POST-EASTER/EASTER AFTERPARTY BOOKTAG (BOOKTAG #6.)

Sziasztok! :)
Ma molyolás közben felfedeztem, hogy Uszáma, a Könyvspirációk bloggere egy Easter booktaget posztolt. Majd szépen megtárgyaltuk, hogy én is ki akartam tölteni a taget, de mire eszembe jutott, már jóval Húsvét után jártunk. Én úgy vagyok vele, hogy nem a booktag címe, hanem az abban szereplő könyvek számítanak, ezért Uszáma kihívására (Challenge accepted!) elkészítettem a Post-Húsvéti booktaget :D

1. Nyuszi - Egy könyv, ami bárcsak sokszorozódna (vagyis egy könyv, amihez szeretnél folytatást, de sajnos nincs hozzá)

Páran már tudják, hogy hatalmas Grayson Kennedy rajongó vagyok, így ide mindenképp Kelly Oram- The Avery Shaw Experiment (Szívzűrterápia strébereknek) című könyvét mondanám. Graysonból sosem elég! <3 

2. Tojás - Egy könyv, ami meglepett:

Leiner Laura: Hullócsillag című könyve mindenképp meglepett. A Késtélt nagyon nem szerettem, és alig tudtam elhinni, hogy LL írta. A Hullócsillagban már félig-meddig visszakaptam a megszokott Laurás humort és pár óra alatt kiolvastam a legújabb Bexi könyvet. Még én is meglepődtem saját magamon, amikor a könyv végére érve megállapítottam, hogy #márker lettem :D 

3. Tojásvadászat - Egy könyv, amit nehezen szereztél meg: 

Nem tudom, hogy volt-e olyan könyvem, amit nagyon nehezen szereztem meg, de az tuti, hogy Jessica Sorensen: The secret of Ella&Micha c. könyve majd másfél hónapig utazott, mire eljutott hozzám. Kis világutazó könyv, ki tudja hol állt, és mennyi ideig, míg végre Nógrád megyébe jutott.

4. Bárány - Egy gyerekkönyv, amit még mindig szeretsz:

Micimackó! De gondolom ez nem meglepetés, már csak a nicknevemet tekintve sem :D

5. Tavasz - Egy könyv, aminek a borítója a tavaszt idézi fel benned

Másnak lehet, hogy nem a tavasz jutna eszébe erről a borítóról, de nekem mindig a tavaszi záporok ugranak be róla. Ez a borító pedig Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie&Kayden c. könyvéhez tartozik.

6.Jézus - Egy vallásos/spirituális könyv, amit szeretsz

Spiritualitásról mindig Coelho ugrik be, nem tudom, hogy miért. Tőle egyik legnagyobb kedvencem az Alkimista.

7. Feltámadás - Egy könyv olyan szerzőtől, aki már elhunyt:

Legyen egy klasszikus is: E. T. A Hoffmann: Az arany virágcserép. Hoffmann tuti nem volt tiszta, amikor írta, de nekem nagy kedvencem volt a gimiben. Salinger Zabhegyezője számomra mindig is Zabhegyező marad, nem pedig Rozsban a fogó is nagy kedvencem, így akár azt is írhatnám ide.

8. Kosárkák - Egy könyv, ami a kívánságlistádon van

Egyetlen könyvet általában nem tudok választani, de ha bárki választás elé állítana most, hogy mondjak egy könyvet, amit azonnal és legjobban szeretnék olvasni, kapásból rávágnám, hogy Sarah J. Maas - The Queen of Shadows. Nemrég fejeztem be az Üvegtrón sorozat 3. részét, az Heir of fire-t, és fogalmam sincs, hogy fogom kibírni szeptemberig. Már most minden bajom van, tudnom kell mi lesz Doriannal. Még több Rowant akarok, és Chaolaenat, meg Dorlaenat!!!

