2015. július 24., péntek

KÖNYVJELZŐ KOLLEKCIÓM (KÖNYVJELZŐK #1.)

Sziasztok!
Valamelyik nap fotózgattam a könyvespolcomat, és előkerültek a könyvjelzőim. Gondoltam akkor már megmutatom a nagyvilágnak is. Én imádom mindet, egytől-egyig :D

Ebayről: Amikor felnézek ebayre az ékszerek mellett mindig rákeresek a könyvjelzőkre is. Általában meg tudom állni, hogy ne rendeljek meg mindent, de néha nem jön össze és bizony megrendelek minden felesleges dolgot. Ezekből a  kezes könyvjelzőkből minimum 10 db van itthon :'D


Ez a könyvjelző mióta megjött a The game of Love and Death c. könyvemben van. Szinte nem is használom, mert összenyomja a könyveket, és félek, hogy ha használom véletlenül elszakítom a lapokat, amikor veszem le a könyvről :(

Nagyon szeretem ezeket a minionos könyvjelzőket, mert cukik és minionosok :D Az elmúlt pár hétben szinte csak ezeket használom a könyvjelzőim közül.

Post-it: A post-itek is tökéletesek könyvjelzőknek, és általában ezekkel szoktam bejelölni a fontosabb részeket, amiket később újra el szeretnék olvasni. Forrásuk szintén ebay, illetve a Pásztói Városi Könyvtár :D

Ajándékba kapott könyvjelzők, illetve minden olyan dolog, amit könyvjelző címkével befogtam:

A LaRoche-Posay utazócsomaghoz volt ajándékként.
Dóritól kaptam ajándékba :) 
Anya hozta őket a könyvtárból.
A sünit a KMK-tól kaptam Könyvfeszten Elit könyv mellé, a Minion ajándéktasin volt, a Moonshadow papírkával A. M. Amaranthtól nyertem Könyvhéten egy angol nyelvű novellát, a Gilly Hicks papír Angliából jött velem, a Micimackós kártya Szamos marcipánhoz volt, a papír csillag pedig szintén Dóritól van :)
Unokanővéremtől kaptam, török szuvenír :)
Dedikált Kelly Oram, Marni Bates, avagy a LOL-könyves könyvjelzőim:

A sárga könyvjelzőt Tija készítette saját kezűleg, és a Könyvfeszten kaptam tőle. A Kelly Oramos könyvjelzőket maga Kelly küldte nekem, és a Héditől nyert ajándékcsomagomban volt 4 db. A másik két könyvjelző pedig Könyvhetes szerzemény :)
Könyvhéten Marni dedikálta nekem a könyvem, és a hozzá tartozó könyvjelzőt is :) A többit nem dedikáltattam, mert nem akartam feltartani a kilométeres hosszúságú sort.
Bookdepositorys szépségek: Rengeteget rendelek Bookdeporol, így könyvjelzőm is van bőven. Szerintem már mindből van legalább kettő, de amikor a fényképeket készítettem csak ennyit találtam meg. A legtöbb benne van a könyvekben, azok meg jelenleg nincsenek itthon :'D
Egy kis része a Bookdepos gyűjteményemnek :)
Ez lenne tehát az én Könyvjelzőgyűjteményem. Ti mit használtok könyvjelzőnek? Ugye senki nem szamárfüleket? :O Az a halálom...
Zsebi ;)

2015. július 22., szerda

MELISSA LANDERS - ELIDEGENÍTVE (ELIDEGENÍTVE #1.)

Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának, amikor egy nap Ferguson igazgató behívja az irodájába. Nem mindennapi hírt közöl a lánnyal: Carát választották ki a L'eihrek arra, hogy egyik cserediákjukat fogadja otthonába egy teljes évre. Két évvel ezelőtt derült fény egy másik bolygó létezésére, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a L'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxt, és vendégül lássa, majd ő maga is egy évet fog tölteni Aelyx otthonában. De nem egyszerű a helyzet, mivel az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Carára nagy nyomás nehezedik, mert barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a L'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Úgy tűnik, a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen. Az egyre baljósabb eseményeket felgyorsítja, mikor az emberek egy radikális csoportja megöl egy l'eihrit. Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?



Már napok óta azon agyalok, hogy milyen könyvet kéne olvasnom. Azt biztosan tudtam, hogy a telefonomon szeretném olvasni, bármit is válasszak, mert annyira meleg van, hogy nincs energiám semmi nehezebbet megtartani. Szerencsére a telefonom tele jobbnál jobb könyvekkel, így volt miből választanom. Persze, ezzel még semmi nem volt megoldva, ugyanis döntésképtelen vagyok, így a véletlenre bíztam a dolgot, és a moly random olvasatlan könyv opciójával választottam ki a szerencsést. Azt kell mondjam, hogy teljesen meg vagyok elégedve a választással :)



Egy kellemes, rövid olvasmányt kaptam, amit igazán élveztem olvasni. Azt viszont be kell valljam, hogy elég nehezen indult be. Az elején szinte semmi nem történt, pedig megérkeztek a L' eihrek, és már a szereplőkről is egész sok mindent megtudtunk az első 50-100 oldal alatt. Számomra körülbelül a történet felén túl kezdett beindulni a könyv. Ami persze nem gond, de nem is a legjobb dolog. 



Magáról a sztoriról nekem elsőre kapásból a Star-Crossed c. sorozat ugrott be, és még azt is el tudom képzelni, hogy a könyv alapján készült a sorozat, de erről nincsenek pontos infóim. Mégis ennek hatására a sorozat szereplőit képzeltem a könyv szereplőinek a helyébe. Matt Lanter tökéletes Aelyx lenne az már biztos ;)



A szereplők tehát számomra adottak voltak, és szerencsére nem csak a sorozatban, de a könyvben is meg volt köztük a kémia. Imádtam Cara és Aelyx csipkelődését, és azt a folyamatot, ahogy kialakult köztük valami. 



