COLLEEN HOOVER: MAYBE SOMEDAY - EGY NAP TALÁN (MAYBE SOMEDAY #1.)

Hello Molycik!

Ma az egyik kedvenc Colleen Hoover könyvemről hoztam ma egy értékelést, ami nem más mint a Maybe Someday. 

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 392
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm szépen
a Könyvmolyképző Kiadónak! :)

Fülszöveg:

„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing

„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója.

---

2014 nyarán olvastam először a Maybe Someday-t, akkor még angolul és szerelem volt első látásra olvasásra. Azóta eltelt három év és bevallom kicsit féltem, hogy mi van, ha azóta teljesen másképp fogok reagálni rá, hiszen mégis csak az egyik kedvenc könyvemről van szó. Na, meg ott volt az a tény is, hogy ezúttal magyarul vágtam neki az olvasásnak, ami valljuk be rázós dolog, ugyanis sok múlik a fordításon. Az első pár oldal fura volt magyarul, majd hozzászoktam a fordító stílusához, de sajnos azt kell mondjam, hogy maradok annál, hogy angolul olvasom CoHo könyveit, hiszen van az írónőnek egy stílusa, amit nagyon nehéz visszaadni és véleményem szerint nem is sikerült teljesen a fordítónak. Persze, ez csak az én személyes véleményem. 

"Csak most értem meg igazán, hogy a hallók mennyire természetesnek veszik ezt a képességüket."

Annyira szépséges ez a könyv kívül-belül, hogy
muszáj pár képet betennem róla :)

A történet ott kezdődik, hogy megismerjük a főszereplő lányt, Sydneyt. Legjobb barátnőjével Torival él közös albérletben, és boldog párkapcsolatban Hunterrel, mellette pedig az egyetemi könyvtárban dolgozik és dacol az apjával, akinek nem igazán tetszik, hogy a lánya nem a jogi kart választotta jövője építgetésekor. Esténként pedig a szemben lévő erkélyen zenélő, szexi srácot (Ridge) hallgatja, tanulás címszóval. Lényegében minden tökéletes, vagyis csak ebben a tudatban él, egészen a 22. születésnapjáig, amikor is Ridge robbantja a bombát és közli Sydneyvel a csúf igazságot: Tori és Hunter a háta mögött aktívan kedvelik egymást, általában az erkélyen. Sydneynek nem igazán van hová mennie és nyilván nem szeretne továbbra is az áruló barátjával és barátnőjével egy fedél alatt élni, ezért elindul a szakadó esőben, hogy megszálljon egy szállodában, viszont adódik egy kis problémája, amikor beszáll a taxiba: nincs nála a pénztárcája. Ridge kisegíti Sydneyt, megszállhat nála, és itt kezdődik el lényegében maga a történet. 

"Nem tudta megvédeni attól a felismeréstől, hogy nem mi döntjük el, kibe szeretünk bele. Csak azt tudjuk eldönteni, kivel maradunk együtt."

Szögezzük le az elején, hogy utálom a szerelmi háromszögeket. A Maybe Somedayben is van, mégis annyira szerethetőek voltak a szereplők és annyira jól megírta az egészet Colleen, hogy nem tudtam utálni se Sydneyt, se Ridget. Ott volt a kémia a két szereplő között, szinte izzottak a lapok, már a legelejétől kezdve, az pedig csak még különlegesebbé tette az egészet, hogy Ridge nem hall. Megnehezítette a kommunikációjukat, de a modern technika segítségével áthidalták ezt a nehézséget. Azt pedig különösen élveztem olvasni - tudom szemét vagyok -, hogy mennyire küzdöttek a saját érzéseikkel és azok ellen, hogy próbáltak nem beleszeretni a másikba, igaz reménytelenül, mert minden egyes dallal közelebb kerültek a végzetükhöz. 

"A legtöbb könyvtárban nem nézik jó szemmel, ha a diákmunkásaik a műszakjuk kellős közepén zokogásban törnek ki, és dobálózni kezdenek a könyvekkel. Mondjuk, nem én tehetek róla, hogy éppen a romantikus szektor polcait töltöttem fel, amikor megtudtam, hogy a pasim, akivel két éve járok, húzogatja a lakótársamat. A szerelmes regények nyálas borítói totál felhúztak."

A mellészereplőket is hamar megkedveltem. Bridgette és Sydney közös jelenetein nagyon jókat nevettem, egy élmény volt magam elé képzelni a jeleneteket, amikor Bridgette kiabálva beszélt, hogy hátha a - szerinte - siket Sydney meghallja/megérti, hogy mit akar mondani. A Warrennel való kapcsolata pedig már külön történet, amiről szerencsére egy novella is született Maybe not címmel. Amit még különösen bírtam az a Warren és Sydney között, a könyv végére kialakult barátság. Az, ahogy a kezdeti ellenszenvből egy működőképes, egymást segítő, támogató barátság formálódott. Maggie pedig egy tündéri lány, aki egy üde színfoltja volt a könyvnek és, aki nagyon jól lereagálta a dolgokat, amiket szándékosan nem fogok senkinek elspoilerezni :D 

Ugyan a posztban nem említettem, de nem csak magyarul
birtoklom a Maybe Somedayt, hanem angolul is,
 csupán ennyire szeretem ezt a könyvet #LifeofaCoverwhore.

