2019. január 3., csütörtök

5 KÖNYV, AMIT TUTI BESZERZEK 2019-BEN (5 KÖNYV, AMIT... #11.)

Hello Molycik!
Újabb listával érkezem, ahol tervezgetek, ahogy szoktam, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg belőle az év során. Álmodozni ugyebár szabad. Azt tudhatjátok rólam, hogy imádok a Bookdepository oldalán böngészni és mindent összerendelgetni, hogy utána csak évekkel később kezdjem el olvasni a megrendelt szépségeket. 2019-re is vannak hasonló terveim, a most következő öt könyv pedig olyan 85%, hogy a polcomon fogja végezni előbb vagy utóbb.

R. F. Kuang: The ​Poppy War

  • Sok jót hallottam már a történetről és úgy tudom, hogy magyarul is érkezik majd, szóval alig várom, hogy a polcomon tudhassam ezt a féltéglát, méghozzá keménytáblás kiadásban. 

Amie Kaufman-Jay Kristoff: Aurora ​Rising
  • Az írópárossal már volt szerencsém találkozni az Illuminae olvasása során és azt kell mondjam ütős párost alkotnak. Imádtam az Illuminae-files első kötetét, az Aurora risingért meg már most epedezem, mert Kristoff bácsi folyamatosan elárasztja az insta fiókját apró kis infókkal a sztoriról. Ide nekem a djágaszágot. Ráadásul Charlie Bowater tervezte a borítót...
Pierce Brown: Iron Gold
  • Zseniális Pierce Red Rising sorozata, nemrég fejeztem be a Hajnalcsillagot és alig várom, hogy belekezdjek A káosz éveibe. Egyetlen visszatartó erő az, hogy a Dark age megjelenési időpontja folyamatosan változik és félek, hogy ha elolvasom a 4. kötetet, az 5-re éveket várhatok. 
A végére két Schwab babát tartogatok, gondolom nem leptem meg vele senkit. 

V. E. Schwab: A Gathering of Shadows & The Near Witch
  • Érkezik márciusban a gyűjtői változat, ami azonnal megy a Schwab szentélyembe. A TNW-t pedig még nem olvastam, de middle grade, fantasy és boszorkányos, mellé pedig maga Victoria Schwab írta, szóval muszáj. 
Tervezitek bármelyik fent említett könyvet beszerezni?
Üdv,

2019. január 2., szerda

2018 UTOLSÓ BOOKHAULJA (BOOKHAUL #12.)

Hello Molycik!
2018 utolsó szerzeményes posztja következik. Mivel tavaly átálltam a negyed éves összegzőkre, valószínűleg idén is ez alapján hozom majd őket, de előtte még nézzük meg az október-december közötti időszakot. Szokás szerint hónapokra bontva hozom a zsákmányt. Van köztük ajándékkönyv, recenzió és egyszer a vásárlási láz is elkapott.

Október: 5db
Szerencsére októberben még tartottam magam, ugyanis egyedül a Six of Crows volt előrendelés, az összes többi projektek miatt érkezett hozzám. 

Beszerzett könyvek:
  • Frank Schwieger: Zeusz és bandája
  • Jessica Townsend: Nevermoor
  • Holly Black: The Cruel Prince – A kegyetlen herceg
  • Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya
  • Leigh Bardugo: Six of Crows
November: 10 db
A Kolibris könyvek és az olvasónapló szintén Prológusos projektek miatt került a bejegyzésbe. Az angol nyelvűek pedig ajándékok voltak és úristen, de régen vágytam már rájuk! 

Beszerzett könyvek:
  • Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
  • Szabados Ágnes: Van időm olvasni – Olvasónapló
  • Josie Silver: Egy decemberi nap
  • Dr. Seuss: A Grincs
  • Matt Haig: Karácsony apó és a csokitojás
  • Sarah J. Maas: Kingdom of Ash
  • Amie Kaufman: Ice Wolves
  • Dianne K. Salerni: The Morrigan's Curse
  • Alexandra Christo: To Kill a Kingdom
  • Rachel Hawkins: Journey's End
December: 13 db
Nos, decemberben mindig nehéz dolgom van, ugyanis jön a karácsony. Prológuson belül van húzásunk most már harmadik éve és van egy lista, amiről a húzottunk választhat, így nagyon nem vásárolhattam. Mégis sikerült. Úgy történt az egész, hogy betévedtem a Fumaxba az ezeréves Schwab előrendelésemért és a Lokiért, amit korábban letudtam egy projektünkre. Viszont valahogy becsúszott mellé a Lock & Key is. Majd feltévedtem a Book24 oldalára és rátaláltam az Agave akciójukra. Kapásból rendeltem nyolc könyvet, és hiába volt köztük ajándék is, azért na! Karácsonyi ajándék volt a Vigyázz, francia! és Andersen meséi, ProKari(ótára) pedig a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot kaptam Netrától. A Maximos csodák az évzáró projekt miatt érkeztek, velük már találkozhattatok is a blogon múlt héten. 

