MELISSA DE LA CRUZ: AZ ELVESZETTEK SZIGETE (AZ ELVESZETTEK SZIGETE #1.)

Hello Molycik!

Mostanában kicsit több szabadidőm volt, így elkezdtem nem csak többet olvasni, de sorozatokat és filmeket nézni is. Az Utódok című filmet már láttam tavaly nyáron, de annyira nem mozgatta meg a fantáziámat, egyszer nézőnek tökéletes volt. Viszont most kijött a második része, amit megnéztem angolul és nem is tudom mi történt... elvarázsolt? Lehetséges, mert teljesen rákattantam a zenékre, meg az egész történetre. Így kapva az alkalmon, leemeltem a régóta polcomon csücsülő Az elveszettek szigete c. könyvemet, ami azt ígérte nekem, hogy az Utódok alapján készült. 

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 346
Megrendelem

Fülszöveg:

Húsz évvel a történet kezdete előtt a gonosz lelkeket száműzték Auradon királyságából, és az Elveszettek szigetére kerültek. Egy energiapajzs veszi körül ezt a barátságtalan helyet, hogy ne tudjanak elmenekülni sem ők, sem utódaik: így esett fogságba a szigeten Demóna és lánya, Mal; a gonosz királynő és Evie; Jafar és fia, Jay, Szörnyella de Frász és Carlos. 

Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg… Vajon ki lesz az? 

A nagysikerű Utódok című Disney mozifilm és a Disney Channelen futó sorozat regényváltozata.

---

"A könyvekből olyan életek bölcsességeit és tapasztalatait tanulhatjuk meg, amiket másképp nem élhetünk át."

Forrás

Mint azt már a bevezetőben is említettem, teljesen abban a hitben éltem, hogy ugyanazt a történetet fogom viszont látni a lapokon, mint, amit a Disney megfilmesített. Hát, egy tündérmesében valószínűleg ezt kaptam volna, viszont a valóságban nem ez történt, amit egyébként nem is bánok. Valahogy az a tény, hogy ez egy előzménytörténet elkerülte a figyelmem.

Tehát, a történet  azelőtt játszódik, hogy Ben herceg - vagy király, nevezzük bármelyiknek is - kihirdetné nagyszerű ötletét, méghozzá azt, hogy a gonoszok gyermekeit meghívja Auradonba tanulni, élni, hiszen nyilvánvaló, hogy ők nem tehetnek arról, hogy kik a szüleik, hogy kinek születtek. A könyv ideje alatt még csak abba kapunk bepillantást, hogy Ben küszködik, hogyan legyen jó király, majd ha eljön az ideje és igazából nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogyan vált Evie, Mal, Jay és Carlos egy csapattá, hogyan lettek barátok. Megismerjük őket gyerekként, majd pedig elkísérhetjük őket egy kalandra, melynek célja, hogy visszaszerezzék Demóna varázsfegyverét, a Sárkányszemet. Na, meg persze az is, hogy ne okozzanak csalódást a szüleiknek, akiktől egész életükben mást sem hallottak, mint azt, hogy milyen hatalmas gonoszságokat hajtottak végre fénykorukban, bezzeg a gyerekeik...

Már csak akkor is elolvastam volna előbb vagy utóbb a könyvet, mert Disney főgonoszokról és azok gyerekeiről szól, én pedig imádom a Disney meséket. Ennek megfelelően azt is vártam, hogy azért kicsit több információt is megtudjak arról, hogy mi történt azután, hogy Szörnyeteg király száműzte a gonoszokat a szigetre. Ez körülbelül annyiban kimerült, hogy mind megőrültek a száműzetéstől, hogy felszedtek pár kilót és, hogy mennyire, de mennyire csalódtak a gyermekeikben, hogy egy a külvilágtól és a mágiától elzárt szigeten nem tudnak akkora gonoszságokat véghezvinni, mint ők anno. 

"Mal a magányra gondolt. Hisz ő is magányos volt, akárcsak a csapat többi tagja. 

Evie anyja megszállott szépségmániás, Carlosé egy rikácsoló hárpia; Jay pedig hiába volt a világ leggyorsabb észjárású és legmegkapóbb mosolyú tolvaja, ha képtelen volt magát belopni a saját apja szívébe."