A könyv különlegessége, hogy tele van dalszövegekkel, amiket Sydney és Ridge írt. Ezek nagyon sokat hozzáadtak a történethez, az pedig csak még különlegesebbé tette az olvasási élményt, hogy Griffin Peterson meg is zenésítette ezeket a dalokat, így olvasás közben hallgatni is lehetett a dalokat (ezen a linken te is meghallgathatod a dalokat). 

"Ha tudnád, hogy bármelyik pillanatban meghallhatsz, beérnéd egy fél élettel? Vagy inkább próbálnád kihasználni az időt, ami jut?"

Imádtam a könyvben, hogy egyszerre megnevettet és szomorít el, majd töri össze teljesen a szívem, de mégis reményt ad, hogy talán egy nap megtörténhet az, aminek már a könyv elején meg kellett volna történnie :) Szóval, ha egy igazán jó romantikus, new adult történetre vágytok, ami útközben rálép a szívedre, jól megnyomorgatja, de közben azért megnevettet, boldog, mosolygós és hangosan nevetős pillanatokat is okoz, mellé pedig szerethető karaktereket ismertet meg veled ráadásul még külön, a könyvhöz írt dalokat is meghallgathatod olvasás közben, akkor a Maybe Someday - Egy nap talán pontosan neked való!

Ennyi voltam mára. 

Üdv, 

OKVÁTH ANNA: SZONÁTA GORDONKÁRA ÉS KÁVÉDARÁLÓRA

Hello Molycik!

Elég régóta nem jelentkeztem, de ígérem hamarosan visszatérek az élők sorába. Kezdésnek részt vettem a Prológus romantikus hetében, aminek keretében Okváth Anna Szonáta gordonkára és kávédarálóra c. könyvét olvastam el. A projektről bővebben itt olvashattok.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 336
Megrendelem
A recenziós példányt köszönöm
szépen a kiadónak!

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Játszottak már az érzelmeid bűvös húrjain?

Zsini fiatal, bohém lány, akinek mindene a csellózás.

Eltökélten be akar kerülni a Zeneakadémiára, de a sors különös mentort ad mellé. A férfi csupa rejtély, ellentmondás, undokság, olyasvalaki, akibe nem ajánlott beleszeretni.

Zsininek persze sikerül. De vajon tényleg ő az igazi? Vagy ez a szerelem csupán délibáb?

Lehet, hogy tökéletes muzsikát nem a pontosság, hanem maga a szenvedély ad?

Zsini keresi önmagát, az őszinte dallamokat, és az igazi, elsöprő szerelmet.

Az élmények örvényében hűséges társa egy háromszáz éves cselló, egy gyerekkori barát, egy szálkás szőrű tacskó és a bosszúvágy, hogy a családját elhagyó apjának egyszer beolvashasson.

Történet, melyben mindenki magára ismerhet, aki valaha remélt, álmodott és csalódott, de mert újrakezdeni.

Lenyűgöző regény szenvedélyről és zenéről.

Add át magad a dallamának!

---

Mondtam, hogy csini a borító! :D

Már megszokhattátok tőlem, hogy borító alapján választok magamnak olvasnivalót, de esküszöm ezúttal nem ez motivált! Jó, benne volt a dologban, hogy elég csini külsőleg a könyv, de amikor Okváth Anna történetére esett a választásom, elsősorban azzal a céllal történt, hogy esetlegesen egy újabb magyar kedvencet avassak. Azt azonban nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, amikor először kinyitottam a könyvet. Majd rögtön jött pár oldal után az első sokkhatás, hogy nincsenek benne fejezetek. Tény, hogy megadja a báját a történetnek, hogy Zsini három életszakaszát ismerjük meg, egy-egy részben, mégis, számomra zavaró volt, hogy nem volt fejezetekre osztva. Hozzá vagyok szokva, az átlagos felosztáshoz, ahhoz, hogy a könyvek, amiket olvasok fejezetekre tagolódnak, hogy van időm kijárkálni a konyhába, mosdóba, bárhová miközben olvasok, Nincs para, ha esetleg nincs sok időm olvasni, abbahagyom fejezet végénél, majd a következőtől folytatom, ha végeztem a dolgaimmal. Ennél a könyvnél nem volt ilyen jó dolgom, sokszor nem tudtam, hogy hol tartottam legutóbb, sőt, már akkor problémába ütköztem, amikor le kellett tennem, hogy mégis hol hagyjam abba? Olyan 260 oldal után ezen a tényen sikeresen túltettem magam, és onnantól kezdve már egy ültő helyben kiolvastam a könyvet. 

A történet, ahogy az már a fülszövegben is olvasható Zsiniről, a fiatal siófoki csellista lányról szól. Az ő felnőtté válását követheti nyomon az olvasó. Na, meg az ezzel együtt járó szenvedést, fájdalmat, a nagy szerelem megtalálását, a köztes személy és a zene iránti szenvedély érzését. Három részre osztotta az írónő a könyvet, három életszakaszát mutatja be Zsininek. Az elsőben megismerjük nemcsak a lányt, de a családját és az életkörülményeit is, illetve végigkövethetjük az első szerelmét, szerelmi bánatát. A másodikban főként egy olaszországi utazás kerül a középpontba és egy idősebb férfival való vigasztalódás, a harmadikban pedig egy kávézó, a lezárás, illetve a happy end kerül terítékre.