Beszerzett könyvek:
  • Dhonielle Clayton: The Belles – A szépség ára
  • Alwyn Hamilton: A szultán foglya
  • Joe Hill: Locke & Key luxuskiadás 1.
  • Victoria Schwab: Egy sötét duett
  • Rob Rodi: Loki
  • Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai
  • Brandon Hackett: Az időutazás napja
  • Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja
  • Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
  • Eduardo Sacheri: Ilyen a boldogság
  • Marion Netzlaff – Eve-Alice Roustang-Roller: Vigyázz, francia!
  • Hans Christian Andersen: Mesék
  • Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
 
 
Ennyi lett volna az utolsó negyed éves bookhaul részemről. Meséljetek! Ti miket vásároltatok, kaptatok október-december hónapokban?
Üdv,

50 OLDALAS KIHÍVÁS 2018-AS ÉV ÖSSZEFOGLALÓ (KIHÍVÁS #5.)

Hello Molycik!
Emlékeztek még, hogy 2018. januárjában milyen kihívásra invitáltunk minden vállalkozó szellemű olvasót a Prológus Facebook oldalán? Ha nem, akkor kicsit frissítsük fel az emlékezetet ez ügyben. Azt tűztük ki célul - főként egymás motiválása érdekében -, hogy naponta minimum 50 oldalt szeretnénk olvasni. Eleinte egy excel táblában ezt vezettük is közösen, majd a nyáron ez elfelejtődött, de azért én továbbra is szorgosan vezetgettem a határidőnaplómban, hogy mit, mikor olvastam és, hogy teljesült-e a napi oldalszám. 

A kihívást 2018. január 7-én kezdtük el, ahogy nézem, akkor kellett volna a szakdolgozat vázlatomat elküldeni a konzulensemnek, szóval szerintem ez lehetett az oka annak, hogy kipattant az ötlet a fejemből. Well, már meg sem lepődök magamon...
Januárban egyébként szépen tartottam a napi 50 oldalt, és ennek eredményeként  6 könyvet sikerült kiolvasnom. Kár, hogy ez a produktivitásom nem tartott ki egész évben, mert volt jó pár hónap, amikor könyvet se láttam, nem hogy naponta olvastam volna.  
Január
Egyébként az teljesen mindegy volt, hogy szakirodalom vagy szórakoztató irodalomról van szó, beleszámoltunk mindent, mert lényegében ugyanúgy olvasásnak minősült. Tény, hogy nem ugyan az az élmény, de hát ez van. 

Februárban is nagyon ráérhettem, hogy 10 könyvet elolvastam a kihívásnak köszönhetően. Ezek alapján tényleg azt gondolom, hogy, ha végig tartott volna a lendület, akkor egy igazán sikeres évet zártam volna. Így is azt zártam igazából, csak van egy olyan érzésem, hogy rengeteg jóságról maradtam le a nyári hónapok alatt.
Február
Amúgy szerintem a Szabados Ági-féle naplós bejegyzésemben már ajánlottam, de a Pilot V5 Grip fekete zselés toll purrfect bármiféle naplózós projekthez. Imádom, és ha nem felejtek el egy tartalékot venni itthonra, akkor mindig csak ezzel írok a határidőnaplómba (meg amúgy mindenhol csak ezt a tollat használom).
Márciusban 6 könyvet olvastam el a kihívás segítségével és itt még mindig szorgosan jegyezgettem le, hogy melyik nap mettől-meddig jutottam. Viszont már kevésbé figyeltem arra, hogy esztétikus is legyen, amit lejegyzek, elég rondán írtam és ahogy elnézegettem a naplót, a tollam is kifogyott félúton. 
Március
Áprilisban láthatóan megterhelőnek bizonyult, hogy feljegyezzem az olvasott oldalak számát. Csak felírtam, hogy melyik könyv volt az adott napon a soros, ezáltal gondolom azt jegyeztem le magamnak, hogy yep, teljesítve a napi kvóta, de találd majd ki magadnak a jövőben, hogy mégis mik a konkrét számok. A hónapban 5 történetet sikerült így letudnom a várólistámról.
Április
Májusban kezdődött a teljes romlás. 0 könyv, naplóvezetés is szinte semmi. A hónap első pár napjában még próbálkoztam, de utána csak szomorú smiley-kat rajzoltam az üres oldalakra. Júniusban volt egy fél hónapos aktivitásom és 3 elolvasott regény is összejött valahogy, majd megint elengedtem magam és ez egészen július utolsó hetéig, amikor vége lett az Efottnak (ha jól emlékszem) és megint elkezdtem jegyezgetni a teljesítményemet. Ekkor már éves szinten 34 könyv állt az elolvasottak számánál, mert azt is írtam mindig, hogy az adott héten mit fejeztem be. 
Augusztustól 1-től október 1-ig megint semmi. Elkezdődött az egyetem, előtte volt négy fesztivál és ezek eléggé lekorlátozták az időmet és a szabadidős tevékenységeimet. Konkrétan csak aludtam és dolgoztam, meg néha egyetemre jártam. Októbertől megint elkezdtem vezetni a kihíváshoz szükséges oldalakat a naplómban, de már csak a könyv címét írtam fel és, hogy a hónap melyik napján került sorra. Még a legpörgősebb, legnehezebb napokon is szorítok időt az olvasásra. Karácsonykor meg kifejezetten jól esett forró csokival bekuckózni és hagyni, hogy magával rántson a The Crown's Game.
Ami a 2019-es évet illeti: szeretném továbbra is folytatni a kihívást, mert amikor képes voltam észben tartani, hogy létezik ez is és célul tűztem ki magamnak, akkor élveztem, hogy minden nap volt egy kis időm olvasni, és ha volt egy pár szabad pillanatom, akkor nem a Facebook elé ültem le, hanem inkább fellapoztam egy könyvet és abban merültem el. 

Ti szoktátok vezetni a könyvekkel kapcsolatos dolgaitokat? Van jól bevált módszeretek? 
Üdv,

2019. január 1., kedd

2018 KEDVENC BORÍTÓI (BEST OF 2018 #1.)

Hello Molycik!
Tudjátok, hogy milyen nagy coverwhore vagyok, úgyhogy nem hagyhattam ki az évösszegző posztok közül a kedvenc borítóimat sem, a 2018-as megjelenések közül. A teljesség igénye nélkül következzenek most a szépségek. 

