CATH CROWLEY: SZAVAK KÉKBEN

Hello Molycik!

Először is, nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! Másodszor, ma értékelek. Év közben nyilván nem sikerült, amikor akartam, most meg úgy döntöttem, nem érdekel a maradék egy vizsgám, kijár nekem is egy nyugis karácsony. Úgyhogy olvasok és írok, meg egy csomó filmet és sorozatot nézek, mert néha mindenkinek kijár egy kis pihi. Tegyetek Ti is így! :)

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 272
Megrendelem
A könyvet köszönöm a
Menő Könyveknek!

Fülszöveg:

Rachel ​néhány éve beleszeretett Henry Jonesba. A költözésük előtti napon elrejtett egy szerelmeslevelet a kedvenc könyvébe a fiú családjának könyvesboltjában. Aztán várt. De Henry nem jelentkezett.

Most, hogy Rachel visszatért a városba – és a könyvesboltba is –, együtt kell dolgoznia azzal a fiúval, akit a legszívesebben soha többé nem látna. De Rachelnek biztos pontokra van szüksége. A bátyja meghalt néhány hónapja, és Rachelből minden érzés kihalt.

Míg Rachel és Henry egymás oldalán dolgoznak – könyvekkel, szerelmi történetekkel és lapok közé bújtatott levelekkel körülvéve –, reményt találnak egymásban. Hiszen az élet olykor kicsúszik az irányításunk alól, és kibírhatatlannak tűnik, a sorok közé írt szavak, a szerelem és egy második esély mégis elég lehet.

Díjnyertes könyvek-sorozatunkban olyan köteteket jelentetünk meg, melyek rangos ifjúsági irodalmi elismerésben részesültek.

Tudtátok, hogy a Szavak kékben eredeti címe Words in Deep Blue? Tudom, annyira nem meglepő, de nekem nem sikerült összekötnöm a két címet, mikor először találkoztam a Menő Könyvek új sorozatával. Még jó, hogy nem ezen múlott, hogy elolvasom-e a könyvet vagy sem. Anno a megjelenéskor nagyon szemeztem Cath Crowley YA történetével, de végül csak most, három évvel később sikerült sort kerítenem rá. 

A történet két főszereplője Henry és Rachel, akik régen barátok voltak, majd az élet közbeszólt és eltávolodtak egymástól. Rachel családjával másik városba költözött, Henry pedig maradt ott ahol mindig is volt, a könyvesboltjukban. Amyvel, a lánnyal, akit Rachel ki nem állhatott. Egy sajnálatos tragédia azonban újra összehozza a két fiatalt. Rachel visszaköltözik a városba, a nagynénjéhez, abban a hiszemben, hogy könnyebben túl tud majd lépni a tragédián, ami a családjukban történt. 

"A szeretet, amit a téged boldoggá tevő dolgok iránt érzel, szintén megingathatatlanok. Könyvek, szavak, zene, művészet – ezek fények, amik még egy elromlott univerzumban is világosságot hoznak."

Rachel és Henry közösen kezdenek el dolgozni a könyvesboltban és a régi érzések újra előtörnek. Míg a lány a gyásszal és a magánnyal próbál megbirkózni, addig a fiú épp az Amyvel való szakítás fájdalmát próbálja túlélni. Vajon sikerül nekik közösen túllendülni a múlt sérelmein és továbbhaladni egy biztatóbb, boldogabb jövő felé? 

A két szereplő kapcsolatán túl bepillantást kapunk egy igazán különleges könyvesbolt mindennapjaiba és annak látogatóit is jobban megismerhetjük kicsit. Mindenki keres valamit, vágyakozik valami iránt. Ezek pedig igazán érdekes levelezésekkel egészülnek ki minden nézőpont váltáskor, hiszen az Üzenetek Könyvtára egy speciális hely a könyvesbolton belül. Olyan könyveket tartalmaz, amelyekbe írni lehet, ki lehet jelölni részleteket és leveleket lehet benne hagyni. Imádtam Pütheasz és George levelezését és a szívem szakadt meg, amikor szépen lassan összeállt a fejemben, hogy kit is rejt a Pütheasz álnév. 

"Az élet a leghatalmasabb dolog a világon; a halál pedig csak egy kis dolog, az élet végén." 

Egyetlen problémám Amyvel volt és Henry hozzá fűződő szerelmével. Néhol szánalmas volt, néhol pedig irritáló. A lány megmozdulásai pedig kiérdemelték volna a péklapátot jó néhány alkalommal. Ezen a szálon kívül minden mozzanatát imádtam. 

A Szavak kékben egy igazán különleges, érzelmekkel teli könyv a gyászról, a barátságról és a továbblépésről. Imádtam, hogy a fő sztorin belül rejtőzött a leveleken keresztül több párhuzamos történet is a könyvben, így pedig sokkal jobban megismerhető Henry húga és a szüleik kapcsolata is. 2019-ben számomra ez a könyv viszi a pálmát, ha YA könyvről és érzelmekről van szó. 

"– Ha az életünk, a jövőnk már előre meg van írva – töpreng Henry –, akkor vajon ki a szerző? Mert ha a jövő már készen áll, akkor azt valakinek meg kellett terveznie, és hétmilliárd ember mellett ez lehetetlenség. Már csak logisztikai szempontból is.

– Szerinted akkor véletlenszerűen történik minden?

– Meg vagyok győződve róla."

Értékelés: 5/5*

Kedvenc rész: Pütheasz levelei George-nak

Kedvenc szereplő: Cal, igazán érdekes személyiség lehetett életében

Hamarosan érkeznek a kedvenc bejegyzéseim is, az év összegzők! Szerintetek idén melyik író/írónő uralja majd a listáimat?

Üdv,

JENN LYONS: KIRÁLYOK VESZTE (SÁRKÁNYOK KÓRUSA #1.)

Hello Molycik!

Múlt héten kezdtünk el foglalkozni Prológuson a Királyok vesztével, ma pedig befejezzük. Még biztosan várható egy exkluzív interjú Jenn Lyons írónővel, de értékelések tekintetében már csak mi maradtunk Cersei drágával. 

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 720
Megrendelem!
Örök hálám a könyvért az
Agave Könyveknek!