Szerencsére Cara nem annyira szerencsétlen, mint a legtöbb könyves, női főszereplő. Igenis meg van a véleménye a dolgokról, és azt általában meg is mondja. Aelyxet is kiosztja párszor. Mondjuk kicsit csalódtam, hogy Cara nem kapott valamivel eredetibb személyiséget. Középiskolai lány, aki kitűnő tanuló, és mindenki imádja. Az elején. Aztán persze ellene fordulnak a barátai, a pasija dobja, mert Cara nem követi azokat a nézeteket, amik a többiek szerint helyesek és nem küldi haza Aelyxet. Ebből aztán egy csomó bonyodalom lesz, de végül minden visszaáll a normális kerékvágásba. Majdnem minden. 



Ha már Aleyx...

Tipikus egoista pasi, aki az idő múlásával beleszeret az őt vendégól látó Carába. Milyen meglepő fordulat. Mégis annyira könnyen meg lehet szeretni Aelyxet, hogy megbocsátottam neki minden hibáját. Kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor Cara főzött neki, és nem tudta mire számítson, csak azt, hogy tuti nem fogja szeretni. A legeslegkedvencebb jelenetem pedig az volt, amikor a fagyit vitte Carának, mert szomorú volt, és fel szerette volna vidítani. Nagyon cuki volt. Vagy amikor először csókolóztak... A kémiából tényleg nincs hiány :)


Azért van előnye is annak, hogy elég lassan indul be a történet. Cara és Aelyx beszélgetéseiből, és Cara blogjának (igen, Cara blogol!:D) részleteiből elég sok mindent megtudunk a L'eihrek világáról. Arról, hogy miben, illetve mennyiben különböznek az emberektől. A bolygójukról, a szokásaikról, a kommunikációjukról, technológiájukról és szinte mindenről. Azt nem mondanám, hogy élnék a L'eihrek bolygóján, de szívesen szétnéznék náluk, biztos nagyon érdekes - és egyben hihetetlenül fura is - lenne.


Dicséret illeti Melissa Landerst, hiszen egy igazán szórakoztató könyvecskét hozott össze, és már alig várom, hogy olvashassam a folytatást. Ami viszont egy picit még várat magára, mert hiába vár a polcomon a könyv, inkább nem ugrok neki azonnal, mert félek, hogy csalódnék benne. Nem egyszer jártam már így. 
Szinte minden bejegyzésemben megemlítem a könyv borítóját is, ez most sem maradhat el. Landers mellett a borító tervezőjét is hatalmas dicséret illeti a gyönyörű, szinte már földöntúli szépségű borítóért. Tökéletesen illik a könyvhöz, és akár órákon át képes vagyok bámulni.


Klisés és sok meglepetést nem tartogat, mégis bátran ajánlom bárkinek. Igaz, hogy kicsit lassan indul be, és nincs is annyira sok akció benne, de megéri elolvasni. Már csak Cara és Aelyx szóváltásai miatt is, ami nélkül nem lenne ennyire jó a könyv.



Remélem meghoztam a kedveteket az Elidegenítvéhez. Ti olvastátok már? Ha igen, hogy tetszett?

Zsebi ;)

2015. július 19., vasárnap

E. L. JAMES - GREY (ÁRNYALAT #4.)

AVAGY A SZÜRKE ÖTVEN ÁRNYALATA CHRISTIAN GREY SZERINT
…mert minden történetnek két oldala van.
E. L. James újraírta az elmúlt idők legsikeresebb bestsellerét.

Eljött a várva várt pillanat, amikor a Szürke-rajongók végre a titokzatos és izgató Christian gondolatai közé férkőzhetnek. Christian Grey szavain, gondolatain és álmain keresztül végre megtudjuk a titkot, mit gondolt a férfi az Anastasiával folytatott szenvedélyes kapcsolatáról.


A férfi gyönyörű, okos és a hatalom megszállottja. Világa rendezett, szigorú szabályok szerint működik, de fájdalmasan üres, mindaddig, amíg Anastasia Steele be nem lép az életébe. Miért nem képes ellenállni Ana csendes szépségének? Miért nem tud elszakadni tőle? Mi űzi ebbe a vakmerő és szenvedélyes viszonyba, ami mindkettőjüket felőrli? Ana átlát az álcának használt ridegségen, amivel Christian gyermekkori traumáit és szeretetlenségét palástolja. Vajon képes a lány csillapítani a fájdalmat, vagy a férfi lelkét emésztő sötét vágyak és öngyűlölet végül elűzik mellőle azt, aki az utolsó reménysugár lehetne az életében?

„Christian rendkívül összetett személyiség – nyilatkozta James –, az olvasóimat mindig is izgatták a vágyai, a gondolatai, és persze múltjának sötét árnyai is. Nagy öröm volt számomra ismét visszatérni Ana és Christian világába, és újraélni a történetet.”

Az Ötven árnyalat-trilógia világszerte 125 millió példányban kelt el, ez a könyvkiadás történetének eddigi legsikeresebb sorozata. E. L. James GREY című regénye június 18-án, Christian születésnapján jelenik meg az USA-ban.

Amikor először olvastam arról, hogy az írónő megírja a Fifty Shades of Grey-t Christian szemszögéből, egészen kíváncsi lettem. Úgy gondoltam kapunk majd egy kis pluszt a trilógiához. Álmodik a nyomor, szerintem nem kaptunk se pluszt, se semmit. Szimplán újra átélhettem Ana és Christian szerencsétlenkedését, és még mindig nem sikerült rájönnöm arra, hogy mi olyan nagy szám "Anasztáziában, a szexistennőben". Na, meg persze majd 600 oldalon keresztül olvashattam, hogy Szürke mennyire meg akarja dugni Anát. 
Komoly elvárásaim voltak, amikor elkezdtem olvasni a könyvet. Végig vártam, hogy rendes infókat, teljes háttértörténetet tudjak meg Christian korábbi éveiről. De ezt nem kaptam meg, mert minek? Úgyis csak a szex miatt olvassa mindenki a szürkét. Nehogy már megtöltse az írónő egy kis értelemmel, és jelentőséggel. 
Bárkinek említem a Szürkét, egyből a szex jut eszébe mindenkinek róla. Persze, nem is szól másról. Christian egy szexmániás idióta, akinek mindegy, hogy néz ki a nő, hiszen egy kis smink és pár designer ruha úgyis megteszi a magáét. De Ana különleges. Csak azt nem tudjuk miért. Talán azért, mert kezdetben próbál ellenállni Christiannak? Ja, nem próbál. Talán azért, mert van véleménye? Ana is ember, persze, hogy van véleménye a dolgokról. Viszont ezektől eltekintve Ana még mindig egy szürke kisegér, aki nem tud ellenállni Szürke csáberejének, és az s&m életstílusának.
Grey véleménye Anáról.
Szürke folyamatosan szexelne, amit már megszokhattunk tőle, de itt töménytelen mennyiségben olvashatjuk a gondolatait, ami néha nekem már túl sok volt. Greynek aztán tényleg mindegy, hogy hol vannak, csak megdughassa Anát és a belső istennőjét. Apropó, belső Istennő. Végig vártam, hogy Greynél megjelenjen a saját belső Istene. De E. L. James ezt már nem merte meglépni :( 
Az egész könyvben a "kicsi Szürke pillanatok" voltak számomra a legérdekesebbek, azaz Grey  álmai, amikor a gyermekkoráról álmodott/ visszaemlékezett. Számára rémálmok voltak, nekem viszont inkább visszaemlékezéseknek tűntek. Főleg az utolsó pár oldalon lévők. Nem tudtam meg valami nagyon sokat belőle, de mégis érdekesebb volt, mint ezredszer is elolvasni ugyanazt a szexjelenetet, amit már a trilógiában kb. háromszor végigolvastam mind magyarul, mind angolul. 
Szintén érdekes volt Christian reakcióit figyelni, ahogy fokozatosan döbben rá arra, hogy lehet, hogy többet érez Ana iránt, mint azt szeretné. Arra, hogy lehet mégis vannak érzelmei, és hogy akár más életstílusban is, illetve a már megszokott életstílusa nélkül is élhetne, és hogy igenis képes szeretni. Talán ezért szereti ennyire Anát, mert Ő az, aki erre ráébreszti, még ha nem is tud róla egészen addig, amíg nem beszél Flynnel, és Ana el nem hagyja őt.
Különösen tetszettek Grey értelmes gondolatai, mert olyanok is voltak. Kedvencem, amikor Anával azon vitatkoznak, hogy Ana megtartsa-e azokat a Tom Hardy könyveket, amiket Christian ajándékozott neki. Ugyan hangosan nem mondja ki, de Grey ezt gondolja: "Tartsd meg, kérlek. Neked szántam őket, mert a könyvek a szenvedélyeid. Már többször is mondtad nekem. Élvezd őket."
Nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, és valószínű, hogy a Sötét ötven árnyalatát sem fogom Grey POV-ban elolvasni, de annak akinek már a trilógia is nagy szerelme volt, annak a Grey sem fog csalódást okozni. Bátran ajánlom tehát minden elvetemült mazochistának, aki imádja a fejét a falnak verni olvasás közben, és persze a Szürke rajongóknak :)
Zsebi ;)

I'M BACK BOOKWORMS ;)

Sziasztok Könyvmolyok!

Elég rég jelentkeztem utoljára, de most visszatértem! 
Még a mai nap folyamán hozok nektek egy Szürke értékelést. Nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet, de nem is tudom, hogy mire számítottam. Belső Istenre. De azt meg nem kaptam meg :(
Lényeg, hogy próbálom aktivizálni magam. A két nap alatt mióta ténylegesen itthon lustulok, már be is fejeztem 2 elkezdett könyvet (Grey -  Szürke 50 Christian POV, Mila 2.0), és már a Menedéket olvasom. 

Szép nyarat, és jó olvasást! 

Zsebi ;)

2015. június 1., hétfő

DISNEY BOOK TAG (BOOKTAG #7.)

Sziasztok!
Elég régen jelentkeztem utoljára, de sajnos itt a vizsgaidőszak és nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy azt én szerettem volna. Amikor van egy kis szabadidőm megpróbálok majd új bejegyzésekkel jelentkezni, feltéve, ha lesz időm olvasni is :D


Ma egy booktaget hoztam, méghozzá a The Disney Booktaget. Amikor végignéztem JesseTheReader videóját nagyon megtetszett, hiszen a Disney meséken nőttem fel, és még ma is szívesen megnézem őket, illetve a régi kedvenceimet időről-időre mindig újranézem.