Kezdetnek a Schwab szekciót mutatnám meg, mert mind nemzetközi, mind magyar viszonylatban van mit csodálni!
Kattintásra nagyobb lesz a kép! :)
Schwab néni után pedig következzenek ömlesztve a kedvencek.
Mutassátok meg Ti is a kedvenceiteket! :)
Üdv,

2018-AS KIHÍVÁSAIM: TELJESÍTVE VAGY ELBUKVA? (KIHÍVÁS #4.)

Hello Molycik!
Nagyon boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak, remélem 2019-ben is velem tartotok majd. A napokban úgyis elárasztom a blogot mindenféle bejegyzéssel, szóval felkészülni!

A 2018-as évet is kihívásokkal kezdtem: saját 100-as lista és a Goodreads Challenge, sőt még egy beszerzős listám is volt. Most, hogy átléptünk 2019-be, nézzük mit, hogyan sikerült teljesítenem. Spoiler veszély: szinte semmit, sehogyan.

Először kezdjük a moly.hu-n felállított 100-as listámmal, amit itt megtekinthettek teljes pompájában.
  • Összesen 21 könyvet sikerült elolvasnom a 100-ból, azaz idén is remekeltem a polcomon olvasatlanul porosodó könyvek számának lecsökkentésében. Szerintem megérdemlem a tapsot, az egy negyedét sem teljesítetem annak, amit szerettem volna. 
  • A listáról elolvasott könyvek: Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starligh, Ransom Riggs: Üresek városa, Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi, Pierce Brown: Red Rising, Marie Lu: The Young Elites, Morgan Rhodes: Rebel Spring, Homonnay Gergely: Az elnökasszony, Alwyn Hamilton: Hero at the Fall, Vivien Holloway: Vérvörös horizont, Matthew J. Kirby: A New York-i felkelés, Jasmine Warga: Szívem és egyéb fekete lyukak, Lauren Graham: Gyorsan elhadarom, Ilona Andrews: Magic Strikes, Tarryn Fisher: Thief – Tolvaj, Kerstin Gier: Az álmok második könyve, Kerstin Gier: Az álmok harmadik könyve, Jeff Wheeler: The Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője, Colleen Hoover: All Your Perfects, Victoria Schwab: This Savage Song, Christelle Dabos: A tél jegyesei, Leiner Laura: Ég veled.
Voltak ám fogadalmaim is a 2018-as évre, ahol szintén remekeltem. 
  • aktívabb lenni ezen a blogon is, nem csak a Prológus oldalán → Fogjuk rá, hogy sikerült. Blogos bejegyzések számának tekintetében mindenképp, de a nyáron például 3 hónapig nem is léteztem ilyen tekintetben, mert végig dolgoztam. Prológus tekintetében pedig idén inkább a háttérben tevékenykedtem és szerintem a jövő évre is ez lesz a jellemző, hogy maradok a kapcsolattartásnál és a szervezkedésnél. 
  • több magyar író könyvével megismerkedni → Év elején még próbálkoztam, Böszörményivel nyitottam. Utána egyáltalán nem tettem semmiféle erőfeszítést, úgyhogy ezen illene változtatni. 
  • befejezni a félbehagyott sorozataimat és elkaszálni azokat, amikről tudom, hogy úgyse fogom folytatni, de azért még álltatom magam, hogy majd egyszer → Folytattam pár sorozatot, de nem eleget, az elkaszálós részről meg annyit, hogy csináltam nekik egy polcot és hozzájuk se nyúltam. Viszont belekezdtem pár új sorozatba is, szóval ez ilyen teljesítettem is, meg nem is, mint a mesében. 
  • elérni a 80%-ot a saját kis magánkönyvtáram olvasottságánál, mert ez örök cél marad → LOL. Ezt én sem gondoltam komolyan. 62%-on állok jelenleg, maybe next year. 
  • elolvasni legalább 50 könyvet a 100-ból →  Itt kérdéses, hogy milyen 100 könyvre céloztam, mert volt pár listám, de igazából mindegy is, mert mindenképp elbuktam. 
  • az érdeklődési körömön kívüli új területekkel is megismerkedni, azaz kicsit kilépni a komfortzónámból →  Hát, végülis erre fél pontot adnék magamnak, mert a Scream All Night és az Éjszárny is komfortzónámon kívül esett. Legalább próbálkoztam, ez is több mint a semmi!
  • tovább csökkenteni az ész nélküli vásárolgatást és ténylegesen csak olyan könyvet beszerezni, amiről tudom, hogy el fogom olvasni →  Csak annyit mondok: Book24.hu akció. Ennek a sikerét jelzi a polcomon csücsülő 119 olvasatlan könyv és a tény, hogy 2018-ban kereken 100 db új könyvvel gazdagodott a magánkönyvtáram. 
  • 480 alá csökkenteni a Goodreads-es várólistámat, jelenleg 516 könyv várakozik rajta → Jelenleg pedig 527 könyv van rajta...
  • a molyos tbr listám olvasottságát pedig fel szeretném tornázni 50%-ra → Örültem volna neki, ha azt is jeleztem volna, hogy egy évvel ezelőtt hány könyv volt a listámon és hány százaléknál álltam, mert így nehéz nyilatkozni. Jelenleg 412 könyvből 158-at olvastam el, és ez 38%-os arányt takar, ami szerintem nem is olyan rossz. Azt hittem itt is a béka segge alatt lesznek az adatok, de azt mondom, hogy ezzel elégedett vagyok.
Volt egy Goodreads Challenge is, 2018-ra is 100 könyvet tűztem ki célul. Gr-en kicsit másképp jelölöm a könyveket, mert ott a szakirodalmaim vagy nincsenek meg vagy nem jelöltem őket, nem tudom amúgy, hogy molyon mikor és hogyan jött ez nekem, de hülyeség volt. Lényeg, hogy Gr-en így 67/100 az állás, szóval FAIL. Nem adom fel, akkor is újra sikerülni fog, 2019 a változás éve lesz, és igenis sikerülni fog az a 100 könyves cél!
Volt még két tervem, amik közül csak az egyikkel fogok most foglalkozni. Az egyik a Prológusos kihívás, aminek az volt a lényege, hogy naponta min. 50 oldalt olvassunk el, a másik pedig egy lista volt, amiről bejegyzés is készül: az 5+1 könyv, amit tuti beszerzek 2018-ban. Utóbbival foglalkozunk most, a Prológusos kihívás pedig majd külön posztot kap, mert a határidőnaplómban szépen vezetgettem, hogy is alakultak a dolgok e téren. 
  • Leigh Bardugo Six of Crows duológia →  végül a Six of Crows gyűjtői változatát vásároltam meg, de arra a boxsetre továbbra is fáj a fogam...
  • Marissa Meyer: Heartless & Renegades →  a Heartless polclakó, a Renegades egész évben brutálisan drága volt és mindig mást vettem helyette, viszont nincs elfelejtve, csak akcióra várok
  • Varga Bea: A siker tintája →  nem szereztem be, mert közben rájöttem, hogy sosem fogok írói babérokra törni, de ha lesz rá egy nagyobb akció megveszem a KMK-nál, hogy ezzel is támogassam On Sai-t
  • Laini Taylor: Strange the Dreamer → minden alkalommal, amikor eldöntöttem, hogy megrendelem Bookdepository-n out of stock volt. Lehet ez a sors keze lenne?
  • Victoria Schwab A Darker Shade of Magic (francia nyelven) →  RavenS és So-So meglepett vele szülinapomra, úgyhogy boldog kicsi szívem és a folytatások iránt vágyakozik. 
Mint az látható nagyon nagy sikereket nem értem el, csak álom maradt a legtöbb célkitűzésem. Erre mindössze annyit tudok reagálni, amit elég sokszor hallhattam az ELTE-n: talán legközelebb, kolléga.
Üdv,

