DAVID LEVITHAN: MAJD EGY NAP (NAP NAP UTÁN #3.)

Hello Molycik!

Bekuckózós projektünk keretén belül muszáj volt egy olyan könyvvel érkeznem, ami tökéletes erre az őszies, borongós időre (még akkor is, ha épp hét ágra süt a nap). Ha szerettek egy forró csoki vagy tea mellett elfilozofálgatni az életen és annak értelmén, akkor ajánlom Levithan Nap nap után trilógiájának bármelyik részét, jelen esetben az utolsót.

Kiadó: Maxim - Dream válogatás
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 432
Megrendelem
A recenziós példányért
köszönet a kiadónak!

Fülszöveg:

Minden nap egy új test. Minden nap egy új élet. Minden nap új választások. Amióta csak A emlékszik, az élet azt jelentette, hogy minden nap más ember bőrében ébred, és a nap végéig kénytelen annak a valakinek a testében élni. Mindig azt hitte, hogy senki hozzá hasonló sincs a világon.

Azonban A tévedett. Vannak mások.

A már megszenvedte az olyan erős érzelmeket, mint a szerelem vagy a magány. Most viszont még vár rá, hogy megtudja, milyen extrém irányokat vehet ezek hiánya az életben – és hogy milyen felfedezni, hogy nem egyedül van a világon.

A Majd egy napban David Levithan még mélyebbre visz minket A, Rhiannon és Nathan életébe, valamint azéba, akit ők Reverend Poole-ként ismernek, valamint még mélyebb kérdésekkel kerülünk szembe, mint a Nap nap után vagy az Egy másik nap során: Mi a lélek? És mi tesz minket emberré?

---

A trilógia kezdő kötetével, a Nap, nap utánnal még 2015-ben találkoztam és akkor teljesen magával ragadott. Nem csak a történet, de Levithan írói stílusa is. Majd folytattam is rögtön az Egy másik nappal, bízva ugyanabban a minőségben és olvasási élményben. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis számomra Rhiannon miatt kevésbé volt élvezhető a sztori. Most pedig lezárult számomra a trilógia azzal, hogy  elolvastam a Majd egy napot. Vegyes érzéseim vannak, de örülök, hogy nem maradt ki az életemből A mindennapi csodákkal teli kalandja. 

„Szeretni és szeretve lenni – így hagyhatjuk fenn az állandóság nyomait egy máskülönben nemtörődöm világban.”

A történet röviden annyi, hogy A továbbra is keresi a módot arra, hogy ne ébredjen minden nap új testben és esetlegesen egy új városban. Szeretne módot találni egy rendes életre, anélkül, hogy az elfoglalt testben élő korábbi lakót megölné. Hisz lényegében gyilkosságnak számít, ha a testben élő lelket elnyomja és hagyja elveszni, nem? Többek között erre is keresi a választ Levithan A, Rhiannon és a többi szereplő segítségével a könyvben. Mégis ennél sokkal többet kaptam a Majd egy nap elolvasásával.

"Mert egyetlen napba túl nehéz kapaszkodni."

Kevés olyan könyv van, ami ennyire elgondolkodtat. Egy-egy téma és fontos kérdés felmerülése során folyamatosan azon kaptam magam, hogy elmerengek a saját gondolataimban és elgondolkozom a felmerülő problémákon. Kik és mik vagyunk? Miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Egyáltalán mi az én személyes történetem, hogyan definiálnám saját magam? Mit csinálnék hasonló szituációban, mint A? Megpróbálnám a leginkább  számomra kényelmes módot választani, mint X, nem törődve a következményekkel, vagy megpróbálnám a mindenki számára legmegfelelőbbet megkeresni, mint A? 

"Fontos, hogy tudjuk kik vagyunk"

A személyes útkeresésen, a saját én, az identitás kialakításán és önmagunk definiáláson kívül ott rejtőzik a történetben a bizonytalanság és a feltétel nélküli szeretet is. Nyilván az életünkhöz hozzátartozik, hogy bizonyos helyzetekben bizonytalanok vagyunk, de mi van akkor, ha valaki számára az a normális szituáció, ha folyamatosan bizonytalan a tetteiben és önmagában? Felmerül az a kérdés, hogy kinek mi számít normálisnak és Levithan ezt nagyon szépen érzékeltette A és Rhiannon napjain és gondolatain keresztül. Ahogyan véleményem szerint a feltétel nélküli szeretetet, szerelem is. Végig kíváncsian vártam, hogy mikor billen át a mérleg másik oldalára A, mikor veszti el a Rhi iránt érzett feltétel nélküliséget? 

Említettem a bevezetéskor, hogy vegyesek az érzéseim, ez főként Rhianonnak köszönhető. Nem teljesen neki, de nagy részben az ő érdeme ez az egész. Nem szerettem a fejezeteit olvasni, pláne nem, ahogyan Alexanderrel játszadozott. A fiú szerelmes volt belé, mindent megtett volna érte, mégis Rhiannon tinilány módjára nem tudta, hogy mit akar, az elérhetetlen iránt epekedett. Ezzel pedig kicsit túlságosan is egy romantikus sztorivá vált számomra a történet. Sokkal több volt benne, mint amit az író kihozott belőle, viszont még így is azt mondom, hogy megéri elolvasni.