9. Édesség - Egy édes könyv

Tara Sivec- Seduction and snacks, azaz Csábítások és csemegék. Számomra ez egy édes könyv, hiszen tele van csokival, meg különböző édességgel, és humorban sem szűkölködik. Egyszerűen tökéletes :D

Ez lett volna az utó-húsvéti booktagem, ha megtetszett és Te is lázadó lelkületű vagy, akit nem érdekel, hogy már rég elmúlt Húsvét, akkor töltsd ki bátran! :) 

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot - 

JENNIFER A. NIELSEN: THE FALSE PRINCE - A HAMIS HERCEG (HATALOM-TRILÓGIA #1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.

Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage-dzsel. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, mígnem végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, ami az utolsó oldalig lábujjhegyen tartja az olvasót.

Ezzel a könyvvel már nagyon régóta szemezek, főleg a gyönyörű borítójának köszönhetően, de mint olvasás után kiderült a történet is megér egy misét! :)

Sage és Roden a kezdetek kezdetén :)

Nem is tudom hol kezdjem, hiszen a történetet ismerteti a fülszöveg, én pedig nem szeretnék semmit sem elspoilerezni, megteszi azt a fülszöveg elég szépen :D A könyvet én nem a Vörös Pöttyes könyvek közé sorolnám, sokkal inkább a tartozik a Cool Selection könyvek közé. Egy middle grade könyv, ami nem csak ennek a korosztálynak a tagjait képes elvarázsolni, hanem szinte bárkit. Nem is tudnám semelyik másik általam olvasott könyvhöz hasonlítani. Érdekes, izgalmas és pörgős cselekménye van, ami engem kicsit meg is lepett. A borítója alapján egyáltalán nem erre számítottam fülszöveget nem olvastam el csak utólag, olvasás után, mert mostanában elég sokszor lelövik a poént, azt meg nem szeretem. 

A jól kidolgozott, és érdekes cselekményen kívül ütős fő- és mellékszereplőket is kapunk. Sage karaktere tökéletesen illik egy tizenéves fiúhoz. Örökmozgó, hiperaktív, beszólogat és nem érdekli semmi, csak jelen esetben az egyes napok túlélése. Olvasás közben sokszor eszembe jutott Szilaj, a vadvölgy paripája című mese. Sage is Szilajhoz hasonlítható, betörhetetlen, és túlteng benne a szabadságvágy. Abszolút kedvencem lett már az első pár fejez után :) Az pedig érthető, hogy miért gondolta úgy az írónő, hogy Sage is tökéletes Jarom lenne, rengeteg a hasonlóság a fiú és a koronaherceg között ;)

Sage a herceggé képzés alatt.

Mellékszereplők közül Mott és Imogen voltak a kedvenceim. Tetszett, hogy mind kiálltak Sage mellett, még ha nem is az elejétől fogva, és segítették őt a "herceggé válás" rögös útján. Ki-ki a maga módján :) A történet végére Tobiast is sikerült megkedvelnem aki legnagyobb sajnálatomra nem Tobias Eaton, azaz nem Négyes :(. Roden és Conner mindketten érdekes karakterek voltak, de nem sikerült megkedvelnem őket. Főleg Rodenben csalódtam hatalmasat, mert eszembe se jutott, hogy pont Ő fog Sage ellen fordulni a végén. Connernél azt meg kell említenem, hogy nagyooon jól megírta őt az írónő :D Szinte minden mondatában érezhető volt, hogy bármire képes lenne a koronáért, és nem érdekli, hogy milyen áron, de elpusztít bárkit és bármit, ha az beleköp a levesébe.

