2015. december 29., kedd

2015 LEGJEI: A LEGNAGYOBB CSALÓDÁSOK (WORST OF #1.)

Hello molycik!
Nem telhet el év csalódások nélkül, mert még a legjobbakkal is előfordul, hogy néha hibáznak, és teljesen más sorsot szánnak kedvenceinknek, mint mi azt elvárnánk. Vagy éppenséggel teljesen felforgatják a dolgokat, és kinyírják a kedvenc szerelmi szálainkat, kedvenc szereplőinket, vagy rosszabb esetben tönkreteszik az egész könyvet. Megesik az ilyen, még ha szomorú is, de néha előfordul.

Jöjjenek hát az én legnagyobb csalódásaim a 2015-ös évet nézve.

Nem állítottam sorrendet, mert úgy igazán csak egyetlen könyvben csalódtam, és azt a szintet más nem tudta megugrani, maximum egy Riordan csalódásnak sikerült volna, de olyan nem lesz. Soha :D

Nem meglepő módon, ez a könyv nem más, mint Sarah J. Maas: Queen of Shadows című regénye. Nagyon megszerettem az Üvegtrón sorozatot, és sajnos már a Tűz örököse se hozta azt a szintet, amit az elődje, de abban ott volt Aedion és Rowan, akik sokat dobtak a könyv színvonalán, és a történéseken. Viszont a QoS-ban SJMaas szimplán kiherélte a kedvenc szereplőimet. Chaol folyamatosan nyafogott, és szenvedett Laenával együtt. Ment a cicaharc elvileg két felnőtt ember között, akik egyszer szerették egymást. Ezt valahogy nem tudtam feldolgozni azóta sem. Egyedül a Dorianhoz kötődő szál miatt érte meg elolvasnom, az Aelyn-Manon harc is nagyon izgi volt, Rowan pedig még mindig egy isten, de ennyi, nem több. Mélységesen csalódtam, és úgy vagyok vele, hogy ettől már csak jobb lehet.

Leiner Laura a kedvenc magyar írónőm. Éppen ezért ért arcon csapásként, hogy a Késtél mennyire ne tetszett. A szereplők és a humor is erőltetettnek tűnt, és a Szent Johanna Gimi egy selejtes másolata ugrott be róla, egy kis X-faktor elemmel. Igaz, hogy először 2014. októberében olvastam a könyvet, de mielőtt megjelent a Hullócsillag újraolvastam az első részt, és ugyanaz maradt a véleményem. Szerencsére a Hullócsillag már a pozitív csalódások kategóriába esett. Előkerült a jól megszokott LL humor, és Bexi sem idegesített halálra. Nagy Márk még mindig egy tahó, de szép karakterfejlődésen megy keresztül, és hamar megszerettem őt :)
Kiera Cass a Párválasztó trilógiájával elérte azt, hogy bekerült a one-click íróim közé. Ami így utólag belegondolva lehet, hogy elhamarkodott döntés volt, hiszen csak azt a 3 könyvet olvastam tőle, és a The Heir hatalmas csalódás volt. Jobb lett volna, ha hagyom a francba, és nem olvasom el a koronahercegnőről szóló részt. Ugyanazokat a köröket futjuk, mint anno America és Maxon esetében, annyi különbséggel, hogy Eadlyn cseszettül idegesítő, egy péklapát karakter. Nem egyszer eszembe jutott, hogy földhöz vágom a könyvet, annyira felhúzott az a kislány. A viselkedése egy elkényeztetett 10-12 éveséhez hasonlítható, aki minden tud a világról, és aki szerint bármit mond, annak úgy kell történnie. Egyedül Maxon tartotta bennem a lelket, és miatta olvastam végig. A könyv végén lévő függővég pedig egyáltalán nem vicces Miss Cass!!! :(

A csalódásaim egy régen vágyott könyvvel folytatódtak: Kresley Cole - Méreghercegnője sem azt a hatást váltotta ki belőlem, mint reméltem. Annyian dicsérték a könyvet, és úgy tetszett a borítója is. Egyébként, már megint ugyanabba a hibába estem, amibe általában: ezen két dolog alapján ítélkeztem. Szép a borítója, és mindenki dicséri, tuti jó lesz. Meg a nagy francokat! Unalmas volt, de nagyon. Rendesen szenvedtem olvasás közben. A főszereplő pasi egy bunkó paraszt, akit nem sikerült megkedvelnem, a csaj meg folyamatosan divatbemutatót tartott, amikor épp pusztulófélben volt a világ! Egyedüli érdekes karakter a pszichopata csávó volt, aki beengedte Eviet a lakásába. Mindezek ellenére, van egy olyan érzésem, hogy folytatni fogom, mert az utolsó 45-50 oldalban történtek érdekes dolgok, amik felkeltették az érdeklődésemet :D

Ann Aguirre volt az az írónő, akinél rájöttem, hogy a poszt-apokaliptikus világ nem az én műfajom. Általában unalmasnak találom ezeket a könyveket, és ez a Menedék esetében sem volt másképp. Ráadásul Aguirre annyira primitívre írta meg Pikk gondolatait, hogy valami 4-5 hónapra volt szükségem ahhoz, hogy befejezzem a könyvet. Tényleg nagyon vontatottnak találtam, és nem tudtam azonosulni a szereplőkkel sem. Belekezdtem azért a Helyőrségbe, de az meg azzal idegesített fel, hogy abban a pár fejezetben, amit elolvastam belőle (olyan 40-55. oldalig juthattam) folyamatosan azt ismételgeti Pikk, hogy mi történt az első részben. Könyörgöm, elolvastam, végigszenvedtem, ne ismételgesd már önmagad!