"Látom rajta, mennyire belém van zúgva, mennyire akarja, hogy működjön a kapcsolatunk. Én is ezt akarom. Viszont A-t is akarom.

Még akkor is, ha nem lehetünk együtt. Még ha többé már nem is vagyunk egymás közelében. Ha csak a távolból üdvözölne, akkor is tudni szeretném, hol van és gondol-e rám néha. Még ha ez ma már nem jelent semmit, muszáj megbizonyosodnom, hogy igenis sokat jelentett a múltban."

Levithan nagyon jól bánik a szavakkal és a flow az hihetetlenül ott van a sorok között. Magával ránt a történet, még ha kicsit el is távolodtam olvasás közben, nem tudtam letenni. Minden egyes napon, amikor A másik testben volt, nagyon jól érzékeltette azt. Egyik kedvencem, amikor egy hiperaktív srác testében ébredt és teljesen be voltak pörögve a gondolatai A-nek, mint nekem, ha megiszom 3 kávét egymás után. Szó szerint kifáradtam a gondolatok pörgésétől, amikor azt a fejezetet olvastam. Zseniális.

"A nehéz napokon eszembe jut majd, hogy nem vagyok egyedül. A könnyebb napokon is emlékeznem kell rá. Ez fog átsegíteni. Minden napon ez fog átsegíteni."

Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom Levithan Nap, nap után trilógiáját. Számomra az első kötet marad a kedvenc, de sorban rögtön a Majd egy nap következik utána. Nagyon jól megírt, fontos gondolatokkal foglalkoztató és elgondolkodtató könyvről van szó, amely tökéletes nem csak az őszi punnyadós, bekuckózós napokon, de az év bármely szakaszában.

---

Értékelés: 4/5

Kedvenc rész: az ADHD-s, hiperaktív Alvin fejébe betekintés A szemén keresztül. Imádtam.

Kedvenc karakter: A, Nathan

Üdv,

R. F. KUANG: MÁKHÁBORÚ (MÁKHÁBORÚ #1.)

Hello Molycik!

A Prológus tagokkal ezúttal egy külföldön nagyon népszerű könyvet szemeltünk ki magunknak, ami nemrég jelent meg kis hazánkban. Az Agave Könyveknek köszönhetően olvashatjuk ezt az epikus fantasyt, a Mákháborút, ami számomra hatalmas kedvenc lett. 

Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 572
A könyvért örök hála a kiadónak! :)

Fülszöveg:

Nikant ​elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.

Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.

Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a szokásos sémát követve a gyönyörű, egyszerű, ugyanakkor (szerintem) nagyszerű borítót kellene jellemeznem. Szavakkal nem igazán tudom. Pontosan azt a stílust képviseli, amit imádok. Igényes, keménytáblás kiadás, szövet könyvjelzővel, amit öröm volt kézben tartani, még úgy is, hogy egyébként egy féltégláról van szó. Féltem, hogy inkább az angol verziót fogom majd előnyben részesíteni, mert egy vaskos kötetről van szó, de magyarul olvastam végig, a külföldi kiadáshoz csak nagyon néha nyúltam. 

Forrás

A történet főszereplője Zsin, aki a tipikus szegény árva. Nincs senkije, nem szeretik őt a családban, csak eltűrik, mert hasznuk származik belőle. Ki akar törni a szürke hétköznapokból, főleg, amikor a családfők úgy tervezik, hogy egy befolyásos emberhez férjhez adják, hiszen úgy még több hasznát veszik. A leányzó természetesen nem elégszik meg ezzel az életúttal és úgy dönt, hogy kezébe veszi a sorsát, tanulni fog és felvételt nyer Szinegardba, Nikan országának legnevesebb, legkiválóbb katonai iskolájába. Bevallom, először kicsit megijedtem, hogy félre fog siklani a történet és nem fogja fenntartani az érdeklődésemet, mert hát Kelet-ázsiai a sztori és igen hosszasan, sok száz oldalon keresztül ecseteli a dolgokat az írónő. Nem történt meg, amitől féltem, mert elég hamar belevágunk a lecsóba és szinte minden oldalon történt valami, ami miatt folytatni akartam az olvasást. Még főzés közben is Mákháborút olvastam, aminek az lett az eredménye, hogy szépen leégettem a kajámat, de megérte. 