Zsini az elején még szimpatikus volt számomra, tele volt szenvedéllyel a csellója és a zene, és szeretettel a kis családja iránt. Majd egy ponton átment idegesítőbe a karaktere. Nem tudom, hogy pontosan mikor történt ez, talán a második résztől. Míg a történet első részében a gyász, a Szilárd iránt érzett plátói szerelem, majd a Michele iránti igaz szerelem érzése kapott hangsúlyt - bár, szerintem ez is elég hiányos volt, kicsit bővebben is ki lehetett volna fejteni, kevesebb oldalszámot hagyva a történet közepén lévő olasz kiruccanásnak- addig a második részben tényleg csak szenvedett. Még mindig Michelet szerette, de elvesztette a zene iránti szenvedélyét a férfi elvesztésével együtt, és apakomplexusát élte ki a Gurigással való kapcsolatában. Nagy hangsúlyt kapott ebben a részben a közös utazásuk Olaszországba, ami számomra túl hosszan tartott, és feleslegesnek éreztem, már-már úti naplóként hatott az egész, azokkal meg nincs jó viszonyom, untatnak. Amikor végre azt hittem, hogy megvilágosodott a drága leány, akkor szépen visszasüppedt a mindennapos depresszióba, azt az érzetet keltve, hogy soha nem kászálódik ki Zsini a hullámvölgyek legaljáról. A történet vége felé kezdte kicsit összekapni magát, bár számomra még mindig hihetetlen, hogy én, mint olvasó előbb rájöttem arra, hogy ki az apja, mint ő maga, aki átélte a dolgokat. Elég egyértelmű volt, hogy hová halad a történet.

Könyfeszten egy aláírást is sikerült

bezsebelnem Uszámának hála, aki helyettem

is kiállta a sort <3 :D 

A főbb szereplők közül abszolút kedvencem Tücske, a tacskó volt. Szeretetreméltó kis állat volt, feldobta az unalmasabb pillanatokat, és Zsinit is sok álmatlan éjszakán átsegítette már csak a jelenlétével is. A könyv egyik, számomra legszomorúbb jelenete is a kutyushoz kötődik. Zsini nagybátyjának, Bandi bának is voltak vicces beszólásai, szerencsés a lány, hogy volt neki valaki a nehéz pillanatokban, akire mindig számíthatott, mindegy miről volt szó, és aki a felszínen tartotta, nehogy végleg elmerüljön a gyász okozta fájdalomban. A legjobb barát képében Szilárdot mutatta be nekünk az írónő. Esetében sajnálom, hogy csak keveset tudtam meg a srácról és családjáról, tényleg nagyon minimális infó derült ki az ő életéről, csak annyi, amennyi Zsinihez volt köthető és, ami szükséges volt.

Michele, a nagy szerelem számomra nem volt valami meghatározó. Nem tudtam átérezni a kettejük között kialakult érzelmeket, olyan fagyosnak éreztem a kapcsolatukat és a köztük lévő interakciókat, mint kezdetben a férfi volt. Nem csak, hogy fagyos volt, de mellé arrogáns bunkó képében is tetszelgett, ami szintén nem egy megnyerő tulajdonság. Úgy vélem, hogy ha egy kicsit több oldalszámot kapott volna az első rész, amelyben kibontakozik és véget ér a kapcsolatuk egy része, akkor talán megérthettem volna, hogy mire fel ez a nagy szerelem. Így kicsit nehézkesen megy, a regény csak nagyon kevés részében voltak együtt, viszont emiatt a szerelmi bánat miatt szenvedi végig a könyvet a lány. 

Összességében nem egy rossz könyv, a Balaton parton olvasni pedig dob az élményen (tapasztalat;). Az írónő stílusa nekem tetszett, egyedül a felosztással volt egy kis problémám. Tényleg úgy gondolom, hogy ha fejezetekre lett volna bontva a történet, nem pedig három szakaszra, akkor számomra könnyebben olvasható lett volna, mert így főleg a legelején egybefüggő szövegmasszaként érzékeltem a történetet, idő kellett, amíg hozzászoktam. Mindenesetre, ha egy érzelmes, szép történetet szeretnél olvasni egy fiatal, csellista lány szemszögéből, illetve ha szereted a felnőtté válásról, gyászról, elengedésről, zene iránti szenvedélyről szóló romantikus könyveket, akkor valószínűleg Okváth Anna könyve is tetszeni fog. 

A Prológuson zajló romantikus hetünk ezzel a poszttal záródik, de ha van kedvetek nyugodtan írjátok meg, hogy melyek a kedvenc romantikus történeteitek és miért? Az én egyik kedvencemről hamarosan írok egy bejegyzést, már a projekthét keretein kívül. Addig is szép hetet.

Üdv,

DAN KROKOS: HAMIS EMLÉKEK (HAMIS EMLÉKEK #1.)

Hello Molycik!

