Hello Molycik!
Az úgy volt, hogy ezt az értékelést a múlt héten szerettem volna megírni, de kicsit benéztem a dolgokat és végül nem jutott rá időm, hogy a Winter Wonderland vagy az Xmas is coming... projekthetek keretein belül érkezzen a poszt. Most viszont itt van, teljes pompájában.
 |
| Kiadó: Kolibri Kiadás éve: 2018 Oldalszám: 664 Megrendelem |
Fülszöveg:
2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik!
A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.
A recenziós példányért köszönet a Kolibri Kiadónak!
Mióta elolvastam A tél jegyeseit, azóta vágyom erre a kötetre. Bátran állíthatom, hogy Christelle Dabos A tükörjáró sorozata nálam az év egyik legnagyobb kedvence, így hatalmas elvárásokkal indultam neki olvasáskor a történetnek. A borító még mindig csodaszép, amikor megérkezett percekig csodáltam. Azóta is elég gyakran csak leveszem a polcról és nézegetem, beleolvasok, mert számomra teljes szerelem mind a külseje, mind pedig a belseje a könyvnek. Ezúton is köszönöm a Kolibri Kiadónak, hogy ilyen gyorsan hozták a folytatást, és sajnálattal fogadom a hírt, hogy csak jövő év vége felé érkezik a harmadik kötet.
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész végén abbamaradt. Találkozunk a már jól ismert szereplőkkel és Ophelie is hozza a szokásos formáját. Belekerült a Légvár körforgásába, az intrikák és cselszövések közepébe, ha tetszik neki, ha nem. Ráadásul rejtélyes módon eltünedeznek Holdvilág lakói, így egy kis nyomozós szál is beköszön, ami számomra csak még izgalmasabbá tette az olvasást. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy ki lehet a tettes és, hogy Ophelie, hogyan fogja megoldani az ügyet, amit Farouk nagyúr kedves módon rábízott.
– Nincs semmi, amit tudnia kellene.– Még mindig haragszik rám – közölte meglátását semleges hangon Thorn. – Pedig azt hittem, tiszta lapot nyitottunk. Azt hittem, megegyeztünk, hogy mindketten, ön is, én is, rossz irányból közelítettünk a dolgokhoz.– Nem, Thorn. Ebben csak ön egyezett meg saját magával.
Ophelie talpraesettsége számomra nagyon szimpatikus már az első rész óta, nagyon könnyű azonosulnom szerencsétlenkedéseivel, hiszen hasonlóan két bal lábas vagyok és a szemem se jobb, mint neki, bár ez mellékes jelen esetben. Kifejezetten tetszett, hogy míg az első kötetben inkább a háttérben, maximum apró-cseprő kalandjai közben találkoztak vele Holdvilág lakói, most elég szépen bekerült mindennek a közepébe. Imádtam végigkövetni az útját és közben a fejlődését, ahogy egyre jobban rátalált önmagára az udvarban. Mindig öröm olyan női szereplőkről olvasni, ahol nem a nyafogás a legkedveltebb időtöltés és az, hogy hogyan keltse fel a kiszemelt srác érdeklődését. Ophelie kiáll a maga igazáért, egyáltalán nem kell félteni, mert tettre kész és éles eszű.
– Számba veszem az összes háztáji jószágot. Ophélie-nak nevethetnékje támadt a gondolatra, hogy Thorn óriási pincsiket és dakszlikat osztályoz, de amikor ráeszmélt miért csinálja, a rémülettől menten elkerekedett a szeme. – Csak nem akarja… – Minden megoldási lehetőséget meg kell vizsgálnom az éhínség elkerülésére – felelte, miközben megnézte az óráját. – Ha csak rajtam múlna, elsőként a leginkább elhájasodott minisztereket áldoznám fel, de az emberevést a törvény tiltja, még a Sarkon is.
Thorn, a jégcsapocska eddig is a szívem csúcsa volt a maga antiszociális személyiségével, de a Rejtélyes eltűnések során még jobban a szívemhez nőtt. Imádtam nézni, hogyan kezd el olvadni a jéghegy szívecskéje. A legtöbb fangirl pillanatomat neki köszönhetem a könyv olvasása során, ebben biztos vagyok. Thorn személyét tekintve, ebben a részben sokkal, de sokkal jobban ki lett bontva, mint A tél jegyeseiben. Többet megtudtunk róla, megnyílt nem csak nekünk és előttünk, a jegyese előtt is. Végre nem csak kötelességnek látta Ophelie-t, hanem úgy tűnt mintha ténylegesen olvadozna valami ott a szíve tájékán.
– Valami leveleket is említett – tért vissza egy korábbi részletre Thorn.– Ja, igen, azokat megtaláltuk a főszerkesztő személyes holmija közt. Tolerancia!– Végtelenül toleráns vagyok önnel – mondta Thorn, aki szemmel láthatóan fogytán volt a türelemnek.– Ez nem önnek szólt, hanem a kishúgomnak. Tolerancia, kérlek, hozz ide egyet azok közül a levelek közül…
Stílusát tekintve Dabos könyve továbbra is zseniális és szerintem a Harry Potter óta nem olvastam még ennyire lenyűgöző és magával ragadó könyvet, amelyből árad a mágia és egy meghatározhatatlanul különleges hangulat. Mert bizony A tél jegyesei és a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban is hangulat könyv. Főleg az első részben, nem igazán történik semmi, lassan bontakozik ki a történet, mégis annyi mindent ad. A második kötet pedig már nem csak a hangulatot árasztja magából, bejön mellé a nyomozós szál és a rejtélyesség is, miközben 664 oldalon keresztül folyamatosan elgondolkodtat a történet. Mindig történik valami és egyszerűen nincs szíved letenni a könyvet, és nem is akarod. Mindezek mellett szórakoztat is a humoros megszólalásokkal.
– Ott jön Thorn fürdőgatyában!-kiáltotta három hang egyszerre.Összességében én csak ajánlani tudom a könyvet. Mindenkinek, aki a Harry Potter óta vágyakozik egy hasonló hangulatot árasztó könyvre. Félreértés ne essék, köze nincs Rowling világához a történetnek, szimplán hasonló érzések fogtak el Dabos könyveinek olvasása során, mint anno gyerekkoromban, amikor először kezembe vettem A bölcsek kövét. Tudom ajánlani Philip Pullman rajongóinak is. A Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban olvasása során végig átjárt az az érzés, mintha Az Úr sötét anyagai nagy hatással lett volna az írónő munkásságára. A téli időjárásért rajongók is örömüket lelhetik a könyvben, a leírások során sokszor én magam is dideregtem, nem csak a szereplők.
Számomra kedvenc lett és biztos vagyok benne, hogy azok számára is az lesz, akik már A tél jegyeseit is szerették!
Értékelés: 5/5. Kedvenc lett!
Kedvenc rész: jégcsapocska ja, jut eszembe... megszólalása
Kedvenc szereplők: Archibald, Thorn, Ophelie
Üdv,