Az utolsó pár fejezetben lévő fordulatra egyáltalán nem számítottam! Úgy éreztem, hogy becsaptak, mert be is csaptak. Mind az írónő, mind a szereplők. Még Mott is, aki egyből rájött, arra amire én nem!  Tényleg nem számítottam a történtekre, és azt mindenkinek látnia kellett volna, amikor az állam leesett olvasás közben. Szüleim szerint vicces volt, apa még azon is poénkodott, hogy ha a folytatást olvasom lesben fog állni a kamerával, hátha sikerül megörökítenie ezt az igazán szórakoztató pillanatot :'D

Nem akarok elspoilerezni semmit, éppen ezért nem részletezem ennél jobban se a történetet, se a szereplőket, mert a False Prince egy olyan könyv, amit én legszívesebben mindenkivel elolvastatnék. Azzal pedig csak elrontanám az olvasási élményt, ha lelőném a poénokat. Szépen, lassan mindenre magunktól (persze Sage és a többiek segítségével) rájövünk, és azonnal akarjuk a folytatást. Legalábbis én alig várom, hogy pénteken a Könyvfesztiválon a kezemben tarthassam a Runaway King-et :)

Egy kis extra:

Azt tudni kell rólam, hogy képes vagyok csak egy szép borító alapján könyvet venni. Fülszövegre semmi szükség, ha egy borító elnyeri a szívem, és a Hatalom-trilógiának nagyon eltalálták a borítóit. Nézzétek csak :

Kiadták egy másik borítóval is, de szerintem ez a kiadás túl sötét a történethez, ami vidám, és szeleburdi, pont mint Sage :)

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -

J. LYNN: WAIT FOR YOU - VÁROK RÁD (VÁROK RÁD #1.)

Fülszöveg:

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 

Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 

Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 

Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 

Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 

És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Már régóta terveztem elolvasni Jennifer L. Armentrout J. Lynn néven írt, Wait for you-val nyitó sorozatát, de eddig soha nem jött össze. Aztán egyik barátnőm, Dóri kölcsönadta, hogy olvassam el, mert nagyon jó, és ő imádta. Ráadásul a molyok is csak jókat írtak róla, ezért úgy voltam vele, hogy miért ne?

Az a gond azokkal a könyvekkel, amiket rengetegen dicsérnek, hogy azokban lehet a legnagyobbat csalódni. Túl nagy elvárásokkal indulunk (én mindenképp :'D) és a végén nagyot koppanunk, meg csodálkozunk, hogy ennyi volt? A Wait for you-val is így jártam. Túl sokan dicsérték, én pedig túl sokat vártam tőle.

Nem azt mondom, hogy rossz könyv volt, mert nem! Sőt, egész jól kikapcsoltam olvasás közben, de semmi extrát nem kaptam tőle. A lelki sérült fiatalok történeteiből már kezd elegem lenni, és bizony a WFY is ebbe a kategóriába tartozik ami nem tudom, hogy miért meglepő számomra, hiszen rubin pöttyös könyv. 

Holland Roden, mint Avery.

Legnagyobb problémám a két főszereplővel volt. Averyt néha megütöttem volna, mert túl sokat problémázott felesleges dolgokon. Azt helyett, hogy tovább lépett volna, szenvedett 30-50-100 oldalon keresztül. Tök logikus lépés. A másik, ami egy kicsit idegesített benne, hogy ő sem lógott ki a már megszokott tökéletes, okos, önbizalomhiányban szenvedő lányok sorából. Önbizalma több volt, mint másoknak, de azért el kélt volna még egy adaggal. 

A férfi főszereplőnk, Cam szerintem túl nyálas volt. Elvileg ő a macsó, ex sportoló alfahím, mégis néhol úgy viselkedett, mint aki ennek az ellentettje. Ő is tökéletes, kigyúrt, szép szemű és vicces. Persze van egy sötét múltja, amin próbál túllendülni, több-kevesebb sikerrel. Az biztos, hogy jobban kezelte a helyzetet, és próbált túllépni rajta, nem úgy, mint Avery. 

Ashton Kutcher, mint Cameron.

(A Cameron név láttán csak nekem ugrik be először Cameron Diaz, és a romkom filmjei? Camet végig Ashton Kutcherként képzeltem el a Míg a Jackpot el nem választból :D)

A mellékszereplők is a már megszokottak: Jacob,  a meleg srác, a kicsit ribiként viselkedő barátnő, Brit Avery részéről, és Ollie illetve Jase a gyerekkori haverok Cam részéről. Különösebb gondom nem volt velük, Olliet nagyon is bírtam. Keveset szerepelt, de akkor tuti, hogy valami olyat művelt, hogy mosolyognom kellett tőle. Cam családja képviselte a megértő, jófej családot. Míg Averyé a nemtörődöm, lesz*rom tablettát szedő oldalt, mert burzsujéknál így kell elintézni a dolgokat...

