Hello Molycik!
2018-ban a moly.hu-s olvasmánylistám szerint 79 db könyvet olvastam el, amiben azonban volt szakirodalom is. Ez szerintem egy tök jó szám, főleg, hogy nagyon sok kedvencet sikerült avatnom, viszont sajnos akadtak olyan élmények is, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Mégis most pontosan ez fog történni. Sorrendet nem állítok fel, elég, ha annyit tudtok, hogy valamiért mindegyik itt említett könyv, negatív élményként maradt meg számomra.
Rögtön januárban egy hatalmas csalódással kezdtem, ahol túl magasak voltak az elvárásaim, mert előtte csak pozitívumokat hallottam mind az íróról, mind pedig a kötetről. Nevén nevezve a gyereket, Böszörményi Gyula: Mindörökké várni volt az első nagy csalódásom a 2018-as évben.
- Értékelést is olvashattok róla, méghozzá itt.
Februárra is jutott a csalódásokból, amikor Tahereh Mafitól olvastam az Illaberek c. csodát. Gyönyörű a borítója és úgy gondoltam, hogy a történet is tetszhet, de végül a következő megállapításra jutottam: "Valószínűleg ehhez kevés vagyok mint Mackósajtban a brummogás, a képzelőerőm meg valahol Illaberek legmélyebb bugyrában rohangálhat fejvesztve."
- Értékelés itt olvasható a könyvről.
Szintén februárban kezdtem el, viszont csak április közepén sikerült befejeznem A királynő méregkeverőjét, ami után a megjelenése óta vágyakoztam és végül akkorát csalódtam, hogy már le is mondtam a folytatásról. Idegesítő szereplők és unalom jellemezte számomra a könyvet.
- Értékelés itt olvasható a könyvről.
Májusban általában a vizsgák jellemzik az életemet, 2018-ban sem volt ez másképp, éppen ezért gondoltam, hogy akkor nyugtatom egy kicsit az idegeimet Sarah J. Maas kisregényével, az A Court of Frost and Starlight-tal. Ugyan erről a könyvről értékelést nem írtam, mert nem vitt rá a lélek, de azt meg tudom állapítani, hogy Maas fejét ellepték a terhessége során a hormonok, mert ez a pár száz oldal olyan szinten csöpögött a nyáltól, hogy nagyon nehezemre esett olvasni és igazából értelme se volt sok. A rajongók biztosan szeretik majd azt az oldalát, hogy visszatérhetnek Velarisba és az ACOTAR világába, illetve, hogy újra belecsöppenhetnek a szereplők mindennapjaiba, de hogy enélkül a töltelék kötet nélkül is meglettünk volna, az is biztos.
Júniusra is kijutott a csalódásokból, pedig a nyáron nem mondhatnám, hogy sokat olvastam. Kerstin Gier Silber trilógiájának első kötetét imádtam, a másodikkal elvoltam, de már voltak problémáim, a harmadiknál pedig azt kívánom bárcsak ne olvastam volna el soha. Ebben a kötetben Liv csak szenvedett és kreálta a problémákat, amiket egyszerű kommunikációval meg lehetett volna oldani.
- Értékelés olvasható a blogon a teljes trilógiáról, a harmadik részről szólót itt találjátok.
A Volt fesztiváltól egészen az EFOTT-ig tartó időszakban olvastam Marie Lu könyvét, ami számomra az írónő második esélye volt, hiszen a Legendát nem szerettem tőle anno. Az ifjú kiválasztottak sem váltotta meg a világot. Sőt, már a szereplőkre és a történetre sem nagyon emlékszem, ami elég sajnálatos, mert majdnem egy hónapot áldoztam a könyv elolvasására.
- Értékelést itt találtok róla
Egészen szeptemberig utazunk az időben, ahol szerintem az év legnagyobb szívfájdalmát éltem meg újra (anno megjelenéskor már egyszer kínoztam magam a könyvvel). Holly Black és Cassie Clare Magisztérium sorozata az egyik kedvenc middle grade-m volt, egészen a negyedik kötetig. Nem tudom itt mi ment félre, talán az, hogy eredetileg trilógiának tervezték, majd kibővítették 5 kötetesre a sorozatot, de nagyon fájt, hogy A bronzkulcs után ezt a valamit kellett elolvasnom, ahol legjobban Call karakterfejlődése tetszett, de az sem volt olyan mindjárt eldobom az agyam tőle szintű.
- Értékelés a sorozat első négy kötetéről olvasható a blogon, a negyedikét itt találjátok.
Szintén szeptemberben kerítettem sort két Tarryn Fisher regényre, ahol az egyiket imádtam, a másikat meg nem tudtam hová tenni. A Kapd be, szerelem! egyébként a mai napig így lebeg az olvasmányélményeim között, mert se eleje, se vége nem volt és nem tudom, hogy mi értelme volt elolvasnom. Olyan meh, volt az egész.
- Értékelést erről a könyvről is olvashattok, méghozzá itt.
Novemberben visszatértem megint Holly Blackhez, és egy külföldön és itthon egyaránt agyon hype-lt tüncis történetet olvastam tőle. Hát, nem dobtam el az agyam tőle, sőt... Nagyon untam és idegesítettek a szereplők is. Lehet az elvárásaim voltak túl nagyok?
- Az értékelés már olvasható, méghozzá itt.
Decemberre is kijutott a jóból. Josie Silver: Egy decemberi napjáról azt hittem, hogy egy halál cuci romantikus történetet ad majd nekem. Erre nem csalódnom kellett? A szerelmi háromszög nem tetszett, rengeteg volt benne a káromkodás és a fordítás sem volt szerintem a leggördülékenyebb. A történet vége pedig elkapkodott lett szerintem.
- Értékelés elérhető, itt.
Ezek voltak az én 2018-as csalódásaim, mellényúlásaim, ha van kedvetek írjátok meg, hogy nálatok mely könyvek kerültek listára.
Üdv,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése