ÁPRILISI WRAP-UP (WRAP-UP #3.)

Sziasztok!
Tudom április már rég a múlté, de még csak most sikerült úgy gép elé ülnöm, hogy legyen annyi időm, hogy ezt a bejegyzést is megírjam végre. Ahhoz képest, hogy alig volt időm bármire is, elég sok könyvet elolvastam áprilisban. Éljenek a napi 2x2 órás buszozgatások! :D

A hónapot J. Lynn: Wait for you - Várok rád c. könyvével kezdtem, ami kikapcsolódásnak tökéletes volt, és a blogon is írtam róla. 4/5* A blogbejegyzést itt találjátok.
J. Lynn könyve után, egy már nagyon vágyott könyvet olvastam el, ez volt Marissa Meyertől a Scarlet. Az írónőtől már a Cindert is imádtam, így amikor a kezembe került a Scarlet, nem is haboztam sokáig, egyből elkezdtem. Szerencsére nem csalódtam a folytatásban sem, végig izgalmas volt, és nagyon szépen egybefolytak a szálak a végére. Scarlet engem picit idegesített, de a kapitányt és farkast is nagyon bírtam. Kai-ből egy picit többet is elviseltem volna ;)

A Scarlet után három könyvet is elolvastam, mindháromban csalódtam. A legnagyobb csalódás számomra Federico Moccia: A felhők fölött 3 méterrel volt. Hiába volt ugyanaz, mint a film, engem nem győzött meg. A film rendezőjének azért jár a pacsi, nagyon jól megoldotta. Cora Carmack Szerepváltása sem hozta azt a színvonalat, amit már megszoktam az írónőtől. Kelsey és Hunt csak szenvedtek, játszadoztak egymással, ami az elején még egészen érdekes volt, de a végére én meguntam. Annak azért örültem, hogy Bliss is feltűnt egy-két telefon/e-mail erejéig. A harmadik könyv, amiben csalódnom kellett az Kody Keplingertől volt a Duff. Először a filmet láttam, aztán olvastam el a könyvet, és ezt nem bánom. A film szerintem sokkal élvezhetőbb, és Robbie Amell is kellemes látvány volt :D

Ez a három könyv kicsit elvette a kedvem az olvasástól, de ezt gyorsan kiküszöböltem azzal, hogy levettem a polcomról Sarah J. Maas: Heir of Fire c. könyvét, ami az Üvegtrón sorozat 3. kötete. Az elején a HoF is elég nyögvenyelősen indult, szenvedett mindenki, de aztán összeszedték magukat. Még mindig a könyv hatása alatt állnék, ha nem olvastam volna az ACOTAR-t. Körülbelül a felétől pörörgtek a szálak, mindig történt valami, amin csodálkozhattam, vagy szitkozódhattam. Chaol drágámban kicsit csalódtam, de azért a végére sikerült összeszednie magát. Imádtam, amikor Dorian beolvasott neki, már ideje volt. Az új szereplőket is nagyon megkedveltem, Rowan nagyon nagy kedvencem lett. A királyt pedig még mindig utálom. Talán jobban, mint eddig.

A HoF után nehezemre esett bármit is olvasni, amiben nem volt benne Chaol vagy Dorian, ezért a Semmi mellett döntöttem Janne Tellertől. Megtudtam, hogy semminek nincs értelme. Semminek. Semminek. Semminek.

Még március végén Dóri kölcsönadott nekem két könyvet. Egyik a Wait for you volt, a másik pedig Cassandra Claretől a Csontváros. Igen, én egészen 2015 április 17-ig nem olvastam a Csontvárost. Tudom, hogy rengetegen szeretik, imádják. Én is szerethettem volna, ha nem a filmet látom először. Igen, tudom, hogy hatalmas hiba volt a filmmel kezdeni, de ez így jött össze anno :D Sok újdonságot nem tartogatott számomra a könyv, de kikapcsolódásnak tökéletes volt. Azért a folytatásnak is megadom az esélyt, azt mondjuk nem tudom, hogy mikor kerül sorra, de biztos vagyok benne, hogy folytatni fogom a sorozatot.

Ha április, akkor Glamour-napok. Ha Glamour-napok, akkor irány az összes olyan könyvesboltba, ahová van kupon. Három könyvet vettem a kupon napokon, és gyorsan el is olvastam őket. Jennifer A. Nielsen: The False Prince - Hamis hercegét egyszerűen imádtam, azonnal kedvencem lett, és ha tehettem volna, akkor rohantam volna a könyvesboltba, hogy beszerezzem a folytatást. De erre csak a Könyvfeszten került sor, így a Runaway Kinget csak egy héttel később tudtam elolvasni. Viszont azt is imádtam, szóval teljesen megérte várnom rá. Jaron/Sage nagyon energetikus főszereplő, szerethető és vicces. Pont, mint a könyv.
A másik két könyv, amit Glamour-napokon szereztem be az Cassandra Clare-Holly Black párosától az Iron Trial, azaz Vaspróba és Kresley Cole-tól a Poison Princess - Méreghercegnő. Míg az Iron trialt szrettem, és élveztem, addig a Poison Princess engem untatott, és lassan indult be. az agyamra ment Evie a folyamatos nyafogásával, és azzal, hogy leírta, hogy ki mit viselt. Jackson meg egy bunkó paraszt. That's all. Egyáltalán nem tudom, hogy folytatom-e valaha a sorozatot. Ha igen, az csakis annak az utolsó 50-80 oldalnak köszönhető, ahol történt is valami izgalmas.

