COVER REVEAL #18.: DIANA GABALDON: OUTLANDER - ŐSZI DOBSZÓ (OUTLANDER #4.)

Hello ismét, így ma másodszor :)

Egy órával ezelőtt több könyves bloggerrel együtt részt vettem a Könyvmolyképző egyik új Könyvfesztiválos megjelenésének, Matthew Quick Boy21 c. könyvének a borítóleleplezésében. Most pedig egy sokatok által várt folytatás borítójáról hullik le a lepel. Az Outlander sorozat negyedik része ismét két kötetben jelenik meg, hiszen 1192 oldalas lett a magyar fordítás :)

Fülszöveg: 

Skóciában ​kezdődött, egy ősi kőkörnél. Ott, ahol a kiválasztottak számára megnyílik egy átjáró a múltba – vagy a halálba. 

Claire Randall túlélte ezt az elképesztő utazást, méghozzá nem is egyszer, hanem kétszer. Első útja végén Jamie Fraser, a 18. századi skót harcos ölelő karjai között kötött ki, akinek iránta érzett szerelme legendássá vált – egy tragikus szenvedély meséjévé, melynek végén Claire visszatért a jelenbe, hogy világra hozza a férfi gyermekét. A nő két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát… 

Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad… 

Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik… 

„Az Öszi dobszó DIANA GABALDON LEGJOBBAN SIKERÜLT ÉS LEGVARÁZSLATOSABB MUNKÁJA”. 

Affaire de Coeur 

„SZENVEDÉLYES, FIGYELEMREMÉLTÓ – A TÖRTÉNELEM, A FANTÁZIA, A ROMANTIKA ÉS A merészen SIKAMLÓS TÖRTÉNETMESÉLÉS KEVERÉKE”.[I1] 

Arizona Republic 

„CSODÁLATOS! A SZÓRAKOZTATÓ TÖRTÉNELMI REGÉNY MŰFAJÁNAK KIEMELKEDŐ DARABJA.” 

San Antonio Express News 

A lélegzetelállító családtörténet folytatódik…

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Drums of Autumn
Megjelenés: 2017. 04. 20.
Oldalszám: 1192
Előrendelem
Kívánságlistára teszem

A szerzőről

Diana Gabaldon a nyolc részből álló Outlander sorozat nemzetközileg elismert írója. Mexikói-amerikai és angol-amerikai származású, zoológiát és tengerbiológiát tanult, viselkedési ökológiából doktorált. Családjával és rengeteg más válogatott vadállattal együtt az arizonai Scottsdale-ben él.

Üdv, 

COVER REVEAL #17.: MATTHEW QUICK - BOY 21

Hello Molycik!

A Könyvfesztivál közeledtével egyre több borítóról rántjuk le a leplet, így a mai nap során még egy borítóleleplezésre számíthattok, pontosan 19:00-kor! ;) 

Még csak a Napos oldalt olvastam Matthew Quicktől, de azt nagyon szerettem, pont ezért szeretném az összes könyvét elolvasni majd idővel. Már a polcomon csücsül a Forgive meg, Leonard Pecock is, és valószínűleg a Boy 21-t is be fogom szerezni idővel.

Szokás szerint a fülszöveggel kezdünk, hiszen nem a borító alapján ítélkezünk (tudom, tudom... ezt még én sem hiszem el, hogy leírtam), majd következik a borító.

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Finley élete sosem volt könnyű. Két dolog azonban mindig tartotta benne a lelket: a kosárlabda és a barátnője. Aztán megérkezik az életébe egy harmadik dolog: Russ. Egy finoman szólva is furcsa fiú, aki azt állítja, a világűrből érkezett, és bár az ország egyik legjobb ifi kosarasa, a világért sem volna hajlandó pályára lépni. Finley mindenkinél jobban megérti Russ-t, segítene is rajta, de van egy bökkenő: Russ minél jobban lesz, Finley annál rosszabbul. A két fiú mégis összebarátkozik, és ennek egészen váratlan következményei lesznek… 

Matthew Quick új regénye egy szótlan fiú nagyon is beszédes elméjébe vezet minket, ahol elgondolkodtató és szórakoztató gondolatok keverednek tragikus és humoros emlékekkel.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Boy 21
Megjelenés ideje: 2017. 04. 21.
Oldalszám: 256
Kategória: Vörös pöttyös
Előrendelem!
Kívánságlistára teszem!