1. The Little Mermaid - A Kis Hableány

  - Egy karakter, aki úgymond egy "partra vetett hal". Valaki, aki szerinted nem igazán illik az író által megteremtett világába.
Szerintem Clary Fray a Csontvárosból tökéletesen illik ide. Véleményem szerint az elején egyáltalán nem illett bele az árnyvadászok világába, de idővel felnőtt a feladathoz :)
Szintén ide sorolnám még Feyret az A Court of Thornes and Rosesból. Feyre számára teljesen új a tündérek világa. Kiderült, hogy, amit a saját világában hallott a tündérekről az hazugság. Meg kell tanulnia beilleszkedni, barátokat szereznie. Elég nehéz dolga van, de azért kicsit irigykedem, hogy Tamlin közelében lehet a nap minden órájában :D


2. Cinderella - Hamupipőke

  - Egy karakter, aki jelentős átalakuláson megy keresztül.
Rengeteg olyan könyves karakter van, aki jelentős személyiségfejlődésen megy keresztül a könyvek részei során. Az én választásom Callie Lawrencre esett Jessica Sorensen Coincidence sorozatából. A kezdő kötetben Callienek nincs elegendő önbizalma, nem nyit a többiek felé, nem barátkozik mással csak Sethtel. A végére pedig egy magabiztos, erős személyiséggé fejlődik.

3.Snow White - Hófehérke
  - Egy könyv eklektikus szereplőgárdával. 
A Percy Jackson sorozat szereplői tökéletesen lefedik ezt a kategóriát. Nem csak Percy szemszögéből olvashatunk, hanem még az elején mellékszereplőnek hitt félvérek szemszögeit is megismerhetjük a későbbiekben. A könyvekben pedig az istenektől kezdve a kentaurokig, a szatírokig mindenfajta teremtmény megtalálható :D

4. Sleeping Beauty - Csipkerózsika
  - Egy könyv, ami igencsak altató hatással volt rád.
Kemese Fanni: A Napszem Pippa Kenn-je. Nem szólt semmiről! Fél percenként tört rám az ásíthatnék, és ki tudja, lehet hogy el is aludtam olvasás közben...


5. The Lion King - Az oroszlánykirály
  - Egy olyan karakter, akit valami trauma ért gyermekkorában.
Celaena Sardothien az Üvegtrónból. Még elég kicsi volt, amikor Arobynhoz kerül, és kiképezték bérgyilkosnak. Szerintem már ez is elég traumatikus, de a harmadik kötetben kiderül, hogy mi is történt Laenával gyerekkorában. Annyit elárulok, hogy meg fogtok lepődni, és tökéletesen elmondható Celaenáról, hogy egy hatalmas trauma érte őt gyerekkorában.





6. The Beauty and the Beast - A Szépség és a Szörnyeteg
  - Egy szörnyen nagy könyv, amitől először megijedtél, de mégis nagyszerűnek találtad a történetét.
Trónok harca! Arra a könyvre senki nem mondhatja, hogy nem nagy, és terjedelmes. Az elején nagyon féltem, hogy soha az életbe nem fogom kiolvasni, mert apró betűs, és van vagy 900 oldal, de legyűrtem. Már kétszer is. Részletes és jól felépített világot, és szereplőket kapunk George R. R. Martintól.

7. Aladdin
  -Egy karakter akinek teljesül a kívánsága, jó vagy rossz értelemben.
Avery Shaw szívét Aiden Kennedy teljesen összetörte, és nem kíván mást csak, hogy végre túltegye magát Aidenen. Grayson segítségével a kívánsága teljesült, és azt kell mondjam nagyon is jól járt Aves. Graysonnál jobbat nem is kaphatott volna :)


8. Mulan - Mulán
  - Egy szereplő, aki nem az, mint akinek kiadja magát.
Sage a Hamis hercegből. Sage egy árva gyerek, akit kiképeznek, hogy tökéletesen utánozza az elveszett Jarom herceget, hogy később átvegyék Carthya felett az uralmat. Aki olvasta a könyvet az tudja, hogy mennyire jól játssza Sage a szerepét, mint Jarom. Vagy inkább Jarom mennyire játssza jól Sage szerepét? :D

9. Toy Story
  - Egy könyv, aminek bárcsak életre kelnének a szereplői.
Bármelyik kedvenc könyvem! Szívesen találkoznék élőben Tamlinnel, Celeanával, Chaollal, Doriannal, Harry Potterrel, Sirius Blackkel, Daemon Blackkel, Archer Crossal, Percyvel és Annabethszel, Maxonnal és Americával, és még jó hosszú a listám :)




10. Disney Descendants - Disney Leszármazottak
  - Kedvenc fő gonoszod, ellenséged, vagy erkölcsileg romlott szereplőd.
Amarantha az ACOTAR-ból. Egyszerre imádom és utálom azt a nőt. Megértem, hogy mit miért tett, de közben elítélem őt. Az évek során teljesen elhidegült, és egészen megsajnáltam szegényt. Ugyan Rhysand gonosznak számít-e? Ha igen, akkor Amaranthát lecserélem rá, mert hatalmas arc a csávó :D


Ez lett volna a Disney Book tag, természetesen saját fordításban. Ha megtetszett nyugodtan vidd, és töltsd ki Te is!



2015. május 11., hétfő

ÁPRILISI WRAP-UP (WRAP-UP #3.)

