Trilógia
A trilógia fogalma pofonegyszerű, hisz már maga a szó is beszédes, legalábbis az angolosok számára mindenképp. Egy három részből vagy kötetből álló könyv, film, videójáték, esetleg sorozat vagy zenei album. Az írok a könyvsorozataik elején sokszor nincsenek is tisztában vele, hány részesre szeretnék megalkotni könyvüket, nem vésik kőbe azt, hogy csak három részt dobnak a piacra. Persze előfordul az is, hogy egy alkotó konkrét elképzeléssel a fejében kezd neki megírni, megrendezni a művét, de többnyire úgymond egykeként születnek meg. Később ez kibontakozik, szépen fejlődik, majd trilógiává érik. Néhány esetben túl is növi trilógia mivoltát egy hosszabb sorozattá.
Könyves példánál maradva: Kiera Cass elkezdte megírni a Párválasztót. Tételezzük fel, hogy mindössze 3 kötetet tervezett. Mi magunk ezt biztosra nem tudjuk. Aztán a várva várt siker megérkezik, egy ötlet kibontakozik, Cass kisasszony fejében pedig megszületik a negyedik és az ötödik kötet ötlete is. Túl nő trilógia mivoltán, egy igazán terjedelmes sorozattá fejlődik. Egyszerű, ugye?
Napjainkban nagy népszerűségnek örvendenek a folytatásos könyvsorozatok. Szinte már nincs is olyan új mű, ami a végén ne válna trilógiává. Mint azt előzőekben írtam, sok író és írónő már alapból három kötetben gondolkozik, amikor elkezdi kiírni magából az ötleteit, és elindítja azokat a könyvvé válás folyamatán. Ilyenkor nagyobb teret kapnak a szerzők az ötleteik kibontakoztatásában, ugyanis három köteten keresztül formálhatja a világot, és a szereplőknek is bőven van idejük fejlődni. Nekünk olvasóknak, ez egyaránt lehet jó is, de negatív csalódás is. Minden azon múlik, hogyan írja meg a szerző a könyvét, hogyan formálja a karaktereket, és mennyire tudja fenntartani az olvasók érdeklődését.
Trilógiák esetében sokszor beleesnek az írók az úgynevezett „második könyv szindrómába”. Ez az a jelenség, amikor olvasás közben érezzük, hogy igazából semmi nem történik a könyvben, és nem köti le figyelmünket. Lóg a levegőben, és kitölti a két könyv közötti űrt. Bizóonyára találkoztatok már ti is ebben a szindrómában szenvedő könyvvel. Számomra ilyen volt például Kami Garcia és Margareth Stohl Lenyűgöző teremtmények sorozatának második kötete, bár ez a sorozat már hosszabbra sikerült, mint három rész. Szerintem felesleges volt ez a kialakításmód, mindenki csak szenvedett tőle. Trilógiák közül a Beavatott sorozat második kötete felett is ott lebegett ez a kereszt, de szerintem itt nem ez volt a legfőbb probléma.
Most kicsit elgondolkodtam azon, hogy van-e kedvenc trilógiám. Tényleges trilógia, amit nem bővítettek ki idővel az írók. Azt hiszem Suzanne Collins Éhezők viadala című írásai nálam örök kedvencek, semmi és senki nem képes letaszítani a trónról. Disztópikus, egy tökéletesen tökéletlen világgal, mégis belevaló, szeretnivaló karakterekkel, eseménydús cselekménnyel. Az Éhezők viadala mindhárom kötete örök, és számomra tökéletes. Illetve majdnem elfelejtettem az idei legnagyobb kedvencemet, a Hatalom trilógiát. Jennifer A. Nielsen hatalmasat alkotott Sage karakterével, és Carthya is gyönyörűen fel van építve, éppen úgy, ahogy a sorozat további kötetei. Képes bármelyik pillanatban meglepni, majd pedig elvarázsolni, és darabokra törni.
Ugyan a legtöbb esetben nincs bajom azzal, ha egy trilógia kibővül pár új könyvvel, sőt, ha olyan trilógiáról van szó, ami nagy kedvencem, egyáltalán nem bánom. Viszont úgy vélem, vannak esetek, amikor a kevesebb több, értékelhetőbb, és jobb. Bizonyos műveket nem érdemes tovább folytatni, még hosszabbra megalkotni, mert trilógiaként is megállja a helyét a könyves világban.
Nekem erről a témáról Sabaa Tahir könyve jut eszembe, amit egész végig úgy promóztak, hogy egy kötetes, és kész vége.
VálaszTörlésAztán kiderült, hogy elég függővége van annak az egy kötetnek, és hoppá, nem sokkal megjelenés után már ki is hirdették, hogy lesz még 2 kötet.
Nekem ez mondjuk negatív példa volt.
Kedvenc trilógiám nekem is a Hatalom. <3 Meg Dan Wells: Partials - na, az a sorozatnak nincs baja a második részével, sőt.
De egyébként az is rossz, hogy emiatt a szindróma miatt már kb. úgy állok a második részekhez, hogy úgysem lesz olyan jó. :/
Úúúúú, volt még egy ilyen könyv, mint az Ember in the ashes, de hirtelen nem jut eszembe a címe.
VálaszTörlésHatalom trilógiát nagyon hamar újra fogom olvasni, mert már Jaron hiánytól szenvedek :D Hiányzik az a nagyszájú kölyök. A RÉSZEGESEKET (mindig félreolvasom, nálam már örökre részegesek trilógia marad :D) még nem olvastam, de hamarosan sort kerítek rá, mert már annyian ajánlották, hogy olvassam el.
Nálam nem befolyásolja a könyveket a 2. rész szindróma, csak olvasás közben esik le, hogy mi a bajom a könyvvel :D