A szerzőről

Matthew Quick Oaklynben, New Yerseyben nevelkedett, és angol irodalmat tanult a főiskolán. Éveken át dolgozott angol tanárként is, ezen időszak alatt írta meg első regényét, a Napos oldalt.

Felesége a szintén író Alicia Bassette, akivel Észak Karolinában, Quter Banksben élnek.

Quick munkásságáért több díjat is kapott, 2012-ben a The New York Times magasztalta a Boy 21 regényéért, 2013-ban a Time a 100 legbefolyásosabb ember közé választotta.

Élete első regénye a Napos oldal volt, amiből Oscar-díjas film készült, a hazai olvasók a Bocsáss meg Leonard Peacock művét is olvashatták. A 2017-es könyvfesztiválra érkezik a Könvmolyképző Kiadó gondozásában a díjnyertes Boy 21 regénye.

Üdv, 

COVER REVEAL #16.: SARAH ADDISON ALLEN: LOST LAKE - A VARÁZSLAT TAVA

Hello Molycik!

Idén még nem vettem részt borítóleleplezésben, így ezt pótolandóan ma Sarah Addison Allen Lost Lake - A varázslat tava c. könyvről hullik le a lepel.

Nekem egyébként tetszik a borító, jól illik a kiadó által eddig kiadott Sarah Addison Allen könyvek sorába. Ti mit gondoltok?

Fülszöveg:

Eby Pim képeslapon látta először a Lost Lake-et. Egy régi fotó, rajta néhány vastag betűvel szedett szó, ám Eby úgy érezte, mintha a jövőjébe pillantana bele.

Mindez fél emberöltővel ezelőtt történt. És a tó hirtelen feldereng Eby múltjából. Férje, George, már rég eltávozott. A fárasztó rokonok is elmentek. Semmi sem maradt, csak néhány tóparti kabin, ami sikeresen ellenállt a georgiai hőségnek és párának, továbbá a kallódók maroknyi csapata, akik – kimondatlan álmaiktól és vágyaiktól vezérelve – évről évre hűségesen ellátogatnak a Lost Lake-hez.

Ez nem csekélység, Eby ennek ellenére kijelenti, az idei lesz az utolsó nyár, amit a tónál tölt, aztán eladja a területet egy építési vállalkozónak. Amíg az utolsó szalmaszálat jelentő családtag be nem kopogtat hozzá.

Kate Pheris tizenkét évesen az utolsó legszebb vakációját töltötte a Lost Lake-nél; még azelőtt, hogy megismerte volna a magányt, a fájdalmat, a veszteséget. Azóta ezek az érzelmek uralják az életét, de azért – talpraesett lányának, Devinnek, és saját céltudatosságának köszönhetően – a remény sem halt ki a szívéből. Talán a Lost Lake-nél Devin kiélvezheti gyerekkorának utolsó hónapjait... és Kate is újra felfedezheti azt a valamit, ami annak idején olyan hirtelen siklott ki az ujjai közül.

Az emberek egymás után zarándokolnak el a tóhoz, hátha ott megtalálják azt, amit már oly régóta keresnek: szeretetet, megnyugvást, reményt az újrakezdésre, békét, egy rejtély megoldását, a felejtés lehetőségét. De vajon még időben érkeznek?

A különleges hangulatú, varázslatos regény Sarah Addison Allen egyik legkiválóbb írása az ember titkos vágyairól és a hétköznapi csodákról, amelyek a legvalószínűtlenebb helyeken lepnek meg minket.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Lost Lake
Megjelenés: 2017. 04.20.
Oldalszám: 288
Kategória: Arany pöttyös
Előrendelem!
Kívánságlistára teszem!

A szerzőről:

Sarah Addison Allen az észak-karolinai Asheville-ben nőtt fel. Egészen gyerekkorától odavolt a jó könyvekért és az ízletes ételekért - amiért újságíró édesapját és kiváló szakács édesanyját hibáztatja. A főiskolán irodalmat tanult, mert idézzük: "Imádtam a gondolatot, hogy azért kaphatok doplomát, hogy olvasok. Olyan, mintha csokievésre szakosodtam volna."

A diploma megszerzése után Allen komolyan elkezdett foglalkozni az írással. A nagy áttörést 2007-ben megjelent regénye, a A csodálatos Waverley-kert jelentette. Azóta igazi sikerszerző, többek között New York Times bestseller szerző.