2018. december 31., hétfő

ÁTVISZEM AZ ÚJ ÉVRE (TBR #16.)

Hello Molycik!
Elérkeztünk a 2018-as év utolsó napjához és sajnos van pár olyan könyvem, amiket hónapok óta olvasok. Ma már esélytelen, hogy befejezzem őket, úgyhogy következzenek azok a történetek, amelyek átcsusszannak 2019-ra. 

Evelyn Skye: The Crown's Game → Elkezdve: 2018. december 25., 19:46 
  • Imádom a könyv hangulatát és a szereplőket is elég hamar megkedveltem. Ugyan még csak a sztori elején tartok, de van egy olyan érzésem, hogy nagyon izgalmas lesz. Szerintem ez lesz az első, amit befejezek a listáról, pláne, hogy ez az a könyv, amit jelenleg is olvasok, amikor csak időm úgy engedi. 

Leiner Laura: Maradj velem → Elkezdve: 2018. december 16., 22:09
  • Az a helyzet, hogy elkezdtem olvasni, de abba is hagytam, mert rájöttem, hogy nem igazán emlékszem az Ég veledben történtekre. Nem tudom mi lesz a sorsa, lehet, hogy átfutom majd az előzményt vagy elolvasok pár idézetet és értékelést, hogy felfrissüljenek az emlékeim, de az is megeshet, hogy így folytatom tovább, bízva abban, hogy mindent érteni fogok. 

 Rick Riordan: The Dark Prophecy → Elkezdve: 2018. november 12., 11:31

  • Ugyanaz a szitu, mint a Maradj velem esetében. Arwennel és Cucukával kezdtem közösen olvasni, de elkövettem azt a hibát, hogy nem olvastam előtte újra a Hidden Oracle-t. 2-3 év távlatából meg már nem igazán emlékszem a fő szálon kívül körülbelül semmire. Szóval itt biztosan jön egy újraolvasás és utána fogom csak befejezni a Dark Prophecy-t.
Jessica Townsend: Wundersmith → Elkezdve: 2018. november 1., 11:39
  • A Nevermoort imádtam és szerencsémre pont jókor olvastam, mert azonnal el is tudtam kezdeni a Wundersmith-t, majd az élet közbeszólt és abba is maradt. A Crown's Game után, ha nem lesz más sürgető olvasmányom, tuti befejezem Morrigan történetét, mert már alig várom, hogy megint elkapjon a hangulata. 
Colleen Hoover: Confess – Vallomás → Elkezdve: 2018. szeptember 15., 00:03
  • Huh, még a Prológus CoHo-Fisher hetére kezdtem el olvasni a Confesst, de megakadtam a magyar kiadással, így áttértem az angolra és ezzel a lendülettel abba is maradt az olvasása. Bár ebben az időszakban ritka rossz könyveket olvastam, szóval őszintén nem csodálkozom, hogy ez történt, ugyanis semmi kedvem nem volt a könyvforgatáshoz ekkortájt. 
Philip Pullman: A borostyán látcső → Elkezdve: 2017. december 8., 18:18
  • Nincs mentségem. Valahogy abbamaradt A borostyán látcső újraolvasása, pedig szinte alig van emlékem a benne történtekről, ami gondolom szükséges lenne ahhoz, hogy A Por könyvére végre rátérhessek. 2019-es célkitűzésem befejezni ezt és elkezdeni a soron következő Pullman könyvet.
Ők jönnek velem 2019-re, és őszintén remélem, hogy 2020-ban már nem lesznek a listámon ;D
Üdv,