Nem volt valami nagy szám a történet, de az írónőnek tehetsége van ahhoz, hogy élvezhetővé tegye a semmit is, ami ráadásul nagyon lassan is bontakozott ki. Olyan 150-200 oldal után mondanám azt, hogy végre történt valami. Egészen addig csak a sziget társadalmi felépítését, a hierarchikus viszonyokat és a szigetlakók mindennapi életét ismerjük meg. Na, meg persze elkezdett kibontakozni a főszereplő fiatalok között egy szép barátság is, aminek főleg a filmben lehetünk tanúi.

Mal, Evie, Jay és Carlos karakterének tekintetében viszonylag könnyű dolga volt az írónőnek, konkrétan megírta Demóna, Jafar, Szörnyella de Frász és a Gonosz Királynő gyermek változatát. Mal esetében a többi szereplő többször is kiemeli, hogy olyan mintha az anyja kicsinyített mását látnák, a végén egy jelenetben pedig Mal maga jön rá, hogy nem saját magát látja viszont, hanem az anyját fiatalabb kiadásban. Stílusban, kinézetben, személyiségben, mindenben a szüleik kiköpött mását alkotta meg Melissa de la Cruz. Ami kicsit zavart, hogy az utódok mind próbáltak megfelelni a szüleiknek és más céljuk nem is nagyon volt az életben. Elhiszem, hogy sok lehetőségük nem is akadt az Elveszettek szigetén, de azért mégis hiányérzetem volt. Mintha személyiség nélküli, megfelelésvágytól szenvedő klónok masíroztak volna végig a szigeten, hogy végre felérjenek szüleik nagyságához.

"Az együttérzés émelyítően egészségtelen."

Összegezve: tetszett a regény, kikapcsolódásnak tökéletes volt, csak kicsit talán lassan bontakozott ki. Nem bántam volna, ha jobban megismerhetem a nagy gonoszokat és azt sem, ha mondjuk fény derül arra, hogy a gyerekek szülei közül ki alkotja a pár másik felét, akiről nem beszélünk és nem nevezünk nevén, de azért megvetünk és hozzá hasonlítjuk szerencsétlen gyereket, hibáztassuk őt nyugodtan, úgyis ő tehet a nyomorról, ami a szigeten van. Az viszont nagyon tetszett, hogy a könyv végére a négy főszereplő között egy barátság alakult ki és lényegében lerombolták azt a látszatot, amit végig keltettek, azaz, hogy csak megpróbálnak megfelelni a szüleiknek. 

A Disney meséket kedvelőknek mindenképp ajánlom a könyvet és azoknak is, akik a Disney Descendants - Utódok c. filmet szerették. Leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy a könyv egy ízelítőként szolgál a filmhez. Ha pedig egy kis zenét is hallgatnátok olvasás mellé, akkor mindenképp a filmzenét ajánlom, főleg a második részét, mert az szerintem szuper lett! :)

***

Értékelés: 4/5
Kedvenc jelenet: nem volt
Kedvenc szereplő: Evie és Mal

Az értékelésre a Prológus Parázs varázs hetének keretében került sor. Bővebb információt itt találtok a hétről. Ezúttal is több értékeléssel és extra tartalommal is készültünk számotokra, amelyek közül számomra abszolút kedvenc a ProCsata különkiadás volt, ahol SoSo, Cersei, RavenS és jómagam vitatkoztunk pár mágus kíséretében. Ki győzne, ki nem és hasonló nyalánkságok :) 
Ennyi voltam mára. 
Üdv, 

CHARLIE N. HOLMBERG: A PAPÍRMÁGUS (PAPÍRMÁGUS #1.)

Hello Molycik!

A mai napon egy, a moly.hu-n szerintem nagyon is alul értékelt könyvről lesz szó. Jelenleg 80%-on áll az értékelés, amit egyáltalán nem értek, mert jó, hogy ízlések és pofonok, de egy igenis szerethető, könnyed kis fantasyról van szó, olvastam már sokkal, de sokkal rosszabb könyvet is a papírmágusnál. Főleg, ha figyelembe vesszük azt, hogy Holmberg története igenis jó. Persze nem kell egy hű, de nagy világfelépítésre számítani, de szerintem ez megbocsátható, mégis csak egy kezdő kötet. Nálam kedvenc lett :)

Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 232
Megrendelem
A recenziós példányért hálás köszönet
a Gabo Kiadónak! :)

Fülszöveg:

Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán? 

Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét. 

A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

---

Már elég régóta szemezgettem a könyvvel, amikor szembe találtam magam a hírrel, hogy érkezik magyarul a Gabo Kiadó jóvoltából a Könyvfesztiválra. Egyből tudtam, hogy meg kell szereznem ezt a gyönyörűséget, hiszen mi egymásnak lettünk teremtve. Így utólag belegondolva, nem is tévedtem olyan sokat.
A történet főszereplője Ceony, akinek mindig is az volt az álma, hogy a fémmágusok közé tartozzon. Rengeteget tanult, aminek meg is lett az eredménye, gyorsan és évfolyamelsőként végezte el a varázslóképző iskolát, amikor beütött a krach. Mivel kevés a papírmágus, összesen tizenketten vannak csak, ezért Ceonynak is ez a sors jutott, oda osztották be tanoncnak, méghozzá a különc Emery Thane mellé. 

Folyamatos késztetést éreztem olvasás közben,
 hogy nasizzak egy kicsit :D

Meglepően rövid a regény, éppen ezért lepett meg, hogy egyébként elég lassan indult be a cselekmény. Ceony szépen, lassan, de beletörődött sorsába és  elkezdte túltenni magát azon, hogy az egyensúly fenntartása végett papírmágusnak kell tanulnia és nem űzheti azt a hivatást, amit mindig is szeretett volna. Azonban, ahogy fogytak az oldalak úgy kedvelte meg egyre jobban a lány nem csak a papírt és a hozzá kötődő apróbb kis trükköket, varázslatokat, de a mesterét, Emeryt is. 

Talán pont a történet rövidségének vagy éppen annak köszönhetően, hogy kezdő kötet, de a világfelépítés nem sikerült valami nagyon kidolgozottra. Nem tudjuk meg se azt, hogy miféle egyensúlyt kellene fenntartani vagy, hogy egyébként van-e ennek bármiféle jelentősége, se azt, hogy a többi mágia, hogy működik, hogy milyen az összhang a különböző mágusok között, vannak-e konfliktusok, rivalizálások, szinte semmit. Azt már most le tudtam szűrni, hogy egy igazán egyedi világot alkotott meg Holmberg, viszont számomra ez nem volt kielégítő, bízom benne, hogy a második kötetben választ kapok a kérdéseimre. Mondjuk kezdetnek már azzal is beérném, ha végre tényleg kapnák valamiféle betekintést a világba.

Ahogy azt említettem a világfelépítés szerintem egyedi és különleges ez pedig magára a történetre is igaz. Még sosem olvastam olyan könyvet, ahol az író hasonló módszert alkalmazott volna egy főszereplő bemutatásához. Ez pedig rengeteget dobott az olvasási élményen. Sokkal mélyebben, szívből jövően muhaha megismerhettük Emery Thane mágus életét, kétségeit, bánatát, szenvedélyét, boldogságát. Nagy pacsi az írónőnek, szerintem szuper ötlet volt. 

Nem operál túl sok szereplővel a könyv. Főként Ceonyt és Emeryt ismerhetjük meg, illetve Emery szemén keresztül részleteiben Lirát. Ceony okos és tehetséges, szívesen cserélnék vele, hisz egyrészről ott a tény, hogy varázsolhat és varázslóiskolában tanulhatott, másrészről meg fotografikus memóriával áldotta meg őt az ég, amit én is szívesen vennék egyetemi éveim alatt. Ami még kifejezetten tetszett a képességei közül az az, hogy egy kis gyakorlás után simán meg tudta eleveníteni a történeteket, amiket olvasott. Mennyire király már? Mozi funkció bekapcsolva, popcorn bekészítve, kivetítés indulhat. 