Az utolsó könyv, amit még áprilisban olvastam el Laurie Halse Anderson Jégviráglányok című könyve volt. Ez egy komoly témával foglalkozó könyv, amit gyorsan el lehet olvasni, de szerintem rosszul lett megírva. Néhol nem értettem miről van szó, és a szereplők is idegesítettek. A borítója gyönyörű, de a sztoriról ez már nem mondható el :(


Szerintem egész jó könyveket választottam áprilisban, és annak ellenére, hogy volt pár könyv, amiben csalódtam, nem bántam meg, hogy elolvastam őket. Néha egy-egy gyengébb könyvecskére is szükség van, hogy utána olyat olvashassunk, amit évekkel később is imádni fogunk. 

Zsebi ;)

SARAH J. MAAS - A COURT OF THORNES AND ROSES (A COURT OF THORNES AND ROSES #1.)

Amikor a 19 éves Feyre megöl egy farkast az erdőben, egy szörnyszerű teremtés megtorlást követel barátja haláláért. Ő Tamlin, aki nem öli meg Feyret, inkább magával viszi a lányt az elvarázsolt otthonába. Itt kezdődnek hősnőnk kalandjai a tündérek világában. 

Gondolom, mondanom sem kell, de ismétlés a tudás atyja: Sarah J. Maas egy zseniális írónő. Hihetetlen, hogy milyen világot, karaktereket és történetet képes megteremteni. Már másodszor olvastam az A Court of Thornes and Roses-t (későbbiekben: ACOTAR), de ha bárki a kezembe adja, mondván: olvasd újra, megteszem. Függőséget okozott számomra ez a könyv.

Maga a történet egy Szépség és a Szörnyeteg retelling, azaz újramesélés. Amitől először egy kicsit tartottam is, hiszen ez gyerekkorom egyik kedvenc meséje, és nem tudtam, hogy mire számítsak, féltem, hogy csalódást fog okozni Maas. Az írónő Üvegtrón sorozatát imádtam, de azért voltak kétségeim, hogy egy újabb sorozattal megbirkózik-e, sikerül-e ugyanakkorát, vagy nagyobbat alkotnia. Véleményem szerint sikerült, az ACOTAR bőven felülmúlta a várakozásaimat, már első olvasás után a kedvencek között landolt.

Mivel nem szeretnék spoilerezni, ezért csak nagyvonalakban fejtem ki gondolataimat.

Szerintem Sarah J. Maas egy tökéletesen kidolgozott világot tárt fel előttünk. Nagyon jól felépítette a tündérek birodalmát, a benne élő szereplőkkel együtt. A történet előrehaladtával folyamatosan adagolja nekünk az infót, láthatjuk, ahogy Feyre és Tamlin egyre közelebb kerül egymáshoz. Ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy ismerjük meg mi is Prythia világának szerkezetét, történelmét. Sarah annyira fantasztikusan ábrázolta ezt a világot, hogy képes voltam odaképzelni magam, részesévé váltam a történetnek, és mint egy filmben, úgy jelentek meg előttem az események.

A szereplők is kidolgozottak, ugyanaz a fokozatos felépítés jellemző a karakterekre, mint a világra, amelyben élnek. Ahogy halad előre a cselekmény, úgy érezzük egyre közelebb magunkat nem csak a főszereplőkhöz, de még a legcsekélyebb mellékszereplőhöz is. 

Feyre és Tamlin a két fő-főszereplőnk, ezért róluk egy kicsit részletesebben szeretnék írni.
Hősnőnk a legelején még idegesített a folyamatos „Jajj, miért nem öltél meg inkább?” kérdéseivel, de szép lassan sikerült beilleszkednie a tündérek világába, és ezzel a nyafogása is megszűnt. Imádtam a Tamlin és Feyre között kialakuló kapcsolatot. Semmi nem ment köztük simán, elég sok időre volt szükségük ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok közöttük, de amikor ez megtörtént, az mindent felülmúlt. Meg kellett küzdeniük a kapcsolatukért, és a köztük létrejött kötelékért. Tudjátok: mindennek ára van, amit főszereplőink meg is fizetnek, de keményen.

Tamlin drága, külön bekezdést érdemel, mellette nem lehet szó nélkül elmenni. Igaz, azt már kevésbé tudom, hogy mit kéne írnom róla, mert ugyebár nehéz a kedvencedről úgy értekezni, hogy nem esel át a ló túloldalára. Azért megpróbálkozom vele, de nézzétek el nekem, ha nem sikerül. Elég szépen rám tör a fangirl-állapot minden egyes alkalommal, amikor újraolvasom a könyvet, vagy éppenséggel Tamlin szóba kerül. Nem tökéletes a drága, megvannak a maga hibái, és elég mogorva tud lenni az esetek 90%-ban. Mégis annyira vicces, erős, jóképű – még úgy is, hogy végre leesett, hogy igazából csak a fejemben barna Tamlin haja, a valóságban szőke… – , jószívű és védelmező. Hogy nem lehet őt nem szeretni? Teljesen más, mint az apja, kiáll a szeretteiért, a népéért, és barátaiért, meg igazából minden rászoruló segítségére siet. Úgy vélem, teljes mértékben megérdemelte, hogy végre ő is boldog legyen, hacsak egy kis időre is.

Nincs történet főgonosz nélkül. Az ACOTARban Amarantha kapta meg ezt a címet, hűséges csatlósával, Rhysanddel karöltve. Azt kell, mondjam, hogy Amarantha a tökéletes főgonosz. Értem, hogy mit, miért csinált, ugyanakkor utálom is érte. Azt meg pláne meg tudom érteni, hogy miért akarja magának Tamlint. Ki ne akarná magának?

Rhysandet az elején nem kedveltem, mert részben ő volt az oka minden bonyodalomnak, és rengeteg fájdalmat okozott Feyrenek, és nagyon sok szenvedést Tamlin számára, aztán szépen lassan őt is sikerült megkedvelnem. Látom a karakterében a lehetőséget, és az írónő egy nagyon ütős szálat hozott be azzal a csavarral, ami Rhysandhez köthető.

Kinek ajánlom a könyvet?

Véleményem szerint minden fantasy rajongó találhat olyan motívumot a regényben, aminek köszönhetően megszeretheti. Sarah J. Maas rajongói egyenesen imádni fogják, és az újramesélések, retellingek rajongói sem fognak csalódni. Maas kisasszony olyan szinten űzi mesterségét, hogy senkinek nem lehet rá panasza. A cselekmény elég lassan indul be, de utána tele van csavarokkal, és izgalommal. A szereplőknek és a szarkasztikus megjegyzéseiknek, egymással való csipkelődésüknek köszönhetően egy igazán szórakoztató, romantikus, mégis izgalmas történetet olvashatunk.

Értékelés: 5/5*

Egyik kedvenc könyvemmé nőtte ki magát az ACOTAR. Másodszor is ugyanolyan élményt nyújtott, mint első olvasáskor, sőt talán még jobbat. Vannak ugyan hibái, de ezek mellett simán el lehet siklani, mert egy jól kidolgozott történetet kapunk, csodálatos, mesebeli elemekkel. Ide nekem a folytatást!

Borító: 5/5*

Mesés, csodaszép, coverwhore énem ujjongva, visítozva szemlélte találkozásunk első percétől kezdve. Tökéletesen illik a történethez, ha elolvasod, te is rájössz, hogy miért.

Szereplők: 5/5*

Még a legutálatosabb szereplővel is sikerült együtt éreznem, és részben még meg is értettem őt. Tamlin, Feyre, Lucien triója felejthetetlen élményt nyújtott. Rhysand pedig árnyékként lopózott a szívem mélyére, hogy elraboljon a következő kötetben.

TEDDY VAGY NEM TEDDY, EZ ITT A KÉRDÉS!

Sziasztok!

Pár napja szinte mással sem találkozom molyon, mint Marosi Katalin nevével, illetve műveinek kritizálásával. Mivel nem szeretek lemaradni semmiről, így gyorsan utánanéztem, hogy mire is ez a nagy felhajtás, a negativitás körülötte. Na meg a 12% molyon elég ritka. Sőt, szerintem egyedüli jelenség. Még Sylvia Day is 37%-on áll a Megigézvével, pedig már az is borzalmas volt.

Miután jól kiröhögtem magam, arra az elhatározásra jutottam, hogy nekem a Teddy bosszúját mindenképp olvasnom kell, mert tudtam elhinni, hogy ennyire rossz lehet. Azt nem mondhatom, hogy elolvastam, mert nem tudtam végigolvasni, annyira fájt, de legalább megpróbálkoztam vele. Mazochista énem megkönnyebbült, és megkapta egész évre elegendő adagját.

Craig kimondatja velem azt, amit senki sem akar hallani: Minden lépés a halálhoz visz közelebb. A halál pedig egy olyan árnyék, ami részt vesz a mindennapi életben. Angel Craig Sullivan. Egy félvér, akit galádul, hamis ígéretekkel átcsábítottak a pokol világába. Egy sötét oldalra taszított angyal, aki előző életében egy drogos rocksztár volt, egy híres banda, a The Crystals & Z frontembere. Nem mellesleg most is drogfüggő. Melyik a jobb? Melissa Morgan ügyeletes cicababa, aki bálkirálynővé szeretne válni. Minden követ képes megmozgatni azért, hogy elérje a célját, csak arra nem számít, hogy a bicskája beletörhet egy nagyobb sziklába. Angyalok, szellemek és pokolszolgák viadala veszi kezdetét, amikor leomlanak a világok közti falak. A harctér pedig természetesen az emberek világa. Hogy hogyan kapcsolódik a pokolhoz a jég, megtudhatod Bonn Arcticban! Szövevények, harcok, szerelmek, s minden, ami kiverheti a biztosítékot. Te vajon képes lennél túlélni egy árnyháborút?

Mint azt már az előbb említettem, legnagyobb sajnálatomra nem sikerült végigolvasnom. Fizikailag és szellemileg is fájt. Már pár oldal után. Pedig tényleg csak kevés könyv fog ki rajtam, de a Bomlás és a Burok mellé most csatlakozott Teddy is. 

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már a fülszöveg értelmezésével is akadt egy kis problémám. Rögtön utána pedig az első mondattal, ami nem más, mint :

Az este koronagyanús volt.

A könyv meg szenvedésgyanús. Körülbelül tízszer olvastam újra és újra az első mondatot, amikor meguntam, és megkértem Erikát, aki szintén mazochista, és elkezdte velem együtt, hogy mondja már meg mit jelent, feltéve ha sikerült értelmeznie.

Nagy nehezen eljutottam oda, hogy megértettem az első pár mondat jelentését bár arra egészen ma reggelig nem jöttem rá, hogy ki is az a Lizácska, de már ekkor ráébredtem, hogy rengeteg türelemre, és valószínűleg egy, a mű értelmezését tartalmazó füzetecskére is szükségem lesz a megértéséhez.

Háromnegyed óra, és kemény 4 oldal elteltével úgy döntöttem, hogy feladom. Nincs értelme szenvednem. Arra is ráébredtem, hogy valószínűleg velem van a gond, és biztos elbuknám az érettségit, ha Marosi Katalin Teddy bosszúját kellene elemeznem. Nem tudnám, mert nem is lehet. Emelem képzeletbeli kalapom minden olyan molyocska előtt, aki 1. végig tudta olvasni, 2. meg értette. Aki meg meg is értette, és végig is olvasta az egy true hero! Komolyan :D

Kinek ajánlom a könyvet?

Szigorúan csak mazochistáknak, és olyan molyciknak, akik nagyon unják magukat, és szeretnének egy jót röhögni. Bár nekik is inkább azt ajánlom, hogy nézzenek fel a könyv adatlapjára, és olvasgassák inkább az értékeléseket eme "remekműről". Vannak igazi gyöngyszemek is, a nevetés pedig garantált! :D

Zárásként pedig Janne Tellert szeretném idézni, hiszen tökéletesen összefoglalja a Teddy bosszúját egyetlen mondatban:

„Semminek sincs értelme..."