Ennyi lettem volna mára.
Üdv,

MARIE RUTKOSKI: THE WINNER'S CURSE - A NYERTES ÁTKA (NYERTES ÁTKA #1.)

Hello Molycik!

A Prológus csapatával ezúttal a disztópiákat szemeltük ki magunknak. Az én választásom egy múlt havi olvasásomra esett, ami kellemes meglepetést okozott, ugyanakkor nem volt valami maradandó, elég hamar elfelejtettem nem csak a legapróbb részleteket, de még a fontosabbakat is.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 366
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

MEGFIZETHETSZ A SZERELEMÉRT?

Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. 

A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. 

A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, sötét titkok, párbajok, felborult értékrendek… 

Mi mindenért kell fizetni?

KINEK AZ ÉLETE ÉR TÖBBET?

---

Gyerekek, velem ilyen még könyvmolyságom kezdete óta nem történt. Egyszerűen alig emlékszem a könyvre. Tudom, hogy mi történt benne és az is megvan, hogy habár nem okozott 'maradandó sérüléseket', mint például a blogon már sokat emlegetett ACOMAF, azért könnyen csúszott és nagyon is jól elvoltam vele. Mégis, most egy hónappal később elég nagy gondban vagyok, mert nem igazán tudom, hogy mit kellene írnom a könyvről, amikor még a főszereplők neveit is nehezen sikerült csak felelevenítenem. Konkrétan meg kellett néznem a fülszövegben, hogy hogy hívják őket. 

– A túlélés nem bűn. A becsületedet sokféleképpen eladhatod, ha közben önmagadat nem adod fel. Kiönthetsz nyugodtan egy pohár bort, nézheted, ahogyan megisszák, és közben álmodhatsz a bosszúról.

Egyébként magára a könyvre már elég rég felfigyeltem, hiszen ha az ember követi a külföldi vloggereket és bloggereket, nem igazán tudja elkerülni azt a hypeot, ami a körül veszi a Winner's curse-t. Meg azért valljuk be, elég szép a borítója is, egyből felkelti a moly figyelmét. Főleg egy akkora coverwhore-ét, mint amekkora én vagyok. Ha lenne olyan szarka, amely a könyvborítókra utazik, az én lennék, csak én nem a csilli-villi szépségekre, hanem a szemet gyönyörködtető borítókra repülnék rá. 

– Úgy tűnik, valakit elkapott a nyertes átka. Kestrel odafordult felé.

– Hogy érti ezt?

– Nem sűrűn jársz árverése, igaz? A nyertes átka azt jelenti, hogy te nyerted meg ugyan a licitet, viszont hatalmas árat fizetsz érte.

Most mondjátok azt, hogy nem gyönyörű *-* 

Nem igazán tudtam, hogy mit várjak a könyvtől, mert Zhatria azt mondta egynek elmegy, de nem valami világmegváltó történet, Lorelei pedig eléggé szerette, és így két vélemény között ragadtam, végül úgy döntöttem, hogy egye fene elolvasom, és majd kiderül, hogy kinek az oldalán állok végül. Jelentem, középen ragadtam. Nem volt egy nagy szám, viszont szerettem és élveztem olvasni. 

A történetben nagy szerepet játszik a politika és az ármánykodás, az árulás és a stratégiai megfontoltság, amit szerintem tökéletesen adagolt az írónő. Se túl sok, se túl kevés, pont elegendő mennyiségben volt jelen a lapokon, így még a magam fajta politizálást kevésbé kedvelő is élvezhette a történéseket. Kestrel egyébként ezen a téren kiemelkedő volt, kedveltem azokat a részeket, amikor felcsapott stratégának. Maga a társadalom, amit feltárt előttünk az írónő egész érdekes volt és egyben fura is. A nőknek nem sok választásuk van, vagy a hagyományos férjhez menős opciót választják és háztartásbeliek lesznek, szülnek vagy pedig katonának állnak. Kestrel is egész szépen küzdött az apja ellen, mert katonának nem volt elég jó és tapasztalt, viszont férjhez se akart menni, jobban szeretett volna tervezgetni és irányítgatni, illetve zongorázni, amit nem csak az apja, hanem a társadalom is ellenzett. Ez persze drámai alapot szolgáltatott, amivel egyébként semmi gond nem volt, én érdekesnek találtam a folyamatos alkudozásokat Kestrel és az apja között.

