RANSOM RIGGS: VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI (VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI #1.)

Hello Molycik!

Már elég régóta tervezgetem, hogy elolvasom Ransom Riggs különlegesekről szóló trilógiáját, de eddig valahogy nem jutottam a tettek mezejére. Pont kapóra jött a Prológusos Kossuth hetünk, amelybe tökéletesen beillett a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, hiszen a kiadónak köszönhető, hogy a magyar olvasó közönséghez is eljutott a történet.

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 352
Megrendelem

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Fordulatos, ​megindító, sajátos hangulatú regény. Izgalmasan társítja a furcsa régi fényképeket a felejthetetlen történettel.”

John Green, a New York Times újságírója, több sikerkönyv szerzője

Egy rejtélyes sziget

Egy elhagyott árvaház

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek.

Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

---

Mint azt a bevezetőben említettem, már egy ideje tervezgetem, hogy sort kerítek a könyvre és anno én ezt még úgy terveztem, hogy mielőtt a filmet megnézném moziban, elolvasom a könyvet. A Mielőtt megismertelek esetében ez sikerült is, a Vándorsólyomnál már nem. Amikor premierje volt a filmnek, lakótársam Zhatria sikeresen rávett, hogy megnézzem vele és akkor még nem bántam a dolgot, mert nekem tetszett a Tim Burton-féle adaptáció.

"Mindig tudtam, hogy az égbolt tele van rejtélyekkel – de mostanáig nem jöttem rá, hogy a föld is tele van velük."

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei egy igazán egyedi történet, amelynek főszereplője Jacob Portman. Jacob nagyapja halála után igyekszik feldolgozni a tragédiát, amit átélt, ezért terápiás jelleggel, édesapja kíséretében Walesbe utazik, hogy utánajárjon nagyapja gyerekkorának. Kutatási célja megtalálni Vándorsólyom kisasszonyt és a különlegeseket. Nem árulok el nagy titkot, sikerrel jár. És lényegében ennyi történik az első könyvben. Na, most kicsit össze voltam zavarodva, ugyanis akarva-akaratlanul is a filmhez hasonlítottam a könyvet, csakhogy rá kellett jönnöm, hogy a film valószínűleg nem csak az első részből merített, hanem legalább az első kettőből, de lehetséges, hogy a harmadik kötetből is. Így kicsit meglepődtem, amikor szinte semmi történés nélkül vége is lett a könyvnek. Persze részletes és tiszta képet kaptam a különlegesekről és az egész mitológiai háttérről, ami a történet alapjául szolgál, de azért hiányérzetem volt. Szinte csak az utolsó 100 oldalban pörögtek az események, egészen addig csak bevezető érzete volt a dolognak.

A történet maga tehát annyira nem nyűgözött le, elég sokszor untam magam olvasás közben, mégis Ransom Riggs stílusa annyira magával ragadó és egyedi, hogy miután rávettem magam az olvasásra nem nagyon akartam letenni a könyvet. Imádtam, hogy creepy képekkel volt színesítve az egyébként is gyönyörűen kivitelezett könyv. Rengeteget dobott az olvasási élményen és remek támpontként szolgált, hogy kit hogyan képzeljek el, pedig általában nem szeretem, ha nem hagyatkozhatok a saját fantáziámra.

A szereplők egytől-egyig különlegesek (szó szerint :D) és szerethetőek voltak. Mindenkit sikerült valamilyen tulajdonsága miatt megkedvelnem, de talán Millard nőtt leginkább a szívemhez, mindig feldobta a számomra unalmasabb pillanatokat egy-egy megszólalásával. Jacob mint narrátor egész jól megállta a helyét, de néhol csapongónak éreztem és olyan hatást keltett, mintha nem egy, hanem több ember narrálná a történetet. Egyébként pedig teljesen jól hozta a zavarodott tini szerepét. Emma is hasonlóképp viselkedett mint egy szerelmes tinilány, ami számomra kicsit fura volt. Mégiscsak a szerelmének az unokájába zúgott bele.

"Ahogyan a szörnyek, úgy az elvarázsolt sziget története is álruhába öltöztetett valóság volt."

Így utólag belegondolva talán egy kicsit bánom, hogy előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna a könyvet, mert így sokkal kevésbé élveztem az olvasást. Számomra túlságosan lassan bontakozott ki a történet, amiben azért ott van az a pozitívum, hogy nagyon részletesen ki volt fejtve minden, és ezt valószínűleg díjazni is fogom miközben a folytatást olvasom, de egyelőre elég mehh az egész. Már épp elkezdtem volna élvezni, hogy történik valami, amikor hirtelen vége szakadt a könyvnek, én meg ültem és néztem, mint Rozi a moziban, hogy ez meg mi a franc volt. 