Fülszöveg:

Nincs ​mit tenni, ha hív a végzet…

Egy dalnok inasaként Kihrin legendás tettek meséin nőtt fel. Közben tolvajként azért küzd, hogy elég pénzt gyűjtsön, és kijusson a Főváros nyomornegyedéből. Egyszer azonban rossz házat foszt ki, felfigyel rá egy démon, és az élete gyökeresen megváltozik.

Kihrin szorult helyzete magára vonja az egyik uralkodóház figyelmét, akik azt állítják, hogy ő a züllött hercegük rég elveszett fia, és maguk közé fogadják. Az ifjú, akinek az élete ezzel korántsem vesz örömteli fordulatot, belekeveredik új családja kegyetlen törekvéseinek hálójába, és hamar rájön, hogy rég elveszett hercegnek lenni egyáltalán nem olyan, mint a mesékben.

A helyzet csak tovább romlik, amikor Kihrin megszökik kincsekkel teli börtönéből. Megtudja ugyanis, hogy ő áll egy ősi, rettenetes jóslat középpontjában, és az istenektől a démonokig, a sárkányoktól a mágusokig minden oldal a saját céljai érdekében akarja felhasználni őt. Kihrin kénytelen szembesülni azzal, hogy a gyerekkorában hallott régi mesék elég sok mindenről hazudtak. Főképp arról, hogy a történet végén mindig a hős győzedelmeskedik.

De Kihrin talán nem is hős, hiszen nem az a végzete, hogy megmentse a világot. Hanem az, hogy elpusztítsa.

Nos, elég ránézni a kötetre és a hozzám hasonló, borítómániás egyének azonnal indulnak a könyvesboltba, ebben biztos vagyok. Egyedüli visszatartó erő az a laza 720 oldal lehet, amit nyújt nekünk a könyv. Azonban nem szabad tőle megijedni, mert azt kell mondjam, zseniális volt a történet!

Már maga az alapötlet felcsigázott, hiszen kapunk egy könyvet a könyvön belül. Thurvishar D’Lorus az uralkodó tájékoztatására megírja könyv formátumban, hogy mi is vezetett a főváros felégetéséhez. Ugye, milyen izgalmasnak tűnik már a felvetés is? Hát még, ha elárulom azt is, hogy két nézőpontot is kapunk rögtön, amikor Karom feldobja ötletként, hogy egy varázs kavics segítségével mesélje el nekünk, tudatlanoknak Kihrin, hogy hogyan is került rácsok mögé. Ez azonban túl egyszerű lenne, merthogy a fiú nem teljesen a sztori elején kezdi, legalábbis Karom nem így gondolja. Ezért Kihrin és Karom szemén keresztül is igazán pontos információkat tudunk meg arról, hogy minek lett a következménye az, hogy: 

1.  a főváros leégett, 

2. Kihrin egy csinos cellában, rácsok mögött találta magát.

Többet nem is árulnék el arról, hogy mi történik a könyvben, mert higgyétek el nekem, nem akarjátok, hogy véletlenül elspoilerezzek bármilyen apró kis részletet. Jobb az, ha olvasás közben áll össze, hogy mi a franc is folyik a quuri birodalomban.

Tehát kapunk egy brutálisan összetett, sokszor kuszának tűnő, ugyanakkor rendkívül érdekes történetet, amiben még sárkányok is vannak. Meg persze más lények is, hiszen Karom maga egy démon, és akkor a vanékról még nem is esett szó. Tényleg hihetetlenül komplex a cselekmény, viszont kezdetekben pont ez volt a zavaró része a Királyok vesztének, kiegészülve a lábjegyzetekkel. Ugyanis Thurvisar úgy gondolta, hogy nagyon szuper lenne, ha a két szereplő által elmesélteket kiegészíteni lábjegyzetekkel, hogy az uralkodó pontos információkat kapjon és teljesen átlássa a történteket. 

"A sárkány hangja hangosan visszhangzott, ám mégsem állatiasan.

– Adjátok ide, és én megmentem a hajótokat.

– Jó, de megígéred, hogy minden nap megetetsz, meg sok figyelmet meg törődést kapok tőled? – motyogtam.

– Kedvel téged. Ez jó – jegyezte meg Teraeth."

Ami még kicsit zavarosnak tűnt számomra, és sokszor el is vesztettem a fonalat, azok a a családi szálak voltak, hogy ki kicsoda. Ugyan a könyv végén van egy családfa és egy szójegyzet mellékelve, de inkább csak a sztori elolvasása után tudom a megnézését ajánlani. Sikeresen elspoilereztem magamnak, hogy ki az az uralkodó, akinek íródott a könyv, amikor egyetlen egyszer hátra lapoztam, hogy csekkoljam, hogyan is kell Tyentso nevét kiejteni. Szóval jobb lett volna a teljes tudatlanság ez esetben. 

"– Huh, jó büdös, mi? 

– Látsz a cellámban fürdőkádat? – csattant fel Kihrin. 

– Felajánlottam, hogy végignyalogatom a testét, de nem tetszett neki – panaszolta Karom."

A világfelépítés és a mellékszereplők is nagyon jól meg voltak írva. Konkrétan sosem unatkoztam olvasás közben. Ha épp nem akartak kinyírni valakit, akkor egy kis infót csöpögtetett az írónő a quuri birodalomról és működéséről, a történelméről és a benne élő lényekről. Még a politikához kapcsolódó részeket is élveztem, pedig ha valami, akkor a politika sosem kötött le. Tele van intrikával és kavarással a cselekmény, ami lenyűgözött, mindezek mellett pedig még szórakoztató is volt. Kihrin, Tyentso, Doc és Taraeth párbeszédeit kifejezetten élveztem, mindig sikerült megmosolyogtatniuk. Még a legkomolyabb és véresebb helyzetben is szórakoztató tudott maradni számomra a könyv. 

"– Ugye tudod, hogy ostobaságot művelsz? A vállam fölött hátranéztem Teraethre.

– Ugye tudod, hogy senki sem kérdezte a véleményedet?"