Amikor zenélt, úgy érezte, mintha lámpást tartott volna a kezében, amely fénybe vonta az alakját, és hiába tudta, hogy a sötétségben emberek és kötelességek várják, nem látta őket. Játék közben szenvedélyének lángja kellemesen elvakította.

Kestrel (Forrás)

A cselekmény számomra elég lassan indult be, olyan jó 150- 200 oldalon keresztül tartott az ismerkedés, majd hirtelen vége is lett a könyvnek. Más történet esetén ez biztosan idegesített volna, viszont itt nem volt semmi ilyen. Az írónő stílusa magával ragadó, nagyon is élvezhetővé teszi a könyvet, viszont volt pár dolog, ami engem zavart. A fülszöveget nem olvastam el, pedig ha megteszem egyből leeshetett volna, hogy mi a szitu, így kicsit meglepődtem, amikor az írónő konkrétan a képembe tolta Arin szándékait, esélyt se adva arra, hogy magamtól fedezzem fel. Jobban örültem volna, ha magamtól jöhetek rá, hogy a srác egy lázadó, az ellenséges oldalon áll, és csak kihasználja a lányt, hogy a tábornok terveinek közelébe kerüljön. 

– Téli alma – mondta Kestrel. – Arin, te lefizetted a lovamat?

– Én? Dehogy!

– Dehogynem! Nem csoda, hogy ennyire kedvel. – Biztos vagy benne, hogy nem a külsőm és a kellemes modorom miatt?

A történet elég klisés is volt, amivel olyan hatalmas nagy problémám ezúttal nem volt, mert azért a lassú víz partot mos mellett - mint azt már korábban említettem - egészen élveztem Kestrel és Arin szerelmének kibontakozását, a folyamatos cselszövéseket, árulásokat, és a készülődő felkelés folyamatának figyelemmel kísérését. 

Arin (Forrás)

Mindkét főszereplő erős egyéniség. Kestrel számomra szimpatikus és még a magához való esze is megvan, míg Arin végig idegesített. Igen, nyugodtan megkövezhettek, de én nem a Team Arin csapatot erősítem, hanem Ronan párti vagyok. Nem tudnám megmagyarázni miért, de sokkal vonzóbb és érdekesebb karakter volt számomra, mint Arin. Ráadásul szegénnyel még együtt is tudtam érezni a folyamatos friendzone-ba kerülés miatt. Life sucks, pláne, ha pont egy felkelés készülődik, és életed szerelme nem viszonozza azt, inkább egy lázadó rabszolga ölébe veti magát. Te meg inkább leugranál egy több száz méter mély szakadékba. Ronan tesvére, Jess, aki egyúttal Kestrel legjobb barátnője is számomra idegesítő volt. Főleg a legelején. De kivívta magának a tiszteletet, amikor kiállt Kestrel mellett, még úgy is, hogy ott volt az az aprócska tényező, hogy ezzel kinézték volna őt és családját is a nemesek. 

– Te valószínűleg nem úgy gondolsz rám, mint egy barátra – felelte Kestrel. – Én viszont barátként gondolok rád.

Összességében egy szórakoztató, intrikákkal teli történetet olvashattam, amit bátran ajánlok minden YA fantasy/disztópia rajongónak. A szereplők könnyen kedvelhetőek, a cselekmény fordulatos és nincs olyan nagy hangsúly a romantikán, mint az azt sejtető fülszövegben, pont elegendő mennyiségben van jelen. Habár nem ülök tűkön a folytatás miatt, az biztos, hogy megjelenés után el fogom olvasni, mert érdekel a folytatás.

– Ezt a lovat választottad?

– Ez a legjobb – felelte Arin komolyan.

– Az apámé.

– Nem hibáztatom érte a lovat.

Üdv,  

LEYLAH ATTAR: THE PAPER SWAN - PAPÍRHATTYÚ (PROMÁGUS #2.)

Hello Molycik!

Újabb hónap telt el, szinte észrevétlenül. Komolyan nem tudom, hogy a francba telt el ilyen gyorsan a február. Ugyebár ekkor indítottuk szabadjára a Prológussal a megújult várólista csökkentő projektünket. Februári összegzőként maradjunk annyiban, hogy örülök, hogy az utolsó pillanatban sikerült teljesítenem. A márciusi témánk meg eléggé a nem akarom kategóriába esett, de körülbelül 2 nap után sikeresen eldöntöttem, hogy melyik könyvet fogom elolvasni, és mivel olyan izgalmas óráim voltak az egyetemen tegnap előtt, ezért elég gyorsan el is olvastam.