Sziasztok!
Tudom április már rég a múlté, de még csak most sikerült úgy gép elé ülnöm, hogy legyen annyi időm, hogy ezt a bejegyzést is megírjam végre. Ahhoz képest, hogy alig volt időm bármire is, elég sok könyvet elolvastam áprilisban. Éljenek a napi 2x2 órás buszozgatások! :D


A hónapot J. Lynn: Wait for you - Várok rád c. könyvével kezdtem, ami kikapcsolódásnak tökéletes volt, és a blogon is írtam róla. 4/5* A blogbejegyzést itt találjátok.
J. Lynn könyve után, egy már nagyon vágyott könyvet olvastam el, ez volt Marissa Meyertől a Scarlet. Az írónőtől már a Cindert is imádtam, így amikor a kezembe került a Scarlet, nem is haboztam sokáig, egyből elkezdtem. Szerencsére nem csalódtam a folytatásban sem, végig izgalmas volt, és nagyon szépen egybefolytak a szálak a végére. Scarlet engem picit idegesített, de a kapitányt és farkast is nagyon bírtam. Kai-ből egy picit többet is elviseltem volna ;)

A Scarlet után három könyvet is elolvastam, mindháromban csalódtam. A legnagyobb csalódás számomra Federico Moccia: A felhők fölött 3 méterrel volt. Hiába volt ugyanaz, mint a film, engem nem győzött meg. A film rendezőjének azért jár a pacsi, nagyon jól megoldotta. Cora Carmack Szerepváltása sem hozta azt a színvonalat, amit már megszoktam az írónőtől. Kelsey és Hunt csak szenvedtek, játszadoztak egymással, ami az elején még egészen érdekes volt, de a végére én meguntam. Annak azért örültem, hogy Bliss is feltűnt egy-két telefon/e-mail erejéig. A harmadik könyv, amiben csalódnom kellett az Kody Keplingertől volt a Duff. Először a filmet láttam, aztán olvastam el a könyvet, és ezt nem bánom. A film szerintem sokkal élvezhetőbb, és Robbie Amell is kellemes látvány volt :D

Ez a három könyv kicsit elvette a kedvem az olvasástól, de ezt gyorsan kiküszöböltem azzal, hogy levettem a polcomról Sarah J. Maas: Heir of Fire c. könyvét, ami az Üvegtrón sorozat 3. kötete. Az elején a HoF is elég nyögvenyelősen indult, szenvedett mindenki, de aztán összeszedték magukat. Még mindig a könyv hatása alatt állnék, ha nem olvastam volna az ACOTAR-t. Körülbelül a felétől pörörgtek a szálak, mindig történt valami, amin csodálkozhattam, vagy szitkozódhattam. Chaol drágámban kicsit csalódtam, de azért a végére sikerült összeszednie magát. Imádtam, amikor Dorian beolvasott neki, már ideje volt. Az új szereplőket is nagyon megkedveltem, Rowan nagyon nagy kedvencem lett. A királyt pedig még mindig utálom. Talán jobban, mint eddig.

A HoF után nehezemre esett bármit is olvasni, amiben nem volt benne Chaol vagy Dorian, ezért a Semmi mellett döntöttem Janne Tellertől. Megtudtam, hogy semminek nincs értelme. Semminek. Semminek. Semminek.

Még március végén Dóri kölcsönadott nekem két könyvet. Egyik a Wait for you volt, a másik pedig Cassandra Claretől a Csontváros. Igen, én egészen 2015 április 17-ig nem olvastam a Csontvárost. Tudom, hogy rengetegen szeretik, imádják. Én is szerethettem volna, ha nem a filmet látom először. Igen, tudom, hogy hatalmas hiba volt a filmmel kezdeni, de ez így jött össze anno :D Sok újdonságot nem tartogatott számomra a könyv, de kikapcsolódásnak tökéletes volt. Azért a folytatásnak is megadom az esélyt, azt mondjuk nem tudom, hogy mikor kerül sorra, de biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom a sorozatot.

Ha április, akkor Glamour-napok. Ha Glamour-napok, akkor irány az összes olyan könyvesboltba, ahová van kupon. Három könyvet vettem a kupon napokon, és gyorsan el is olvastam őket. Jennifer A. Nielsen: The False Prince - Hamis hercegét egyszerűen imádtam, azonnal kedvencem lett, és ha tehettem volna, akkor rohantam volna a könyvesboltba, hogy beszerezzem a folytatást. De erre csak a Könyvfeszten került sor, így a Runaway Kinget csak egy héttel később tudtam elolvasni. Viszont azt is imádtam, szóval teljesen megérte várnom rá. Jaron/Sage nagyon energetikus főszereplő, szerethető és vicces. Pont, mint a könyv.
A másik két könyv, amit Glamour-napokon szereztem be az Cassandra Clare-Holly Black párosától az Iron Trial, azaz Vaspróba és Kresley Cole-tól a Poison Princess - Méreghercegnő. Míg az Iron trialt szrettem, és élveztem, addig a Poison Princess engem untatott, és lassan indult be. az agyamra ment Evie a folyamatos nyafogásával, és azzal, hogy leírta, hogy ki mit viselt. Jackson meg egy bunkó paraszt. That's all. Egyáltalán nem tudom, hogy folytatom-e valaha a sorozatot. Ha igen, az csakis annak az utolsó 50-80 oldalnak köszönhető, ahol történt is valami izgalmas.

Az utolsó könyv, amit még áprilisban olvastam el Laurie Halse Anderson Jégviráglányok című könyve volt. Ez egy komoly témával foglalkozó könyv, amit gyorsan el lehet olvasni, de szerintem rosszul lett megírva. Néhol nem értettem miről van szó, és a szereplők is idegesítettek. A borítója gyönyörű, de a sztoriról ez már nem mondható el :(


Szerintem egész jó könyveket választottam áprilisban, és annak ellenére, hogy volt pár könyv, amiben csalódtam, nem bántam meg, hogy elolvastam őket. Néha egy-egy gyengébb könyvecskére is szükség van, hogy utána olyat olvashassunk, amit évekkel később is imádni fogunk. 

Zsebi ;)

2015. május 10., vasárnap

SARAH J. MAAS - A COURT OF THORNES AND ROSES (A COURT OF THORNES AND ROSES #1.)