Az biztos, hogy a Teddy bosszújának értelme nincs.

Már csak egy kérdés marad Teddy vagy nem Teddy? Ez itt a nagy kérdés, na meg az, hogy ha ez az Árnyháború-trilógia első része, akkor a 12%-os értékelés után lesz-e folytatás? Vagy lesz-e egyáltalán olyan ember, aki olvasni akarja majd a második részt?

Ha Te is olvastad már a Teddy bosszúját nyugodtan írd meg a véleményed. Nem harapok! :D

Zsebi ;)

ÁPRILISI BOOKHAUL (BOOKHAUL #2.)

Sziasztok!
Ismét eltelt egy hónap, ideje összegezni, hogy milyen könyvekkel bővült a magánkönyvtáram.
Azt sikerült fényképezgetés közben megállapítanom, hogy áprilisban sem sikerült visszafognom magam, a képek magukért beszélnek :D

Pár könyv nincs rajta a képen, mert 1. még nem érkezett meg (előrendelés), 2. már kölcsön is kérték. Áprilisban sikerült átvennem végre Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit, amit jelenleg egyik barátnőm Swerika olvas. 

Aztááán nagynéném volt olyan cuki, és Portsmouthban megvette nekem Dianne K. Salerni: The Eighth Day c. könyvet, amit a fülszöveg a Percy Jackson rajongóknak ajánl. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy meggyőzzön a könyv arról, hogy el kell olvasnom.

Sarah J. Maas: A court of thornes and roses (ACOTAR) c. könyvét is előrendeltem, már legalább egy hónapja, a Bookdepository pedig küldte a levelet, hogy már fel is adták. A májusi haul bejegyzésben biztos benne lesz már :)

Szintén előrendeléssel vettem meg Kiera Cass- The Heir c. könyvét, amit már alig várok. A Párválasztó-trilógia végeztével egy űr tátongott bennem, hiányzott Maxon! Remélem jó sokat fog szerepelni ebben a kötetben is, és a 35 hercegjelöltre is nagyon kíváncsi vagyok már ;)

Anya is rendelt nekem 4 szépséges könyvet, melyek közül 3 érkezett meg, a 1 jövő hétre várható. Egyik Debra Driza: Mila 2.0, amiről még csak azt sem tudom, hogy miről szól, de a borítója gyönyörű. A három már megérkezett könyvből egyet pedig kölcsön is kértek anyától, így azt gyorsan el is olvastam, de annyira nem nyerte el a tetszésemet. Ez a könv Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok.

Április = Könyvfesztivál. Én is kint voltam Dórival, még pénteken, így a sok molyocskát elkerültük (és a hatalmas tömeget is, szinte sorba se kellett állnunk). Viszont Tijával, a Móra Kiadótól, egy csomót beszélgettünk. Itt is köszönöm neki, egy élmény volt találkozni vele! :)

A könyvfesztiválon összesen 2 db könyv jött haza velem, abból az egyik ballagási ajándék lesz barátnőmnek. Ez a két könyv a Runaway King, és a Tigris átka.

A könyvfesztiválon annyira nem költekeztem, aminek főleg az volt az oka, hogy előtte volt a Glamour-napok, ahol viszont sikerült nagyon is túlköltekeznem. Kapásból 3 könyvvel távoztam, a sok egyébről, amiket összevásáoltam meg inkább ne is beszéljünk :D Egyébként nagyon jó áron vettem a könyveket, és egyáltalán nem bánom, hogy megvettem őket, mert egy kivételével mind tetszett. A 2/3-as arány meg szerintem egész jó, főleg úgy, hogy a másik két könyvet egyszerűen IMÁDTAM!
Glamour-napi zsákmány: Iron trial, The False Prince és Poison Princess (a PP az, amelyik nem tetszett annyira, mint szerettem volna)

A hónap elején sikerült átvennem még két márciusi rendelésemet: Leiner Laurától a Hullócsillagot, amiről már írtam is itt a blogon, és Libba Braytől a Divinerst. Utóbbit még nem olvastam, de ami késik, nem múlik. A nyáron tuti sort kerítek rá.

Mindig azt hajtogatom, hogy a Bookdepository lesz a vesztem, ami részben igaz is. Áprilisban sem sikerült elkerülnöm a honlapot, a pár kattintásos vásárlást pedig imádom. Szerencsémre csak 4 könyvet rendeltem meg, amiből 2 előrendelés, és csak május elején jön meg (ACOTAR, The Heir).
James Dashner új sorozatának második részére is lecsaptam, ha már akciós volt, és az elsőt márciusban megrendeltem. Olyan szépen mutatnak egymás mellett.
Azt meg kell említenem, hogy eddig is imádtam a Bookdepot, de ezek után még jobban! A The game of Love and Death elvileg csak 28-án jelent meg, viszont én már 24-én megkaptam a könyvet. Bárcsak mindig így jönnének a friss megjelenések, hogy napokkal korábban ideérnek. Ráadásba még 2db könyvjelzőt is kaptam tőlük :)))
Ella & Micha is megérkezett végre, szimplán 1-1,5 hónapot utazott, de ideért. Az a csúnya piros matrica a könyv elején nagyon idegesít, de normálisan nem lehet leszedni, ezért inkább rajta hagytam. A Death cure pedig végre visszakerült hozzám, már hiányoltam nagyon a polcról.

Mint azt korábban említettem, Anyum is vett nekem könyveket. A Trónok harcát épp most olvasom újra. Illetve a hónap végén beugrottam a Könyvtársaságba is, ahol 1490 Ft-ért vettem meg Katie McGarry: Pushing the limits c. könyvét.

Részemről így alakult az április, ha van kedvetek nyugodtan írjátok meg, hogy Ti miket vettetek, voltatok-e a Könyvfeszten.

