Hello Molycik!
Elérkeztünk az évnek ezen részéhez, amikor másról sem olvasni a blogokon csak az év legjobb termékeiről, könyves berkekben pedig a legjobb történetekről. Én pont, hogy nem a kedvenceimet hozom legelőször, hanem inkább azokkal a könyvekkel kezdek, amik kicsit elvették a kedvem az olvasástól, csalódást okoztak.
Rögtön bele is vágok. Sorrendet idén nem állítok, mert nem tudnám sorba rendezni őket, valamiért mindegyik kötetben csalódtam egy kicsit vagy inkább nagyon.
Kezdem gyorsan az angol nyelvű olvasmányaimmal. Év közepén egy előolvasás eredményeként jutottam hozzá a Fear the Drowning deep című csodához, amitől szerintem a hajam fele kihullott (azért csak a fele, mert volt egy még színvonalasabb olvasmány is, amin túlestem nem is olyan régen). Egy szuper könyvnek ígérkezett, elég érdekes a fülszövege, ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését, lefordítottam nektek:
Bridey Corkill boszorkánytanonc azóta utálta az óceánt, mióta
végignézte, ahogy a nagyapja mosollyal az arcán merül bele és fullad meg. Így
amikor 1913 nyarán az apály egy halott lányt sodor a partra, Bridey azt
gyanítja, hogy akármi is idézte meg a nagyapját, hogy a tengerbe ugorjon, az
most visszatért a Man-szigetre.
Hamarosan, a falusiak éjszakánként eltünedeznek, de senki nem osztja
Bridey gyanúját a tengerről. Senki, csak a sziget boszorkánya, aki mégsem olyan
ijesztő, mint ahogy elsőre tűnik, és a jóképű, sötét hajú srác, akit Bridey ment
meg zord és vizes sorsától. A Fynn gyomrán lévő vágások és az
emlékezetkiesésének oka, az eltűnésekkel együtt a tenger mélyen őrzött titkai.
Életének megmentéséért cserébe, Fynn megtanítja Brydet, hogy kezelje a
tengerrel szembeni félelmét – eközben pedig elnyeri a lány szívét is.
Brideynak együtt kell működnie a sziget különc boszorkányával és a
fiúval, akiben nem biztos, hogy megbízhat – ha nem tudja felfedni az igazságot
a vízben rejtőző ősi gonoszról, akkor mindenkit, akit szeret, örökre elnyeli a
tenger.
Láttam benne a potenciált, de végül már csak a történet végét szerettem volna látni. Az írónő nem igazán használta ki a lehetőségeket amik ott rejlettek a világban és a karakterekben és az egész nagyon bugyután hatott. Maga a
történet számomra unalmas volt, és hihetetlenül lassan bontakozott ki. A könyv
több mint felében a történések egyenlők voltak a semmivel.
Egyik előző posztomban említettem, hogy Ameriie Because you love to hate me c. antolgóiája sem nyerte el a tetszésemet. Annyira nem tetszett, hogy mióta befejeztem az olvasását azon gondolkozom, hogy el kéne adnom, mert annyira nem szép a borítója, hogy megtartsam... Rengeteg ismert és általam kedvelt író írt a kötetbe, mégis olyan hatást keltettek a rövid történeteik, mintha a regényírás mellett a novellákkal már nem boldogulnának. Volt, amin bealudtam annyira unalmas volt, ráadásul ezzel kezdődött a kötet, szóval már a kezdetek kezdetén sem jöttünk ki jól a könyvvel. Nem sok pozitívumát tudnám felsorolni azon kívül, hogy újra megbizonyosodtam abban, hogy Victoria Schwab egy zseni, Marissa Meyerrel karöltve pedig megmentették az antológiát az értékelhetetlen kategóriába sorolástól.
Mostanában sikerül a legjobban várt könyvekben és legjobban szeretett sorozatokban is csalódnom, erre a sorsra jutott Holly Black és Cassandra Clare közöse a Magisztérium sorozat negyedik kötete is. El se tudom mondani mennyire vártam, hogy a fantasztikusan zseniális Bronzkulcs után olvashassam az Ezüstmaszkot. Klisésebb mint valaha, amivel nem lenne bajom, ha nem próbálna meg minden mondatában a Harry Potterhez hasonlítani, a szerelmi szál túl hangsúlyos egy middle grade kötethez képes és csak felhúzott. Persze a vége miatt most megint tudni akarom, hogy mi lesz a záró kötetben, de nem vagyok valami hű, de izgatott és nem várom tűkön ülve a szeptembert-októbert.
Az angol nyelvű olvasásaim ezennel le is vannak tudva, ami a negatív oldalt illet, a kedvenceimnél azért még lesz pár :D
Leiner Laura minden évben vagy a kedvencek vagy a csalódások listáján végzi. Ezúttal ide került, mert véleményem szerint minőségen aluli lett a Bexi sorozat záró része, az Egyszer. Addig húzta az eredetileg 3 kötetesre tervezett sorozatot a drága írónő, amíg már egyáltalán nem tudott újat mutatni. Ráadásul ez is csöpögött a nyáltól, mert az nyilván kell. Mehh... Molyon csak ennyit írtam a kötetről: Fangirlök ne egyetek meg, de nekem ez full ugyanolyan volt, mint az előző 5 kötet. Szenvedtek, szerelmesek voltak, megint szenvedtek, beütött a krach.
Ha a nyáltól csöpögő könyvekből nem lenne elég, következzék a listám utolsó eleme: Erin Watt tollából a Papír hercegnő. Röhejes, klisés történetnek nevezhető valami, ami ténylegesen csöpög a nyáltól egy kis idő után. Bunkó paraszt főszereplők, akik hiába nézhetnek ki jól attól még a stílusuknak köszönhetően jár nekik a péklapát és apuci szegény árva sztriptízlánya. Leginkább szappanoperának nevezhetnénk, bár engem azok is irritálnak, lehet ez a probléma. Még csak azt se mondanám, hogy gyorsan csúszott, mert annyira szenvedtem az olvasás alatt, hogy kb. 3 fejezetet tudtam egy huzamban elolvasni. Igen, jól tippelitek, hogy ettől a könyvtől hullott ki a maradék hajam idén. Na, ezért ne vegyetek, kezdjetek el könyvet a borítója alapján olvasni!
Számotokra melyek voltak azok a könyvek, amik hatalmas csalódást okoztak 2017-ben? Volt egyáltalán ilyen könyv? :D
Hamarosan jönnek a toplistások, a nagy favoritok.
Üdv,