2018 LEGNAGYOBB KÖNYVES MELLÉNYÚLÁSAI (WORST OF #4.)

Hello Molycik!
2018-ban a moly.hu-s olvasmánylistám szerint 79 db könyvet olvastam el, amiben azonban volt szakirodalom is. Ez szerintem egy tök jó szám, főleg, hogy nagyon sok kedvencet sikerült avatnom, viszont sajnos akadtak olyan élmények is, amikre nem szívesen emlékszem vissza. Mégis most pontosan ez fog történni. Sorrendet nem állítok fel, elég, ha annyit tudtok, hogy valamiért mindegyik itt említett könyv, negatív élményként maradt meg számomra. 

Rögtön januárban egy hatalmas csalódással kezdtem, ahol túl magasak voltak az elvárásaim, mert előtte csak pozitívumokat hallottam mind az íróról, mind pedig a kötetről. Nevén nevezve a gyereket, Böszörményi Gyula: Mindörökké várni volt az első nagy csalódásom a 2018-as évben. 
  • Értékelést is olvashattok róla, méghozzá itt. 
Februárra is jutott a csalódásokból, amikor Tahereh Mafitól olvastam az Illaberek c. csodát. Gyönyörű a borítója és úgy gondoltam, hogy a történet is tetszhet, de végül a következő megállapításra jutottam: "Valószínűleg ehhez kevés vagyok mint Mackósajtban a brummogás, a képzelőerőm meg valahol Illaberek legmélyebb bugyrában rohangálhat fejvesztve." 
  • Értékelés itt olvasható a könyvről.
Szintén februárban kezdtem el, viszont csak április közepén sikerült befejeznem A királynő méregkeverőjét, ami után a megjelenése óta vágyakoztam és végül akkorát csalódtam, hogy már le is mondtam a folytatásról. Idegesítő szereplők és unalom jellemezte számomra a könyvet.
  • Értékelés itt olvasható a könyvről.
Májusban általában a vizsgák jellemzik az életemet, 2018-ban sem volt ez másképp, éppen ezért gondoltam, hogy akkor nyugtatom egy kicsit az idegeimet Sarah J. Maas kisregényével, az A Court of Frost and Starlight-tal. Ugyan erről a könyvről értékelést nem írtam, mert nem vitt rá a lélek, de azt meg tudom állapítani, hogy Maas fejét ellepték a terhessége során a hormonok, mert ez a pár száz oldal olyan szinten csöpögött a nyáltól, hogy nagyon nehezemre esett olvasni és igazából értelme se volt sok. A rajongók biztosan szeretik majd azt az oldalát, hogy visszatérhetnek Velarisba és az ACOTAR világába, illetve, hogy újra belecsöppenhetnek a szereplők mindennapjaiba, de hogy enélkül a töltelék kötet nélkül is meglettünk volna, az is biztos. 

Júniusra is kijutott a csalódásokból, pedig a nyáron nem mondhatnám, hogy sokat olvastam. Kerstin Gier Silber trilógiájának első kötetét imádtam, a másodikkal elvoltam, de már voltak problémáim, a harmadiknál pedig azt kívánom bárcsak ne olvastam volna el soha. Ebben a kötetben Liv csak szenvedett és kreálta a problémákat, amiket egyszerű kommunikációval meg lehetett volna oldani. 
  • Értékelés olvasható a blogon a teljes trilógiáról, a harmadik részről szólót itt találjátok. 
A Volt fesztiváltól egészen az EFOTT-ig tartó időszakban olvastam Marie Lu könyvét, ami számomra az írónő második esélye volt, hiszen a Legendát nem szerettem tőle anno. Az ifjú kiválasztottak sem váltotta meg a világot. Sőt, már a szereplőkre és a történetre sem nagyon emlékszem, ami elég sajnálatos, mert majdnem egy hónapot áldoztam a könyv elolvasására.
  • Értékelést itt találtok róla
Egészen szeptemberig utazunk az időben, ahol szerintem az év legnagyobb szívfájdalmát éltem meg újra (anno megjelenéskor már egyszer kínoztam magam a könyvvel). Holly Black és Cassie Clare Magisztérium sorozata az egyik kedvenc middle grade-m volt, egészen a negyedik kötetig. Nem tudom itt mi ment félre, talán az, hogy eredetileg trilógiának tervezték, majd kibővítették 5 kötetesre a sorozatot, de nagyon fájt, hogy A bronzkulcs után ezt a valamit kellett elolvasnom, ahol legjobban Call karakterfejlődése tetszett, de az sem volt olyan mindjárt eldobom az agyam tőle szintű.
  • Értékelés a sorozat első négy kötetéről olvasható a blogon, a negyedikét itt találjátok. 
Szintén szeptemberben kerítettem sort két Tarryn Fisher regényre, ahol az egyiket imádtam, a másikat meg nem tudtam hová tenni. A Kapd be, szerelem! egyébként a mai napig így lebeg az olvasmányélményeim között, mert se eleje, se vége nem volt és nem tudom, hogy mi értelme volt elolvasnom. Olyan meh, volt az egész. 
  • Értékelést erről a könyvről is olvashattok, méghozzá itt.
Novemberben visszatértem megint Holly Blackhez, és egy külföldön és itthon egyaránt agyon hype-lt tüncis történetet olvastam tőle. Hát, nem dobtam el az agyam tőle, sőt... Nagyon untam és idegesítettek a szereplők is. Lehet az elvárásaim voltak túl nagyok?
  • Az értékelés már olvasható, méghozzá itt.
Decemberre is kijutott a jóból. Josie Silver: Egy decemberi napjáról azt hittem, hogy egy halál cuci romantikus történetet ad majd nekem. Erre nem csalódnom kellett? A szerelmi háromszög nem tetszett, rengeteg volt benne a káromkodás és a fordítás sem volt szerintem a leggördülékenyebb. A történet vége pedig elkapkodott lett szerintem. 
  • Értékelés elérhető, itt.
Ezek voltak az én 2018-as csalódásaim, mellényúlásaim, ha van kedvetek írjátok meg, hogy nálatok mely könyvek kerültek listára.
Üdv,