Zsebi;)

POST-EASTER/EASTER AFTERPARTY BOOKTAG (BOOKTAG #6.)

Sziasztok! :)
Ma molyolás közben felfedeztem, hogy Uszáma, a Könyvspirációk bloggere egy Easter booktaget posztolt. Majd szépen megtárgyaltuk, hogy én is ki akartam tölteni a taget, de mire eszembe jutott, már jóval Húsvét után jártunk. Én úgy vagyok vele, hogy nem a booktag címe, hanem az abban szereplő könyvek számítanak, ezért Uszáma kihívására (Challenge accepted!) elkészítettem a Post-Húsvéti booktaget :D

1. Nyuszi - Egy könyv, ami bárcsak sokszorozódna (vagyis egy könyv, amihez szeretnél folytatást, de sajnos nincs hozzá)

Páran már tudják, hogy hatalmas Grayson Kennedy rajongó vagyok, így ide mindenképp Kelly Oram- The Avery Shaw Experiment (Szívzűrterápia strébereknek) című könyvét mondanám. Graysonból sosem elég! <3 

2. Tojás - Egy könyv, ami meglepett:

Leiner Laura: Hullócsillag című könyve mindenképp meglepett. A Késtélt nagyon nem szerettem, és alig tudtam elhinni, hogy LL írta. A Hullócsillagban már félig-meddig visszakaptam a megszokott Laurás humort és pár óra alatt kiolvastam a legújabb Bexi könyvet. Még én is meglepődtem saját magamon, amikor a könyv végére érve megállapítottam, hogy #márker lettem :D 

3. Tojásvadászat - Egy könyv, amit nehezen szereztél meg: 

Nem tudom, hogy volt-e olyan könyvem, amit nagyon nehezen szereztem meg, de az tuti, hogy Jessica Sorensen: The secret of Ella&Micha c. könyve majd másfél hónapig utazott, mire eljutott hozzám. Kis világutazó könyv, ki tudja hol állt, és mennyi ideig, míg végre Nógrád megyébe jutott.

4. Bárány - Egy gyerekkönyv, amit még mindig szeretsz:

Micimackó! De gondolom ez nem meglepetés, már csak a nicknevemet tekintve sem :D

5. Tavasz - Egy könyv, aminek a borítója a tavaszt idézi fel benned

Másnak lehet, hogy nem a tavasz jutna eszébe erről a borítóról, de nekem mindig a tavaszi záporok ugranak be róla. Ez a borító pedig Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie&Kayden c. könyvéhez tartozik.

6.Jézus - Egy vallásos/spirituális könyv, amit szeretsz

Spiritualitásról mindig Coelho ugrik be, nem tudom, hogy miért. Tőle egyik legnagyobb kedvencem az Alkimista.

7. Feltámadás - Egy könyv olyan szerzőtől, aki már elhunyt:

Legyen egy klasszikus is: E. T. A Hoffmann: Az arany virágcserép. Hoffmann tuti nem volt tiszta, amikor írta, de nekem nagy kedvencem volt a gimiben. Salinger Zabhegyezője számomra mindig is Zabhegyező marad, nem pedig Rozsban a fogó is nagy kedvencem, így akár azt is írhatnám ide.

8. Kosárkák - Egy könyv, ami a kívánságlistádon van

Egyetlen könyvet általában nem tudok választani, de ha bárki választás elé állítana most, hogy mondjak egy könyvet, amit azonnal és legjobban szeretnék olvasni, kapásból rávágnám, hogy Sarah J. Maas - The Queen of Shadows. Nemrég fejeztem be az Üvegtrón sorozat 3. részét, az Heir of fire-t, és fogalmam sincs, hogy fogom kibírni szeptemberig. Már most minden bajom van, tudnom kell mi lesz Doriannal. Még több Rowant akarok, és Chaolaenat, meg Dorlaenat!!!

9. Édesség - Egy édes könyv

Tara Sivec- Seduction and snacks, azaz Csábítások és csemegék. Számomra ez egy édes könyv, hiszen tele van csokival, meg különböző édességgel, és humorban sem szűkölködik. Egyszerűen tökéletes :D

Ez lett volna az utó-húsvéti booktagem, ha megtetszett és Te is lázadó lelkületű vagy, akit nem érdekel, hogy már rég elmúlt Húsvét, akkor töltsd ki bátran! :) 

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot - 

JENNIFER A. NIELSEN: THE FALSE PRINCE - A HAMIS HERCEG (HATALOM-TRILÓGIA #1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút.

Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti.

Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage-dzsel. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.

Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, mígnem végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, ami az utolsó oldalig lábujjhegyen tartja az olvasót.

Ezzel a könyvvel már nagyon régóta szemezek, főleg a gyönyörű borítójának köszönhetően, de mint olvasás után kiderült a történet is megér egy misét! :)

Sage és Roden a kezdetek kezdetén :)

Nem is tudom hol kezdjem, hiszen a történetet ismerteti a fülszöveg, én pedig nem szeretnék semmit sem elspoilerezni, megteszi azt a fülszöveg elég szépen :D A könyvet én nem a Vörös Pöttyes könyvek közé sorolnám, sokkal inkább a tartozik a Cool Selection könyvek közé. Egy middle grade könyv, ami nem csak ennek a korosztálynak a tagjait képes elvarázsolni, hanem szinte bárkit. Nem is tudnám semelyik másik általam olvasott könyvhöz hasonlítani. Érdekes, izgalmas és pörgős cselekménye van, ami engem kicsit meg is lepett. A borítója alapján egyáltalán nem erre számítottam fülszöveget nem olvastam el csak utólag, olvasás után, mert mostanában elég sokszor lelövik a poént, azt meg nem szeretem. 