Még Zizi cicám is elgondolkozott azon, hogy
elolvassa-e a könyvet :)

Emeryre fordítva a szót, én nagyon megszerettem a különc mágust. Annak lévén, hogy hasonlóképp járt a varázslóiskolában, mint Ceony, tökéletesen át tudta érezni a lány helyzetét, hozzáállását a papírmágiához. Folyamatosan próbál neki segíteni, könnyíti a beilleszkedését. Egyik kedvenc ilyen jelenetem az volt, amikor papírkutyát készített egész éjjel, hogy a lány kedvére tegyen, és enyhítsen a honvágyán. Mindezek mellett pedig egy igenis jó tanár, követel, de épp annyit, ami még teljesíthető, hogy szegény diákja ne kapjon idegösszeroppanást a "tanév" végére.  

Lira mint gonosz, annyira nem hatott meg. Meglepni meglepett, mert egész hirtelen toppant be a történet közepén, miközben nem csak a könyv szereplői ültek le az asztalhoz enni, hanem én is úgy döntöttem, hogy falatozok kicsit olvasás közben. Vártam a részt, amikor magyarázatot kapok arra, hogy mi miért történt, de sajnos ez sem következett be, gondolom majd a folytatásban jön el ennek az ideje is, mindenesetre én kíváncsian várom. Azt is sajnálom, hogy a metszőkről is csak kevés információt kaptunk, mert véleményem szerint nagyon érdekes szála lehetett volna a történetnek. Nem szeretném folyamatosan önmagam ismételni, ezért inkább tűkön ülve várom a folytatást, hogy hátha eljön az én időm, amikor tudásszomjam információáradattal lesz elfojtva. 

Összességében egy nagyon aranyos, romantikus könyv egy kis fantasyval fűszerezve. Üde színfolt volt a mosatni olvasmányaim között. Vicces, ezáltal szórakoztató, könnyed és gyorsan olvasható. Persze érződik, hogy kezdő kötet, ezért van egy kis hiányérzetem, de mind a karakterek, mind a történetvezetés és az írói stílus elérte, hogy imádjam a könyvet. Fogyasztásra limonádét ajánlok és egy kis sütit ajánlok, mert az a történet hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint egy finom sütemény és egy pohár jéghideg limonádé kombinációja.

Az értékelésre a Prológus Parázs varázs hetének keretében került sor. Bővebb információt itt találtok a hétről. Ezúttal is több értékeléssel és extra tartalommal is készültünk számotokra, amelyek közül számomra abszolút kedvenc a ProCsata különkiadás volt, ahol SoSo, Cersei, RavenS és jómagam vitatkoztunk pár mágus kíséretében. Ki győzne, ki nem és hasonló nyalánkságok :) 
Ennyi voltam mára. 
Üdv, 

COLLEEN HOOVER: MAYBE SOMEDAY - EGY NAP TALÁN (MAYBE SOMEDAY #1.)

Hello Molycik!

Ma az egyik kedvenc Colleen Hoover könyvemről hoztam ma egy értékelést, ami nem más mint a Maybe Someday. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 392
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak! :)

Fülszöveg:

„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing

„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója.

---

2014 nyarán olvastam először a Maybe Someday-t, akkor még angolul és szerelem volt első látásra olvasásra. Azóta eltelt három év és bevallom kicsit féltem, hogy mi van, ha azóta teljesen másképp fogok reagálni rá, hiszen mégis csak az egyik kedvenc könyvemről van szó. Na, meg ott volt az a tény is, hogy ezúttal magyarul vágtam neki az olvasásnak, ami valljuk be rázós dolog, ugyanis sok múlik a fordításon. Az első pár oldal fura volt magyarul, majd hozzászoktam a fordító stílusához, de sajnos azt kell mondjam, hogy maradok annál, hogy angolul olvasom CoHo könyveit, hiszen van az írónőnek egy stílusa, amit nagyon nehéz visszaadni és véleményem szerint nem is sikerült teljesen a fordítónak. Persze, ez csak az én személyes véleményem. 

"Csak most értem meg igazán, hogy a hallók mennyire természetesnek veszik ezt a képességüket."