E. L. James a Szürke ötven árnyalatával nem érte el, hogy rajongjak a trilógiáért. Bevallom, amikor először olvastam tetszett, méghozzá annyira, hogy a második résznél már angolra váltottam, mert nem bírtam kivárni, hogy mi lesz Miss Belső Istennővel, és Mr. Szürkével. De amikor másodszor kezdtem neki a teljes trilógiának csak röhögtem saját magamon, mert nem értettem, hogy mi tetszett benne. Persze, a Szürke szemszöget is elolvastam, és hát mit is mondjak? Már mindent leírtam a könyvről egy korábbi bejegyzésben, de annyit elárulok, hogy még ha nem is voltak magasak az elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, azért az írónőnek mégis sikerült elérnie, hogy csalódjak.

Még két olyan könyv van, amiben csalódtam, de ezekben nem akkorát, mint az előbb felsoroltakban.
Az egyik ilyen könyv Jandy Nelson: Az ég a földig érje, amivel szerintem az volt a problémám, hogy kinőttem abból a korosztályból, akiknek íródott. Általában szeretem a LOL-könyveket, de ez nem jött be. Belengte a könyvet egy depressziós, borús hangulat, amitől én is egy kicsit letargikus állapotba kerültem, és nem tetszett a történet sem. Lennie idegesítő volt, egyik pasiról ugrált a másikra, és nem törődött sem a szeretteivel, sem azzal, hogy épp kit bánt meg. Gyászolnia kellett volna, nem végigszenvednie a könyvet.


A másik, és egyben utolsó csalódást keltő könyv pedig E. Lockhart: A hazudósok című könyve. Őszintén szólva, többre számítottam. Elég hamar rájöttem arra, milyen tragédia történt, és hogy mi az oka Cady emlékezetkiesésének. Tény, hogy gyönyörűen megírta Lockhart a könyvet, és jól felépítette, ott a sokkhatás is, ha az ember nem jön rá, körülbelül a könyv közepén, mégis nekem valami hiányzott belőle. Picit untam is, ráadásul folyamatosan Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem könyvét juttatta eszembe, amit nagyon utáltam.
Számomra ez a nyolc könyv okozta a legnagyobb csalódást, de kíváncsi vagyok, hogy ti mely könyvektől vártatok volna többet, jobbat. Írjátok meg nekem! ;) Holnaptól a kedvenc könyvek kerülnek terítékre. Addig is keep calm and read a lot:











6 megjegyzés:

  1. Szegény Poison Princess - mondjuk megértem, bár nekem tetszett. Főleg azokat a jeleneteket, amik annak az embernek a házában játszódnak.
    Queen of Shadow nálad olyan lehet, mint nálam volt az Opposition, de nagyon drukkolok, hogy visszajöjjön a QoS az ötödik résszel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajánlom SJMaasnak, hogy a QoS-ban történteknek legyen értelme, és bízom abban, hogy ez csak egy átvezető kötet volt :)

      Oppositiont én úgy szeretteeeem, pont a romcsi részek miatt :D Kell egy Daemon :P

      Törlés
    2. Azt néztem amúgy, hogy elég sokan úgy vannak ezzel a résszel, hogy nem annyira extázis. El nem tudom képzelni, mi romolhatott el benne erre a részre.
      Nekem is kell egy Daemon úgy az 1-3.részből, mikor még nem ismertem a gondolatait. :D

      Törlés
    3. Nekem jöhet így is :D Nem dobnám ki a lakásból :D
      Amúgy értem mi a probléma, de annyira szeretem ezt a sorozatot, hogy inkább elsiklom a hibák felett, és csak élvezem Kat és Daemon szenvedését :)

      Teljesen más lett már az Origin is, amikor picit jobban beleláthattunk Daemon fejébe, és ez sokat ront/javít a könyvön. Viszont még mindig tök jól megírta Armentrout. Kitértem volna a hitemből, ha egy Sylvia Day-féle, Gideon szemszögű minőséget kaptunk volna.

      Törlés
  2. Haha, QoS és az Ég a földig ér tényleg hatalmas csalódások voltak nekem is. Talán a TOG 5-6 jobb lesz! Reménykedem!
    A Sky is everywherrel meg az a bajom, hogy így a másik könyvétől is elment a kedvem, ismeretlenül... :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is csak áll a polcon az I'Ll give you the sun :/ Amúgy sincs kedvem, időm olvasni mostanában :( ToG-nak meg jobbnak kell lennie. Nem teheti velünk ezt SJMaas! Nem és kész. Ha az ACOTAR-ban is kiheréli a szereplőket megkeresem őt, és elbeszélgetünk :D

      Törlés