Amikor a 19 éves Feyre megöl egy farkast az erdőben, egy szörnyszerű teremtés megtorlást követel barátja haláláért. Ő Tamlin, aki nem öli meg Feyret, inkább magával viszi a lányt az elvarázsolt otthonába. Itt kezdődnek hősnőnk kalandjai a tündérek világában. 
Gondolom, mondanom sem kell, de ismétlés a tudás atyja: Sarah J. Maas egy zseniális írónő. Hihetetlen, hogy milyen világot, karaktereket és történetet képes megteremteni. Már másodszor olvastam az A Court of Thornes and Roses-t (későbbiekben: ACOTAR), de ha bárki a kezembe adja, mondván: olvasd újra, megteszem. Függőséget okozott számomra ez a könyv.

Maga a történet egy Szépség és a Szörnyeteg retelling, azaz újramesélés. Amitől először egy kicsit tartottam is, hiszen ez gyerekkorom egyik kedvenc meséje, és nem tudtam, hogy mire számítsak, féltem, hogy csalódást fog okozni Maas. Az írónő Üvegtrón sorozatát imádtam, de azért voltak kétségeim, hogy egy újabb sorozattal megbirkózik-e, sikerül-e ugyanakkorát, vagy nagyobbat alkotnia. Véleményem szerint sikerült, az ACOTAR bőven felülmúlta a várakozásaimat, már első olvasás után a kedvencek között landolt.
Mivel nem szeretnék spoilerezni, ezért csak nagyvonalakban fejtem ki gondolataimat.
Szerintem Sarah J. Maas egy tökéletesen kidolgozott világot tárt fel előttünk. Nagyon jól felépítette a tündérek birodalmát, a benne élő szereplőkkel együtt. A történet előrehaladtával folyamatosan adagolja nekünk az infót, láthatjuk, ahogy Feyre és Tamlin egyre közelebb kerül egymáshoz. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy ismerjük meg mi is Prythia világának szerkezetét, történelmét. Sarah annyira fantasztikusan ábrázolta ezt a világot, hogy képes voltam odaképzelni magam, részesévé váltam a történetnek, és mint egy filmben, úgy jelentek meg előttem az események.

A szereplők is kidolgozottak, ugyanaz a fokozatos felépítés jellemző a karakterekre, mint a világra, amelyben élnek. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy érezzük egyre közelebb magunkat nem csak a főszereplőkhöz, de még a legcsekélyebb mellékszereplőhöz is. 
Feyre és Tamlin a két fő-főszereplőnk, ezért róluk egy kicsit részletesebben szeretnék írni.
Hősnőnk a legelején még idegesített a folyamatos „Jajj, miért nem öltél meg inkább?” kérdéseivel, de szép lassan sikerült beilleszkednie a tündérek világába, és ezzel a nyafogása is megszűnt. Imádtam a Tamlin és Feyre között kialakuló kapcsolatot. Semmi nem ment köztük simán, elég sok időre volt szükségük ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok közöttük, de amikor ez megtörtént, az mindent felülmúlt. Meg kellett küzdeniük a kapcsolatukért, és a köztük létrejött kötelékért. Tudjátok: mindennek ára van, amit főszereplőink meg is fizetnek, de keményen.

Tamlin drága, külön bekezdést érdemel, mellette nem lehet szó nélkül elmenni. Igaz, azt már kevésbé tudom, hogy mit kéne írnom róla, mert ugyebár nehéz a kedvencedről úgy értekezni, hogy nem esel át a ló túloldalára. Azért megpróbálkozom vele, de nézzétek el nekem, ha nem sikerül. Elég szépen rám tör a fangirl-állapot minden egyes alkalommal, amikor újraolvasom a könyvet, vagy éppenséggel Tamlin szóba kerül. Nem tökéletes a drága, megvannak a maga hibái, és elég mogorva tud lenni az esetek 90%-ban. Mégis annyira vicces, erős, jóképű – még úgy is, hogy végre leesett, hogy igazából csak a fejemben barna Tamlin haja, a valóságban szőke… – , jószívű és védelmező. Hogy nem lehet őt nem szeretni? Teljesen más, mint az apja, kiáll a szeretteiért, a népéért, és barátaiért, meg igazából minden rászoruló segítségére siet. Úgy vélem, teljes mértékben megérdemelte, hogy végre ő is boldog legyen, hacsak egy kis időre is.
Nincs történet főgonosz nélkül. Az ACOTARban Amarantha kapta meg ezt a címet, hűséges csatlósával, Rhysanddel karöltve. Azt kell, mondjam, hogy Amarantha a tökéletes főgonosz. Értem, hogy mit, miért csinált, ugyanakkor utálom is érte. Azt meg pláne meg tudom érteni, hogy miért akarja magának Tamlint. Ki ne akarná magának?
Rhysandet az elején nem kedveltem, mert részben ő volt az oka minden bonyodalomnak, és rengeteg fájdalmat okozott Feyrenek, és nagyon sok szenvedést Tamlin számára, aztán szépen lassan őt is sikerült megkedvelnem. Látom a karakterében a lehetőséget, és az írónő egy nagyon ütős szálat hozott be azzal a csavarral, ami Rhysandhez köthető.
Kinek ajánlom a könyvet?
Véleményem szerint minden fantasy rajongó találhat olyan motívumot a regényben, aminek köszönhetően megszeretheti. Sarah J. Maas rajongói egyenesen imádni fogják, és az újramesélések, retellingek rajongói sem fognak csalódni. Maas kisasszony olyan szinten űzi mesterségét, hogy senkinek nem lehet rá panasza. A cselekmény elég lassan indul be, de utána tele van csavarokkal, és izgalommal. A szereplőknek és a szarkasztikus megjegyzéseiknek, egymással való csipkelődésüknek köszönhetően egy igazán szórakoztató, romantikus, mégis izgalmas történetet olvashatunk.
Értékelés: 5/5*
Egyik kedvenc könyvemmé nőtte ki magát az ACOTAR. Másodszor is ugyanolyan élményt nyújtott, mint első olvasáskor, sőt talán még jobbat. Vannak ugyan hibái, de ezek mellett simán el lehet siklani, mert egy jól kidolgozott történetet kapunk, csodálatos, mesebeli elemekkel. Ide nekem a folytatást!
Borító: 5/5*
Mesés, csodaszép, coverwhore énem ujjongva, visítozva szemlélte találkozásunk első percétől kezdve. Tökéletesen illik a történethez, ha elolvasod, te is rájössz, hogy miért.