Kezdésnek szerintem remek volt a Királyok veszte, kíváncsian várom mit tartogat még számomra a trilógia másik két része. Bár, őszintén megvallom a kezdetekben úgy éreztem magam, mint egy diszlexiás ADHD-s gyerek, aki nemhogy a neveket nem tudja megjegyezni, még a történetet sem. Viszont idővel összeálltak a szálak, szóval ha most olvasod és kicsit el vagy szomorodva vagy bosszant, hogy nem érted mi történik: ne add fel! Ha pedig még nem olvasod, de szeretnéd, és odavagy a sárkányokért, a mágikus, különleges lényekért, a bravúrosan megírt, összetett fantasy-ért, akkor a Királyok veszte a Te könyved lesz. Aki pedig szimplán valami újat szeretne olvasni, amit korábban még nem tapasztalt, az is nyugodtan ragadja kézhez, hiszen biztos vagyok benne, hogy Jenn Lyons nem fog neki csalódást okozni!

Értékelés: 4,5/5*
Kedvenc rész: Kihrin és Tyentso közös jeleneteit mindig nagyon szerettem
Kedvenc karakter(ek): Tyentso, Kihrin, Doc

Tetszettek az idézetek és még többet olvasnál, mielőtt ténylegesen úgy döntesz, hogy beszerzed-e a könyvet? Zhatria összegyűjtötte a kedvenceit itt, és az Agave Könyvek oldalán beleolvasó is található, amely alapján könnyebb a végső döntés. 

Az írónőről is megtudhattok pár érdekes információt, ha elolvassátok az öt érdekességet, amit összegyűjtöttünk róla, vagy pedig az írói profiljának a megtekintésével. Ha pedig már olvastad a könyvet és nem, hogyan is érzel olvasás után, ajánlom a képregényünket, ami elég jól összefoglalja fejezetekre lebontva, hogy milyen élményt ad a könyv. 

Üdv,

BRIAN CLEGG: INFO+GRAFIKA - EINSTEIN

Hello Molycik!

Korábban már olvashattatok a Bookline Könyvek igazán érdekes, új kiadványairól, melyek infografikákon keresztül mutatják be híres emberek életét. Kahlo-t már kiveséztük, ma pedig Einstein a soros. 

Kiadó: Bookline Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 96
Megrendelem!
A könyvet köszönöm szépen
a Bookline Könyveknek!

Fülszöveg: 

A legnagyobbak élete infografikákban

Az Infografika sorozat teljesen új megközelítéssel mutatja be a világ legnagyobb gondolkodóit és művészeit. A kötet az ötven legérdekesebb és legfontosabb adatra, gondolatra, jellemzőre és eredményre fókuszál, s ezeket könnyen érthető és látványos infografikákon tárja elénk.

A legtöbben tisztában vannak vele, hogy Albert Einstein (1879-1955) zseniális fizikus volt, aki kidolgozta az általános relativitás elméletét, és megalkotta a világ leghíresebb egyenletét (E=mc2). De azt már jóval kevesebben tudják, hogy három különböző állampolgársággal rendelkezett, megjósolta a fekete lyukak létezését, megmagyarázta az ősrobbanást, szeretett hegedülni, és nem volt hajlandó zoknit viselni.

Az Infografika- Einstein segítségével közérthető és mutatós infografikákon keresztül fedezhetjük fel Albert Einstein munkásságát és a tudós mögött rejlő embert.

Bevallom sosem voltam jóban a fizikával, sem a fizikusokkal. Az órákat mindig untam, valahogy sosem kötött le semmi, amit tanítottak róla a gimiben. Éppen ezért elég vegyes érzelmekkel álltam neki az Einstein életéről szóló kis könyvecskének. Ahogy már Fridánál is tapasztaltam, nem mindegy a körítés. Az infografikáknak hála, nem egy unalmas önéletrajzi könyvet kaptam, hanem egy ábrákkal és grafikonokkal, érdekes információkkal teli kötetet. 

A könyv felépítése hasonló a sorozatban már megjelent másik kötethez. Négy részre oszlik, mely részek során bővebb információkat tudunk meg Einstein életéről, világáról, munkásságáról és természetesen az örökségéről is. Egy rövid bevezetés után rögtön bele is vág az író Einstein életének történetébe, ahol nem csak arra kapunk választ, hogy hol és mikor született, hanem azt is megtudjuk, hogy a szülővárosában, Ulmban igen kevés időt töltött, mert a család Münchenbe költözött. Nagyon tetszik a kötetben, hogy tényleg nem csak a bemutatott híres ember születéséről tudunk meg infókat, hanem magáról a világról is, hogy miként nézett ki abban az évben, időszakban, amikor például Einstein született. 

" A legérthetetlenebb dolog a világgal kapcsolatban az, hogy megérthető"

Einstein életéhez természetesen a családja is hozzátartozik, így a könyv egy családfát is állít elénk, illetve a korai éveitől egészen haláláig megdöbbentő információkkal bombáz minket az író. A fizikus utolsó szavai például érthetetlenek voltak, méghozzá németül, és senki nem is rögzítette őket. Kedvenc részeim azonban már a következő fejezetben voltak, amelyek a világáról szóltak. Nagyon szerettem a Max Bornnal kapcsolatos részt, amiből megtudni, hogy 114 levelet váltottak egymással barátságuk során, mely jó 40 évig tartott. Másik kedvencem pedig a végén található 10 dolog, amit Einstenről neveztek és a Tipografikus Einstein voltak. 

Ez az Info+Grafika kötet is lenyűgözött, örülök, hogy ha nem is kedveltem meg a fizikát ezáltal, de egy kicsit bővül a látóköröm és valamennyire azért közelebb hozta hozzám a témát. Nem bántam volna, ha anno gimiben hasonló módon ismerkedem meg a fizikus életével és nem pedig a Mozaik (azt hiszem abból tanultunk) tankönyv unalmas sorain keresztül. 

Ha még nem tudod mit adj szeretteidnek karácsonyra, csak ajánlani tudom az Info+Grafika kiadványokat! Talán még egy fizikát vagy a művészeteket nem szerető gyerkőccel is képesek befogadhatóvá tenni a témákat, melyeket feldolgoz. 

Értékelés: 5/5*
Kedvenc idézet: "Egy dolgot tanultam meg hosszú életem során: hogy a teljes tudományunk, ha a valóághoz mérjük, primitív és gyermeki. És mégis, ez legdrágább kincsünk."

A Prológus oldalán még több tartalmat találhatsz mind a Kahlo, mind pedig az Einsteines kötetről.
Meg persze minden másról is :) 

Einsteinen kívül még a Kahlo-s infografika könyvvel is találkozhattok a blogon! Érdekességekért, képekért és részemről kicsit nagyobb aktivitásért, pedig keressetek a Prológus Fb és Instagram oldalán! :)

Üdv,

SOPHIE COLLINS: INFO+GRAFIKA - KAHLO

Hello Molycik!