2018. december 29., szombat

DHONIELLE CLAYTON: BELLES - A SZÉPSÉG ÁRA (A BELLES LÁNYOK #1.)

Hello Molycik!

Az év utolsó projektje a Maxim Kiadó könyveivel zárul. Ennek keretén belül olvastam a The Belles: A szépség árát. 
Kiadó: Maxim - Dream válogatás
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 464
Megrendelem
Fülszöveg:
Camellia Beauregard különleges lány: Belle. Orléans fényűző világában a Belle-lányokat köztisztelet övezi, mert ők irányítják a Szépséget, a Szépség pedig olyan érték, amit mindenki a legjobban kíván. Orléans-ban az emberek szürkének születnek, csúnyának, átkozottnak, és csak egy Belle-lány tehetsége, segítsége révén képesek megszépülni. Camellia számára azonban nem elég csak Belle-nek lenni. Arra vágyik, hogy ő legyen a kegyelt, akit Orléans királynője kiválaszt, hogy velük éljen a királyi palotában, és a királyi család és az udvar legmagasabb rangú személyeinek szépségéről gondoskodjon, ezzel elismerést nyerjen, hogy ő a legtehetségesebb Belle-lány az országban. Ám amint Camellia és Belle nővérei megérkeznek az Udvarba, nyilvánvalóvá válik, hogy kegyeltnek lenni nem mindig olyan, amilyennek képzelte. A palota aranyozott falai között sötét titkok rejtőznek, és Camellia hamar megtanulja, hogy puszta léte hazugság, sokkal nagyobb az ereje, mint gondolta, és sokkal veszélyesebb is lehet, mint valaha feltételezte volna. Amikor a királynő arra kéri Camelliát, hogy saját életét kockáztatva, Belle-erejének nem rendeltetésszerű felhasználásával segítsen a beteg trónörökös hercegnőn, Camellia lehetetlen döntéssel kénytelen szembenézni. Orléans és lakóinak jövője a tét. Camellia döntés előtt áll: magát és nővéreit, a Belle lányok életmódját és hagyományait mentse, vagy saját élete kockáztatásával állítsa talpra a hecegnőt, amivel örökre megváltoztatja a világot.

A recenziós példányért köszönet a kiadónak!

A világ kezdete után az Ég Istene beleszeretett a Szépség Istennőjébe. Ég legszebb ajándékaival halmozta el Szépséget. Neki adta a Napot, a Holdat, a felhőket, a csillagokat. Szépség teljesítette Ég kérését, a felesége lett, gyermekeik pedig Orléans lakói. Ám Szépség annyira szerette új gyermekeit, hogy minden idejét velük töltötte. Miután nem volt hajlandó férjéhez hazatérni, Ég esőt, villámlást és szelet küldött le az első emberekre. Szépség azonban megvédte az embereket a veszélytől, ezért Ég azzal átkozta meg őket, hogy bőrük színe olyan legyen, mint a naptalan égé, szemük, mint a vér színe, hajuk tapintása, mint a rohadt szalma, és olyan mély szomorúság legyen mindannyiukon, ami könnyen őrületbe fordul. Válaszul Szépség a Belle-lányokat teremtette, hogy legyenek olyanok, mint a sötét, elpusztított földből növő rózsa, úgy hozzák vissza a szépet az elátkozott világba, ahogy a nap hozza a fényt.

Orléans történetéből
Ezzel a pár sorral kezdődik a könyv és tökéletesen leírja, hogy mi is az alapja a történetnek, amelynek a világa nagyon is a szépségre éleződik ki. A Belle-lányok közül Camellia az, akinek a szemszögén keresztül megismerjük a történéseket és átéljük életünk első bemutatóját, ahol a lányok megmutatják különleges Belle képességeiket, és ahol a királynő kiválasztja a kegyeltet, aki majd a segítségére lesz az ország szépséggel kapcsolatos törvényeinek megalkotása során. 

Az elején azt hittem, hogy valamivel hosszabb lesz a parádé, ahol a lányok részt vesznek és, hogy majd kicsit húzza az írónő a kegyelt kiválasztását, de szerencsére nem. Gyorsan és gördülékenyen lezajlott, és hamar megtudtuk, hogy melyik lány hová kerül. Attól is féltem kicsit, hogy semmi másról nem fog szólni a történet, mint hogy Camille, hogyan teszi széppé a hozzá forduló egyedeket, és hogy ez által unalmasnak hat majd a történet. Szerencsére itt is tévedtem, mert igen is izgalmasra sikeredett a The Belles első kötete! 
– Ügyeljetek arra, hogy jól kipihenjétek magatokat! A mai este volt az első alkalom, hogy ilyen sok inger ért benneteket. Meg kell szabadulnotok ettől az izgalomtól, vissza kell nyernetek egyensúlyotokat. Ne feledjétek, hogy az érzelmek a vérben vannak és a tehetségetek is a vérben van! A túlzott izgalom szennyezést és túl nagy nyomást okozhat. Ez pedig károsíthatja az arcanát. Ezt nem tudom eléggé és elégszer hangsúlyozni. 
Intrikák, cselszövések, titkok és feladatok sora várta Camelliát és a felfedezés, hogy nem is olyan mesés a kegyelt élete. Rengeteg az elvárás, mindenki ki akarja használni, Sophia hercegnő pedig egy bitch. Szerintem ennyiben össze lehetne foglalni amúgy a könyvet. Érződött, hogy bevezető kötet egy olyan világba, ami egyébként nagyon hasonlít a miénkhez, hiszen ha belegondolunk mi is mennyi mindent megteszünk a szépségért. Brutálisan jó társadalomkritika a Belles, csak a sorok mögé kell látni. 

Camellia tipikus YA fantasy szereplő. Mivel a Belle-lányok számára a szerelem nem opció, így természetes, hogy vágyódik utána, miközben pedig próbál maximális teljesítményt nyújtani és megfelelni az uralkodói réteg elvárásainak. Mindezek mellett azért egész talpraesett és nem adja ám fel olyan könnyen a harcot. Próbál igazságos lenni és segítőkész is, közben pedig lázad a rendszer ellen. Pontosabban nem is a rendszer ellen, ebben a részben még nem, hanem sokkal inkább az utasítások ellen. Nem az a tipikus követem az utasításokat leányzó, akire a királynő és a Divatminiszter szerint szükség van az udvarban. Pont ezért szemelhette ki magának Sophie, és innentől azt hiszem a spoileres irányba haladnánk, úgyhogy abba is hagyom. Btw, a hercegnőre érdemes az elejétől fogva figyelni, mert valami ZSENIÁLIS a karaktere, kíváncsi vagyok, hogy a The Everlasting Rose-ban mit alkot majd. 
– Két ember közötti szenvedély tönkreteheti az arcanát. Toxinokkal árasztja el, megmérgezi a vért. 

Megérintem vállát. 
– Majd több vérszipolyt teszek magamra. Óránként. 
– Camellia! 
– Csak tréfálok. És csak kedves akartam lenni hozzá. 
– Túl kedves voltál – figyelmeztet. 
– Majd igyekszem komisznak lenni.
A történet tehát tetszett, és a karaktereket is szerettem. Két dologgal volt komolyabb problémám, amelyikből az egyik lehet csak az én szemem szúrja és ez pedig a borító. Pixeles. Szonja mondta, hogy az eredeti is pixeles, de belőlem így is kibújik Fluimucil Ábel és hangosan üvölti, hogy de miért!? Bántja a szemem. A másik dolog már nem ilyen apróság, és ez a fordítás. Lehet közellenség leszek, de számomra erőltetettnek hatott és még a könyv fele után sem tudtam azt mondani, hogy belerázódtam volna. Szerintem nem hatott koherensnek a szöveg, és ugyan nem vagyok fordító, de amikor már elő kell vennem az angol szöveget, hogy megtudjam pontosan mi is történik, ott már gond van. Konkrétan kétszer olvastam el a könyvet, mert a magyar fordítás mellé szükséges volt az angol szöveg. 

Tipikus YA fantasy, elgondolkodtató társadalomkritikával és jó meglátásokkal. Ajánlom a Hervadás, a Párválasztó és az Ékkő rajongóinak. A három könyvnek egyfajta elegye a The Belles - A szépség ára. 

Értékelés: 4/5
Kedvenc rész: az elején a bemutató
Kedvenc karakter: -

Üdv,

2018. december 26., szerda

CHRISTELLE DABOS: REJTÉLYES ELTŰNÉSEK A HOLVILÁGBAN (A TÜKÖRJÁRÓ #2.)

Hello Molycik!
Az úgy volt, hogy ezt az értékelést a múlt héten szerettem volna megírni, de kicsit benéztem a dolgokat és végül nem jutott rá időm, hogy a Winter Wonderland vagy az Xmas is coming... projekthetek keretein belül érkezzen a poszt. Most viszont itt van, teljes pompájában. 

Kiadó: Kolibri
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 664
Megrendelem
Fülszöveg:
2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! 

A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette illúziók mögött.

A recenziós példányért köszönet a Kolibri Kiadónak!


Mióta elolvastam A tél jegyeseit, azóta vágyom erre a kötetre. Bátran állíthatom, hogy Christelle Dabos A tükörjáró sorozata nálam az év egyik legnagyobb kedvence, így hatalmas elvárásokkal indultam neki olvasáskor a történetnek. A borító még mindig csodaszép, amikor megérkezett percekig csodáltam. Azóta is elég gyakran csak leveszem a polcról és nézegetem, beleolvasok, mert számomra teljes szerelem mind a külseje, mind pedig a belseje a könyvnek. Ezúton is köszönöm a Kolibri Kiadónak, hogy ilyen gyorsan hozták a folytatást, és sajnálattal fogadom a hírt, hogy csak jövő év vége felé érkezik a harmadik kötet. 

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész végén abbamaradt. Találkozunk a már jól ismert szereplőkkel és Ophelie is hozza a szokásos formáját. Belekerült a Légvár körforgásába, az intrikák és cselszövések közepébe, ha tetszik neki, ha nem. Ráadásul rejtélyes módon eltünedeznek Holdvilág lakói, így egy kis nyomozós szál is beköszön, ami számomra csak még izgalmasabbá tette az olvasást. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy ki lehet a tettes és, hogy Ophelie, hogyan fogja megoldani az ügyet, amit Farouk nagyúr kedves módon rábízott. 
– Nincs semmi, amit tudnia kellene. 
– Még mindig haragszik rám – közölte meglátását semleges hangon Thorn. – Pedig azt hittem, tiszta lapot nyitottunk. Azt hittem, megegyeztünk, hogy mindketten, ön is, én is, rossz irányból közelítettünk a dolgokhoz. 
– Nem, Thorn. Ebben csak ön egyezett meg saját magával.
Ophelie talpraesettsége számomra nagyon szimpatikus már az első rész óta, nagyon könnyű azonosulnom szerencsétlenkedéseivel, hiszen hasonlóan két bal lábas vagyok és a szemem se jobb, mint neki, bár ez mellékes jelen esetben. Kifejezetten tetszett, hogy míg az első kötetben inkább a háttérben, maximum apró-cseprő kalandjai közben találkoztak vele Holdvilág lakói, most elég szépen bekerült mindennek a közepébe. Imádtam végigkövetni az útját és közben a fejlődését, ahogy egyre jobban rátalált önmagára az udvarban. Mindig öröm olyan női szereplőkről olvasni, ahol nem a nyafogás a legkedveltebb időtöltés és az, hogy hogyan keltse fel a kiszemelt srác érdeklődését. Ophelie kiáll a maga igazáért, egyáltalán nem kell félteni, mert tettre kész és éles eszű. 
– Számba veszem az összes háztáji jószágot. Ophélie-nak nevethetnékje támadt a gondolatra, hogy Thorn óriási pincsiket és dakszlikat osztályoz, de amikor ráeszmélt miért csinálja, a rémülettől menten elkerekedett a szeme. – Csak nem akarja… – Minden megoldási lehetőséget meg kell vizsgálnom az éhínség elkerülésére – felelte, miközben megnézte az óráját. – Ha csak rajtam múlna, elsőként a leginkább elhájasodott minisztereket áldoznám fel, de az emberevést a törvény tiltja, még a Sarkon is.
Thorn, a jégcsapocska eddig is a szívem csúcsa volt a maga antiszociális személyiségével, de a Rejtélyes eltűnések során még jobban a szívemhez nőtt. Imádtam nézni, hogyan kezd el olvadni a jéghegy szívecskéje. A legtöbb fangirl pillanatomat neki köszönhetem a könyv olvasása során, ebben biztos vagyok. Thorn személyét tekintve, ebben a részben sokkal, de sokkal jobban ki lett bontva, mint A tél jegyeseiben. Többet megtudtunk róla, megnyílt nem csak nekünk és előttünk, a jegyese előtt is. Végre nem csak kötelességnek látta Ophelie-t, hanem úgy tűnt mintha ténylegesen olvadozna valami ott a szíve tájékán. 
– Valami leveleket is említett – tért vissza egy korábbi részletre Thorn. 
– Ja, igen, azokat megtaláltuk a főszerkesztő személyes holmija közt. Tolerancia! 
– Végtelenül toleráns vagyok önnel – mondta Thorn, aki szemmel láthatóan fogytán volt a türelemnek. 
– Ez nem önnek szólt, hanem a kishúgomnak. Tolerancia, kérlek, hozz ide egyet azok közül a levelek közül…
Stílusát tekintve Dabos könyve továbbra is zseniális és szerintem a Harry Potter óta nem olvastam még ennyire lenyűgöző és magával ragadó könyvet, amelyből árad a mágia és egy meghatározhatatlanul különleges hangulat. Mert bizony A tél jegyesei és a Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban is hangulat könyv. Főleg az első részben, nem igazán történik semmi, lassan bontakozik ki a történet, mégis annyi mindent ad. A második kötet pedig már nem csak a hangulatot árasztja magából, bejön mellé a nyomozós szál és a rejtélyesség is, miközben 664 oldalon keresztül folyamatosan elgondolkodtat a történet. Mindig történik valami és egyszerűen nincs szíved letenni a könyvet, és nem is akarod. Mindezek mellett szórakoztat is a humoros megszólalásokkal.
– Ott jön Thorn fürdőgatyában!-kiáltotta három hang egyszerre.
Összességében én csak ajánlani tudom a könyvet. Mindenkinek, aki a Harry Potter óta vágyakozik egy hasonló hangulatot árasztó könyvre. Félreértés ne essék, köze nincs Rowling világához a történetnek, szimplán hasonló érzések fogtak el Dabos könyveinek olvasása során, mint anno gyerekkoromban, amikor először kezembe vettem A bölcsek kövét. Tudom ajánlani Philip Pullman rajongóinak is. A Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban olvasása során végig átjárt az az érzés, mintha Az Úr sötét anyagai nagy hatással lett volna az írónő munkásságára. A téli időjárásért rajongók is örömüket lelhetik a könyvben, a leírások során sokszor én magam is dideregtem, nem csak a szereplők. 

Számomra kedvenc lett és biztos vagyok benne, hogy azok számára is az lesz, akik már A tél jegyeseit is szerették! 

Értékelés: 5/5. Kedvenc lett!
Kedvenc rész: jégcsapocska ja, jut eszembe... megszólalása
Kedvenc szereplők: Archibald, Thorn, Ophelie

Üdv,
designed by Charming Templates