Szereplők: 5/5*
Még a legutálatosabb szereplővel is sikerült együtt éreznem, és részben még meg is értettem őt. Tamlin, Feyre, Lucien triója felejthetetlen élményt nyújtott. Rhysand pedig árnyékként lopózott a szívem mélyére, hogy elraboljon a következő kötetben.


2015. május 5., kedd

TEDDY VAGY NEM TEDDY, EZ ITT A KÉRDÉS!

Sziasztok!
Pár napja szinte mással sem találkozom molyon, mint Marosi Katalin nevével, illetve műveinek kritizálásával. Mivel nem szeretek lemaradni semmiről, így gyorsan utánanéztem, hogy mire is ez a nagy felhajtás, a negativitás körülötte. Na meg a 12% molyon elég ritka. Sőt, szerintem egyedüli jelenség. Még Sylvia Day is 37%-on áll a Megigézvével, pedig már az is borzalmas volt.
Miután jól kiröhögtem magam, arra az elhatározásra jutottam, hogy nekem a Teddy bosszúját mindenképp olvasnom kell, mert tudtam elhinni, hogy ennyire rossz lehet. Azt nem mondhatom, hogy elolvastam, mert nem tudtam végigolvasni, annyira fájt, de legalább megpróbálkoztam vele. Mazochista énem megkönnyebbült, és megkapta egész évre elegendő adagját.

Craig kimondatja velem azt, amit senki sem akar hallani: Minden lépés a halálhoz visz közelebb. A halál pedig egy olyan árnyék, ami részt vesz a mindennapi életben. Angel Craig Sullivan. Egy félvér, akit galádul, hamis ígéretekkel átcsábítottak a pokol világába. Egy sötét oldalra taszított angyal, aki előző életében egy drogos rocksztár volt, egy híres banda, a The Crystals & Z frontembere. Nem mellesleg most is drogfüggő. Melyik a jobb? Melissa Morgan ügyeletes cicababa, aki bálkirálynővé szeretne válni. Minden követ képes megmozgatni azért, hogy elérje a célját, csak arra nem számít, hogy a bicskája beletörhet egy nagyobb sziklába. Angyalok, szellemek és pokolszolgák viadala veszi kezdetét, amikor leomlanak a világok közti falak. A harctér pedig természetesen az emberek világa. Hogy hogyan kapcsolódik a pokolhoz a jég, megtudhatod Bonn Arcticban! Szövevények, harcok, szerelmek, s minden, ami kiverheti a biztosítékot. Te vajon képes lennél túlélni egy árnyháborút?



Mint azt már az előbb említettem, legnagyobb sajnálatomra nem sikerült végigolvasnom. Fizikailag és szellemileg is fájt. Már pár oldal után. Pedig tényleg csak kevés könyv fog ki rajtam, de a Bomlás és a Burok mellé most csatlakozott Teddy is. 



Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már a fülszöveg értelmezésével is akadt egy kis problémám. Rögtön utána pedig az első mondattal, ami nem más, mint :

Az este koronagyanús volt.
A könyv meg szenvedésgyanús. Körülbelül tízszer olvastam újra és újra az első mondatot, amikor meguntam, és megkértem Erikát, aki szintén mazochista, és elkezdte velem együtt, hogy mondja már meg mit jelent, feltéve ha sikerült értelmeznie.
Nagy nehezen eljutottam oda, hogy megértettem az első pár mondat jelentését bár arra egészen ma reggelig nem jöttem rá, hogy ki is az a Lizácska, de már ekkor ráébredtem, hogy rengeteg türelemre, és valószínűleg egy, a mű értelmezését tartalmazó füzetecskére is szükségem lesz a megértéséhez.


Háromnegyed óra, és kemény 4 oldal elteltével úgy döntöttem, hogy feladom. Nincs értelme szenvednem. Arra is ráébredtem, hogy valószínűleg velem van a gond, és biztos elbuknám az érettségit, ha Marosi Katalin Teddy bosszúját kellene elemeznem. Nem tudnám, mert nem is lehet. Emelem képzeletbeli kalapom minden olyan molyocska előtt, aki 1. végig tudta olvasni, 2. meg értette. Aki meg meg is értette, és végig is olvasta az egy true hero! Komolyan :D



Kinek ajánlom a könyvet?

Szigorúan csak mazochistáknak, és olyan molyciknak, akik nagyon unják magukat, és szeretnének egy jót röhögni. Bár nekik is inkább azt ajánlom, hogy nézzenek fel a könyv adatlapjára, és olvasgassák inkább az értékeléseket eme "remekműről". Vannak igazi gyöngyszemek is, a nevetés pedig garantált! :D


Zárásként pedig Janne Tellert szeretném idézni, hiszen tökéletesen összefoglalja a Teddy bosszúját egyetlen mondatban:

„Semminek sincs értelme..."
Az biztos, hogy a Teddy bosszújának értelme nincs.
Már csak egy kérdés marad Teddy vagy nem Teddy? Ez itt a nagy kérdés, na meg az, hogy ha ez az Árnyháború-trilógia első része, akkor a 12%-os értékelés után lesz-e folytatás? Vagy lesz-e egyáltalán olyan ember, aki olvasni akarja majd a második részt?