A jól kidolgozott, és érdekes cselekményen kívül ütős fő- és mellékszereplőket is kapunk. Sage karaktere tökéletesen illik egy tizenéves fiúhoz. Örökmozgó, hiperaktív, beszólogat és nem érdekli semmi, csak jelen esetben az egyes napok túlélése. Olvasás közben sokszor eszembe jutott Szilaj, a vadvölgy paripája című mese. Sage is Szilajhoz hasonlítható, betörhetetlen, és túlteng benne a szabadságvágy. Abszolút kedvencem lett már az első pár fejez után :) Az pedig érthető, hogy miért gondolta úgy az írónő, hogy Sage is tökéletes Jarom lenne, rengeteg a hasonlóság a fiú és a koronaherceg között ;)

Sage a herceggé képzés alatt.

Mellékszereplők közül Mott és Imogen voltak a kedvenceim. Tetszett, hogy mind kiálltak Sage mellett, még ha nem is az elejétől fogva, és segítették őt a "herceggé válás" rögös útján. Ki-ki a maga módján :) A történet végére Tobiast is sikerült megkedvelnem aki legnagyobb sajnálatomra nem Tobias Eaton, azaz nem Négyes :(. Roden és Conner mindketten érdekes karakterek voltak, de nem sikerült megkedvelnem őket. Főleg Rodenben csalódtam hatalmasat, mert eszembe se jutott, hogy pont Ő fog Sage ellen fordulni a végén. Connernél azt meg kell említenem, hogy nagyooon jól megírta őt az írónő :D Szinte minden mondatában érezhető volt, hogy bármire képes lenne a koronáért, és nem érdekli, hogy milyen áron, de elpusztít bárkit és bármit, ha az beleköp a levesébe.

Az utolsó pár fejezetben lévő fordulatra egyáltalán nem számítottam! Úgy éreztem, hogy becsaptak, mert be is csaptak. Mind az írónő, mind a szereplők. Még Mott is, aki egyből rájött, arra amire én nem!  Tényleg nem számítottam a történtekre, és azt mindenkinek látnia kellett volna, amikor az állam leesett olvasás közben. Szüleim szerint vicces volt, apa még azon is poénkodott, hogy ha a folytatást olvasom lesben fog állni a kamerával, hátha sikerül megörökítenie ezt az igazán szórakoztató pillanatot :'D

Nem akarok elspoilerezni semmit, éppen ezért nem részletezem ennél jobban se a történetet, se a szereplőket, mert a False Prince egy olyan könyv, amit én legszívesebben mindenkivel elolvastatnék. Azzal pedig csak elrontanám az olvasási élményt, ha lelőném a poénokat. Szépen, lassan mindenre magunktól (persze Sage és a többiek segítségével) rájövünk, és azonnal akarjuk a folytatást. Legalábbis én alig várom, hogy pénteken a Könyvfesztiválon a kezemben tarthassam a Runaway King-et :)

Egy kis extra:

Azt tudni kell rólam, hogy képes vagyok csak egy szép borító alapján könyvet venni. Fülszövegre semmi szükség, ha egy borító elnyeri a szívem, és a Hatalom-trilógiának nagyon eltalálták a borítóit. Nézzétek csak :

Kiadták egy másik borítóval is, de szerintem ez a kiadás túl sötét a történethez, ami vidám, és szeleburdi, pont mint Sage :)

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -

J. LYNN: WAIT FOR YOU - VÁROK RÁD (VÁROK RÁD #1.)

Fülszöveg:

A 19 éves Avery Morgansten, annak a bizonyos 5 évvel korábbi rettenetes, egész életét megváltoztató Halloween bulinak az emlékei elől menekülve, beiratkozik az otthonától több ezer kilométerre levő főiskolára. Amire azonban soha nem számíthatott volna, hogy éppen az a fiú kezd érdeklődni iránta, aki egyetlen pillanat alatt összetörheti Avery, gondosan felépített jövőjét. 

Vannak dolgok, amiket meg kell élni… 

Cameron Hamilton 190 centi magas, szikrázóan kék szemű, szívdöglesztő srác, akinek csodálatos képessége van arra, hogy elérje, Avery megint olyasmikre vágyjon, amikről úgy gondolta, hogy régen kiölték belőle. Nagyon nem jó ötlet összejönni vele. Ugyanakkor lehetetlen semmibe venni a feszültséget, amely kettejük között támad, és amely felszínre hozza Avery lényének, addig nem tapasztalt oldalait. 

Vannak dolgok, amiket nem fojthatunk magunkba… 

Amikor azonban Avery váratlanul fenyegető e-maileket és telefonhívásokat kezd kapni, már kénytelen szembenézni a múltjával, amit szeretett volna rejtve tartani. Van ugyanis valaki, aki nem engedi, hogy elfelejtse azt a bizonyos éjszakát, amikor minden megváltozott. Vajon sikerül végül feldolgoznia magában, hogy felszínre kerül ez a rettenetes igazság? És Cam mellette áll majd, hogy támogassa? 

És vannak dolgok, amikért megéri harcolni…

Már régóta terveztem elolvasni Jennifer L. Armentrout J. Lynn néven írt, Wait for you-val nyitó sorozatát, de eddig soha nem jött össze. Aztán egyik barátnőm, Dóri kölcsönadta, hogy olvassam el, mert nagyon jó, és ő imádta. Ráadásul a molyok is csak jókat írtak róla, ezért úgy voltam vele, hogy miért ne?

Az a gond azokkal a könyvekkel, amiket rengetegen dicsérnek, hogy azokban lehet a legnagyobbat csalódni. Túl nagy elvárásokkal indulunk (én mindenképp :'D) és a végén nagyot koppanunk, meg csodálkozunk, hogy ennyi volt? A Wait for you-val is így jártam. Túl sokan dicsérték, én pedig túl sokat vártam tőle.

Nem azt mondom, hogy rossz könyv volt, mert nem! Sőt, egész jól kikapcsoltam olvasás közben, de semmi extrát nem kaptam tőle. A lelki sérült fiatalok történeteiből már kezd elegem lenni, és bizony a WFY is ebbe a kategóriába tartozik ami nem tudom, hogy miért meglepő számomra, hiszen rubin pöttyös könyv. 

Holland Roden, mint Avery.

Legnagyobb problémám a két főszereplővel volt. Averyt néha megütöttem volna, mert túl sokat problémázott felesleges dolgokon. Azt helyett, hogy tovább lépett volna, szenvedett 30-50-100 oldalon keresztül. Tök logikus lépés. A másik, ami egy kicsit idegesített benne, hogy ő sem lógott ki a már megszokott tökéletes, okos, önbizalomhiányban szenvedő lányok sorából. Önbizalma több volt, mint másoknak, de azért el kélt volna még egy adaggal. 

A férfi főszereplőnk, Cam szerintem túl nyálas volt. Elvileg ő a macsó, ex sportoló alfahím, mégis néhol úgy viselkedett, mint aki ennek az ellentettje. Ő is tökéletes, kigyúrt, szép szemű és vicces. Persze van egy sötét múltja, amin próbál túllendülni, több-kevesebb sikerrel. Az biztos, hogy jobban kezelte a helyzetet, és próbált túllépni rajta, nem úgy, mint Avery. 

Ashton Kutcher, mint Cameron.

(A Cameron név láttán csak nekem ugrik be először Cameron Diaz, és a romkom filmjei? Camet végig Ashton Kutcherként képzeltem el a Míg a Jackpot el nem választból :D)

A mellékszereplők is a már megszokottak: Jacob,  a meleg srác, a kicsit ribiként viselkedő barátnő, Brit Avery részéről, és Ollie illetve Jase a gyerekkori haverok Cam részéről. Különösebb gondom nem volt velük, Olliet nagyon is bírtam. Keveset szerepelt, de akkor tuti, hogy valami olyat művelt, hogy mosolyognom kellett tőle. Cam családja képviselte a megértő, jófej családot. Míg Averyé a nemtörődöm, lesz*rom tablettát szedő oldalt, mert burzsujéknál így kell elintézni a dolgokat...

Nem volt rossz, hiszen Jen írta, aki már számtalanszor bebizonyította, hogy mindegy milyen műfajban ír, az csak jó lehet. De számomra ez az egyik gyengébb művei közé tartozik. Még így is simán 4*-os, sőt a történet még a 4,5 csillagot is megérdemelné, de ez a borító szerintem borzalmas. A borítók pedig fontosak! ;D

Zsebi;)

- Keep calm and read a lot - 

LEINER LAURA - KÉSTÉL ÉS HULLÓCSILLAG, AZAZ BEXI SOROZAT 1-2. (BEXI #1-2.)

Pár napja újraolvastam Leiner Laura Késtél című könyvtél, amely a Bexi sorozat 1. része. Mindezt azért, hogy teljesen képben legyek, amikor olvasom a folytatást, a Hullócsillagot, amely március 31-én jelent meg.

Bexi #1. Késtél

Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt. Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjére hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének. És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét. A Késtél a Bexi-sorozat első kötete.

Tehát Késtél. Csalódtam Laurában. Teljesen. Annyira, de annyira fájt nekem ez a könyv, hogy még leírni is nehéz. De azért megpróbálkozom vele. 

Kezdem azzal, hogy a történet teljesen egy X-faktorra/Megasztárra alapul. Van Bexi, a sikeres tini énekesnő, akit meghívnak a POP/ROCKSZTÁR LESZEK! c. tehetségkutató műsorba, hogy énekeljen el egy duettet a közönség kedvenccel, Nagy Márkkal. Aki egy beképzelt tapló! Engem annyira irritált Márk, hogy legszívesebben bemutattam volna őt egy péklapátnak, de jó közelről! Voltak jó pillanataik Bexivel, de nem sikerült elérnie azt, hogy megkedveljem. Ekkor még hivatalos #AntiMárker voltam. Nem is értettem, hogy egyik barátnőm mit eszik Márkon. 

Bexi pedig tök semleges volt számomra, bár néha őt is nagyon megütöttem volna. Nem tudom mit eszik a Késtél gyereken. Geri is egy beképzelt kis ******. Körülbelül 2 szereplőt bírtam ebben a kötetben, plusz Aszádékat. Ez a két szereplő pedig Körte (ő egész jó arc, bár a nevével nem vagyok kibékülve) és Norbi, a hangszerboltos srác. Norbi tök átlagos, mégis közelebb került hozzám, mint maga Bexi. Azért ez elmond valamit...

Ami még az előbb említetteknél is jobban irritált, az a sok idétlen, értelmetlen becenév. Körte, Bogyó, Puding, Anti és még mit tudom én már kicsoda. Az agyamra ment velük Laura. Aztán még ott volt a márkcsintás, a márkerek, az erőltetett, humorosnak szánt jelenetek tömkelege. Sajnos nálam nem hatott. Szerintem a leírásból is túl sokat kaptunk. Ahogy mondják: a kevesebb néha több.

Volt azért pár pozitívuma is a könyvnek, ami miatt már-már azt mondom, hogy megérte elolvasnom. Ezek közül egyik az, hogy szerintem jól bemutatja, hogy mennyire nem leányálom a pop/rock szakma. Meg kell érte dolgozni, nem csak az ölünkbe hullik. 

A próbás jelenetek, illetve amik a műsorhoz kapcsolódtak is tetszettek, úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna Bexivel és Márkkal. A függővég is egészen érdekesre sikeredett, de annyira nem, hogy álmatlan éjszakáim legyenek tőle.

Most pedig jöjjön a Hullócsillag, ami meglepő módon tetszett. Azt hittem beteg vagyok, vagy csak azért tetszett, mert az olvasási válságomból ez a könyv rángatott ki, de nem. Egész sok pozitívum eszembe jut, ha visszagondolok a könyvre, a szereplőkre.

Bexi #2. Hullócsillag

Bexi, akinek mostanra megjelent, és zajos sikert aratott a második nagylemeze, az Offline, továbbra is sikeres énekesnő, Nagy Márkot viszont teljesen elfelejtették, mert végül nem ő nyerte a tehetségkutató műsort. Körte mindent megtesz, hogy ismét sikeressé tegye Márkot, de ez nem egyszerű, nagyon mélyről kell felhozni a srácot. És hát ott vannak neki Aszádék is, még mindig a garázsában. Ezért aztán Körte megragadja a romlott majonéz miatt adódó lehetőséget, és belegyezik abba, hogy menedzseltjeivel Londonba repüljön egy utazási műsor forgatására.

Hullócsillag. Már maga a könyv címe is találó, és imááádom a dalt. Annyira cuki volt Bexi, hogy miután senki nem foglalkozott Márkkal, azért kiállt mellette. Jó kellett neki egy kis löket, meg idő, de segített neki. Most, hogy így kifakadtam, és leírtam az első gondolatot, ami eszembe jutott, talán sikerül sorba vennem minden pozitívumát a könyvnek. Több van, mint a Késtélben, ezt már most elárulhatom.

Kezdem rögtön Nagy Márkkal, aki szerintem egy hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül. Pont arra volt szüksége, hogy picit magába szálljon, és rájöjjön, hogy nem körülötte forog a világ. Még mindig elég egoista, sőt még mindig azt gondolja, hogy ő valaki, de már sokkal szerethetőbb karakter, mint volt az első részben. A kedvencem a Big Benes, applikációs jelenet volt, na azzzzzzz irtó cukira sikeredett :)

London. Imádom Angliát. Számomra már az rengeteget dobott a könyvön, hogy Londonba utaztak Bexiék. Ezt nem tudom jobban leírni, és igazából nem is akarom, mert csak az érti ezt meg, aki annyira mániákusan imádja London, mint én. *fangirling vége*

Humor. Azt éreztem a Hullócsillag olvasása közben, hogy Laura kezd visszatalálni a tőle már megszokott humorhoz. Sokkal többet vigyorogtam, meg nevettem fel hangosan, mint az első rész alatt. Sőt, szinte végig mosolyogtam olvasás közben. Márknak és Bexinek is voltak jó poénjai. Egyik kedvencem a Plexis rész volt, na ott hangosan röhögtem a buszon. Biztos nem néztek hülyének, már megint.

Balogh Úr és a média szerepe. Már a Késtélnél is jól ábrázolta Laura a média, és a sztárság minden árnyoldalát. Mégis a Hullócsillagban sikerült még ezerszer jobban leírnia, hogy mennyire gyorsan ki lehet esni a népszerűségi körből, hogy milyen hamar el lehet tűnni a süllyesztőbe, főleg akkor, ha nincs melletted, olyan aki híres, és aki tud neked segíteni. Mint például Márknak Bexi.

Ha már Plexi, akkor rátérek Lexi/Evelin karakterére is. Amikor elkezdtem olvasni a Hullócsillagot, teljesen abban a hitben voltam, hogy én Lexit utálni fogom. Aztán még sem. Pozitív csalódás a köbön. Tényleg úgy gondoltam, hogy egy SZJG Viki karaktert kapok, akit csak utálni lehet, de nem. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy Aszádékkal milyen jól kijött, és hogy talááán, végre nekik is összejön az az első album.

Volt persze olyan is, ami nem tetszett. Például Késtél Geri. Azt a srácot én úgy, de úúúúúgy megütném. Meg amikor vele van Bexit is. Nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy csak kihasználja őt az a nyomorék gyerek! Mindenki utálja Gerit Beki környezetében, neki mégis az kell, aki kb. sz*rik a fejére, és akit csak a hírnév érdekel. Legyen már egy kis eszed anyukám! -.-" Elnézést a kirohanásért, de ezt muszáj volt leírnom. IRRITÁL az a gyerek. Erre persze, hogy köze van a függővéghez. NEM KÉREK SZERELMI HÁROMSZÖGET! NEM!!!!

Anti.

Persze, hogy neki is át kell alakulnia egy Arnolddá. Akadj ki nyugodtan, neked van igazad! Hát nem! Legalábbis nem teljesen. Megértem én, hogy számított arra, hogy Márk meg Bexi majd ott lesznek, de fogja már fel, hogy nem tudott elmenni. Nem rajta múlott. Ilyen ez a popszakma, hozzászokhatott volna. Nem értem minek jelent meg Bekinél anno, megkérdezni, hogy hogy van, ha egy ilyen egyszerű dolgot nem tud éretten kezelni?!

Ó, még mielőtt elfelejteném: már említettem korábban is, hogy szerintem túl sok volt a leírás a Késtélben. Na itt meg túl sok volt az ismétlés, és a leírás. Kedves Laura olvastam az első kötetet, és még egész élénken emlékeztem arra, hogy Beki, hogy lett Bexi, hogy kukázta őt Körte. Arra is emlékeztem, hogy kinek írta a Késtél című számát, nem kell ezerszer felemlegetni! Köszönöm. Egy kis háttérinfó: kb. 15 percig gondolkoztam, hogy mit is akartam a kettőspont után írni, mert sikeresen elfelejtettem, hogy ezt nagyooon le akarom írni. Én és a memóriám. Szeretjük egymást :)

Összességében azt mondhatom, hogy a Hullócsillag ezerszer jobbra sikerült, mint a Késtél, és hogy már várom a folytatást. Ha tehetném már most olvasnám, mert utálom a függővégeket, és mert Gerit legszívesebben megcsapnám. Remélem Beki nem segít neki. Nem érdemli meg.

Zsebi ;)

- Keep calm and read a lot -