A múlt héten írtam egy Tudtad-e cikket a Prológus oldalára, amelyben Frida Kahloról gyűjtöttem össze pár érdekességet, segítségül pedig a Bookline Könyvek újdonságát hívtam. Sophie Collins infografikákkal tűzdelt könyvecskéje üde színfolt volt a vaskos fantasy-k között, amelyeket mostanában olvastam.

Kiadó: Bookline Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 96
Megrendelem
A könyvet köszönöm a kiadónak!

Fülszöveg:

A legnagyobbak élete infografikákban

Az Infografika sorozat teljesen új megközelítéssel mutatja be a világ legnagyobb gondolkodóit és művészeit. A kötet az ötven legérdekesebb és legfontosabb adatra, gondolatra, jellemzőre és eredményre fókuszál, s ezeket könnyen érthető és látványos infografikákon tárja elénk.

Sokan tudják, hogy Frida Kahlo (1907-1954) festőművész Mexikóban született, és gyerekkorában balesetet szenvedett. Arról azonban jóval kevesebben hallottak, hogy 143 ismert műalkotásából 55 önarckép; hogy a Két akt az erdőben című festménye 2016-ban 8 millió dollárért kelt el, s ezzel ez a legmagasabb összegért gazdát cserélő Latin-amerikai műalkotás. Az sem közismert, hogy kétszer is hozzáment a férjéhez, s hogy első önálló kiállítására mentőautóval érkezett.

Az Infografika – Kahlo segítségével közérthető és mutatós infografikákon keresztül fedezhetjük fel Frida Kahlo munkásságát és a képzőművész mögött rejlő embert.

A fentebb említett bejegyzésben elárultam, hogyan is ismerkedtem meg a kötettel, de azok számára, akik nem olvasták elmesélem még egyszer. Szeptemberben betévedtem az egyik könyvesboltba, ahol felfigyeltem két fényes, csillogó elemeket tartalmazó borítóra. Frida és Einstein ekkor kerültek először a kezem ügyébe, amikor meg is vizsgáltam őket közelebbről. Azonnal tudtam, hogy olvasni akarom idővel mindkét kötetet, hiszen izgalmas, számomra új koncepciót ajánlottak. Ugyan már van másik infografikás könyvem, szintén a Bookline Könyvek által, de azért teljesen más pszichológiáról és emberi testről olvasgatni infografikákon keresztül, mint két híres emberről. 

A Prológus oldalán még több tartalmat találhatsz mind a Kahlo, mind pedig az Einsteines kötetről.
Meg persze minden másról is :) 

A könyv négy nagy részre tagolódik: Frida élete, világa, munkássága és öröksége. Minden egyes kis részben új és érdekes információkkal szolgál a mű. Tudtátok például, hogy Diego Rivera (Frida férje), felesége halála után lezáratta a szobáit? A rendelkezése szerint 50 évig nem nyithatták ki, mely alapján 2004-ben került rá csak sor. Az ajtók akkor feltárultak és a nagyközönség megcsodálhatta Frida ruháit. Ha már ruhák, azt tudtátok, hogy Frida imádott férfi ruhákat viselni? Azok számára is szolgál érdekességeket a kötet, akik inkább a pikánsabb részletekre lennének kíváncsiak, hiszen fantasztikus grafikán keresztül láthatjuk, hogy mennyire kusza is volt Diego és Frida szerelmi élete. Frida nagyon szabadon váltogatta szeretőit, barátait, és hol férfiakkal, hol nőkkel folytatott viszonyt. Férje a nőkkel való barátságát még tolerálta is, azonban hihetetlen féltékenységi roham tört rá a férfiak esetében. 

Akik tisztán a művészetéről szeretnének többet megtudni, se fognak csalódni, hiszen a kiadványban Frida jó néhány műve szerepet kap. Érdekességeket tudunk meg róluk és a művek hátteréről is. Például olyan extra információkat, hogy Kahlo még súlyos betegsége ellenére is folyamatosan alkotott. Magát a festést, úgy igazán az 1925-ös balesete után kezdte el és 30 év alatt  kb. 200 festményt alkotott meg. 

Gondolom a leírtak alapján senkit nem lep meg, hogy számomra lenyűgöző volt a könyv, és rengeteg új információval bővítette a Fridával kapcsolatos tudástáramat. 

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit különlegesebb módon megismerkedni a festőnőről, esetleg akinek hasonlóan hiányos volt Kahloról a tudása, mint nekem. Kezdetnek szuper kis kiadvány Sophie Collins infografikája! 

Értékelés: 5/5*

Kedvenc idézet: “Korábban azért ittam, hogy belefojtsam a bánatom, de mostanra a rohadék megtanult úszni” 

Kahlo-n kívül még az Einsteines infografika könyvvel is találkozhattok majd a blogon! Érdekességekért, képekért és részemről kicsit nagyobb aktivitásért, pedig keressetek a Prológus Fb és Instagram oldalán! :)

Üdv,

BELLA SWIFT: A KISKUTYA, AKI UNIKORNIS AKART LENNI (A KISKUTYA, AKI...#1.)

Hello Molycik!

A héten az esti meséknek hódolunk a Prológus csapatával, amire én rögtön egy hihetetlenül cuki történetet választottam. Kicsik és nagyobbak egyaránt szeretni fogják, ha egy kicsit is fogékonyak az esti mesék és a cukiságok iránt. 

Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 158
Megrendelem

Fülszöveg:

Mindig légy önmagad – kivéve, ha lehetsz unikornis is!

Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára – ő egy unikornist szeretne, legalábbis Milli szerint.

Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.

A recenziós példányt nagyon szépen köszönöm a Manó Könyveknek!

---

Őszinte leszek, már megint a borító csábított el. Valahogy indig eljátszom ezt, hogy csak a külső alapján ítélek, amikor nagyon sok kedvencemnek inkább a tartalma a "szép" és nem a külseje. Nem hiába a mondás, hogy ne ítéljünk borító alapján. 

Bella Swift cukiságára azonnal felcsillant a szemem, mert eszembe jutott, hogy keresztlányomék mennyire fogják majd imádni a cuki kiskutyás történetet. Gondoltam hát elolvasom előtte, nehogy félrenyúljak és ártsak törékeny kis lelküknek. Elolvadtam attól, mennyire aranyos és emberi Milli története. 

A kezdetek kezdetén Milli teljes családját megismerjük pár mondat erejéig, mielőtt még befogadó családjához kerülne a kis mopsz. Majd rögtön betekinthetünk az új életébe, ahol már nincsenek ott a testvérei, akikkel játszani tudna, társasága pedig mindössze csak egy igazán mogorva macska. Millie minden nap alig várj, hogy Susan, a gazdája hazaérjen és játsszon vele, elvigye sétálni. Engem pedig már itt megfogott a történet, hiszen bemutatja az írónő, hogy egyes gazdák számára csak divatkellék, egy csinos kiegészítő a kutyus, és ha ezt a célt már nem szolgálja vagy éppenséggel felbosszantja a kutyus a viselkedésével a gazdát, akkor már nem is kell. Egy igazi, állatszerető ember ilyet nem csinál! Ez a könyv pedig képes már a kisgyermekek fejében is tisztázni a dolgokat, hogy nem szabad csak azért befogadni egy állatot, mert cuki vagy jól mutat a képeken. 

"Bármi lehetsz, ami csak szeretnél, amíg hiszel magadban."

Az első gazdi után Milli egy menhelyre kerül, ahol a későbbiekben meg is ismerkedik az új gazdikkal. Azonban a szegény kiskutya, előző tapasztalataiból kiindulva azt hiszi, nem érhet az elődje nyomába, ezért mindenáron unikornis szeretne lenni. Már az alapötlet is nagyon aranyos, de az a kalamajka, amibe keveredik a kiskutya, hát haláli. Mivel gyermekmeséről van szó, nyilván boldog vége lesz a történetnek, de ha meg szeretnétek tudni, hogy a kis mopszból a végén unikornis lesz-e, akkor bizony el kell olvasnotok a történetet. 

"Milli tett pár lépést, és beleszimatolt a levegőbe. Susan lakásának virág-, takarítószer- és macskaalomillata volt. Ennek a házak inkább koszos tornacipő, leves és zsírkrétaszaga.

– Tökéletes! gondolta Milli, és mélyen beszívta az illatot. Pont olyan volt, amilyennek egy otthonillatnak lennie kell."

Karácsonyfa alá tökéletes lehet kisebbeknek, nagyobbaknak egyaránt. Az biztos, hogy a család egyik tagja sem fog unatkozni vagy bánatosan üldögélni, ha úgy döntötök, hogy Bella Swift könyve lesz az esti mese!

---

Értékelés: 5/5*

Kedvenc karakter(ek): Milli és Anna

Kedvenc rész: amikor a kis mopsz megkapja a karácsonyi ajándékát.

Ha van kedvetek tartsatok velünk a projekt végéig, ahol esélyetek lehet megnyerni Bella Swift: A kiskutya, aki unikornis akart lenni c. könyvéből egy példányt! 

Üdv,

VIVIEN HOLLOWAY: FORGANDÓ SZERENCSE (WINIE LANGTON TÖRTÉNETEK #6.)

Hello Molycik!

Fut a halloweeni hetünk a Prológus oldalán, amiből én sem maradhattam ki. Négy éve az első projektünk is ebben a témában volt, ezért igen közel áll a szívemhez ez a pár nap az évben. Sosem gondoltam volna, hogy 4 év után ennyi baráttal gazdagodom. Azt meg pláne nem, hogy még mindig a blog előtt fogok ülni és pötyögni. Már csak egy kérdés maradt, mielőtt belevágnék az értékelésbe: Hogy jön a Halloweenhez Wee könyve? A hangulata és a steampunk miatt, pontosan azért! <3 

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 182
Megrendelem
A könyvet köszönöm a
Főnix Könyvműhelynek!

Fülszöveg:

„- ​Öt perc. Csak öt percig lett volna egy kis nyugalmam.

Elmosolyodtam.

– Én már évek óta nem is álmodozom ilyesmiről.”

Winie mindent megtesz, hogy elkerülje a bajt, de nagyon úgy fest, hogy hiába próbálkozik. A baj ugyanis mindig megtalálja őt.

Lassan egy hónapja annak, hogy Harry Roghannel megszerezték a gépfarkashoz szükséges alkatrészeket, és működésbe hozták a szerkezetet. Azóta Winie törött karja már majdnem teljesen rendbejött. Ahogy a Will-lel való barátsága is.

Harry viszont eltűnt, már hetek óta nem hallottak felőle, valaki azonban a fiú szerencsehozó amulettjére vadászik. Winie próbálja előkerítni, hogy figyelmeztesse, de közben akadnak egyéb problémái is.

Ezalatt Willnek is meggyűlik a baja a saját üzleti ügyeivel, ezeket azonban magának kell megoldani, hiszen nem támaszkodhat mindig Winie segítségére.

Harry épp időben tér vissza, hogy alaposan felkavarja az amúgy sem túl nyugodt állóvizet, és Ezra Cassidy utáni bosszújával, valamint a rendre felbukkanó rosszakaróival cseppet sem könnyíti meg Winie dolgát, akinek viszont feltett szándéka, hogy életben tartsa őt.

„- Te meg mi a fenét műveltél?

– Megkértem néhány fickót, hogy verjenek meg – némileg orrhangon beszélt, de bíztató volt a tény, hogy van ereje ironizálni. – Kicsit elszaladt velük a ló.

– Vicces. – Az egyik székhez támogattam, és leültettem rá. – Blackwood vagy Cassidy?

– Nem mutatkoztak be. – Egy törülközőt nyomtam a kezébe, ő pedig az orrához szorította, és hátrahajtotta a fejét. – De nem voltak túl kifinomultak, szóval inkább Blackwoodra gyanakszom.”