Már javában tart a nyári szünet, de a Prológus ekkor sem ül tétlenül a fenekén, igyekszünk minél színesebb és változatosabb heteket összeállítani számotokra. Ennek eredménye a múlt héten kezdődött, ma pedig az értékelésemmel záródó Dank Krokos hetünk.

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2012 (2017)
Oldalszám: 262
Megrendelem!A recenziós példányért hálás
köszönetem a kiadónak!

Fülszöveg:

Miranda egy padon ébred, egyedül, emlékek nélkül. Rémületében rejtélyes energiát bocsát ki magából, amely rettegéssel tölt el mindenkit a közelében, kivéve egy Peter nevű idegent, aki a legkevésbé sem lepődik meg a lány megdöbbentő képessége láttán.

Más lehetőség híján Miranda kénytelen megbízni benne, és szembenézni a ténnyel, hogy őt magát fegyvernek képezték ki, és egy genetikailag módosított fiatalokból álló elit alakulat tagja, akik emberfeletti képességükkel akár egy egész várost képesek káoszba és pusztulásba taszítani.

Régi énjéhez azonban nem könnyű visszatalálni, ráadásul a múlt már nem is számít igazán, amikor a jövő kerül veszélybe…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Őszintén bevallom, hogy megint a borító keltette fel a figyelmem. Egészen az új borítós megjelenésig nem is hallottam a könyvről, sőt azt hittem, hogy nem is találkoztam vele soha, de közben rájöttem, hogy amire én azt hittem, hogy egy Bűbájos boszorkák könyv, az bizony a Hamis emlékek régi kiadása. Kifejezetten örülök neki, hogy lecserélte a kiadó egy sokkal modernebb, letisztultabb és könyvhöz illőbbre a borítót.

A történet ütősen indít, Miranda elveszti minden emlékét, ráadásul pszichikus energiát képes kibocsátani, és mint később az kiderül Miranda egy Rózsa, nem is az egyetlen, aki hasonló képességekkel rendelkezik. A kezdeti sokk után továbbra sincs idő a pihenésre, Peter, Noah és Olive társaságában próbál Miranda rájönni az igazságra és megtalálni Rhyst, a lázadót (megyek én is! ;).

Könyvfeszten szereztem be a teljes trilógiát!
Hát nem gyönyörűek? *.*

Esetemben szerencsés, hogy nem hallottam korábban a könyvről, mert ha megláttam volna, hogy sci-fi, felőlem lehetett volna szép borítós és young adult, tuti nem olvasom el, viszont akkor egy nagyon szuper könyvélménytől fosztottam volna meg magam. Egyáltalán nem éreztem túlzottan tudományosnak, és imádtam, hogy a szereplők mindenféle összeesküvés elméleteket gyártogattak, velük együtt pedig én is. Tetszett, hogy tényleg mindig történt valami, úgy éreztem magam, mintha felültettek volna egy érzelmi hullámvasútra, és nem tudnék szabadulni onnan, így még munka mellett is gyorsan végeztem a könyvvel. Nem hagyott nyugodni, hogy mi fog történni a következő oldalon, fejezetben.

A szereplők közül úgy igazán senkit nem kedveltem meg, nem nagyon tudom még hová tenni őket, de bízom benne, hogy majd a folytatásban ez az érzés a helyére kerül, és avatok pár kedvencet. Miranda szerencsére azok közé a főhősök közé tartozik, aki bátor és nem kezd el hisztizni ha letörik a körme, vagy rálépnek a lábára. Visszaüt, ha kell és feltalálja magát minden helyzetben, még úgy is, hogy közben nincsenek emlékei arról, hogy ki ő, és mi az igazság. A közte és a két fiú között kialakult szerelmi háromszög sem zavart, mert szerintem teljesen érthető, hogy és miért alakult ki a fennálló helyzet. 

Összességében szerintem egy király könyvet írt Dan Krokos, 4 csillagot simán megérdemel, és csak azért nem kap többet, mert várom, hogy mi sül ki a következő két kötetben. Ha egy jó kis akciódús, érzelmi hullámvasútra vágysz, sci-fi elemekkel, young adult köntösben, akkor mindenképp kezdj bele a Hamis emlékek trilógiába!

Ennyi voltam mára. 

Üdv,

MORGAN RHODES: FALLING KINGDOMS - KIRÁLYOK HARCA (FALLING KINGDOMS #1.)

Hello Molycik!

Prológuson sosem tétlenkedünk, mindig zajlik az élet. Jelenleg épp a fantasy könyvek köré szervezett hetünk tart, még kemény két napig. Természetesen Facebookon minden infót megtaláltok ezzel kapcsolatban! :) Na, de miért hoztam ezt fel? Azért, mert természetesen én sem maradhattam ki a sorból, és úgy döntöttem itt az ideje egy kis TBR csökkentésnek, ugyanis Morgan Rhodes Falling Kingdoms c. könyvével már a megjelenése óta szemezek, csak hát az a fránya, végtelen várólista... Ha lenne egy időnyerőm minden gondom pikk-pakk megoldódna, de sajnos nincs, így csak most jutottam el odáig, hogy sort kerítsek Magnus és Cleo kalandjaira.