Ha Te is olvastad már a Teddy bosszúját nyugodtan írd meg a véleményed. Nem harapok! :D



Zsebi ;)


2015. május 1., péntek

ÁPRILISI BOOKHAUL (BOOKHAUL #2.)

Sziasztok!
Ismét eltelt egy hónap, ideje összegezni, hogy milyen könyvekkel bővült a magánkönyvtáram.
Azt sikerült fényképezgetés közben megállapítanom, hogy áprilisban sem sikerült visszafognom magam, a képek magukért beszélnek :D


Pár könyv nincs rajta a képen, mert 1. még nem érkezett meg (előrendelés), 2. már kölcsön is kérték. Áprilisban sikerült átvennem végre Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, amit jelenleg egyik barátnőm Swerika olvas. 
Aztááán nagynéném volt olyan cuki, és Portsmouthban megvette nekem Dianne K. Salerni: The Eighth Day c. könyvet, amit a fülszöveg a Percy Jackson rajongóknak ajánl. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy meggyőzzön a könyv arról, hogy el kell olvasnom.
Sarah J. Maas: A court of thornes and roses (ACOTAR) c. könyvét is előrendeltem, már legalább egy hónapja, a Bookdepository pedig küldte a levelet, hogy már fel is adták. A májusi haul bejegyzésben biztos benne lesz már :)
Szintén előrendeléssel vettem meg Kiera Cass- The Heir c. könyvét, amit már alig várok. A Párválasztó-trilógia végeztével egy űr tátongott bennem, hiányzott Maxon! Remélem jó sokat fog szerepelni ebben a kötetben is, és a 35 hercegjelöltre is nagyon kíváncsi vagyok már ;)
Anya is rendelt nekem 4 szépséges könyvet, melyek közül 3 érkezett meg, a 1 jövő hétre várható. Egyik Debra Driza: Mila 2.0, amiről még csak azt sem tudom, hogy miről szól, de a borítója gyönyörű. A három már megérkezett könyvből egyet pedig kölcsön is kértek anyától, így azt gyorsan el is olvastam, de annyira nem nyerte el a tetszésemet. Ez a könv Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok.
Április = Könyvfesztivál. Én is kint voltam Dórival, még pénteken, így a sok molyocskát elkerültük (és a hatalmas tömeget is, szinte sorba se kellett állnunk). Viszont Tijával, a Móra Kiadótól, egy csomót beszélgettünk. Itt is köszönöm neki, egy élmény volt találkozni vele! :)
A könyvfesztiválon összesen 2 db könyv jött haza velem, abból az egyik ballagási ajándék lesz barátnőmnek. Ez a két könyv a Runaway King, és a Tigris átka.


A könyvfesztiválon annyira nem költekeztem, aminek főleg az volt az oka, hogy előtte volt a Glamour-napok, ahol viszont sikerült nagyon is túlköltekeznem. Kapásból 3 könyvvel távoztam, a sok egyébről, amiket összevásáoltam meg inkább ne is beszéljünk :D Egyébként nagyon jó áron vettem a könyveket, és egyáltalán nem bánom, hogy megvettem őket, mert egy kivételével mind tetszett. A 2/3-as arány meg szerintem egész jó, főleg úgy, hogy a másik két könyvet egyszerűen IMÁDTAM!
Glamour-napi zsákmány: Iron trial, The False Prince és Poison Princess (a PP az, amelyik nem tetszett annyira, mint szerettem volna)

A hónap elején sikerült átvennem még két márciusi rendelésemet: Leiner Laurától a Hullócsillagot, amiről már írtam is itt a blogon, és Libba Braytől a Divinerst. Utóbbit még nem olvastam, de ami késik, nem múlik. A nyáron tuti sort kerítek rá.


Mindig azt hajtogatom, hogy a Bookdepository lesz a vesztem, ami részben igaz is. Áprilisban sem sikerült elkerülnöm a honlapot, a pár kattintásos vásárlást pedig imádom. Szerencsémre csak 4 könyvet rendeltem meg, amiből 2 előrendelés, és csak május elején jön meg (ACOTAR, The Heir).
James Dashner új sorozatának második részére is lecsaptam, ha már akciós volt, és az elsőt márciusban megrendeltem. Olyan szépen mutatnak egymás mellett.
Azt meg kell említenem, hogy eddig is imádtam a Bookdepot, de ezek után még jobban! A The game of Love and Death elvileg csak 28-án jelent meg, viszont én már 24-én megkaptam a könyvet. Bárcsak mindig így jönnének a friss megjelenések, hogy napokkal korábban ideérnek. Ráadásba még 2db könyvjelzőt is kaptam tőlük :)))
Ella & Micha is megérkezett végre, szimplán 1-1,5 hónapot utazott, de ideért. Az a csúnya piros matrica a könyv elején nagyon idegesít, de normálisan nem lehet leszedni, ezért inkább rajta hagytam. A Death cure pedig végre visszakerült hozzám, már hiányoltam nagyon a polcról.

Mint azt korábban említettem, Anyum is vett nekem könyveket. A Trónok harcát épp most olvasom újra. Illetve a hónap végén beugrottam a Könyvtársaságba is, ahol 1490 Ft-ért vettem meg Katie McGarry: Pushing the limits c. könyvét.
Részemről így alakult az április, ha van kedvetek nyugodtan írjátok meg, hogy Ti miket vettetek, voltatok-e a Könyvfeszten.

Zsebi;)
designed by Charming Templates