Még év elején valami könnyedre, ugyanakkor szórakoztatóra vágytam. Ezen fellángolásból történt meg az, hogy újra lekaptam a polcról a Végtelen horizontot és fél nap alatt befaltam. Megint. Szerintem harmadszor olvasom újra, de nem tudom megunni, annyira szórakoztató és sziporkázó. Majd pedig szenvedtem, hogy ugyan mit olvassak, hiszen végre szabad volt. Végeztem a vizsgáimmal, de csak nem tudtam eldönteni, hogy ha már lehet büntetlenül és bűntudat nélkül olvasnom, akkor mit vegyek a kezembe. Még jó, hogy anno Dóritól ajándékba kaptam a Mesterkulcsot, a Winie Langton történetek első, igencsak rövid kis történetét. Két nappal később ott tartottam, hogy megint nincs mit olvasnom és mikor jön már a folytatás. Aztán az írónő felvilágosított, hogy egyébként a Forgandó szerencse már megjelent, csak az utolsó kötetre kell várni. Mondanom sem kell, azonnal rohantam a könyvesboltba, ahol nem lehetett kapni pont azt az egy kötetet, ami nekem kellett. Egészen a Könyvhétig kellett így hát várnom, hogy Winie és Will kalandjait tovább folytathassam, és megint ott találjam magam, hogy folyamatosan azt kérdezgetem, mikor jön már a folytatás?!

"Sosem voltam szadista. Ha valaki belém köt, lelövöm, és kész. De nem döfködök tűket a bőre alá."

Szóval így indult az én kalandom Vivien Holloway zseniális sorozatával. Őszintén, nem terveztem, hogy értékelem egyenként a köteteket, mert annyira rövidek, hogy igazából mindig csak azt tudtam volna ismételni, hogy fantasztikus és könnyesre röhögtem magam. De azért így a vége felé, hátha sikerül még valakinek felkeltenem a figyelmét, azáltal, hogy elmondom mit szeretem a Forgandó szerencsében. 

"A bal kezem sajgott, de azért felhúztam magam. Mondhatnám, hogy sikkesen átlendültem a korláton, de leginkább csak átvergődtem, mint egy beteg lajhár, és rálapultam a lépcsőfokokra."

Először is, magát a történetvezetést és a karaktereket. Egyszerre érdekes és jól kidolgozott minden karakter. Úgy bizony, mindenki. Nem csak Winie, a főszereplőnk kapott saját személyiséget, hanem ténylegesen a kötetek minden résztvevője érdekes személyiséggel rendelkezik. Ha nem is egy kötet alatt, de a végére rendeződnek a szálak és a szívedhez nőnek még azok is, akiket a kezdetben nem szerettél. Khm, Harry, khm... Valamiért nem tudom utálni, de közben nem is szeretem őt. Winie igazán sziporkázó és belevaló lány. Kicsit forrófejű, de pont ettől lesz életrevaló. Harry és Will pedig még egy kicsit hozzátesznek a személyisége alakulásához, részről-részre. Hát, még Tony, aki talán az egyetlen olyan karakter, akit ténylegesen kezdek megutálni. Winie-nek a családját is csak imádni lehet. 

"– Ezért Winie le fog lőni – csóválta a fejét Arnie. – Már hogy téged. Engem, mondjuk, ötheti házimunkára ítél.
– Akkor részedről minimális a kockázat.
– Takarítottál te már Winie-nél? – még a gondolatra is megborzongott. – Lőne le inkább."

A világfelépítés és a steampunk légkör is nagy kedvencem. Pláne ebben a kötetben, ami kicsit lassabb és számomra melankólikusabb lett, de pont ez benne a jó. Érződik, hogy a java még csak most jön, hogy ez úgymond a vihar előtti csend. Csavaros kis történet ez és ez egyike azon elemeknek, amit nagyon szeretek benne. 

Ajánlom minden olyan könyvmolynak, aki szeretne egy kicsit kis időre kiszakadni a valóságból. Egy nap bőven elég az eddig megjelent kötetekre, utána pedig jöhet a rongyosra olvasásuk újra és újra. A Cinikus, szarkasztikus, humoros, de közben igazán badass főhősnőket kedvelők, a steampunk légkörért és világért rajongók és Wee olvasói számára tökéletes lehet a Winie Langton történetek. 

Értékelés: 4,5/5
Kedvenc szereplő(k): Will, Winie

Kedvenc rész: az egész 

Üdv,

DAVID LEVITHAN: MAJD EGY NAP (NAP NAP UTÁN #3.)

Hello Molycik!

Bekuckózós projektünk keretén belül muszáj volt egy olyan könyvvel érkeznem, ami tökéletes erre az őszies, borongós időre (még akkor is, ha épp hét ágra süt a nap). Ha szerettek egy forró csoki vagy tea mellett elfilozofálgatni az életen és annak értelmén, akkor ajánlom Levithan Nap nap után trilógiájának bármelyik részét, jelen esetben az utolsót.

Kiadó: Maxim - Dream válogatás
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 432
Megrendelem
A recenziós példányért
köszönet a kiadónak!

Fülszöveg:

Minden nap egy új test. Minden nap egy új élet. Minden nap új választások. Amióta csak A emlékszik, az élet azt jelentette, hogy minden nap más ember bőrében ébred, és a nap végéig kénytelen annak a valakinek a testében élni. Mindig azt hitte, hogy senki hozzá hasonló sincs a világon.

Azonban A tévedett. Vannak mások.

A már megszenvedte az olyan erős érzelmeket, mint a szerelem vagy a magány. Most viszont még vár rá, hogy megtudja, milyen extrém irányokat vehet ezek hiánya az életben – és hogy milyen felfedezni, hogy nem egyedül van a világon.

A Majd egy napban David Levithan még mélyebbre visz minket A, Rhiannon és Nathan életébe, valamint azéba, akit ők Reverend Poole-ként ismernek, valamint még mélyebb kérdésekkel kerülünk szembe, mint a Nap nap után vagy az Egy másik nap során: Mi a lélek? És mi tesz minket emberré?

---

A trilógia kezdő kötetével, a Nap, nap utánnal még 2015-ben találkoztam és akkor teljesen magával ragadott. Nem csak a történet, de Levithan írói stílusa is. Majd folytattam is rögtön az Egy másik nappal, bízva ugyanabban a minőségben és olvasási élményben. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis számomra Rhiannon miatt kevésbé volt élvezhető a sztori. Most pedig lezárult számomra a trilógia azzal, hogy  elolvastam a Majd egy napot. Vegyes érzéseim vannak, de örülök, hogy nem maradt ki az életemből A mindennapi csodákkal teli kalandja. 

„Szeretni és szeretve lenni – így hagyhatjuk fenn az állandóság nyomait egy máskülönben nemtörődöm világban.”

A történet röviden annyi, hogy A továbbra is keresi a módot arra, hogy ne ébredjen minden nap új testben és esetlegesen egy új városban. Szeretne módot találni egy rendes életre, anélkül, hogy az elfoglalt testben élő korábbi lakót megölné. Hisz lényegében gyilkosságnak számít, ha a testben élő lelket elnyomja és hagyja elveszni, nem? Többek között erre is keresi a választ Levithan A, Rhiannon és a többi szereplő segítségével a könyvben. Mégis ennél sokkal többet kaptam a Majd egy nap elolvasásával.

"Mert egyetlen napba túl nehéz kapaszkodni."

Kevés olyan könyv van, ami ennyire elgondolkodtat. Egy-egy téma és fontos kérdés felmerülése során folyamatosan azon kaptam magam, hogy elmerengek a saját gondolataimban és elgondolkozom a felmerülő problémákon. Kik és mik vagyunk? Miért történnek úgy a dolgok, ahogy. Egyáltalán mi az én személyes történetem, hogyan definiálnám saját magam? Mit csinálnék hasonló szituációban, mint A? Megpróbálnám a leginkább  számomra kényelmes módot választani, mint X, nem törődve a következményekkel, vagy megpróbálnám a mindenki számára legmegfelelőbbet megkeresni, mint A? 

"Fontos, hogy tudjuk kik vagyunk"

A személyes útkeresésen, a saját én, az identitás kialakításán és önmagunk definiáláson kívül ott rejtőzik a történetben a bizonytalanság és a feltétel nélküli szeretet is. Nyilván az életünkhöz hozzátartozik, hogy bizonyos helyzetekben bizonytalanok vagyunk, de mi van akkor, ha valaki számára az a normális szituáció, ha folyamatosan bizonytalan a tetteiben és önmagában? Felmerül az a kérdés, hogy kinek mi számít normálisnak és Levithan ezt nagyon szépen érzékeltette A és Rhiannon napjain és gondolatain keresztül. Ahogyan véleményem szerint a feltétel nélküli szeretetet, szerelem is. Végig kíváncsian vártam, hogy mikor billen át a mérleg másik oldalára A, mikor veszti el a Rhi iránt érzett feltétel nélküliséget? 

Említettem a bevezetéskor, hogy vegyesek az érzéseim, ez főként Rhianonnak köszönhető. Nem teljesen neki, de nagy részben az ő érdeme ez az egész. Nem szerettem a fejezeteit olvasni, pláne nem, ahogyan Alexanderrel játszadozott. A fiú szerelmes volt belé, mindent megtett volna érte, mégis Rhiannon tinilány módjára nem tudta, hogy mit akar, az elérhetetlen iránt epekedett. Ezzel pedig kicsit túlságosan is egy romantikus sztorivá vált számomra a történet. Sokkal több volt benne, mint amit az író kihozott belőle, viszont még így is azt mondom, hogy megéri elolvasni.

"Látom rajta, mennyire belém van zúgva, mennyire akarja, hogy működjön a kapcsolatunk. Én is ezt akarom. Viszont A-t is akarom.

Még akkor is, ha nem lehetünk együtt. Még ha többé már nem is vagyunk egymás közelében. Ha csak a távolból üdvözölne, akkor is tudni szeretném, hol van és gondol-e rám néha. Még ha ez ma már nem jelent semmit, muszáj megbizonyosodnom, hogy igenis sokat jelentett a múltban."

Levithan nagyon jól bánik a szavakkal és a flow az hihetetlenül ott van a sorok között. Magával ránt a történet, még ha kicsit el is távolodtam olvasás közben, nem tudtam letenni. Minden egyes napon, amikor A másik testben volt, nagyon jól érzékeltette azt. Egyik kedvencem, amikor egy hiperaktív srác testében ébredt és teljesen be voltak pörögve a gondolatai A-nek, mint nekem, ha megiszom 3 kávét egymás után. Szó szerint kifáradtam a gondolatok pörgésétől, amikor azt a fejezetet olvastam. Zseniális.

"A nehéz napokon eszembe jut majd, hogy nem vagyok egyedül. A könnyebb napokon is emlékeznem kell rá. Ez fog átsegíteni. Minden napon ez fog átsegíteni."

Egy szó, mint száz, csak ajánlani tudom Levithan Nap, nap után trilógiáját. Számomra az első kötet marad a kedvenc, de sorban rögtön a Majd egy nap következik utána. Nagyon jól megírt, fontos gondolatokkal foglalkoztató és elgondolkodtató könyvről van szó, amely tökéletes nem csak az őszi punnyadós, bekuckózós napokon, de az év bármely szakaszában.

---

Értékelés: 4/5

Kedvenc rész: az ADHD-s, hiperaktív Alvin fejébe betekintés A szemén keresztül. Imádtam.

Kedvenc karakter: A, Nathan

Üdv,

R. F. KUANG: MÁKHÁBORÚ (MÁKHÁBORÚ #1.)

Hello Molycik!

A Prológus tagokkal ezúttal egy külföldön nagyon népszerű könyvet szemeltünk ki magunknak, ami nemrég jelent meg kis hazánkban. Az Agave Könyveknek köszönhetően olvashatjuk ezt az epikus fantasyt, a Mákháborút, ami számomra hatalmas kedvenc lett. 

Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 572
A könyvért örök hála a kiadónak! :)

Fülszöveg:

Nikant ​elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.

Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.

Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a szokásos sémát követve a gyönyörű, egyszerű, ugyanakkor (szerintem) nagyszerű borítót kellene jellemeznem. Szavakkal nem igazán tudom. Pontosan azt a stílust képviseli, amit imádok. Igényes, keménytáblás kiadás, szövet könyvjelzővel, amit öröm volt kézben tartani, még úgy is, hogy egyébként egy féltégláról van szó. Féltem, hogy inkább az angol verziót fogom majd előnyben részesíteni, mert egy vaskos kötetről van szó, de magyarul olvastam végig, a külföldi kiadáshoz csak nagyon néha nyúltam. 

Forrás

A történet főszereplője Zsin, aki a tipikus szegény árva. Nincs senkije, nem szeretik őt a családban, csak eltűrik, mert hasznuk származik belőle. Ki akar törni a szürke hétköznapokból, főleg, amikor a családfők úgy tervezik, hogy egy befolyásos emberhez férjhez adják, hiszen úgy még több hasznát veszik. A leányzó természetesen nem elégszik meg ezzel az életúttal és úgy dönt, hogy kezébe veszi a sorsát, tanulni fog és felvételt nyer Szinegardba, Nikan országának legnevesebb, legkiválóbb katonai iskolájába. Bevallom, először kicsit megijedtem, hogy félre fog siklani a történet és nem fogja fenntartani az érdeklődésemet, mert hát Kelet-ázsiai a sztori és igen hosszasan, sok száz oldalon keresztül ecseteli a dolgokat az írónő. Nem történt meg, amitől féltem, mert elég hamar belevágunk a lecsóba és szinte minden oldalon történt valami, ami miatt folytatni akartam az olvasást. Még főzés közben is Mákháborút olvastam, aminek az lett az eredménye, hogy szépen leégettem a kajámat, de megérte. 

"– Ki maga? – tudakolta.
– Ülj le, Zsin! – mondta Fang bácsi.
Kinyújtotta kérges kezét, hogy egy szék felé terelje a lányt. Zsin azonnal hátat fordított, hogy elszaladjon. Fang néni megragadta a karját, és visszarángatta. Ezt egy kisebb viaskodás követte, amelynek során Fang néninek sikerült felülkerekednie Zsinen, majd a szék felé lökdöste.
– Nem fogok bordélyházba menni! – kiáltotta Zsin.
– Nem is arról van szó, te agyalágyult – teremtette le Fang néni. – Ülj le! Viselkedj tiszteletteljesen Liu cődörasszonnyal.
A kerítőnőnek a szeme sem rebbent, mintha a munkája során már sokszor meggyanúsították volna szexkereskedelemmel.
– Nagyon szerencsés lány leszel, édesem – szólalt meg. Hangja negédesen csengett. – Szeretnéd tudni, miért?
Zsin a széke peremébe kapaszkodott, és Liu cődörasszony piros száját bámulta.
– Nem."

Mielőtt bárki megijedne, hogy csak Zsin iskolában töltött pillanatait olvashatjuk a könyvben, relax! Három részre van osztva a könyv, melynek során az iskolai éveken túl a háború kezdetéről, az előkészületekről, Nikanról és a világfelépítésről, illetve magáról a tényleges háborúról is megtudunk egészen sok mindent. Az iskolai éveket pedig kifejezetten élveztem, az írónő részletességének köszönhetően teljes mértékben Szinegard falai közé tudtam magam képzelni, és úgy éreztem, hogy Zsinnel együtt tanulok, fedezek fel újdonságokat Nikan történelméről, a hiedelemvilágról, stratégiáról és orvoslásról. A háborús pillanatokat is nagyon élveztem és kíváncsian vártam a végkifejletet. 

"Arra is rájött, hogy úgy viszonyul a dicsérethez, mint a függők az ópiumhoz. Minden egyes alkalommal, amikor megkapta a hízelgés újabb adagját, csak arra tudott gondolni, hogyan szerezhetne belőle még többet. A teljesítménytől részegült meg. A kudarc rosszabb volt, mint a megvonás. A jó teszteredmények csak pillanatnyi megkönnyebbülést és átmeneti büszkeséget hoztak neki – pár órán át élvezte a kitüntetettség időszakát, majd elkezdett pánikolni a következő megmérettetés miatt.
Olyan nagyon vágyott a dicséretre, hogy a csontjaiban érezte az epedezést. És a függőkhöz hasonlóan ő is mindent megtett, hogy megkapja, amit akar."

Számomra nem voltak üres foltok, sem unalmas pillanatok. Zsin már az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra, áradt belőle a vágy, hogy kitörjön abból a státuszból, amiben egészen addig élt. Egyedül azt sajnálom, hogy a vége felé, érthető okokból, de ez elfogyott belőle, mert ez a vágya lendületet adott a könyvnek. 

Külön tetszett a hiedelemvilág és a sámánizmus taglalása, az egész istenekkel való kapcsolattartás. Ami már kevésbé nyerte el a tetszésemet az a brutális kibelezések, csonkítások és gyilkosságok a Föderáció részéről. Borzalmas, de hát ilyen a háború, pont ettől működött nagyon jól az egész. 

Az írónő egy nagyon jól felépített, ugyanakkor picikét hiányos világot tár fel előttünk. Gondolom a következő részben ez ki lesz küszöbölve, legalábbis nagyon remélem. Szívesen megtudnék még többet Speerről és annak történelméről, illetve magáról az egész nikani birodalomról. Stílusát tekintve pedig nem való a gyenge lelkűeknek. Nagyon könnyen el lehet képzelni mindent, amit leírt R. F. Kuang, így az olyan vizuális típusok, mint én maguk elé képzelhetik a teljes sztorit, ami viszont nem gyomorkímélő. Durva, véres, kegyetlen és nem gyenge lelkűeknek való. 

"Csiang hatékony harcoktató volt, még ha szokatlan módszereket is alkalmazott. Azt kérte Zsintől, hogy hosszú percekig tartsa ki a rúgásokat, amíg remegni nem kezd a lába. Lövedékeket dobált felé a fegyverállványról, hogy gyakoroltassa vele, hogyan bukjon le. Ugyanezt a gyakorlatot elvégeztette vele vakon is, de később bevallotta, hogy ezzel csak saját magát akarta szórakoztatni.– Maga egy igazi seggfej – közölte vele Zsin. – Tudja, ugye?"

Olvasás közben, főleg a vége felé, folyamatosan az volt a fejemben, hogy hasonlít egy korábbi olvasásomra stílusilag, és csak nehezen jöttem rá, hogy mire. Red Rising fanok készüljetek! Ha Darrow és Mustang történetét imádtátok, valószínűleg a Mákháború lesz a következő kedvencetek. 

Értékelés: 5/5*

Kedvenc rész: az iskolai részeket nagyon élveztem, nem tudnék kedvencet kiválasztani. 

Kedvenc szereplő: Csiang mester, Zsin

Ha felkeltette a történet az érdeklődéseteket, most 25% kedvezmény van rá az Agave Könyvek oldalán! Én nem hagynám ki ;)

Abban az esetben pedig, ha a történetről, az írónőről tudnátok meg többet, akkor nézzetek szét a Prológus Fb oldalán és a blogon, mert számos érdekességgel készülünk még a héten! 

Üdv,