Fülszöveg:

Kategória: high-fantasyKiadó: Menő könyvek
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 416
Megrendelem

A recenziós példányt köszönöm
szépen a Menő Könyveknek!

Mytica három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami fenyegető sötétség.

Mindhárom királyság vezetője egyeduralomra tör, így az alattvalóik élete nagy fordulatot vesz. A főszereplők – köztük a királyi családok tagjai és a lázadók – ráébrednek, hogy sorsuk visszafordíthatatlanul összefonódik. Cleo, Jonas, Lucia és Magnus egy olyan új, őrült világban találják magukat, ahol gátlástalan árulók, hidegvérű gyilkosok és titkos szövetségesek keresztezik útjukat. Utazásuk során egyre több váratlan fordulattal, titokkal és ismeretlen érzéssel találják szembe magukat.

Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetnek, hogy az egyik birodalom el fog bukni. De vajon lehet bárki győztes, amikor minden széthullik körülöttük?

A Trónok harca YA verziójaként emlegetett Falling Kingdoms végre magyarul!

Nem tudom ki, hogy van vele, de én személy szerint nem csípem, amikor túlságosan hypeolnak egy könyvet, mert akarva-akaratlanul is túl magasak lesznek az elvárásaim és a legtöbb esetben fenéken landolok a csalódottság földjén. A Falling Kingdoms esetében is féltem ettől, de nem csalódtam, egyáltalán. Nem mondom, hogy lerágtam minden körmöm az idegességtől, hogy mi fog történni a következő oldalakon, mert nem így volt, de azért akadtak izgalmas pillanatok a könyvben. 

Valami eszméletlenül szép lett a magyar
kiadás *.*

A legelején (rögtön a 16. oldalon) picit megijedtem, hogy teljesen logikátlan lesz, ugyanis Sabine nyakát elvágják, majd továbbsétál és ... álljunk meg egy pillanatra. Ha valakinek elvágják a torkát, akkor az nem sétál tovább, max. csókkal köszönti a padlót, itt mégis megtörtént. Most akkor vagy fordítási hiba van a dologban vagy pedig logikai baki, sebaj előfordul az ilyen, folytattam tovább az olvasást, és tetszett, amit kaptam.

Három királyság mindennapjaiba nyerhetünk betekintést: Auranos, Limeros és Paelsia, melyek közül Auranos a gazdagságban dúskáló, virágzó ország, Limeros és Paelsia pedig a szenvedő alanyok, ahol még a mindennapi élelem beszerzése is problémát jelent. A könyvben felvázolt dolgok alapján már az elején sejteni lehet, hogy itt valószínűleg hamarosan háború lesz, és amely sejtésünk be is bizonyosodik, amikor egy Paelsiai borkereskedő fiát megöli egy auranosi nemes. Persze ebből hatalmas felháborodás lesz, aminek a vége, hogy háború tör ki Mytica három királysága között, Paelsia Limerossal szövetkezve Auranos elfoglalását, leigázását tűzi ki céljául.

"- Azt gondoltam, meglátogatlak. Olyan ritkán tudunk kettesben lenni.- Ó, igen, ez nagy kár! - felelte Magnus nyájasan. - Pedig mennyire élvezem a társaságod!"

Több értékelésnél is láttam molyon, hogy unalmasnak találták a könyvet és nem ért fel az elvárásaikkal, amit én őszintén nem értek, mert szerintem egy igenis jó könyvről van szó. Nem azt mondom, hogy nem voltak részei, amiket untam, mert elég lassú folyású volt az első pár fejezet után a cselekmény kibontakozása, de ez kellett ahhoz, hogy átlátható, felmérhető legyen az erőviszony. Amúgy meg egy első kötetről van szó, emberek! Hat részes lesz a sorozat, nem értem mi mást vártatok :D Olvasás közben végig ott volt bennem az a tipikus sorozatkezdő kötet érzés, és már alig várom, hogy olvashassam a következő részt, mert látom a világban és a karakterekben is a potenciált. Pláne, hogy szerintem marha izgalmas és tele van lehetőségekkel a Falling Kingdoms világfelépítése, csak érjünk már oda, hogy minden lényeges dolgot megtudjunk róla, miközben a főszereplők is elindulnak a karakterfejlődés rögös útján.

“Ha akarsz valamit,” mondogatta mindig Tomas, “akkor el kell venned. Mert senki nem fogja neked odaadni. Ezt sose felejtsd el, édes öcsém.”

Ha már szereplők... Velük volt problémám, méghozzá az, hogy egy szereplőn kívül senkit nem tudtam megkedvelni. Ez az egy szereplő Magnus, viszont őt is csak a közepe felé kezdtem a szívembe zárni, amikor már láttam benne a potenciált. Sokat szerencsétlenkedett ő is, de ebben a könyvben mindenki vagy szerencsétlen vagy idegesítő a kezdetekben, ezt a tulajdonságot pedig vagy kinövik az oldalak múlásával, vagy meghalnak, mert minek zavarják a vizet feleslegesen. Magnushoz visszatérve, talán ő volt a főbb szereplők közül az egyetlen életképes. Azt azért sajnálom, hogy az a száraz humor, aminek át kellett volna jönnie a fordítás során, az nem sugárzik a lapokról. 