"Ragaszkodunk a tündérmeséinkhez, amíg csak túlságosan nagy nem lesz az ár, amelyet meg kell ezért fizetnünk."

Ransom Riggs egy egyedi világot teremtett, amelyet a mellékelt képek és az író stílusa tesz teljessé. A karakterek sem a megszokott sablon szereplők, hanem egy kis színt visznek a történetbe. Ez a rész számomra csak egy egynek elment olvasmány volt, nagyon is érződik rajta, hogy kezdő kötet, így bízom benne, hogy a folytatás már sokkal inkább elnyeri majd a tetszésemet. 

***

Értékelés: 3,5/5

Kedvenc jelenet: -

Kedvenc szereplő: Millard

Üdv,

STEPHANIE TROMLY: CSAK A BAJT HOZOD RÁM (CSAK A BAJT HOZOD RÁM #1.)

Hello Molycik!

Lassan véget ér a nyár és a fesztiválszezon, elkezdődik az iskola. Ráhangolódásképp, egy könnyedebb olvasmányra vágyva Stephanie Tromly regényéért nyúltam. Azt kell mondjam jól választottam, ugyanis egy élvezhető, kellemes kis történetet kaptam, humorral és rejtéllyel megfűszerezve.

Kiadó: Ventus Libro
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 300
Megrendelem
A recenziós példányt
köszönöm
szépen a kiadónak! :)

Fülszöveg:

Digby és Zoé, a két gimnazista nyomozásának és szerelembe esésének cseppet sem romantikus, inkább vicces és veszélyes története. 

Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni. 

Amikor Digby először becsönget, Zoe Webster nincs különösebben elragadtatva. Digby goromba, okos, és nem tűr ellentmondást. Mire Zoe észbe kap, máris nyakig ül abban a vicces és veszélyes eseményfolyamban, amely egy gimnazista lány elrablása ügyében folytatott nyomozáshoz vezet. Ennek az emberrablásnak pedig talán köze lehet ahhoz, hogy nyolc évvel ezelőtt tragikus körülmények között eltűnt Digby húga is.

Ez a borotvaéles párbeszédekkel fűszerezett regény olyan szerelmi történet, amely határozottan nem romantikus, és olyan krimi, amelyben nem a tettes kézre kerítése az egyetlen izgalom. Stephanie Tromly első könyvét nem fogjuk egyhamar elfelejteni.

---

Nem titok, hogy szeretek borító alapján könyveket vásárolni, viszont Tromly történeténél ez nem volt befolyásoló tényező. Első ránézésre nem tetszett és húztam a számat, hogy biztos lehetett volna jobbat is alkotni a történethez, de tévedtem. Így olvasás után ébredtem csak rá, hogy igazából nagyon is illik a borító a regényhez. Viszont, akkor kérdezhetnétek, hogy mégis miért döntöttem úgy, hogy mégis el szeretném olvasni Tromly debütáló regényét? Nagyon egyszerű a válasz, úgy gondoltam, hogy tökéletes kikapcsolódást nyújthat számomra a regény a vizsgaidőszak közepén, esetleg utána. 

"Kicsit úgy vagyunk egymással, mint ahogy a Joker van Batmannel. Kiegészít engem."

A történet két főszereplője Digby és Zoe, közös kalandjuk pedig akkor kezdődik, amikor a fura, különc srác becsönget az új lányhoz. Tipikus YA sablon, kisvárosi elemekkel és számomra egy kis Nancy Drew - Sherlock Holmes - Veronica Mars beütéssel. Egy könnyed olvasmány, humorral és egy kis rejtéllyel megfűszerezve, amely garantálja a szórakozást nem csak a fülledt nyári napokon, hanem az év bármely szakaszában. Amit azért megjegyeznék az az, hogy véleményem szerint az írónő stílusa szuper, de nagyon lassú a történetvezetés, egy jó 55-80 oldal kellett ahhoz, hogy igazán elkapjon a gépszíj és egy ültő helyben kiolvassam a könyv hátralévő részét. 