Annyira szépséges ez a könyv kívül-belül, hogy
muszáj pár képet betennem róla :)

A történet ott kezdődik, hogy megismerjük a főszereplő lányt, Sydneyt. Legjobb barátnőjével Torival él közös albérletben, és boldog párkapcsolatban Hunterrel, mellette pedig az egyetemi könyvtárban dolgozik és dacol az apjával, akinek nem igazán tetszik, hogy a lánya nem a jogi kart választotta jövője építgetésekor. Esténként pedig a szemben lévő erkélyen zenélő, szexi srácot (Ridge) hallgatja, tanulás címszóval. Lényegében minden tökéletes, vagyis csak ebben a tudatban él, egészen a 22. születésnapjáig, amikor is Ridge robbantja a bombát és közli Sydneyvel a csúf igazságot: Tori és Hunter a háta mögött aktívan kedvelik egymást, általában az erkélyen. Sydneynek nem igazán van hová mennie és nyilván nem szeretne továbbra is az áruló barátjával és barátnőjével egy fedél alatt élni, ezért elindul a szakadó esőben, hogy megszálljon egy szállodában, viszont adódik egy kis problémája, amikor beszáll a taxiba: nincs nála a pénztárcája. Ridge kisegíti Sydneyt, megszállhat nála, és itt kezdődik el lényegében maga a történet. 

"Nem tudta megvédeni attól a felismeréstől, hogy nem mi döntjük el, kibe szeretünk bele. Csak azt tudjuk eldönteni, kivel maradunk együtt."

Szögezzük le az elején, hogy utálom a szerelmi háromszögeket. A Maybe Somedayben is van, mégis annyira szerethetőek voltak a szereplők és annyira jól megírta az egészet Colleen, hogy nem tudtam utálni se Sydneyt, se Ridget. Ott volt a kémia a két szereplő között, szinte izzottak a lapok, már a legelejétől kezdve, az pedig csak még különlegesebbé tette az egészet, hogy Ridge nem hall. Megnehezítette a kommunikációjukat, de a modern technika segítségével áthidalták ezt a nehézséget. Azt pedig különösen élveztem olvasni - tudom szemét vagyok -, hogy mennyire küzdöttek a saját érzéseikkel és azok ellen, hogy próbáltak nem beleszeretni a másikba, igaz reménytelenül, mert minden egyes dallal közelebb kerültek a végzetükhöz. 

"A legtöbb könyvtárban nem nézik jó szemmel, ha a diákmunkásaik a műszakjuk kellős közepén zokogásban törnek ki, és dobálózni kezdenek a könyvekkel. Mondjuk, nem én tehetek róla, hogy éppen a romantikus szektor polcait töltöttem fel, amikor megtudtam, hogy a pasim, akivel két éve járok, húzogatja a lakótársamat. A szerelmes regények nyálas borítói totál felhúztak."

A mellészereplőket is hamar megkedveltem. Bridgette és Sydney közös jelenetein nagyon jókat nevettem, egy élmény volt magam elé képzelni a jeleneteket, amikor Bridgette kiabálva beszélt, hogy hátha a - szerinte - siket Sydney meghallja/megérti, hogy mit akar mondani. A Warrennel való kapcsolata pedig már külön történet, amiről szerencsére egy novella is született Maybe not címmel. Amit még különösen bírtam az a Warren és Sydney között, a könyv végére kialakult barátság. Az, ahogy a kezdeti ellenszenvből egy működőképes, egymást segítő, támogató barátság formálódott. Maggie pedig egy tündéri lány, aki egy üde színfoltja volt a könyvnek és, aki nagyon jól lereagálta a dolgokat, amiket szándékosan nem fogok senkinek elspoilerezni :D 

Ugyan a posztban nem említettem, de nem csak magyarul
birtoklom a Maybe Somedayt, hanem angolul is,
 csupán ennyire szeretem ezt a könyvet #LifeofaCoverwhore.

A könyv különlegessége, hogy tele van dalszövegekkel, amiket Sydney és Ridge írt. Ezek nagyon sokat hozzáadtak a történethez, az pedig csak még különlegesebbé tette az olvasási élményt, hogy Griffin Peterson meg is zenésítette ezeket a dalokat, így olvasás közben hallgatni is lehetett a dalokat (ezen a linken te is meghallgathatod a dalokat). 

"Ha tudnád, hogy bármelyik pillanatban meghallhatsz, beérnéd egy fél élettel? Vagy inkább próbálnád kihasználni az időt, ami jut?"