"Én úgy vélem, hogy a szóbeszéd olyan, mint a tollpihe. Nagyon ritkán van súlya." (Magnus Damora)

Cleo hercegnő az agyamra ment a folyamatos nyafogásával, szenvedésével, és tenni akarásával (amiből persze semmi jó nem sült ki), na meg az instalovejával. Persze, látható, hogy ő se marad a buta, elkényeztetett barbie baba szinten a jövőben, de azért a mostani teljesítése minőségen aluli, péklapátot neki szint. A hozzá mellékletként csatolt Aronról meg ne is beszéljük. Szívesen küldeném őt Hádész mellé az alvilágba, de nála még a Nagyúr is jobbat érdemel, sokkal jobbat. Jonas az, aki még az érdekesebb szereplők közé tartozik, de nála még várom, hogy átmenjen egy kisebb karakterfejlődésen, mert jelen pillanatban rohadtul idegesítő az esetek 90%-ban, és nem különösebben izgalmas az sem, hogy folyamatosan Cleo körül járnak a gondolatai, meg azon, hogy fogja kicsinálni a drágát, amikor tisztán látható, hogy őket egymásnak szánta a sors.

"Szerintem senkinek nem lenne szabad olyasmit tennie, ami ellenkezik az akaratával." (Theon Ranus)

Nem tudom, hogy láttátok-e már "élőben" a könyvet, de valami gyönyörűen néz ki, nagyon igényes kiadás. Nagyon örültem neki, hogy megtartotta a kiadó az eredeti borítót, illetve, hogy az első pár oldalon ott van a térkép, illetve a szereplők listája, egy kis segédletként, hogy ki-kicsoda Myticában. A belső fülért pedig még nagyobb pacsi, szeretem ezt a kialakítást. Amit viszont nem hagyhatok szó nélkül, arra a bejegyzésem elején tettem már utalást: a fordítás. Az elején nagyon döcögősen indult számomra, és bizony miután utánajártam a dolgoknak, rájöttem, hogy félrefordítások is akadtak, ami nálam kicsit rontott az olvasási élményen. A könyv második felében egyébként javuló tendenciát figyeltem meg, mintha belerázódott volna a fordító a high fantasy nyelvezetébe, de még itt is akadtak kifogásolható szösszenetek. 

Ha egy könnyű kis kikapcsolódásra vágytok rengetek öldökléssel és egy szuper high fantasy világgal, ami a következő részekben biztosan tartogat még izgalmat számodra, akkor ne habozz, olvass Falling Kingdomsot, nem fogod megbánni! :)

Üdv,

COVER REVEAL: BÖSZÖRMÉNYI GYULA - MINDÖRÖKKÉ VÁRNI (COVER REVEAL #21.)

Hello Molycik!

Ahogy az előző posztban említettem, a borítóleleplezés második felvonása következik, amelyben újból egy Böszörményi kötet külsejéről rántjuk le a leplet. A Bitó és Borostyán borítóját itt nézhetitek meg.

Véleményem szerint ez a borító is nagyon király lett, és nagyon emlékeztet On Sai: Esővágy novelláskötetére, szóval van egy olyan tippem, hogy László Maya keze munkáját láthatjuk ezúttal is.

Fülszöveg:

„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.”

Várható megjelenés: Könyvhét (június 8.)
Novelláskötet
Kategória: Vörös pöttyös
Oldalszám: 304
Megrendelem
Kívánság/várólistára teszem

A szerzőről:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett ismert országszerte. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek.

Ötven éves korára már több, mint ötven regényt írt, a Lúzer Rádió, Rontásűzők és az Álomfogó sorozatok mellett önálló művekkel, esszékötetekkel és antológiákkal is jelentkezett. A gyerekeknek szánt könyveit a felnőttek is imádják, sőt, végigvigyorogják – ahogy az eKultura kritikusa is tette.

Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 2007-ben József Attila-díjat kapott, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének különdíjával tüntették ki, a Gergő-regények IBBY díjat kaptak az Év Legjobb Gyermekkönyve kategóriában, tavaly pedig a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját is átvehette.

Várom a véleményeket erről a csodás borítóról. Holnap ugyanitt találkozunk.

Üdv,

COVER REVEAL: BÖSZÖRMÉNYI GYULA: BITÓ ÉS BOROSTYÁN (COVER REVEAL #20.)

Hello Molycik!

A mai és holnapi nap folyamán borítóleleplezés dömping várható több blogger háza táján is, már azoknál, akik részt is vesznek benne. A mai napra 3 leleplezés van terítéken, amelyből kettő most 18:00-kor látható, csodálható meg, a másikkal pedig egy óra múlva jelentkezünk.

Én külön posztban fogom megmutatni nektek a borítókat, hiába van szó egy íróról, azért szerintem úgy átláthatóbb lesz. Szóval, kezdésként Böszörményi Gyula: Bitó és Borostyán c. kötetéről hullik le a homályt borító fátyol, ha pedig ezt megtekintettétek a Mindörökké várni c. kötet lesz terítéken, amelyet itt kukkanthattok meg.

Jöjjön először, szokás szerint a fülszöveg, majd az esemény sztárja, a borító, ami szerintem szuper lett :)

Fülszöveg:

1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.

Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el.

Megjelenés várható ideje: Könyvhét (június 8.)
Sorozat: Ambrózy báró esetei 3,5
Kategória: Vörös pöttyös
Oldalszám: 96
Megrendelem
Kívánság/várólistára teszem

A szerzőről:

Böszörményi Gyula magyar író, újságíró. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett ismert országszerte. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek.

Ötven éves korára már több, mint ötven regényt írt, a Lúzer Rádió, Rontásűzők és az Álomfogó sorozatok mellett önálló művekkel, esszékötetekkel és antológiákkal is jelentkezett. A gyerekeknek szánt könyveit a felnőttek is imádják, sőt, végigvigyorogják – ahogy az eKultura kritikusa is tette.

Munkásságát számos díjjal jutalmazták. 2007-ben József Attila-díjat kapott, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnökének különdíjával tüntették ki, a Gergő-regények IBBY díjat kaptak az Év Legjobb Gyermekkönyve kategóriában, tavaly pedig a Könyvmolyképző Kiadó Nívódíját is átvehette.

Várom a véleményeket erről a csodás borítóról. Holnap ugyanitt találkozunk.

Üdv,

COVER REVEAL: ON SAI- MIOGIN BÁZIS (COVER REVEAL #19.)

Hello Molycik!
Elég régen nem jelentkeztem már, de most úgy éreztem muszáj blogolnom, hiszen az egyik kedvenc magyar írónőm borítóleleplezésében vehetek részt, és meg kell osztanom veletek is ezt a szuper borítót :D

Fülszöveg:

A Miogin szerelőbázis bajban van, hamarosan elfogy az élelem. A kalózok hitelbe szereltetnek, és egy nagyúr is elvesz a Ferringtonnak szánt adóból.

Márk és a szerelők isteni csodában reménykednek, ám Artúr inkább az entitások nélkül oldaná meg a helyzetet.

Artúr nyíltan kimondja a kétségeit, de ez nem várt következményhez vezet…

Mi történik, ha egy vezetőt nem követnek?

Márk megpróbálja megérteni Artúrt, aki látványosan a vesztébe rohan, és talán a bázist is magával rántja.

Vajon mennyire erős a kapocs kettejük között? Hol a barátság határa?

Mit tegyen, ha Artúr már Adalbert kispap titkát kockáztatja?

A háború zajlik, és lehet, hogy az álcázva élő keresztény csapatot nem csak a kalózok kerülgetik…

A kisregény a Szivárgó sötétség sorozat 2. kötete, a Lucy után játszódik.

És akkor következzék a várva várt borító:

Megjelenés várható ideje: Könyvhét
Sorozat: Szivárgó sötétség
Oldalszám: 96
Megrendelem
Kívánság/várólistára teszem

A szerzőről:

On Sai 1975-ben született író, szerkesztő, viselkedéselemző. Írásaira jellemző az árnyalt humor, az ötletes fantasztikum, és a lebilincselő szereplők. Nem csak ír, de oktatja is az írást, és a hazai tehetséggondozás aktív vezetője. Korábbi regényei közül az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötet a legsikeresebb, nyolc hónap alatt utánnyomást ért el. A Miogin bázis a Szivárgó sötétség sorozat második kisregénye. 

Elérhetőségei:
>>Facebook oldal
>>Blog
>>Ask.fm

Szerintetek illik a sorozat többi kötetéhez a borító? Várom a véleményeket! :)

Üdv,

KÖNYVFESZTIVÁL ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ ÉS BOOKHAUL (BOOKHAUL #6.)

Hello Molycik!

Meglepő módon, magamhoz képest elég hamar sikerült megírnom ezt az élménybeszámolót.

Egy könyvmoly számára meghatározó élmény egy-egy könyves esemény, hát még egy Könyvfesztivál! :D

Én is kint voltam, kapásból 3 napot, pedig amúgy csak pénteken terveztem kimenni, hogy találkozhassak a Prológus tagokkal, meg volt pár megbeszélt találkám is aznapra. Végül az lett a dologból, hogy már csütörtökön meglátogattam Zhatriát, aki a Librinél dolgozott, lehet, hogy találkoztatok is vele, ő szavaztatta az odatévedt molyokat az irodalmi díjról. Szóval csütörtökön őt látogattam meg és a FUMAX standot, ami már törzshelynek számít Könyvfeszten és Könyvhéten is :D Társaságom is akadt So-So és Cersei személyében, így nem kellett egyedül bolyonganom, mert valószínűleg akkor el is tévedtem volna, pedig azért a Millenáris nem egy nagy hely. És büszkén jelentem: csütörtökön még nem szereztem be egy darab könyvet sem, csak kávét, ami fahéjas volt, amitől rosszul vagyok, de szerencsére So-So megmentett, és nekem adta a málnás-csokis kávéját. Egyébként vicces, hogy én minden évben a D épületben eszek a Könyvmolyképző standja mellett, mert ott van bőven hely lepiknikezni. 