Ja, a témáról még nem esett szó:

Második húzásunk eredménye a You Give Love a Bad Name, így a tavasz jöttével a Prológus háza táján is szerelem lesz a levegőben, csak nem épp a boldog fajtából. Csalódás, szakítás, átverés, szerelmi bánat, diszfunkcionális kapcsolatok… elvégre a szerelem csuda-csudaszép. ‘Cause baby you give loooove a bad name!

Igen, szerelmi csalódások és minden fincsiség várható a hónapban a bloggerektől, én egy kicsit másképp választottam meg a könyvemet. 

A választásom a Papírhattyúra esett, ugyanis ebben a főszereplő lány beleszeret az elrablójába. Kell ennél elcseszettebb szerelmi történet? :D Egyébként van benne elhagyás, csalódás, átverés, minden, amitől azt mondhatnánk, hogy baby you give love a bad name :)

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 376
Megrendelem

Fülszöveg

A szerelem nem halhat meg soha. 

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel. 

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

---

Pontosan tudjátok rólam, hogy a borítómániám már-már beteges. Elég ránézni erre a gyönyörűségre és meg is van az indok, hogy miért kezdtem el olvasni. Az elején fogalmam se volt, hogy jó nekem való lesz-e a történet, sőt, azt se tudtam miről szól. Szimplán annyira gyönyörű a külseje a könyvnek, hogy le kellett rá csapnom, el kellett olvasnom. 

A fülszöveg nem tartalmaz hű, de sok infót, ezért a következőkben SPOILER veszély áll fenn! Ha nem szeretnél semmi ilyenbe belefutni, még most kiléphetsz, én figyelmeztettelek! :D 

Az írásmód nagyon gördülékeny, szinte pillanatok alatt magába szippantott a történet, és azt vettem észre, hogy már el is olvastam 15 fejezetet, pedig csak bele akartam kukkantani. A cselekmény élethű, és könnyen Skye helyébe tudtam magam képzelni, pedig azért elég távol áll tőlem a lány mind személyiségében, életmódjában, gondolkozásmódjában. A jelen és múlt, illetve a nézőpontok váltakozását is jól megoldotta az írónő, egyáltalán nem volt zavaró, ha a jelenből a múltba váltott a cselekmény, vagy amikor Skye nézőpontjából már megismertük a történteket, és eljött az ideje annak, hogy Damian gondolatait, életét és tragédiáját is megismerjük. Kiemelendő még az is, hogy sikerül anélkül leszűrni a tanulságot, amit az írónő át szeretne adni, hogy a szádba taposná azt. 

"Mert ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságára."

A történet egyébként marha egyszerűnek tűnik, adott a gazdag leányzó Skye Sedgewick, akit egy rejtélyes idegen elrabol. Folyamatosan derülnek ki a dolgok, hogy Skye ismeri az elrablóját, és az ilyenkor szokásos klisék elég szép számmal megfordultak a történetben, mégsem éreztem azt, hogy rontana az élményen, tökéletesen beleillettek a történetbe, a fordulatokkal kiegészülve. 

"Minden egyes tovatűnő gondolat segített rettegéssé formálni a fájdalmat, és azt kell mondanom, a rettegés sokkal nagyobb köcsög, mint a pánik. A rettegés egészben nyeli le az embert."

Amit elég hamar felfedeztem, és írtam is olvasás közben RavenS-nek, hogy helyenként hajazott a történet a Tökéletes kémiára. Felállásában - gazdag leányzó, szegény fiú, vagy ha másik szempontból nézzük akkor elkényeztetett, apuci kedvence és az ügyeletes szexi badboy - és a nyelvhasználattal is. 

"– Szerettelek. Szeretlek. Mit számít? – A karja bölcsőjébe húzott. – A szeretet nem halhat meg."