Nem volt rossz, hiszen Jen írta, aki már számtalanszor bebizonyította, hogy mindegy milyen műfajban ír, az csak jó lehet. De számomra ez az egyik gyengébb művei közé tartozik. Még így is simán 4*-os, sőt a történet még a 4,5 csillagot is megérdemelné, de ez a borító szerintem borzalmas. A borítók pedig fontosak! ;D

Zsebi;)

- Keep calm and read a lot - 

LEINER LAURA - KÉSTÉL ÉS HULLÓCSILLAG, AZAZ BEXI SOROZAT 1-2. (BEXI #1-2.)

Pár napja újraolvastam Leiner Laura Késtél című könyvtél, amely a Bexi sorozat 1. része. Mindezt azért, hogy teljesen képben legyek, amikor olvasom a folytatást, a Hullócsillagot, amely március 31-én jelent meg.

Bexi #1. Késtél

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Tehát Késtél. Csalódtam Laurában. Teljesen. Annyira, de annyira fájt nekem ez a könyv, hogy még leírni is nehéz. De azért megpróbálkozom vele. 

Kezdem azzal, hogy a történet teljesen egy X-faktorra/Megasztárra alapul. Van Bexi, a sikeres tini énekesnő, akit meghívnak a POP/ROCKSZTÁR LESZEK! c. tehetségkutató műsorba, hogy énekeljen el egy duettet a közönség kedvenccel, Nagy Márkkal. Aki egy beképzelt tapló! Engem annyira irritált Márk, hogy legszívesebben bemutattam volna őt egy péklapátnak, de jó közelről! Voltak jó pillanataik Bexivel, de nem sikerült elérnie azt, hogy megkedveljem. Ekkor még hivatalos #AntiMárker voltam. Nem is értettem, hogy egyik barátnőm mit eszik Márkon. 

Bexi pedig tök semleges volt számomra, bár néha őt is nagyon megütöttem volna. Nem tudom mit eszik a Késtél gyereken. Geri is egy beképzelt kis ******. Körülbelül 2 szereplőt bírtam ebben a kötetben, plusz Aszádékat. Ez a két szereplő pedig Körte (ő egész jó arc, bár a nevével nem vagyok kibékülve) és Norbi, a hangszerboltos srác. Norbi tök átlagos, mégis közelebb került hozzám, mint maga Bexi. Azért ez elmond valamit...

Ami még az előbb említetteknél is jobban irritált, az a sok idétlen, értelmetlen becenév. Körte, Bogyó, Puding, Anti és még mit tudom én már kicsoda. Az agyamra ment velük Laura. Aztán még ott volt a márkcsintás, a márkerek, az erőltetett, humorosnak szánt jelenetek tömkelege. Sajnos nálam nem hatott. Szerintem a leírásból is túl sokat kaptunk. Ahogy mondják: a kevesebb néha több.

Volt azért pár pozitívuma is a könyvnek, ami miatt már-már azt mondom, hogy megérte elolvasnom. Ezek közül egyik az, hogy szerintem jól bemutatja, hogy mennyire nem leányálom a pop/rock szakma. Meg kell érte dolgozni, nem csak az ölünkbe hullik. 

A próbás jelenetek, illetve amik a műsorhoz kapcsolódtak is tetszettek, úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna Bexivel és Márkkal. A függővég is egészen érdekesre sikeredett, de annyira nem, hogy álmatlan éjszakáim legyenek tőle.

Most pedig jöjjön a Hullócsillag, ami meglepő módon tetszett. Azt hittem beteg vagyok, vagy csak azért tetszett, mert az olvasási válságomból ez a könyv rángatott ki, de nem. Egész sok pozitívum eszembe jut, ha visszagondolok a könyvre, a szereplőkre.