A szereplők közül Digby volt a kedvencem. Kicsit emlékeztetett a Geek Girlből Tobyra, aki szintén egy zseni és mellé stalker hajlamai is vannak. Szinte minden vicces jelenet hozzá volt köthető, imádtam a srác fura szokásait, a beszólásait és a tini lányok szerelmi életére tett megjegyzéseit. Azt meg kifejezetten szerettem, hogy néha teljesen észrevétlenül, de nagyon is komolyra fordult a könyv, amikor Digby életéről és életkörülményeiről volt szó. Egy kis komolyságot csempészett az egyébként laza hangulatú, szórakoztató történetbe. 

"Ezenkívül vizet és energiaszeleteket is bedobáltam a hátizsákomba. Amikor az ember arra készül, hogy Digby barátjaként túléljen egy átlagos napot, az nem sokban különbözik attól, mint ha az apokalipszist készülne túlélni."

Zoet is nagyon bírtam, főleg azért, mert YA főhősnő létére szinte egyáltalán nem nyafogott, ha igen, akkor megvolt rá a nyomós oka. Próbált minden helyzetet lazán kezelni és nem vérig sértődni vagy elbőgni magát minden egyes gázosabb szituban. Azért pedig jár neki a virtuális pacsi, mert hosszú távon kibírta Digby mellett és maradandó károsodást sem szenvedett, de még csak nem is okozott. 

Ha egy cuki és szórakoztató, ugyanakkor egy kis krimi szállal és rejtélyekkel teletűzdelt könyvre vágysz, akkor Stephanie Tromly könyvét biztosan szeretni fogod, ugyanis a Csak a bajt hozod rám c. könyvében a romantikus elemektől kezdődően a nyomozásig minden megtalálható. Ugyan a történetben vannak sablon elemek, mégsem mondanám azt, hogy egy tipikus YA kliséhalmaz a regény. Sokkal inkább eredeti és szórakoztató, maradandó élmény. Az biztos, hogy én nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Ez az idézet pedig tökéletesen összefoglalja a történetet:

"Pisztolyok, kábítószer, eltűnt lányok: ezek a dolgok tényleg velünk hármunkkal történtek. De amikor ezt mind kitárgyaltuk, a bálról kezdtünk beszélgetni. Tisztában voltam vele, mennyire nevetséges, hogy ugyanannyira parázom attól, hogy rám lőnek, mint hogy partner nélkül jelenek meg a bálban. Pedig így volt."

*** 

Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: Az összes, amiben Digby beszólt Zoenak
Kedvenc szereplő: Digby

Egy kis plusz információ azok számára, akik szintén szerették Digby és Zoe első közös kalandját: a Ventus Libro Kiadónál még idén várható a folytatás ;)

Üdv,

RAINBOW ROWELL: ELEANOR ÉS PARK

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 334
Megrendelem

Hello Molycik!

Ma egy hatalmas kedvencemről hoztam nektek egy kis ömlengést, mert úgy vélem, hogy az Eleanor és Park egy olyan könyv, amit mindenkinek olvasnia kell életében legalább egyszer.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ebben ​a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

Park

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni. 

Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt. 

Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg. 

Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását. 

Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.

Eleanor

Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét. 

Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna. 

Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.) 

A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért.

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

---

A brit kiadás. A színével nem vagyok
kibékülve, de szerintem még így
is egy szuper borító :)

Legelőször 2014 nyarán olvastam Eleanor és Park történetét, ismerkedésképp Rowell írásaival. Konkrétan ez volt tőle az első könyv, amibe belevágtam. Azt kell mondjam remekül választottam, a két fiatal sorsa teljesen magával ragadt, Rowell pedig azóta is a kedvenceim közé tartozik. Ennek főleg az az oka, hogy mindegy miről ír, még ha maga a sztori nem is ránt magával - erre példa a Fangirl és az Attachments is az írónőtől, nem tetszettek annyira, mint szerettem volna - az írásmód az első mondatnál akkor is megteszi. Elvarázsol és nem ereszt. Felőlem random szavakat is írhat wc papírra, akkor is vevő vagyok rá, ha ebben a stílusban teszi. 

A történet két főszereplőjét könnyen ki lehet találni: Eleanor és Park. Eleanor tölti be az új, különc lány szerepét Park iskolájában és az iskolabuszon. Nagydarab, feltűnő vörös göndör hajjal, egyedi stílussal, aminek persze mögöttes tartalma is van, de ezt a nagymenők nem tudják. Senki nem tudja, hogy Eleanor és a családja milyen körülmények között él. Kiszemelik a lányt a nagymenők, a buszsofőr ordít, a többiek már akkor kiközösítik, amikor a buszra lép, ekkor siet Park a megmentésére. Igazából csak megszánja őt. Mégis, megtette az első lépést azon a rögös és egyáltalán nem könnyű úton, amin ketten elindultak. Romantikus regény, lehet sejteni, hogy egymásba fognak szeretni, ezzel nem árulok el nagy titkot, de az út, amit bejárnak véleményem szerint szívszorító és gyönyörű. 