"– Ki maga? – tudakolta.
– Ülj le, Zsin! – mondta Fang bácsi.
Kinyújtotta kérges kezét, hogy egy szék felé terelje a lányt. Zsin azonnal hátat fordított, hogy elszaladjon. Fang néni megragadta a karját, és visszarángatta. Ezt egy kisebb viaskodás követte, amelynek során Fang néninek sikerült felülkerekednie Zsinen, majd a szék felé lökdöste.
– Nem fogok bordélyházba menni! – kiáltotta Zsin.
– Nem is arról van szó, te agyalágyult – teremtette le Fang néni. – Ülj le! Viselkedj tiszteletteljesen Liu cődörasszonnyal.
A kerítőnőnek a szeme sem rebbent, mintha a munkája során már sokszor meggyanúsították volna szexkereskedelemmel.
– Nagyon szerencsés lány leszel, édesem – szólalt meg. Hangja negédesen csengett. – Szeretnéd tudni, miért?
Zsin a széke peremébe kapaszkodott, és Liu cődörasszony piros száját bámulta.
– Nem."

Mielőtt bárki megijedne, hogy csak Zsin iskolában töltött pillanatait olvashatjuk a könyvben, relax! Három részre van osztva a könyv, melynek során az iskolai éveken túl a háború kezdetéről, az előkészületekről, Nikanról és a világfelépítésről, illetve magáról a tényleges háborúról is megtudunk egészen sok mindent. Az iskolai éveket pedig kifejezetten élveztem, az írónő részletességének köszönhetően teljes mértékben Szinegard falai közé tudtam magam képzelni, és úgy éreztem, hogy Zsinnel együtt tanulok, fedezek fel újdonságokat Nikan történelméről, a hiedelemvilágról, stratégiáról és orvoslásról. A háborús pillanatokat is nagyon élveztem és kíváncsian vártam a végkifejletet. 

"Arra is rájött, hogy úgy viszonyul a dicsérethez, mint a függők az ópiumhoz. Minden egyes alkalommal, amikor megkapta a hízelgés újabb adagját, csak arra tudott gondolni, hogyan szerezhetne belőle még többet. A teljesítménytől részegült meg. A kudarc rosszabb volt, mint a megvonás. A jó teszteredmények csak pillanatnyi megkönnyebbülést és átmeneti büszkeséget hoztak neki – pár órán át élvezte a kitüntetettség időszakát, majd elkezdett pánikolni a következő megmérettetés miatt.
Olyan nagyon vágyott a dicséretre, hogy a csontjaiban érezte az epedezést. És a függőkhöz hasonlóan ő is mindent megtett, hogy megkapja, amit akar."

Számomra nem voltak üres foltok, sem unalmas pillanatok. Zsin már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra, áradt belőle a vágy, hogy kitörjön abból a státuszból, amiben egészen addig élt. Egyedül azt sajnálom, hogy a vége felé, érthető okokból, de ez elfogyott belőle, mert ez a vágya lendületet adott a könyvnek. 

Külön tetszett a hiedelemvilág és a sámánizmus taglalása, az egész istenekkel való kapcsolattartás. Ami már kevésbé nyerte el a tetszésemet az a brutális kibelezések, csonkítások és gyilkosságok a Föderáció részéről. Borzalmas, de hát ilyen a háború, pont ettől működött nagyon jól az egész. 

Az írónő egy nagyon jól felépített, ugyanakkor picikét hiányos világot tár fel előttünk. Gondolom a következő részben ez ki lesz küszöbölve, legalábbis nagyon remélem. Szívesen megtudnék még többet Speerről és annak történelméről, illetve magáról az egész nikani birodalomról. Stílusát tekintve pedig nem való a gyenge lelkűeknek. Nagyon könnyen el lehet képzelni mindent, amit leírt R. F. Kuang, így az olyan vizuális típusok, mint én maguk elé képzelhetik a teljes sztorit, ami viszont nem gyomorkímélő. Durva, véres, kegyetlen és nem gyenge lelkűeknek való. 

"Csiang hatékony harcoktató volt, még ha szokatlan módszereket is alkalmazott. Azt kérte Zsintől, hogy hosszú percekig tartsa ki a rúgásokat, amíg remegni nem kezd a lába. Lövedékeket dobált felé a fegyverállványról, hogy gyakoroltassa vele, hogyan bukjon le. Ugyanezt a gyakorlatot elvégeztette vele vakon is, de később bevallotta, hogy ezzel csak saját magát akarta szórakoztatni.– Maga egy igazi seggfej – közölte vele Zsin. – Tudja, ugye?"

Olvasás közben, főleg a vége felé, folyamatosan az volt a fejemben, hogy hasonlít egy korábbi olvasásomra stílusilag, és csak nehezen jöttem rá, hogy mire. Red Rising fanok készüljetek! Ha Darrow és Mustang történetét imádtátok, valószínűleg a Mákháború lesz a következő kedvencetek. 

Értékelés: 5/5*

Kedvenc rész: az iskolai részeket nagyon élveztem, nem tudnék kedvencet kiválasztani. 

Kedvenc szereplő: Csiang mester, Zsin

Ha felkeltette a történet az érdeklődéseteket, most 25% kedvezmény van rá az Agave Könyvek oldalán! Én nem hagynám ki ;)

Abban az esetben pedig, ha a történetről, az írónőről tudnátok meg többet, akkor nézzetek szét a Prológus Fb oldalán és a blogon, mert számos érdekességgel készülünk még a héten! 

Üdv,