Bexi #2. Hullócsillag

Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.

Hullócsillag. Már maga a könyv címe is találó, és imááádom a dalt. Annyira cuki volt Bexi, hogy miután senki nem foglalkozott Márkkal, azért kiállt mellette. Jó kellett neki egy kis löket, meg idő, de segített neki. Most, hogy így kifakadtam, és leírtam az első gondolatot, ami eszembe jutott, talán sikerül sorba vennem minden pozitívumát a könyvnek. Több van, mint a Késtélben, ezt már most elárulhatom.

Kezdem rögtön Nagy Márkkal, aki szerintem egy hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül. Pont arra volt szüksége, hogy picit magába szálljon, és rájöjjön, hogy nem körülötte forog a világ. Még mindig elég egoista, sőt még mindig azt gondolja, hogy ő valaki, de már sokkal szerethetőbb karakter, mint volt az első részben. A kedvencem a Big Benes, applikációs jelenet volt, na azzzzzzz irtó cukira sikeredett :)

London. Imádom Angliát. Számomra már az rengeteget dobott a könyvön, hogy Londonba utaztak Bexiék. Ezt nem tudom jobban leírni, és igazából nem is akarom, mert csak az érti ezt meg, aki annyira mániákusan imádja London, mint én. *fangirling vége*

Humor. Azt éreztem a Hullócsillag olvasása közben, hogy Laura kezd visszatalálni a tőle már megszokott humorhoz. Sokkal többet vigyorogtam, meg nevettem fel hangosan, mint az első rész alatt. Sőt, szinte végig mosolyogtam olvasás közben. Márknak és Bexinek is voltak jó poénjai. Egyik kedvencem a Plexis rész volt, na ott hangosan röhögtem a buszon. Biztos nem néztek hülyének, már megint.

Balogh Úr és a média szerepe. Már a Késtélnél is jól ábrázolta Laura a média, és a sztárság minden árnyoldalát. Mégis a Hullócsillagban sikerült még ezerszer jobban leírnia, hogy mennyire gyorsan ki lehet esni a népszerűségi körből, hogy milyen hamar el lehet tűnni a süllyesztőbe, főleg akkor, ha nincs melletted, olyan aki híres, és aki tud neked segíteni. Mint például Márknak Bexi.

Ha már Plexi, akkor rátérek Lexi/Evelin karakterére is. Amikor elkezdtem olvasni a Hullócsillagot, teljesen abban a hitben voltam, hogy én Lexit utálni fogom. Aztán még sem. Pozitív csalódás a köbön. Tényleg úgy gondoltam, hogy egy SZJG Viki karaktert kapok, akit csak utálni lehet, de nem. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy Aszádékkal milyen jól kijött, és hogy talááán, végre nekik is összejön az az első album.

Volt persze olyan is, ami nem tetszett. Például Késtél Geri. Azt a srácot én úgy, de úúúúúgy megütném. Meg amikor vele van Bexit is. Nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy csak kihasználja őt az a nyomorék gyerek! Mindenki utálja Gerit Beki környezetében, neki mégis az kell, aki kb. sz*rik a fejére, és akit csak a hírnév érdekel. Legyen már egy kis eszed anyukám! -.-" Elnézést a kirohanásért, de ezt muszáj volt leírnom. IRRITÁL az a gyerek. Erre persze, hogy köze van a függővéghez. NEM KÉREK SZERELMI HÁROMSZÖGET! NEM!!!!

Anti.

Persze, hogy neki is át kell alakulnia egy Arnolddá. Akadj ki nyugodtan, neked van igazad! Hát nem! Legalábbis nem teljesen. Megértem én, hogy számított arra, hogy Márk meg Bexi majd ott lesznek, de fogja már fel, hogy nem tudott elmenni. Nem rajta múlott. Ilyen ez a popszakma, hozzászokhatott volna. Nem értem minek jelent meg Bekinél anno, megkérdezni, hogy hogy van, ha egy ilyen egyszerű dolgot nem tud éretten kezelni?!