A péntek már mozgalmasabban telt, RavenS és So-So társaságában olyan dél körül érkeztünk a Millenárisra, ahol azonnal a FUMAX-ot támadtuk be és odaadtuk A. M. Aranthnak élete első Oculus fanartját, amit So-So alkotott. Imádtam Peti reakcióját, mindent megért, hogy szavakat nem talált, amikor meglátta az egyébként fantasztikus rajzot, amit most meg is mutatok nektek: 

Forrás

Amíg vártuk, hogy szépen lassan a Prológus csapat többi tagja is megérkezzen, addig Annával, a Lap lap után bloggerinájával társalogtunk, meg rábeszéltünk egy lányt, hogy vegye meg a Főnixeseknél az Archívumot, mert nagyon jó könyv, biztos nem fogja megbánni :D Egyébként egész hétvégén ezt játszottuk, fűnek-fának Archívumot javasoltunk, olyan szinten megszállott Schwab rajongók vagyunk. Először Uszáma futott be, majd szép sorjában a többiek is: Noémi, Cersei, és Zhatria. Kettőkor volt egy találkozónk a Kossuth Kiadói csoport standjánál, majd utána elindultunk az 1945 c. filmről szóló beszélgetésre. Benéztünk még a Twister Médiához is, illetve a Menő Kiadó standját sem hagyhattuk ki, mert mennyire szép már a Falling Kingdoms, minden  lehetőséget meg kell ragadni, hogy azt a gyönyörű borítót csodálhassuk :D

Péntek volt az a nap is, amikor elkezdtünk ingyen könyveket osztogatni a látogatóknak. Vittünk otthonról, illetve  FUMAX is megtámogatott minket két könyvvel, így 4 szerencsés 1-1 könyvvel lett gazdagabb. Ezt a jó szokásunkat másnap is folytattuk, amikor még 6 könyvet adtunk oda nektek. Könyvhéten is számíthattok hasonló meglepikre, úgyhogy megéri keresni minket a tömegben! ;) 

Oh, a lényeget majdnem kihagytam. A pénteki szerzeményeim a következők:

• Ransom Riggs: Lelkek könyvtára és Üresek városa
• Stephanie Tromly: Csak a bajt hozod rám
• Morgan Rhodes: Falling Kingdoms
• Kasie West: Szívességből szerelem

 

Végre teljes a trilógiám *.*

Szombaton 11-re mentünk RavenS-sel, hogy találkozzunk Uszámával, Timivel és Cersei drágával, és végre elkezdődjön az igazi Könyvfesztes móka. Az eredeti terv szerint Okváth Annával és On Saijal szerettem volna dedikáltatni, amiből az lett, hogy Annával Uszáma dedikáltatta a könyvem, mert épp ő volt a soros Róbert Katalinnál, amikor megérkeztünk a lányokkal. On Sait meg ezúttal kihagytam ugyanis akkora sor volt, hogy úgy döntöttünk nem várjuk ki a végét, úgyis lesz még alkalom dedikáltatni vele a könyveket. Azért egy jó 10-15 percet így is vártunk a végeláthatatlan sorban, addig elfogyasztottuk a magammal vitt pizzámat. Elvégre enni muszáj, majd megint  FUMAX - Főnix Könyvműhely előtt találtuk magunkat, hol máshol. Ha valaki külön vált, elég volt ide visszajönnie, mi ott voltunk. 

A nap többi részét könyv osztogatással töltöttük, illetve a Főnixnél vettük rá az embereket, hogy vegyenek Oculust és Archívumot :D RavenS dedikáltatott Weevel, akitől kaptunk sütit is *.* Illetve vicces volt, mert arra lettem figyelmes, hogy valaki Oculust fog a kezében és kapásból mondtam, hogy brutális a vége, imádni fogod érte az írót, amikor a lány felismert, én meg néztem magam elé, hogy tényleg? Bocsi, nagyon rossz az arcmemóriám, ismerős vagy, de nem tudom, hogy hová tegyelek. Végül persze leesett, de azért jót mosolyogtunk rajta, még jó, hogy felismertem @loveQhuay-t, azaz Szidóniát molyról :D

Beszerzések terén is volt aktivitás, és nem távoztam üres kezekkel. Összesen 4 könyvet szereztem be szombaton:

• Dan Krokos: Hamis emlékek trilógiáját, és
• Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító c. képregényét.

Köszönöm Annának a képregényt, még tőle nyertem egy előző nyereményjátékán,
viszont még csak most sikerült átvennem tőle, mert mindenképp a személyes
talit szerettem volna :3 <3

Fogalmam nem volt miről szól a Hamis emlékek, és igazából a mai napig nincs, de 

már csak a borító miatt is akartam. Ami megnyugtató, hogy Cersei és Uszáma már elkezdték,

és szeretik, úgyhogy hamarosan én is nekiugrok ezeknek a szépségeknek :3

Ennyi volt számomra a 2017-es Könyvfesztivál, és nagyon jól éreztem magam. Hamarosan kikerül egy vlog is a Prológus Youtube csatornájára a hétvégéről, hiszen Uszámával ketten végig vettük az egészet, hogy legalább egy kis részét át tudjuk adni nektek is. 

Ti miket szereztetek be a 24. Könyvfesztiválon? Várom a beszámolókat! ;)

Üdv,