Imádtam a könyvben, hogy egyszerre megnevettet és szomorít el, majd töri össze teljesen a szívem, de mégis reményt ad, hogy talán egy nap megtörténhet az, aminek már a könyv elején meg kellett volna történnie :) Szóval, ha egy igazán jó romantikus, new adult történetre vágytok, ami útközben rálép a szívedre, jól megnyomorgatja, de közben azért megnevettet, boldog, mosolygós és hangosan nevetős pillanatokat is okoz, mellé pedig szerethető karaktereket ismertet meg veled ráadásul még külön, a könyvhöz írt dalokat is meghallgathatod olvasás közben, akkor a Maybe Someday - Egy nap talán pontosan neked való!

Ennyi voltam mára. 

Üdv, 

OKVÁTH ANNA: SZONÁTA GORDONKÁRA ÉS KÁVÉDARÁLÓRA

Hello Molycik!

Elég régóta nem jelentkeztem, de ígérem hamarosan visszatérek az élők sorába. Kezdésnek részt vettem a Prológus romantikus hetében, aminek keretében Okváth Anna Szonáta gordonkára és kávédarálóra c. könyvét olvastam el. A projektről bővebben itt olvashattok.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 336
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm
szépen a kiadónak!

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Játszottak már az érzelmeid bűvös húrjain?

Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás.

Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni.

Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb?

Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad?

Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet.

Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson.

Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni.

Lenyűgöző regény szenvedélyről és zenéről.

Add át magad a dallamának!

---

Mondtam, hogy csini a borító! :D

Már megszokhattátok tőlem, hogy borító alapján választok magamnak olvasnivalót, de esküszöm ezúttal nem ez motivált! Jó, benne volt a dologban, hogy elég csini külsőleg a könyv, de amikor Okváth Anna történetére esett a választásom, elsősorban azzal a céllal történt, hogy esetlegesen egy újabb magyar kedvencet avassak. Azt azonban nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, amikor először kinyitottam a könyvet. Majd rögtön jött pár oldal után az első sokkhatás, hogy nincsenek benne fejezetek. Tény, hogy megadja a báját a történetnek, hogy Zsini három életszakaszát ismerjük meg, egy-egy részben, mégis, számomra zavaró volt, hogy nem volt fejezetekre osztva. Hozzá vagyok szokva, az átlagos felosztáshoz, ahhoz, hogy a könyvek, amiket olvasok fejezetekre tagolódnak, hogy van időm kijárkálni a konyhába, mosdóba, bárhová miközben olvasok, Nincs para, ha esetleg nincs sok időm olvasni, abbahagyom fejezet végénél, majd a következőtől folytatom, ha végeztem a dolgaimmal. Ennél a könyvnél nem volt ilyen jó dolgom, sokszor nem tudtam, hogy hol tartottam legutóbb, sőt, már akkor problémába ütköztem, amikor le kellett tennem, hogy mégis hol hagyjam abba? Olyan 260 oldal után ezen a tényen sikeresen túltettem magam, és onnantól kezdve már egy ültő helyben kiolvastam a könyvet. 

A történet, ahogy az már a fülszövegben is olvasható Zsiniről, a fiatal siófoki csellista lányról szól. Az ő felnőtté válását követheti nyomon az olvasó. Na, meg az ezzel együtt járó szenvedést, fájdalmat, a nagy szerelem megtalálását, a köztes személy és a zene iránti szenvedély érzését. Három részre osztotta az írónő a könyvet, három életszakaszát mutatja be Zsininek. Az elsőben megismerjük nemcsak a lányt, de a családját és az életkörülményeit is, illetve végigkövethetjük az első szerelmét, szerelmi bánatát. A másodikban főként egy olaszországi utazás kerül a középpontba és egy idősebb férfival való vigasztalódás, a harmadikban pedig egy kávézó, a lezárás, illetve a happy end kerül terítékre.