Damian
Forrás

Skye és Damian között érződött a különleges kapcsolat végig, és jól átjött a szenvedés és gyötrődés, hogy akarják egymást, de sose lehetnek boldogok, hiszen ott volt harmadik kerékként Damien Skye apja iránt érzett gyűlölete. Hiába szerette a lányt gyerekkorától fogva, nem tudott túllendülni a történteken, ez pedig befolyással volt a kapcsolatukra. Ha már kapcsolat, mielőtt még Szenilla ellopná az emlékeimet, megemlítem, hogy véleményem szerint, ami Damian és Skye között van az nem egészséges. Értem, hogy gyerekkoruk óta ismerték egymást, és így közelebb érezték magukat egymáshoz, de egy értelmes, normális mentális állapottal rendelkező nő valószínűleg az első adandó alkalommal rohant volna amerre látott. Elvégre Damian elrabolta őt, levágta az ujját, megszégyenítette, félelemben és rettegésben tartotta, meg akarta ölni a kezdetekben, meglőtte, és még egy kis extraként a szeretett apuciját is ki akarta csinálni. Azért az ilyenen nehéz túllendülni, és általában nem megbocsátás az elkövető jutalma ezekért a dolgokért.

"Gyilkosság, nemi erőszak, kínzás, abúzus. Vajon meg lehet-e érteni valaha is úgy igazán, mi a kiváltó oka ezeknek, vagy egyszerűen szeretünk mindent felcímkézni, és a maga fiókjában elhelyezni, hogy rendet tegyünk a káoszban, amit képtelenek vagyunk kordában tartani?"

Skye apjának tetteit és viselkedését én érthetőnek, és úgymond elfogadhatónak találtam. Mégpedig azért, mert szerintem teljesen érthető, hogy miután megölték a feleségét, akit imádott, védi az egyetlen olyan személyt, aki rá emlékezteti, aki még megmaradt neki. A szándékai meg teljesen jók voltak, kerestette Damiant anno, nem találták meg, ez lett belőle. Szokták mondani, hogy a szándék a fontos, hát ez esetben megvolt. 

"Elképesztő, mi mindenre képes az ember, ha túlélő üzemmódra vált."

Damian egy testileg erős, viszont lelkileg labilis személy, számomra pont ezért vált érdekessé. Még mindig érdekel minden, ami a pszichológiához kapcsolódik. Megértettem az indokait, hiszen elég szépen megismertük a múltját és, aki végigolvassa a könyvet az rájöhet, hogy mit miért tett, hogy mik befolyásolták őt, de azért mégis csak beteges ennyire vágyni a bosszúra. 

"A remény gyenge pillér. Nem mindig bírja el a valóság súlyát, és én belefáradtam, hogy folyton meg kell támasztanom."

Skye
Forrás

Skye a legelején azt az érzést keltette bennem, hogy már megint egy gazdag cicababáról kell olvasnom, akit történetesen elraboltak, majd meglátjuk, hogy állja meg a helyét. Megállta, sőt, talpra állt minden egyes megpróbáltatás után. Nem adta fel soha, és szerintem ő az a karakter, aki tényleg rengeteg fejlődésen ment keresztül, aki a szemem előtt lapról-lapra változott, méghozzá egészen jó irányba. 

"A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, mi pedig csak gyötrődünk és gyötrődünk, amíg meg nem szabadulunk a parazita szívókorongjaitól."

Összességében azt mondanám, hogy tetszett, de nem lett kedvenc. Több dolog is rontott az összképen. Az egyik a szappanoperaszerű, túlságosan boldogan élünk, amíg meg nem halunk vég. Azt gondoltam, hogy a kezdeti dark romance beütés végig megmarad, főleg, ha már a Rázós könyvek közé van sorolva a Papírhattyú. Számomra mindenképp hiányzott a katarzis a végéről.A másik pedig a nagyon boldog pillanatokat színesítő erotikus jelenetek megjelenése. Szerintem sokat rontott a történet élvezhetőségén, elvitte az egyébként egyedi könyvet egy Elle Kennedy- féle The Deal irányba, ami nekem nagyon nem jött be. 

"Ha valakitől a világ mindig mindent elvett, és a talaj egyre csak ingott a lába alatt, nehéz elképzelnie, milyen is az, amikor valami jó nem ér véget azonnal."

Ez alapján nyugodt szívvel tudom ajánlani a The deal rajongóinak, kicsit sötétebb, de a vége igazán NA könyvekbe illő.

"– Néha azért hullik szét minden, hogy valami sokkal jobb épülhessen a helyére."

Olvastátok már a könyvet? Ha igen, hogy tetszett?
Üdv,