Ó, még mielőtt elfelejteném: már említettem korábban is, hogy szerintem túl sok volt a leírás a Késtélben. Na itt meg túl sok volt az ismétlés, és a leírás. Kedves Laura olvastam az első kötetet, és még egész élénken emlékeztem arra, hogy Beki, hogy lett Bexi, hogy kukázta őt Körte. Arra is emlékeztem, hogy kinek írta a Késtél című számát, nem kell ezerszer felemlegetni! Köszönöm. Egy kis háttérinfó: kb. 15 percig gondolkoztam, hogy mit is akartam a kettőspont után írni, mert sikeresen elfelejtettem, hogy ezt nagyooon le akarom írni. Én és a memóriám. Szeretjük egymást :)

Összességében azt mondhatom, hogy a Hullócsillag ezerszer jobbra sikerült, mint a Késtél, és hogy már várom a folytatást. Ha tehetném már most olvasnám, mert utálom a függővégeket, és mert Gerit legszívesebben megcsapnám. Remélem Beki nem segít neki. Nem érdemli meg.

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -

A. M. ARANTH: CLEADUR-DOBSZÓ A KÖDBEN (HOLDÁRNYÉK #1.)

Fülszöveg:

Amy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

Most, hogy sikerült túltennem magam az olvasási válságomon, semmi nem állhatott a utamba, be tudtam fejezni a Cleadurt, amit már elég régen elkezdtem. Elég vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, de ez inkább jó, mint rossz dolog. 

Kezdeném rögtön egy pozitívummal: a könyv olvastatta magát. Nem igazán értettem az elején, hogy miről van szó, de mégis gyorsan haladtam vele, és érdekelt. Tele van misztikummal, rejtéllyel, sőt néha még féltem is (elég félős vagyok, ezért engem ez meg sem lepett). 

Piros pont jár, és nagy pacsi a borítóért, ami szerintem gyönyörű lett! Teljesen jól visszaadja a történet lényegét. Ködös, misztikus, és még egy lámpás is van rajta, hogy vezessen minket a sötétségben, ha más már nem teszi. A hátlaptól meg szabályosan megijedtem tegnap este, miután befejeztem a könyvet, mert azt hittem csak beképzelem, hogy van rajta egy emberi fej, ami elég "ködös", de nem. Tényleg ott van. Mondanom se kell, ezek után picit nehezen aludtam el. Féltem, hogy engem is megkörnyékez éjjel a köd, az engem amúgy is utáló macskám személyében :'D

Szintén pozitívumnak számít, hogy végre egy olyan könyvet olvashattam, ahol a szülők normálisak fogjuk rá, legalább szeretik a gyerekeiket :D, és egész gyakran jelen is vannak a könyvben. Nem hagyják, hogy a gyerekeik azt csináljanak, amit akarnak, hanem jelen vannak az életükben. Szerintem igenis szükség van a szülőkre a YA könyvekben! Itt pedig benne vannak. Ez nagyon tetszett a könyvben, és az is, hogy mennyire közel álltak egymáshoz a testvérek. Tudom Gary és Amy ikrek, de Ashley is jól kijött velük, segítette őket, nem volt semmi probléma köztük.

Szándékosan a végére hagytam azt a motívumot, ami nekem a legjobban tetszett. Ez pedig a dalszövegek, és a könyv címe. Valami hihetetlenül illik a könyvhöz. Jó, tudom ennek nem kéne meglepnie, de manapság egy csomó könyv címének szinte semmi köze a mondanivalóhoz, ezért mindig örülök neki, ha tényleg passzol a könyvhöz a címe. Főleg, amikor utólag visszagondolok rá, és eszembe jut, hogy mennyire jól leírja magát a sztorit. A könyv címadó dala pedig szerintem fantasztikus lett. 

Sajnos számomra volt pár negatívum is, amit mindenképp meg szeretnék említeni. 

