetükből.

A lapokon hangulatos családi történetek, romantikus, elgondolkodtató, vagy épp rejtélyes események elevenednek meg. Megismerhetünk kamaszokat, középkorú és idős szereplőket, sorsokat, lányokat és férfiakat, boldog és szomorú főhősöket itthon és külföldön, de kizárólag mai, magyar írók tollából.

Amikor Ön megveszi ezt a könyvet, nemcsak kap, hanem ad is.
Ugyanis a szerzők és a kötet létrejöttében közreműködő csapat az eladásból származó profitot művészeti oktatással foglalkozó alapítványnak ajánlják fel, mert hiszik, hogy kicsiny országunkban szükség van a művészekre és az új történetekre, valamint hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk.

Gondban vagyok, ugyanis nem tudom, mit írjak erről a novelláról. Vegyes érzéseim támadtak a könyvvel kapcsolatban, volt olyan része, amit kedveltem, de olyan is akadt, amit nem teljesen.

Tetszett, hogy komolyabb témát is boncolgatott, és nem egy sablonos karácsonyi sztorit kaptunk, hanem például az iskolai kirekesztés egész szépen megjelent benne. Ennek az elszenvedője Alma, a hátán lévő púpnak, és a nem túl szép arcának köszönhetően. A négy hónap alatt, mióta új diákként az iskolába került, még nem sikerült barátokat szereznie, se közelednie a többi diákhoz, mert folyamatosan tréfa tárgya lett deformitása lévén. A lány nagyon jól kezelte a helyzetet, ugyanis ezeket a gúnyolódásokat nem vette magára, tisztában volt testi adottságaival.

Pozitívumként ki tudnám még emelni Alma, és az apja közötti viszonyt. A közös esti madárlesek valamint, ahogy egymással törődtek, igazán feldobták a mű hangulatát, amit egyébként a misztikum, és a komikum keveréke jellemez. A humoros, komikus részeket élveztem leginkább, melyek Alma és osztálytársai, köztük legfőképpen Bandi között játszódtak le.

A történet közepétől fedezhetünk fel egyfajta rejtélyes, misztikus szálat, ugyanis mint kiderül, Alma édesanyja eltűnt, és a lány azért akart a városba költözni, hogy kideríthesse mi történt. Innentől kezdtem elveszteni a fonalat, és nem érteni, hogy mi is történik valójában?

Érdekes volt a nyomozós szál, de úgy érzem nem került minden kérdésem megválaszolásra. Pár oldallal még ki lehetett volna bővíteni a végét, akkor akár még tökéletes is lehetett volna, így viszont kicsit elkapkodottnak éreztem.

A Bandival kapcsolatos gyorsan változó érzéseket nem tudtam megérteni. Egyik pillanatban még „Alma, de csúnyácska”, a másikban meg már zaklató módjára követi, a lánynak meg pont ez jön be. Igazából az is zavart, hogyha már első szóváltás után elkezdtek érdeklődni egymás iránt, és érezték azt a bizonyos vonzerőt, akkor miért nem kaptak egy normális lezárást? Mert nem kaptak, és ezzel az olvasó sem, ami egy kicsit fel is bosszantott.

„ – Mire kíváncsi?

A férfi ivott egy kortyot.

– Mi van azokkal a madarakkal?

Alma végigmérte az őrnagyot, majd enyhén megrázta a fejét.

– Pontosan ma sem tudom, mi történt, de utánanéztem, vagyis igyekeztem valamiféle magyarázatot találni. És… keringenek helyi mondák arról, hogy itt az erdőben a lakatlan romos ház egykori tulajdonosa sok jót tett a madarakkal. Etette őket, befogadta a padlására, fűtött rájuk. A legendák azt is tudni vélik, hogyha egy beteg egy teliholdas éjszakán látogatja meg ezt az elhagyatott helyet, a madarak hálából meggyógyítják – de csak akkor, ha az az ember már segített valaha madarakon. Az őrnagy úr talán már hallotta ezt a mesét, régebben él itt, mint én…

Kis őrnagy elmosolyodott.

– Hallok én mindenféle mesét a helyi jómadaraktól.

– És az arcod? – nézett Nusi a lányára értetlenül.

A kutyák ugatni kezdtek, az ajtó felett megszólalt a csengő. Alma kinézett az ablakon.

– Ezt majd máskor, Anya. Erre is kitalálok valami magyarázatot, akárcsak az őrnagy úr kérdésére. Most viszont beengedem Bandit, ne fagyoskodjon a kapu előtt.”

A bejegyzés a Prológus weboldalán is megtalálható, a szerzővel készült interjú kíséretében.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! :) :*