Zsini az elején még szimpatikus volt számomra, tele volt szenvedéllyel a csellója és a zene, és szeretettel a kis családja iránt. Majd egy ponton átment idegesítőbe a karaktere. Nem tudom, hogy pontosan mikor történt ez, talán a második résztől. Míg a történet első részében a gyász, a Szilárd iránt érzett plátói szerelem, majd a Michele iránti igaz szerelem érzése kapott hangsúlyt - bár, szerintem ez is elég hiányos volt, kicsit bővebben is ki lehetett volna fejteni, kevesebb oldalszámot hagyva a történet közepén lévő olasz kiruccanásnak- addig a második részben tényleg csak szenvedett. Még mindig Michelet szerette, de elvesztette a zene iránti szenvedélyét a férfi elvesztésével együtt, és apakomplexusát élte ki a Gurigással való kapcsolatában. Nagy hangsúlyt kapott ebben a részben a közös utazásuk Olaszországba, ami számomra túl hosszan tartott, és feleslegesnek éreztem, már-már úti naplóként hatott az egész, azokkal meg nincs jó viszonyom, untatnak. Amikor végre azt hittem, hogy megvilágosodott a drága leány, akkor szépen visszasüppedt a mindennapos depresszióba, azt az érzetet keltve, hogy soha nem kászálódik ki Zsini a hullámvölgyek legaljáról. A történet vége felé kezdte kicsit összekapni magát, bár számomra még mindig hihetetlen, hogy én, mint olvasó előbb rájöttem arra, hogy ki az apja, mint ő maga, aki átélte a dolgokat. Elég egyértelmű volt, hogy hová halad a történet.

Könyfeszten egy aláírást is sikerült

bezsebelnem Uszámának hála, aki helyettem

is kiállta a sort <3 :D 

A főbb szereplők közül abszolút kedvencem Tücske, a tacskó volt. Szeretetreméltó kis állat volt, feldobta az unalmasabb pillanatokat, és Zsinit is sok álmatlan éjszakán átsegítette már csak a jelenlétével is. A könyv egyik, számomra legszomorúbb jelenete is a kutyushoz kötődik. Zsini nagybátyjának, Bandi bának is voltak vicces beszólásai, szerencsés a lány, hogy volt neki valaki a nehéz pillanatokban, akire mindig számíthatott, mindegy miről volt szó, és aki a felszínen tartotta, nehogy végleg elmerüljön a gyász okozta fájdalomban. A legjobb barát képében Szilárdot mutatta be nekünk az írónő. Esetében sajnálom, hogy csak keveset tudtam meg a srácról és családjáról, tényleg nagyon minimális infó derült ki az ő életéről, csak annyi, amennyi Zsinihez volt köthető és, ami szükséges volt.

Michele, a nagy szerelem számomra nem volt valami meghatározó. Nem tudtam átérezni a kettejük között kialakult érzelmeket, olyan fagyosnak éreztem a kapcsolatukat és a köztük lévő interakciókat, mint kezdetben a férfi volt. Nem csak, hogy fagyos volt, de mellé arrogáns bunkó képében is tetszelgett, ami szintén nem egy megnyerő tulajdonság. Úgy vélem, hogy ha egy kicsit több oldalszámot kapott volna az első rész, amelyben kibontakozik és véget ér a kapcsolatuk egy része, akkor talán megérthettem volna, hogy mire fel ez a nagy szerelem. Így kicsit nehézkesen megy, a regény csak nagyon kevés részében voltak együtt, viszont emiatt a szerelmi bánat miatt szenvedi végig a könyvet a lány. 

Összességében nem egy rossz könyv, a Balaton parton olvasni pedig dob az élményen (tapasztalat;). Az írónő stílusa nekem tetszett, egyedül a felosztással volt egy kis problémám. Tényleg úgy gondolom, hogy ha fejezetekre lett volna bontva a történet, nem pedig három szakaszra, akkor számomra könnyebben olvasható lett volna, mert így főleg a legelején egybefüggő szövegmasszaként érzékeltem a történetet, idő kellett, amíg hozzászoktam. Mindenesetre, ha egy érzelmes, szép történetet szeretnél olvasni egy fiatal, csellista lány szemszögéből, illetve ha szereted a felnőtté válásról, gyászról, elengedésről, zene iránti szenvedélyről szóló romantikus könyveket, akkor valószínűleg Okváth Anna könyve is tetszeni fog. 

A Prológuson zajló romantikus hetünk ezzel a poszttal záródik, de ha van kedvetek nyugodtan írjátok meg, hogy melyek a kedvenc romantikus történeteitek és miért? Az én egyik kedvencemről hamarosan írok egy bejegyzést, már a projekthét keretein kívül. Addig is szép hetet.

Üdv,

DAN KROKOS: HAMIS EMLÉKEK (HAMIS EMLÉKEK #1.)

Hello Molycik!

Már javában tart a nyári szünet, de a Prológus ekkor sem ül tétlenül a fenekén, igyekszünk minél színesebb és változatosabb heteket összeállítani számotokra. Ennek eredménye a múlt héten kezdődött, ma pedig az értékelésemmel záródó Dank Krokos hetünk.

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2012 (2017)
Oldalszám: 262
Megrendelem!A recenziós példányért hálás
köszönetem a kiadónak!

Fülszöveg:

Miranda egy padon ébred, egyedül, emlékek nélkül. Rémületében rejtélyes energiát bocsát ki magából, amely rettegéssel tölt el mindenkit a közelében, kivéve egy Peter nevű idegent, aki a legkevésbé sem lepődik meg a lány megdöbbentő képessége láttán.

Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani.

Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Őszintén bevallom, hogy megint a borító keltette fel a figyelmem. Egészen az új borítós megjelenésig nem is hallottam a könyvről, sőt azt hittem, hogy nem is találkoztam vele soha, de közben rájöttem, hogy amire én azt hittem, hogy egy Bűbájos boszorkák könyv, az bizony a Hamis emlékek régi kiadása. Kifejezetten örülök neki, hogy lecserélte a kiadó egy sokkal modernebb, letisztultabb és könyvhöz illőbbre a borítót.

A történet ütősen indít, Miranda elveszti minden emlékét, ráadásul pszichikus energiát képes kibocsátani, és mint később az kiderül Miranda egy Rózsa, nem is az egyetlen, aki hasonló képességekkel rendelkezik. A kezdeti sokk után továbbra sincs idő a pihenésre, Peter, Noah és Olive társaságában próbál Miranda rájönni az igazságra és megtalálni Rhyst, a lázadót (megyek én is! ;).

Könyvfeszten szereztem be a teljes trilógiát!
Hát nem gyönyörűek? *.*

Esetemben szerencsés, hogy nem hallottam korábban a könyvről, mert ha megláttam volna, hogy sci-fi, felőlem lehetett volna szép borítós és young adult, tuti nem olvasom el, viszont akkor egy nagyon szuper könyvélménytől fosztottam volna meg magam. Egyáltalán nem éreztem túlzottan tudományosnak, és imádtam, hogy a szereplők mindenféle összeesküvés elméleteket gyártogattak, velük együtt pedig én is. Tetszett, hogy tényleg mindig történt valami, úgy éreztem magam, mintha felültettek volna egy érzelmi hullámvasútra, és nem tudnék szabadulni onnan, így még munka mellett is gyorsan végeztem a könyvvel. Nem hagyott nyugodni, hogy mi fog történni a következő oldalon, fejezetben.

A szereplők közül úgy igazán senkit nem kedveltem meg, nem nagyon tudom még hová tenni őket, de bízom benne, hogy majd a folytatásban ez az érzés a helyére kerül, és avatok pár kedvencet. Miranda szerencsére azok közé a főhősök közé tartozik, aki bátor és nem kezd el hisztizni ha letörik a körme, vagy rálépnek a lábára. Visszaüt, ha kell és feltalálja magát minden helyzetben, még úgy is, hogy közben nincsenek emlékei arról, hogy ki ő, és mi az igazság. A közte és a két fiú között kialakult szerelmi háromszög sem zavart, mert szerintem teljesen érthető, hogy és miért alakult ki a fennálló helyzet. 

Összességében szerintem egy király könyvet írt Dan Krokos, 4 csillagot simán megérdemel, és csak azért nem kap többet, mert várom, hogy mi sül ki a következő két kötetben. Ha egy jó kis akciódús, érzelmi hullámvasútra vágysz, sci-fi elemekkel, young adult köntösben, akkor mindenképp kezdj bele a Hamis emlékek trilógiába!

Ennyi voltam mára. 

Üdv,