Eleanor hátrányos helyzetű családból származik, amit szinte senki nem tud róla. Nem tudják az iskolában, hogy azért hord olyan ruhákat, amilyeneket, mert nincs pénzük szinte semmire. Sokan vannak testvérek és az anyjuk férje se kíméli és segíti őket. Elissza, elszórakozza a pénzt, még fogkefére sem telik nekik. Imádtam, hogy Eleanor nem egy szépségideál, amit a legtöbb könyvben megkapunk. Nem tökéletes, nem hajszálvékony, nem gyönyörű. Egy teljesen átlagos lány, nem pedig egy Disney hercegnő. Mégis egy szerethető karakter, akit akarva akaratlanul is megsajnál az ember olvasás közben. Ami a történetében pedig a legszomorúbb az az, hogy sajnos a való világban is megtörténnek azok a dolgok, amik vele is megtörténtek nap, mint nap. 

Szerintem nagyon ötletesen oldották meg
az ajánlásokat. Mindegyik egy-egy
kazettában van, aminek van szerepe a
történetben is.

Parkról sem mondhatom azt, hogy a jól megszokott YA karakter. Nem kigyúrt, nem tökéletes, nem sorolható sem a tipikus rosszfiúk, sem a tipikus jófiúk közé. Rowell teljesen realisztikusan ábrázolta őt is, nincs bekategorizálva sehová, ugyanúgy tudnám jellemezni őt is, mint Eleanort. Átlagos. Semmiféle katasztrófa nem történt vele, amitől teljesen magába fordult volna rövid élete során, nem depressziós, nincs sötét múltja. Egyszerűen éli a mindennapi életét. 

Engem pedig teljesen elvarázsolt a két fiatal története, sőt, első olvasáskor meg is könnyeztem a könyv végét. Voltak persze negatív szereplők is a történetben, akik megnehezítették Eleanor és Park életét, de főként Eleanorét, viszont róluk most nem ejtenék szót, mert hiszem, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia egyszer, amire ha sor kerül, mindenki megérti, hogy miért is kívánom a pokolba őket. Főként Richiet. 

Egy gyönyörű történetet mesél el Rowell, ami az első szerelemre emlékeztet, ártatlan és elbűvölő. Ugyanakkor összetöri a szíved darabokra. Lassan kibontakozó, realista regény, egyáltalán nem szépíti a dolgokat az írónő, leírja a történteket úgy ahogy van, nem az a célja, hogy megszépítsen bármit is, könnyítsen bárki, bármi helyzetén. Olyannak ábrázolja a szereplőket, a világot, amilyen. Kegyetlen. Elgondolkodtató. És pont ez Rainbow Rowell sikerének a titka. Nem a természetfelettihez nyúl, hanem a mindennapit, az átlagosat ragadja meg, amihez társul az írói stílusa és ez pontosan elég ahhoz, hogy imádd a könyveit. 

Ha egy nyáltól csöpögő szerelmi történetre vágysz, akkor valószínűleg csalódni fogsz, mert ez nem az, de mindenképp ajánlom elolvasásra. Nem a tipikus sablon történet, mégis magával ragadó és elgondolkodtató. Visszaidézi az első szerelmet, amikor a végén darabokra törik nemcsak a könyv főszereplőinek a szíve, de a tiéd is. Realisztikus, még véletlenül sem áltat és fáraszt olyan dolgokkal, amik valószínűleg sosem történnének meg az emberrel. Stílusra pedig könnyen olvasható, sőt, olvastatja magát, míg végül azt veszed észre, hogy hoppá vége is van a könyvnek. 

Olvasás mellé készítsetek egy százas csomag papírzsepit és rengeteg csokit, fagyit vagy valamiféle édességet, hogy azért egy kis boldogsághormon is melengesse a szíveteket, ne csak a cuki pillanatok, amik szintén megtalálhatóak a könyvben.

***

Értékelés: 5/5
Kedvenc jelenet: a könyv utolsó fejezete 
Kedvenc szereplő: Természetesen Eleanor és Park :)

Ha pedig benned is ég a vágy, hogy csatlakozz a Rowell rajongók klubjába, és már vennéd is kezedbe a könyvet, akkor itt megtudod rendelni nem csak az Eleanor és Parkot, de még a Fangirlt is :)

Üdv,