Legnagyobb problémám azzal volt, hogy hiába olvastatta magát a könyv, úgy éreztem, mintha nem történne semmi. Vártam a folyamatos információkat, és elég sokszor nem kaptam meg ezeket az infókat bár lehet, hogy az én figyelmem elkerülték, és igazából benne voltak a könyvben. Az utolsó 30-50 oldalnál éreztem végre azt, hogy Na ez már döfi! Végre beindul, és most aztán rájövök mindenre. Ja, csak vége lett a könyvnek. Pedig én tényleg olvastam volna tovább... Tudom, hogy ez még csak az első kötet volt, az első cd, de nem hinném, hogy ennyire éreznem kellett volna ezt. Tipikus 2. kötetes érzésem volt, amikor a csodára várunk, ami általában nem jön el, csak a harmadik kötetben.

Másik problémám az volt, hogy nem sikerült közel kerülnöm a szereplőkhöz. Általában a főszereplőket megkedvelem, és izgulok értük/velük együtt. Szerethetőek voltak a szereplők, nekem még sem sikerült szinte senkit megkedvelnem. Ashley volt a kivétel, de ő meg nem szerepelt annyit, mint szerettem volna. Szívesen olvastam volna pár fejezetet az ő szemszögéből is. Doug bácsi karakteréből is kaphattunk volna egy kicsit többet, vagy legalább kiderülhetett volna, hogy mit tartalmaz az a rejtett, lekódolt mappa. Remélem erre választ kapok a 2. kötetben.

Aztán ott van még az alkohol. Lehet, hogy én vagyok maradi sőt tuti, pedig nem mondanám öregnek magam az eddigi 22 életévemmel., de a 15 éves gyerekeket ne itassa már egy felnőtt ember, aki ráadásul apa! Ez nem fért a fejembe. 15 évesen turnézni mennek, egy bárban játsszanak, ahol bátorításként lehúzat velük a bár tulaja egy-egy felest! Nem. Ezt nem sikerült még mindig feldolgoznom. 

Összességében azt kell mondjam, hogy egész jó kis könyvecske a Cleadur. Szépen bevezet minket egy új, misztikus, köddel teli világba, ahol szinte biztos, hogy nem fogunk a következő kötetek során sem unatkozni. Már várom, hogy olvashassam a folytatást, és fény derüljön a titkokra! :)

Csillagban: 4/5*

A könyvet nagyon szépen köszönöm az írónak, és a Főnix Könyvműhelynek!

A folytatás: Acorenu - Kiválasztva (Holdárnyék-sorozat #2.)

Amy világa szilánkokra tört.

Azok árulták el, akikben feltétel nélkül megbízott: saját szülei és barátai gázoltak a lelkébe. Egyes bűnökre nincs bocsánat.

Amy Soleil – vagy ahogy egyesek ismerik, Amaranth – azonban erős lány, aki nem fogadja el a vereséget. Tudja, hogy ennyi hazugság és árulás közt csak magára számíthat.

Miután beköltözik a Moonshadow kollégiumába, Leával veszélyes nyomozásba kezd: bármi áron meg akarja tudni, ki állhat a karácsonyi bálon bekövetkezett tragédia mögött, hogy bosszút állhasson rajta. Kutatása során azonban olyan ősi próféciák szövegére bukkan, amelyek szerint a Köd-démon születése mindössze egy apró előjele annak a mindent elsöprő pusztulásnak, amely az egész világot fenyegeti. És csak egyvalaki állhat a sötét áradat útjába. Az, akit a jóslatok így neveznek: Acorenu. Kiválasztott.

Azonban nem csak Amy és társai igyekeznek megtalálni a megjövendölt hőst. A nyomában járnak a fény és az éjszaka gyermekei, a Modeus Carva, és egy titokzatos szekta, a Fagy harcosai is.

És miközben Amy barátaival a Kiválasztottat keresi, óriási seregek sorakoznak fel egymással szemben, hogy megvívják öldöklő háborújukat, amely végleg eldönti: a fény vagy a sötétség népe örökli-e meg a végidők előtt álló világot.

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -